Jöjjetek el az 1984. évi „Királyság-növekedés” kerületkongresszusra!

SENKI sem tudhatja jobban, mint maga Jehova Isten, hogy az ő földi szolgáinak milyen nagy szükségük van arra, hogy nagy összejöveteleket tartsanak. Éppen ezért gondoskodott arról, hogy ókori népe, Izrael évente három nagy összejövetelt tartson azon a helyen, amelyet erre kijelölt: Jeruzsálemben. Ott meghallgatták Jehova Isten törvényének felolvasását, kellő buzdítást kaptak, és kétségtelenül nagy örömmel mondták el egymásnak, hogyan áldotta meg őket Jehova Isten (2Mózes 23:14–17; 34:23; 5Mózes 16:16, 17; 2Krónika 8:13).

Az izraeliták azonban nemcsak ezekre az ünnepségekre gyűltek össze, hanem más alkalommal is, mint például Salamon király templomának felavatásakor, amelynek ünnepségei 14 napon át tartottak, vagy például Jeruzsálem újjáépített falainak felavatásakor Nehémiás idejében (1Királyok 8:65, 66; Nehémiás 12:27–43).

Jó bibliai példa van tehát arra, hogy Jehova modernkori tanúi immár több mint száz éve tartanak kongresszusokat, tulajdonképpen 1879 óta. Legalább 37 év óta tartunk, miként az ókori izraeliták, évente háromszor nagyobb összejövetelt: két alkalommal körzetgyűlést, és egyszer kerület-, országos vagy nemzetközi kongresszust.

Mily lelkes hangú jelentések érkeztek a múlt évi „Királyság-egység” kerületkongresszusokról!a A testvérek minden eddiginél jobban átérezték világraszóló egységüket. Számos országban új csúcsot értek el. Például az afrikai Zambiában 57 034 hírnökkel 417 122 jelenlevőt jelentettek a 24 kongresszusi helyszínről. Ez azt jelenti, hogy az ország lakosaiból minden 15 személy közül egy ott volt a kongresszuson! Hát nem arra ösztökélnek ezek a jelentések, hogy az idén is ott legyünk a „Királyság-növekedés” kongresszusokon?

Miért szükséges összegyülekeznünk?

De hát miért van szükség arra, hogy három és fél napon át együtt legyünk és szellemileg erősítsük egymást? Péter így emlékeztet minket: „Mivel mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek a szent viselkedés cselekedeteiben és az isteni önátadás tetteiben, miközben várjátok és élénken elmétekben tartjátok Jehova napjának jelenlétét” (2Péter 3:11, 12).

Évről évre egyre erősödik a nyomás és növekszik a kísértés, amely el akar téríteni bennünket „a szent viselkedés cselekedetei”-től. Sőt azt mondhatjuk, hogy a világ szinte naponta erőszakosabbá, gonoszabbá, züllöttebbé, romlottabbá, aljasabbá és erkölcstelenebbé lesz. És ennek bőséges bizonyítékát tárják elénk a hírközlő eszközök: az újságok, a folyóiratok, a rádió, a film, és a TV. Különösen azok, akik a megélhetésük vagy a képzésük érdekében kénytelenek kapcsolatot fenntartani a világiakkal, szüntelenül érzik a szellemiségük elleni támadásokat.

Sőt mi több, micsoda erőteljes nyomás nehezedik ránk, hogy eltérítsen minket „az isteni önátadás tettei”-től, az Isten Királyságának prédikálása és a keresztény tanítványképzés kettős munkájától! A gazdasági élet is nyomást gyakorol ránk és arra igyekszik rávenni minket, hogy anyagiassá legyünk: időnket, energiánkat, erőforrásainkat az élet úgynevezett „javainak” a megszerzésére fordítsuk, és mennél kevesebb időnk és energiánk maradjon a szent szolgálatra. E tekintetben a szórakoztató ipar még ennél is nagyobb veszélyt jelent Isten népének. Jól figyelmeztetnek minderre Jézus szavai: „Ügyeljetek magatokra, hogy szívetek soha ne legyen megterhelve túlzott evés és mértéktelen ivás vagy az élet aggodalmai miatt és meglepetésszerűen, hirtelen rátok ne jöjjön az a nap mint egy tőr . . . Maradjatok tehát éberek és mindenkor könyörögjetek, hogy sikerüljön . . . megállnotok az Emberfia előtt” (Lukács 21:34–36).

A „Királyság-növekedés” kerületkongresszusunk programját úgy terveztük meg, hogy Isten minden szolgájának megadjuk a szükséges segítséget ahhoz, hogy Jehova igazságos alapelvei szerint élhessenek, és minden eddiginél felkészültebbek legyenek a Királyság prédikálására és a tanítványképzésre.

Már most készítsetek tervet arra, hogy ott lehessetek!

