Utánozzuk a hitüket!

Értelmesen cselekedett

ABIGAIL látta a félelmet az ifjú szemében, aki jó okkal volt rémült. Fenyegető veszély közeledett. Körülbelül 400 harcos tartott feléjük. Eltökéltek voltak, hogy megölik Abigail háznépének az összes férfitagját. Hogy miért?

Minden Abigail férjével, Nábállal kezdődött. Erőszakosan és arcátlanul viselkedett, ahogy általában. Ezúttal azonban melléfogott, mert a lojális és jól képzett harcosok szeretett vezérébe kötött bele. Ezért ment az egyik fiatal szolgája, talán az egyik pásztora Abigailhoz. A szolga bízott abban, hogy az asszony majd előáll egy tervvel, hogy megmentse a háznépet. De mit tudott tenni egyetlen nő egy egész sereg ellen?

Először is ismerjük meg egy kicsit jobban ezt a kiváló asszonyt. Ki volt Abigail? Miért lett ilyen válságos a helyzet? És mit tanulhatunk ennek a hithű asszonynak a példájából?

„Nagyon értelmes és szép termetű volt”

Abigail és Nábál egyáltalán nem illettek egymáshoz. Nábál aligha választhatott volna jobb feleséget, míg Abigail olyasvalakihez ment hozzá, akinél nehezen találhatott volna rosszabbat. Igaz, hogy a férfinak sok pénze volt. De sajnos emiatt igen nagyra tartotta magát. És vajon mit gondoltak róla mások? Nehéz volna még egy ilyen személyt találni, akiről ennyire megvetően beszél a Biblia. A neve azt jelenti, hogy ’bolond’ vagy ’ostoba’. Vajon a szülei adták neki ezt a nevet a születésekor, vagy gúnynévként csak később ragadt rá? Bármi legyen is a helyzet, rászolgált a nevére. Nábál ’durva ember volt, rossz szokásokkal’. Erőszakos és részeges volt, ezért sokan féltek tőle, és nem szerették (1Sámuel 25:2, 3, 17, 21, 25).

Abigail teljesen más volt. A neve azt jelenti, hogy ’az atyám örvendezik’. Sok apa büszke, ha szép lánya van, de a bölcs apák még boldogabbak, ha azt látják, hogy a gyermeküknek belső szépsége is van. Sajnos túl gyakran fordul elő, hogy egy szép külsővel megáldott személy nem látja szükségét annak, hogy olyan tulajdonságokat fejlesszen ki, mint az értelem, bölcsesség, bátorság és hit. Abigaillal más volt a helyzet. A Biblia azt írja róla, hogy „nagyon értelmes és szép termetű volt” (1Sámuel 25:3).

Napjainkban néhányan csodálkozhatnak, hogy egy ilyen intelligens fiatal nő miért ment hozzá egy ilyen semmirekellő emberhez. Ne felejtsük el, hogy a bibliai időkben sokszor a szülők választották meg a házastársat. De még ha nem így történt is, a szülői hozzájárulás mindenképpen nagy fontossággal bírt. Vajon tetszett Abigail szüleinek a leendő házastárs, vagy akár ők maguk választották ki, mert lenyűgözte őket Nábál gazdagsága és tekintélye? Vajon a szegénység miatt kellett így dönteniük? Mindenesetre Nábált nem tette jó férjjé a pénze.

A bölcs szülők megtanítják a gyermekeiknek, hogy a házasságot tiszteletre méltónak tartsák. Nem ösztönzik a gyermekeiket arra, hogy pénzért házasodjanak, sem arra, hogy túl fiatalon kezdjenek udvarolni, amikor még nem képesek vállalni a felnőttkorral járó felelősséget (1Korintusz 7:36). De sajnos Abigail mindezen már nem gondolkodhatott. Bármilyen okból történt is, Nábál felesége lett, és szilárdan elhatározta, hogy a legjobbat hozza ki nehéz helyzetéből.

