Miért félnek az emberek az apokalipszistől?
„A KERESZTÉNY fundamentalisták már évtizedek óta arról prófétálnak, hogy az emberi társadalom a közeljövőben fel fog bomlani — jegyzi meg Damian Thompson, egy vallással foglalkozó író a Time folyóiratban. — Legnagyobb meglepetésükre ezeket a »forgatókönyveket« most nemcsak hogy komolyan veszik, hanem éppen azok az emberek terjesztik, akik korábban csúfolták őket: számítógép-programozók, üzletvezetők és politikusok.” Az író elmondja, hogy a 2000-es évben bekövetkező, egész világra kiterjedő számítógépes összeomlástól való félelem „az ízig-vérig világi embereket is bizonytalan millenaristává tette”, akik félnek az olyan katasztrófák megjelenésétől, mint „a tömeges pánik, a kormányok megbénulása, az élelem hiánya miatti zavargások, és hogy a repülőgépek nekiütköznek a felhőkarcolóknak”.
Az általános aggodalom mellett ráadásul különböző kisebb vallási csoportok, melyeket gyakran az „apokalipszist hirdető” jelzővel illetnek, nyugtalanítóan viselkednek. 1999 januárjában a francia Le Figaro napilap a „Jeruzsálem és az apokalipszis vészmadarai” című cikkében ezt írta: „Az [izraeli] titkosszolgálat becslése szerint az Olajfák hegyén vagy annak közelében több mint száz »millenarista« várja a parúziát vagy az apokalipszist.”
Az 1998 Britannica Book of the Year című évkönyvben különleges beszámolót találhatunk „Az ítéletnapot hirdető szektákról”. Többek között beszél az öngyilkos szektákról, mint amilyen a Mennyek Kapuja, a Népek Temploma, a Naptemplom rendje és az Aum Sinrikjo (Legfelső Igazság). E szekta nevéhez fűződik a halálos mérgesgáz-támadás a tokiói metróban, melynek során 1995-ben 12 ember halt meg, és több ezren megsebesültek. Martin E. Marty, a Chicagói Egyetem vallásprofesszora e beszámolónak az összefoglalásaként ezt írta: „Megihlet sokakat a pillanat, amikor 2000-hez lapozunk a naptárban — és szinte biztos, hogy mindenféle próféciákra és mozgalmakra ihlet. Némelyek veszélyesek lehetnek. Ez olyan időszak lesz, amelyet nem szabad félvállról vennünk.”
Az apokalipszistől való félelem története
Az Apokalipszis vagy Jelenések könyve a Biblia utolsó könyvének a neve, melyet i. sz. az első század vége felé írtak. A könyv prófétai természete és meglehetősen jelképes nyelvezete miatt az „apokaliptikus” melléknév olyanfajta irodalom jelzőjévé vált, amelynek az eredete jóval a bibliai Jelenések könyvének a megírása előtti időre nyúlik vissza. Ennek az irodalomnak a mitológiai jelképrendszere egészen az ókori Perzsiába nyúlik vissza, sőt időben még korábbra. A The Jewish Encyclopedia ezért írja: „határozottan babiloni jellegzetességeket foglal magában ennek [a zsidó apokaliptikus] irodalomnak a legtöbb mitológiai eleme.”
A zsidó apokaliptikus irodalom virágzása az i. e. második század elejétől az i. sz. második század végéig tartott. Arról, hogy miért készültek ezek az írások, egy bibliatudós ezt írta: „A zsidók az idő egészét két korszakra osztották fel. A jelenlegi korszak volt az egyik, amely teljes egészében rossz . . . A zsidók ezért várták, hogy vége legyen az akkori dolgoknak. Az eljövendő korszak volt a másik, amelyik szerintük teljes egészében jó, az Istentől jövő aranykorszak, amelyben béke, jólét és igazságosság honol . . . Hogyan váltja fel szerintük a jelenlegi korszakot az eljövendő? A zsidók úgy hitték, hogy ezt a változást emberi erő sosem képes előidézni, és ezért azt várták, hogy Isten majd közvetlenül közbelép . . . Isten eljövetelének a napját Az Úr napjának nevezték, és szerintük ez a rémület, pusztítás és ítélet rettenetes napja, ami az új korszak szülésével járó fájdalom lesz. Ilyen eseményekkel foglalkozik az összes apokaliptikus irodalom.”
Vajon indokolt az apokalipszistől való félelem?
A bibliai Jelenések könyve beszél „a mindenható Isten ama nagy napjának viadaláról”, vagyis Armageddonról, amikor majd a gonoszok elpusztulnak. Ezt egy ezeréves időszak követi (ezt néha Millenniumnak nevezik), amikor Sátán a mélységbe lesz vetve, és Krisztus megítéli az emberiséget (Jelenések 16:14, 16; 20:1–4). A középkorban némelyek félreértették ezeket a próféciákat, ugyanis a katolikus „Szent” Ágoston (i. sz. 354—430) azt állította, hogy a Millennium már Krisztus születésével megkezdődött, és ez után következett az Utolsó Ítélet. Ágoston valószínűleg nem sokat törődött az idő egészével, hanem ahogy közeledett az 1000. év, ez a véleménye egyre erősödött. A történészek nem értenek egyet abban, hogy milyen mértékű volt a középkorban az apokalipszistől való félelem. Bármennyire elterjedt volt is, bizony kiderült, hogy indokolatlan volt.
Ehhez hasonlóan ma is vannak vallásos és világi jellegű félelmek, hogy a 2000-es vagy 2001-es év rettenetes apokalipszist hoz magával. De vajon indokoltak ezek a félelmek? S vajon a bibliai Jelenések vagy Apokalipszis könyvében olyan üzenet van, amelytől félni kell, vagy pedig épp ellenkezőleg, valami olyasmit tartalmaz, amiben reménykednünk kellene? Kérjük, olvasd tovább a folyóiratot.
[Kép a 4. oldalon]
A középkori, apokalipszistől való félelmek indokolatlanok voltak
[Forrásjelzés]
© Cliché Bibliothèque Nationale de France, Paris
[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]
Maya/Sipa Press