Világítótestekként fénylenek a fény városában
Fluctuat nec mergitur, azaz „hánykódik, de el nem süllyed” — ez Párizs jelmondata.
AZ ELMÚLT 2000 év alatt Párizs, akár egy hajó, számtalan viharral dacolt, amikor tartotta magát az idegenek támadásával szemben, és a városban kirobbanó felkelések közepette is vízen maradt. Párizs most a világ egyik leggyönyörűbb városa, és az emberek csodájára járnak lenyűgöző építményeinek, levelektől zöldellő bulvárjainak, vagyis körútjainak, valamint világhírű múzeumainak. Vannak, akik a poéták, festők és filozófusok kedvelt tartózkodási helyének tartják. Mások az ételkülönlegességeit kedvelik, megint mások haute-couture-jét, magyarul divatját csodálják.
Történelmi szempontból Párizs a katolicizmus bástyája. Mivel döntő szerepe volt egy európai szellemi mozgalomban, melyet felvilágosodásként ismerünk, ezért kétszáz évvel ezelőtt a fény városának kezdték nevezni. Ma a legtöbb párizsira — akár tudatosan, akár nem — nagyobb hatással van az akkori időből származó filozófia, mint a vallás.
Az emberi bölcsesség azonban nem hozott annyi fényt az emberek életébe, ahogy azt várták. Ma sokan egy másik forrásnál keresik a felvilágosodást. Jehova Tanúi most már mintegy 90 éve ’fénylenek mint világítótestek’ Párizsban (Filippi 2:15). Ügyes tengerészekként állandóan alkalmazkodniuk kell a változó áramlatokhoz, vagyis eseményekhez, hogy „minden nemzet kívánatosait” fel tudják venni a hajójukra (Aggeus 2:7, NW).
A kihívások városa
1850-ben Párizs csupán 600 000 lakosú város volt. A mai lakosság a város környéki emberekkel együtt jóval több mint kilencmillió főt számlál. Mivel Párizsban ilyen növekedés ment végbe, ezért ez a város lett Franciaország legváltozatosabb városa. Párizs a felsőbb oktatás világközpontja, mintegy 250 000 diáknak ad otthont, és itt van a világ egyik legrégibb egyeteme. Párizs környékén itt-ott felhőkarcolókból álló tömböket találunk, melyekre a bűnözés és a munkanélküliség jellemző, így Párizs rossz oldalát mutatják be. Kétségtelen hát, hogy Jehova Tanúinak ügyesnek és rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy mindenfajta embernek vonzóan tudják feltárni a jó hírt (1Timóteus 4:10).
Évente több mint 20 millió turista látogat el Párizsba. Talán izgatottan mennek fel az Eiffel-toronyba, sétálgatnak a Szajna partján, vagy elidőznek az utcai kávéházakban és bisztrókban, magukba szívva az ottani légkört. A párizsiak azonban a mindennapokban meglehetősen rohanó életet élnek. „Az emberek mindig csak rohannak — magyarázza Christian, aki teljes időben szolgálja Istent. — Amikor hazaérnek a munkából, akkor meg ki vannak merülve.” Nem könnyű beszélgetni ezekkel az elfoglalt személyekkel.
Jehova Tanúinak Párizsban mégis az jelenti az egyik legnagyobb gondot, hogy az emberekkel az otthonukban lépjenek kapcsolatba. Néhány épületen kaputelefon van. A növekvő bűnözés miatt pedig a bérházakban gyakran olyan szerkezeteket szerelnek fel, hogy csak egy kód beütésével lehet bejutni. Aki viszont nem tudja a kódot, az nem tud bemenni. Nyilván ez az egyik oka annak, hogy egyes területeken miért jut 1400 emberre csupán 1 Tanú. Ezért aztán egyre inkább a telefonos és a kötetlen formájú tanúskodást alkalmazzák. Vajon Jehova Tanúi más módokon is ’fényleni engedik a világosságukat’? (Máté 5:16).
Számtalan lehetőség és hely adódik a kötetlen formájú tanúskodásra. Martine észrevett egy asszonyt, aki láthatóan lehangoltan ácsorgott a buszmegállóban. Nemrég halt meg egyetlen kislánya. Martine adott neki egy füzetet, amely tartalmazza a Biblia vigasztaló reménységét a feltámadásról. Ezután azonban hónapokig nem találkozott az asszonnyal. Amikor Martine viszontlátta őt, be tudta vezetni nála a bibliatanulmányozást. Bár a férje ellenezte a tanulmányozást, a hölgy mégis Tanú lett.
