Olvasók kérdései

A szövetségláda csak a két kőtáblát tartalmazta, vagy volt benne más is?

I. e. 1026-ban, Salamon templomának felszentelése idején „semmi nem volt a ládában, csak a két tábla, amelyet Mózes adott a Hórebnél, amikor Jehova szövetséget kötött Izrael fiaival az Egyiptomból való kijövetelük idején” (2Krónikák 5:10). De ez nem mindig volt így.

„A harmadik hónapban azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptom földjéről”, elérték a Sínai-pusztát (2Mózes 19:1, 2). Ezt követően Mózes felment a Sínai-hegyre, és megkapta a Törvény két kőtábláját. Így mondja el a történteket: „Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, melyet készítettem, hogy ott legyenek, ahogy Jehova parancsolta nekem” (5Mózes 10:5). Ez egy ideiglenes láda vagy tároló volt, amelyet Jehova készíttetett Mózessel, hogy abban legyenek a Törvény kőtáblái (5Mózes 10:1). A szövetségládát csak i. e. 1513 vége felé kezdték használni.

Röviddel azután, hogy az izraeliták kiszabadultak Egyiptomból, zúgolódni kezdtek az élelem miatt. Ezért Jehova mannáról gondoskodott számukra (2Mózes 12:17, 18; 16:1–5). Ekkor Mózes erre utasította Áront: „Végy egy korsót, tégy bele egyómernyi mannát, és helyezd el Jehova előtt, hogy megőrizzék nemzedékeiteken át.” A beszámoló még hozzáfűzi: „Amint parancsolta Jehova Mózesnek, Áron elhelyezte azt a Bizonyság [irattár a fontos dokumentumok megőrzésére] előtt, hogy megmaradjon” (2Mózes 16:33, 34). Noha Áron ekkor kétségtelenül összegyűjtött egykorsónyi mannát, a Bizonyság előtti elhelyezéssel várnia kellett, amíg Mózes elkészítette a ládát, és beletette a kőtáblákat.

Amint már említettük, a szövetségláda i. e. 1513 végén készült el. Áron vesszőjét csak sokkal később, Kórah és társai lázadása után helyezték el ebben a ládában. Pál apostol említést tesz a szövetségládáról, amelyben benne volt „az aranykorsó a mannával, meg Áron kihajtott vesszője és a szövetség táblái” (Héberek 9:4).

A manna olyan étel volt, amelyről Isten gondoskodott az izraeliták 40 éves pusztai tartózkodása idején. Akkor szűnt meg, amikor Izrael fiai az Ígéret ’földjének terméséből kezdtek enni’ (Józsué 5:11, 12). Áron vesszője bizonyos céllal lett a szövetségládába helyezve, mégpedig azért, hogy jel legyen annak a lázadó nemzedéknek, és tanúságként szolgáljon ellene. Ez azt sejteti, hogy a vessző ott maradt legalább a pusztai vándorlás végéig. Logikusnak tűnik tehát úgy következtetni, hogy valamivel Izrael Ígéret földjére történő bevonulása után, és Salamon templomának felszentelése előtt, Áron vesszője és a mannát tartalmazó aranykorsó el lett távolítva a szövetségládából.