„Rájuk ripakodott”

Nábál még soha nem hozta olyan szorult helyzetbe Abigailt, mint most. A férfi, akibe belekötött, nem más volt, mint Dávid, Jehova hűséges szolgája. Sámuel próféta őt kente fel, és ez mutatta, hogy Isten Dávidot választotta, hogy kövesse Sault a trónon (1Sámuel 16:1, 2, 11–13). Dávid és 600 lojális harcosa a pusztában élt, miközben a féltékeny és gyilkos szándékú Saul király elől bujdosott.

Nábál Máonban lakott, de a közeli Kármelbena dolgozott, és valószínűleg ott volt földje. A városok mellett füves felföldek voltak, amelyek kedveztek a juhtenyésztőknek, mint például Nábálnak, akinek 3000 juha volt. A városoktól távolabb azonban a pusztaság volt az úr. Délre terült el Párán hatalmas pusztája. Keletre pedig a Sós-tenger felé vezető út volt, mely átszelte a szurdokokkal és barlangokkal teli kietlen pusztaságot. Ezeken a területeken küzdött Dávid az embereivel az életben maradásért. Hogy legyen élelmük, kétségtelenül vadásztak, és biztosan sok nehézségen mentek keresztül. Gyakran találkoztak azokkal a legényekkel, akik a gazdag Nábál pásztorai voltak.

Hogyan bántak ezek a fáradhatatlan katonák a pásztorokkal? Hébe-hóba könnyen ellophattak volna egy-egy bárányt, de ők semmi ilyet nem tettek. Sőt, inkább védőfal gyanánt óvták Nábál nyájait és szolgáit (1Sámuel 25:15, 16). A juhokat és a pásztorokat rengeteg veszély fenyegette. Szép számban voltak ragadozók a környéken. Ráadásul közel volt Izrael déli határa, és gyakran törtek be az országba idegen rablócsapatok.b

Biztosan nagy felelősség volt Dávid vállán, mert élelemről kellett gondoskodnia a pusztaságban minden embere számára. Ezért egy nap tíz követet küldött Nábálhoz, hogy segítséget kérjen. Dávid bölcsen választotta meg az időpontot. A birkanyírás ünnepe volt, amikor szokás volt lakomázni és nagylelkűnek lenni. Dávid jól megválogatta a szavait is: udvarias kifejezéseket és megszólításokat használt. Úgy utalt magára, mint ’fiad, Dávid’, talán azért, hogy így tiszteletteljesen elismerje Nábál korát. Mit tett erre Nábál? (1Sámuel 25:5–8).

Elöntötte a méreg! Ahogy a bevezetőben említett ifjú mondta Abigailnak: „rájuk ripakodott.” A zsugori Nábál háborgott, hogy a drága kenyerét, vizét és leölt állatait meg kellene osztania velük. Kigúnyolta Dávidot, jelentéktelennek tartotta, és szökött szolgához hasonlította. Nábál hasonlóan vélekedhetett, mint Saul, aki gyűlölte Dávidot. Egyik férfi sem tekintett rá úgy, ahogy Jehova. Isten szerette Dávidot, és nem úgy gondolt rá, mint lázadó rabszolgára, hanem mint Izrael leendő királyára (1Sámuel 25:10, 11, 14).

Amikor Dávidnak beszámoltak a hírnökei a történtekről, felbőszült. „Mindenki kösse fel a kardját!” – parancsolta. Maga is felfegyverkezett, majd 400 emberével felvonult Nábál ellen. Megfogadta, hogy kiirtja Nábál háznépének minden férfitagját (1Sámuel 25:12, 13, 21, 22). Dávid dühe érthető volt, de ahogy teret engedett ennek, az rossz volt. A Biblia ezt mondja: „ember haragja nem munkálja Isten igazságosságát” (Jakab 1:20). Hogyan tudta hát Abigail megmenteni a háznépét?