A kötetlen formájú tanúskodás gyümölcsöző
A világon Párizsban van az egyik legjobb tömegközlekedési hálózat. A híres párizsi metró naponta 5 000 000 utast szállít. Állítólag a Párizs szívében lévő, Châtelet-Les-Halles nevű metróállomás a legnagyobb és legforgalmasabb a világon. Itt aztán számos lehetőség nyílik arra, hogy a Tanúk emberekkel találkozzanak. Alexandra nap mint nap metróval utazik a munkahelyére. Egyik nap szóba elegyedett egy halálos beteg, leukémiás fiatalemberrel. Alexandra adott neki egy traktátust, mely a paradicsomi reménységet ecseteli. Hat héten keresztül mindennap ugyanabban az időben és helyen találkoztak, hogy folytassák a bibliai beszélgetést. Ám egyik nap a férfi nem jött, és többé nem volt a szokott helyen. Nem sokkal később a felesége felhívta telefonon Alexandrát, és kérte, hogy menjen be a kórházba, mivel a férje válságos állapotban van. Sajnos Alexandra már túl későn érkezett. A férfi felesége a haláleset után Franciaország délnyugati részére, Bordeaux-ba költözött, ahol az ottani Tanúk felkeresték. Milyen csodálatos hír volt Alexandra számára, amikor egy év múlva hallotta, hogy ez az özvegyasszony Jehova megkeresztelt Tanúja lett, és abban reménykedik, hogy a feltámadáskor találkozik a férjével! (János 5:28, 29).
Egy idős keresztény asszony Párizsból Franciaország középső vidékére, Limoges-ba utazva a vonaton beszélgetést kezdett Renatával. Renata a szülőföldjén, Lengyelországban öt évig tanult teológiát, valamint héber és görög nyelvet, ám elmondta, hogy már nem hisz Istenben. Három hónappal korábban viszont imádkozott Istenhez. Renata nem igazán mutatott érdeklődést az iránt, amit ez az idős asszony mondott neki, és nem is gondolta, hogy újra találkoznak, de azért megadta neki a telefonszámát. A testvérnő azonban állhatatos volt, és intézkedett, hogy kicsivel később Renatát meglátogassák. Amikor egy Tanú-házaspár felkereste Renatát, ő azt gondolta magában: „Mit fognak tanítani nekem?” A teológiai iskolában kapott képzés ellenére alázatosan kezdte magába fogadni a bibliai igazságot. „Azonnal felfogtam, hogy ez az igazság” — magyarázza. Most boldogan osztja meg másokkal is a Biblia üzenetét.
Michèle autóvezetői tanfolyamra járt. Azok közül néhányan, akikkel együtt tanulta a vezetés elméleti részét, a házasság előtti nemi életről kezdtek beszélgetni. Michèle elmondta, hogy szerinte nem helyes a házasság előtt nemi kapcsolatot létesíteni. Egy héttel később az oktatója, Sylvie, aki vezetni tanította, megkérdezte tőle: „Te Jehova Tanúja vagy?” Sylvie-re nagy hatással volt Michèle Biblián alapuló nézőpontja. Elkezdődött a bibliatanulmányozás, és egy évre rá Sylvie megkeresztelkedett.
Párizsban sok-sok park és kert van, ahol gyönyörű környezetben lehet beszélgetni az emberekkel. Josette kihasználva azt a kis időt, amit pihenésre fordíthatott, a parkba ment. Itt találkozott egy Aline nevű idős hölggyel, aki éppen a parkban sétálgatott. Josette feltárta neki a Bibliában található csodálatos ígéreteket. Megbeszélték, hogy együtt fogják tanulmányozni a Bibliát, és Aline hamar eljutott arra a pontra, hogy megkeresztelkedhessen. Aline most 74 évesen nagyon eredményes általános úttörő, és boldogan osztja meg másokkal a keresztényi hit igazságát.
Világosság minden nemzetnek
A Párizsban élő Tanúknak nem kell messzire utazniuk ahhoz, hogy sokféle kultúrájú emberekkel találkozzanak. A lakosságnak majdnem 20 százaléka külföldi. Mintegy 25 nyelvű keresztény gyülekezet és csoport létezik Párizsban.