Különösen azt tartsuk mindig szem előtt, hogy ezek a kongresszusok három és fél naposak, és csütörtök délután kezdődnek. (Kivéve a magyar nyelvűt, amely hétfőn, kedden és szerdán lesz az idén.) A szántóföldi szolgálatra az idén péntek délután kerül sor. Ha összehasonlítjuk a csütörtöki jelenlevők számát a vasárnapi létszámmal, felvetődik a kérdés, hogyan lehetne nagyobb erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy már akkor ott legyünk, amikor a kongresszus csütörtök délután megkezdődik. Az egyik kiemelkedő fontosságú előadás a múlt évben csütörtökön az az előadás volt, amelynek a címe: „A Jehovát dicsőítő zene.” Ezen az előadáson nemcsak az eljövendő új énekeskönyv örömteli bejelentése hangzott el, de sor került — itt először — kilenc gyönyörű dallam lejátszására is, mintegy ízelítőül arra, hogy milyen is lesz az új énekeskönyv. És sokunk öröme még ennél is nagyobb lesz majd, amikor a kongresszus idején sok testvérünkkel együtt énekelhetjük az új énekeket, most már a ténylegesen megjelenő angol nyelvű énekeskönyvből a négynapos kongresszus alkalmával!

A legtöbben közülünk minden évben kapnak bizonyos mennyiségű szabadságot. Miért ne vennénk ki úgy a szabadságunkat, hogy a kongresszus idejére essen? Vagy ha ez nem lehetséges, nem tudnánk-e lemondani két napi keresetünkről e nagy szellemi lakoma érdekében? Hondurasban egyes testvéreink elvesztették az állásukat csupán azért, mert szabadnapokat kértek, hogy ott lehessenek a kongresszuson. Egy testvérnő két szabadnapot kért, hogy jelen lehessen a „Királyság-egység” kongresszuson, és ezért megfenyegették, hogy elbocsátják az állásából. Egy ügyvéd, akinek a felesége Jehova Tanúja, megtudta ezt, és a kongresszus után még jobban fizető állást szerzett a testvérnőnek.

Az 1984-es Évkönyv elmondja, hogy több mint 30 000 spanyol és portugál testvér utazott állandóan Belgiumba a kongresszusokra, amikor a saját országukban nem tarthattak kongresszust. A könyv arról is beszámol, milyen nehézségeket kellett leküzdeni az alaszkai testvéreknek, hogy jelen lehessenek a kongresszusokon. Azzal kapcsolatban pedig, hogy milyen erőfeszítésébe került egy Soma-szigeti testvérnek, hogy eljusson a Fiji-ben megtartott kongresszusra, ezt olvassuk: „Nem volt már fiatal, hanem bizony elég idős: nem volt erős, hanem beteges, nem volt jó lába, hanem lólábú volt, nem volt kitűnő a látása, hanem egyik szemére vak volt. S hogy elutazhasson a kongresszusra, pénzre volt szüksége, és hogy pénzt szerezzen, kókuszdiót kellett szednie. Mintegy 15 darabot szállított el egyszerre két mérföldnyi távolságra, hogy ott feltörje, kiszedje a dióbelet, apróra vágva megszárítsa s azután eladja a korpát.” Jóval több mint négy heti munkára volt szüksége ahhoz, hogy megkeresse az utazáshoz szüksége összeget. Vajon mi is ilyen eltökélt szándékkal akarunk-e ott lenni a kongresszuson?

Azt se feledjük, hogy a kongresszusaink nem csupán a saját szellemi épülésünket szolgálják, de gyakran nagyszabású tanúskodást is jelentenek a kívülállók számára. Például, figyeljük meg, mit mondott egy laptudósító a görög Galaxias című folyóirat 1983 novemberi számában az Athénban megtartott „Királyság-egység” kongresszusról. Miután elég bőséges beszámolót közölt az egyes napok programjáról, ezeket írta:

„Függetlenül attól, hogy elfogadja-e valaki Jehova keresztény tanúinak nézeteit vagy sem, a Jehova keresztény tanúi kongresszusán tett látogatás az ’Apolló’ Stadionban olyan élmény, amely mély nyomot hagy a látogatóban . . . Senki sem tagadhatja, hogy mélységes hitük nagy hatással van a személyes életükre, vagy más szavakkal: igazán úgy élnek, ahogy hisznek. Buzgók, mégsem fanatikusak. Szeretik az Istent, de az embert is szeretik.”

Jehova minden keresztény tanúja tegyen meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy ott lehessen a „Királyság-növekedés” kongresszuson — méghozzá elejétől végig!

Kedves Testvérek!

Felhasználva ezt az alkalmat, tájékoztatunk titeket arról, hogy hol és mikor lesz magyar nyelvű „Királyság-növekedés” kongresszus, Ausztriában.

Jehova Isten lehetőséget nyújtott ebben az évben is, hogy a magyarországi testvérek ismét részesüljenek az ausztriai testvérek vendégszeretetében.

Mindazok, akik szeretnének ott lenni, úgy intézzék dolgaikat, hogy jelen lehessenek július 16-18.-a között a Bécs Oberlaa Kur- Zentrumban tartandó kongresszuson.

Reméljük, ebben az évben is sok testvérünk kap útlevelet a kiutazáshoz.

Az utazásra vonatkozóan még további tájékoztatást fogtok kapni.

Testvéri szeretettel:

Szolgatársaitok

[Lábjegyzet]