„Áldott legyen értelmességed”

Már láthattuk, hogy Abigail megteszi az első lépést annak érdekében, hogy helyrehozza ezt a szörnyű hibát. A férjével ellentétben ő kész volt meghallgatni másokat. A fiatal szolga ezt mondta Nábálról: „ő sokkal semmirekellőbb ember annál, hogy beszélni lehessen vele”c (1Sámuel 25:17). Sajnálatos módon Nábál az önteltsége miatt nem volt kész meghallgatni másokat. Az ehhez hasonló beképzeltség nagyon elterjedt napjainkban. De az ifjú tudta, hogy Abigail más, és kétségtelenül ezért ment oda hozzá, hogy beszámoljon neki a veszélyről.

Abigail gyorsan felmérte a helyzetet és cselekedett. „Sietve” intézkedett, olvashatjuk. Ebben a beszámolóban négyszer található meg a „siet” szó valamelyik alakja Abigaillal kapcsolatban. Nagylelkű ajándékot készített össze Dávidnak és az embereinek, többek között kenyeret, bort, juhot, pörkölt gabonát, mazsola- és fügelepényt. Nyilvánvaló, hogy Abigail tisztában volt vele, milyen javakkal rendelkezik, és biztosan megfelelően irányította a ház körüli feladatokat, éppen úgy, ahogy a derék feleség, akiről később a Példabeszédek könyve ír (Példabeszédek 31:10–31). Elküldte a szolgáit maga előtt az élelemmel, majd utánuk ment egyedül. „Férjének, Nábálnak azonban semmit sem szólt” – olvashatjuk (1Sámuel 25:18, 19).

Vajon ez azt jelentette, hogy Abigail fellázadt a férje jogos fősége ellen? Egyáltalán nem. Nábál gonoszul bánt Jehova felkent szolgájával, és ez valószínűleg a háznépe sok ártatlan tagjának a halálához vezetett volna. Ha Abigail nem cselekszik, vajon bűnrészes lett volna férjének a tettében? Mindenesetre az Isten iránti alárendeltségét a férje iránti alárendeltsége elé kellett helyeznie.

Nem sokkal ezután Abigail találkozott Dáviddal és az embereivel. Ismét sietve cselekedett. Leszállt a szamaráról, és arcra borult Dávid előtt (1Sámuel 25:20, 23). Majd kiöntötte neki a szívét, és esedezett, hogy irgalmazzon meg a férjének és a háznépének. Miért voltak meggyőzőek a szavai?

Magára vállalta a felelősséget, és arra kérte Dávidot, hogy bocsásson meg neki. Ésszerűen elismerte, hogy a férje ostoba, mint ahogy a neve is mutatja, és ezzel talán arra utalt, hogy Dávid méltóságán aluli volna, ha megbüntetne egy ilyen embert. Kifejezte, hogy bízik Dávidban, mert Jehovát képviselő személynek tartja, és elismerte, hogy Dávid „Jehova harcait harcolja”. Szavaival arra is rávilágított, hogy ismeri Jehova ígéretét Dáviddal és a királysággal kapcsolatban: „Jehova . . . Izrael vezetőjének fog kijelölni téged.” Arra kérte Dávidot, hogy ne tegyen semmi olyat, amivel vérbűnt vonna magára, vagy ami később ’a megingását okozná’. Ezzel valószínűleg a lelkiismeret-furdalásra utalt (1Sámuel 25:24–31). Milyen kedves és megindító szavak!

Hogyan válaszolt erre Dávid? Elfogadta, amit Abigail hozott neki, és ezt mondta: „Áldott legyen Jehova, Izrael Istene, aki elém küldött a mai napon! Áldott legyen értelmességed, és áldott legyél magad is, aki visszatartottál a mai napon attól, hogy vérbűnt vonjak magamra”. Dávid dicsérte Abigailt a bátorságáért, és amiért sietett találkozni vele, és elismerte, hogy visszatartotta attól, hogy vérbűnt vonjon magára. „Menj fel házadba békével” – mondta. Majd alázatosan hozzátette: „hallgattam szavadra” (1Sámuel 25:32–35).