Ebben a különleges evangéliumhirdető megbízatásban gyakran jó eredményeket szül, ha valakinek van érzéke ehhez a munkához, és jó a fantáziája. Egy Fülöp-szigeteki Tanú sajátos területet alakított ki magának. Bevásárlás közben már számos bibliatanulmányozást tudott elkezdeni úgy, hogy az üzletekben beszélgetésbe elegyedett más Fülöp-szigeteki emberekkel.
Megéri kezdeményezőnek lenni a prédikálásban. 1996 decemberében az egyik idegen nyelvű csoportba tartozó Tanúk megtudták, hogy egy világhírű cirkusz érkezik a városukba, ezért úgy döntöttek, hogy megpróbálnak kapcsolatba lépni a cirkusz művészeivel. A bemutató utáni egyik estén sikerült is beszélgetniük a hotelbe tartó művészekkel. Ennek a kezdeményezésnek a nyomán 28 Bibliát, 59 bibliai témájú könyvet, 131 füzetet és 290 folyóiratot tudtak elhelyezni. A háromhetes ott-tartózkodásuk végén az egyik akrobata megkérdezte: „Hogyan lehetek én is Jehova Tanúja?” Egy másik pedig kijelentette: „Prédikálni fogok a saját országomban!”
Rejtett kincsekre találnak
A Párizsba érkező látogatók bárhová nézzenek is, mindenütt csodálatos építészeti kincseket láthatnak a régmúlt időkből. Vannak azonban még ennél is értékesebb kincsek, melyek még felfedezésre várnak. Aniza a diplomata nagybátyjával érkezett Franciaországba. Rendszeresen olvasta otthon a Bibliát. Egyik nap sietve jött el otthonról, amikor egy úttörő testvérnő adott neki egy Miért bízhatsz a Bibliában? című traktátust. Megbeszéltek egy találkozót a következő hétre, és el is kezdődött a bibliatanulmányozás. Aniza azonban heves üldözéssel kellett hogy szembenézzen a családja részéről. Mégis előrehaladt a tanulmányozásban, egészen addig a pontig, hogy megkeresztelkedett. Hogyan vélekedik arról a kiváltságáról, hogy másoknak is beszélhet az igazságról? „Mivel szégyenlős vagyok, ezért nekem először nehéz volt a prédikálómunka. De amikor olvasom a Bibliát, mindig erőt önt belém. Nem férek a bőrömbe, ha nem prédikálok.” Ugyanez a magatartás jellemez sok másik Tanút is Párizsban, akiknek ’bőven van tennivalójuk az Úr munkájában’ (1Korintus 15:58).
A bibliai igazság a Párizs külső övezeteiben lévő lakótelepekre is bevilágít, feltárva egyéb „drágakövek” ottlétét. Bruce néhány lemezt szeretett volna kölcsönkérni az egyik barátjától, aki nem sokkal korábban lett Jehova Tanúja. Éppen akkor toppant be a barátjához, amikor az bibliai beszélgetést folytatott Bruce néhány ismerősével, így aztán Bruce is hallgatta azt. Amikor a barátja neki is felkínálta a bibliatanulmányozás lehetőségét, elfogadta. Volt azonban egy kis gond. „Úgy ismertek engem a környéken, mint a rossz pénzt. Legidősebb bátyám állandóan verekedett, én meg táncos bulikat szerveztem, ahol nagy volt a lárma. Hogyan fogadják majd mások, ha én Tanú leszek?” Bruce felhagyott korábbi tevékenységeivel, pedig mások kitartóan könyörögtek neki, hogy szervezzen még bulikat. Egy hónapra rá elkezdett prédikálni. „A környéken mindenki tudni akarta, hogy miért lettem Tanú.” Nem sokkal később megkeresztelkedett. Idővel részt vehetett a szolgálati kiképzőiskolán.
A kincskeresés óriási erőfeszítést követelhet. De micsoda öröm, amikor a munka meghozza gyümölcsét! Jacky, Bruno és Damien pékként dolgozott Párizsban. „Lehetetlenség volt minket elérni, mivel állandóan dolgoztunk, és soha nem voltunk otthon” — meséli Jacky. Egy általános úttörő, Patrick észrevette, hogy egy épület tetőterében van néhány kicsi szoba, és úgy következtetett, hogy legalább az egyikben biztosan laknak. Kitartó erőfeszítései, hogy otthon találjon valakit, eredménnyel jártak, amikor egyik délután végre beszélni tudott Jackyvel, aki átmenetileg ott tartózkodott. Mi lett ennek a következménye? A három barát Tanú lett, és másik munkát talált, amely mellett több ideje lett arra, hogy részt vegyen a teokratikus tevékenységekben.