„Itt a te rabszolgaleányod”

Miután elváltak, Abigail biztosan visszagondolt a találkozásra, és nem tudta nem észrevenni, milyen nagy a különbség erőszakos férje és a hűséges, kedves Dávid között. De nem időzött hosszan ilyen gondolatokon. Ezt olvassuk: „Később Abigail megérkezett Nábálhoz”. Igen, visszatért a férjéhez, és elhatározta, hogy feleségként a legjobb képességei szerint betölti a szerepét. El kellett mondania, hogy ajándékot adott Dávidnak és embereinek. Nábálnak joga volt tudni róla. Azt is el kellett mondania, hogy milyen veszélyt hárított el. Ha ezt Nábál másvalakitől tudja meg, az még nagyobb szégyent hozott volna a férfira. Ám most nem mondhatott neki semmit. Nábál olyan lakomát csapott, akár a király, és teljesen lerészegedett (1Sámuel 25:36).

Abigail újra bátran és értelmesen cselekedett: megvárta a következő reggelt, amikorra a bor hatása elmúlt. Nábál már elég józan volt ahhoz, hogy megértse, amit Abigail mondani szeretne neki, de az indulatai is könnyebben elszabadulhattak. Az asszony mégis odament hozzá, és elmesélt neki mindent. Kétségtelenül azt várta, hogy a férjének dühkitörése lesz, akár még meg is üti. Ehelyett azonban Nábál csak egy helyben ült, és nem mozdult (1Sámuel 25:37).

Mi volt a baja? „Elhalt a szíve, és ő maga kővé dermedt.” Talán agyvérzést kapott. Tíz nappal később Nábál élete véget ért, de nem csupán betegség miatt. ’Jehova verte meg Nábált, és meg is halt’ (1Sámuel 25:38). Ennek az igazságos ítéletnek a végrehajtásával Abigailnak nem kellett többé egy rémálomhoz hasonló házasságban élnie. Bár ma Jehova nem lép közbe csoda folytán, hogy ítéletet hajtson végre, de ebből a beszámolóból láthatjuk, hogy a családon belüli zsarnokoskodás és bántalmazás soha nem kerüli el a figyelmét. A maga idejében igazságot szolgáltat.

Amellett, hogy Abigail megszabadult egy rossz házasságtól, még más áldás is várt rá. Amikor Dávid tudomást szerzett Nábál haláláról, követeket küldött Abigailhoz, hogy megkérje a kezét. „Itt a te rabszolgaleányod szolgálóul – felelte Abigail –, hogy uram szolgáinak lábát mossa.” Nyilvánvalóan nem változtatta meg az asszonyt az a lehetőség, hogy Dávidhoz mehet feleségül. Sőt, még azt is felajánlotta, hogy Dávid szolgálóinak a szolgálója lesz. Ezután újra arról olvashatunk, hogy sietve cselekedett: elkészült és elindult Dávidhoz (1Sámuel 25:39–42).

De mindez nem jelenti azt, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Abigail élete Dávid mellett nem volt mindig könnyű. Dávidnak már volt egy felesége, Ahinoám. A többnejűség különleges nehézségek elé állíthatta az akkor élt hűséges nőket.d És Dávid még nem volt király. Sok nehézséget és akadályt kellett leküzdenie, mielőtt királyként szolgálhatta Jehovát. De Abigail segítette és támogatta Dávidot egész élete alatt. Fiút szült neki, és tapasztalta, hogy olyan férje van, aki értékeli és megvédi. Egyszer még rablók közül is megmentette őt (1Sámuel 30:1–19). Dávid ezáltal utánozta Jehova Istent, aki szereti és értékeli az ilyen értelmes, bátor és hűséges nőket.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 19. oldalon]

A férjével ellentétben Abigail szívesen meghallgatott másokat

[Kép a 20. oldalon]

Abigail alázatosan, bátran és értelmesen beszélt Dáviddal