A vihar lecsendesedik
Nemrégiben Franciaországban a hírközlő eszközök némelyike veszélyes szektaként mutatta be Jehova Tanúit. 1996-ban a Tanúk szívvel-lélekkel vettek részt egy különleges információt tartalmazó traktátus terjesztésében, mely a Les Témoins de Jéhovah ce que vous devez savoir címet viselte. Több mint kilencmillió példányt sikerült eljuttatniuk az emberekhez, és az eredmények igen kedvezőek voltak.
Különleges erőfeszítést tettek, hogy mindenkit elérjenek. Sok tisztviselő értékelését fejezte ki a Tanúk munkájáért. A város egyik jogtanácsosa ezt írta: „Jehova Tanúi jól tették, hogy terjesztették ezt a traktátust. Így legalább tiszta vizet öntenek a pohárba.” Egy orvos megjegyezte: „Már olyan régóta vártam erre!” Párizsból egy férfi ezt írta: „Véletlenül olvastam a Les Témoins de Jéhovah ce que vous devez savoir-t. További felvilágosítást szeretnék kapni, és szeretnék élni az ingyenes, házi bibliatanulmányozás lehetőségével.” Vagy egy másik levélben ez olvasható: „Köszönöm az őszinteségüket.” Egy katolikus hölgy pedig ezt mondta a Tanúknak: „Ez az! Végre válaszoltak ezekre a hazugságokra!”
Nem mindennapi örömben volt része annak a sok-sok fiatal Tanúnak, aki Párizsban a Katolikus Fiatalok Világnapja kapcsán szervezett prédikálókampányban vett részt 1997-ben. Annak ellenére, hogy a hőmérséklet meghaladta a 35 Celsius-fokot, körülbelül 2500 Tanú működött közre a munkában. Mindössze néhány nap leforgása alatt 18 000 példányt terjesztettek el az Egy könyv minden embernek című füzetből azoknak a fiataloknak, akik a világ minden részéről érkeztek oda. Amellett, hogy a kampány során a fiatal Tanúk alapos tanúskodást végeztek Jehova nevéről, és elvetették az igazság magvait, ők maguk is felbuzdultak. Egy fiatal testvérnő, aki azért rövidítette le a szabadságát, hogy teljes mértékben részt tudjon venni ebben a különleges tevékenységben, ezt írta: „Jehovának boldog népe van a földön, melynek tagjai Jehova nevének a dicsőítésére használják az erejüket. Ez a két nap annyira áldásos és eredményes volt, hogy nem sajnáltam volna rá életem összes szabadnapját sem! (Zsoltárok 84:11).”
1998. február 28-án volt a 65. évfordulója annak a határozatnak, melyet Hitler adott ki, és amely előidézte, hogy Németországban betiltsák Jehova Tanúi munkáját. Franciaországban a Tanúk arra használták ezt a napot, hogy bérelt termekben nyilvánosan bemutassák a Jehova Tanúi szilárdan állnak a náci támadással szemben című videofilmet. Ez a film részletesen feltárja, hogy milyen üldözést szenvedett el Jehova népe. Több mint hétmillió meghívót adtak át. A történészek és a koncentrációs táborok egykori lakói megható beszámolókat tartottak. Párizsban majdnem 5000-en vettek részt a bemutatókon, és a nagy többség nem Tanú volt.
Párizsban sokan nagyra értékelik a szellemi világosságot, és örülnek, hogy a Királyság-hírnökök tündöklőn fénylenek mint világítótestek. Úgy van, ahogyan Jézus kijelentette: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Máté 9:37). Mivel Jehova Tanúi eltökélten igyekeznek felülkerekedni a városban folyó prédikálómunka nehézségein, ezért Párizs sajátos értelemben lett a fény városa, Jehova dicsőségére.
[Kép a 9. oldalon]
A városháza
[Kép a 9. oldalon]
A Garnier-palota, vagyis az Opéra
[Kép a 9. oldalon]
A Louvre
[Képek a 10. oldalon]
Megosztják a Biblia üzenetét az elfoglalt emberekkel, bárhol tartózkodjanak is azok