Egy történelmi jelentőségű látogatás megörvendeztet egy szigetet
Kuba, egy gyönyörű Karib-tengeri sziget újabban a szellemi felfrissülés nem remélt időszakát éli. Az 1998-as év vége rég várt áldásokat hozott Jehova Tanúi számára e nyugat-indiai-szigeteki országban. Több mint harminc év óta először látogattak el ide Jehova Tanúi Vezető Testületének a tagjai, 15 másik küldött kíséretében. A látogatók ausztrál, belga, brit, olasz, osztrák, Puerto Ricó-i és új-zélandi állampolgárok voltak.
EZ TÖRTÉNELMI esemény volt az itteni 82 258 Királyság-hírnök számára, valamint annak a 87 890 személynek, aki csatlakozott hozzájuk az 1998 tavaszán megtartott Úr Vacsorájának a megünneplésében.
1998. december 1-jétől 7-éig Lloyd Barry, John Barr és Gerrit Lösch meglátogatták a havannai Bétel-otthont, és részt vettek a Kubában megtartott „Isten szerinti életút” kerületkongresszusok közül néhányon. Nagyon örültek, hogy találkozhattak az utazó vénekkel, és jobban megismerkedhettek a kubai köztisztviselőkkel.
„Nekem és feleségemnek ez volt életünk egyik legkiemelkedőbb teokratikus eseménye — mondta John Barr. — Drága testvéreink és testvérnőink Kubában telve vannak az igazság iránti lelkesedéssel! Azzal az érzéssel jöttem el onnan, hogy mennyire értékes a mi nemzetközi testvériségünk!” Lloyd Barry hozzáfűzte: „Ez a jelentőségteljes hét segített jobban megértenem az itt élő testvéreink helyzetét.”
Az elmúlt öt év alatt Jehova Tanúinak nagyobb vallásszabadságot adtak Kubában, és a kubai hatóságok megjegyzései azt sejtetik, hogy továbbra is ebbe az irányba akarnak haladni.
1994 szeptemberében beindították a nyomtatási tevékenységet a havannai Bétel-otthonban. Jehova Tanúi megint szabadon összejöhettek, és tanúskodhattak házról házra. Később, 1998-ban a hatóságok engedélyezték Jehova Tanúi 18 fős nemzetközi küldöttségének, köztük a Vezető Testület három tagjának a látogatását.
Boldog újbóli találkozás
Amikor a küldöttség megérkezett a havannai José Martí repülőtérre, a köztisztviselők küldöttsége és egy csoport a Bétel-otthonból vendégszeretettel fogadta őket. E csoportban volt egy olyan testvér is, aki még emlékezett az utolsó alkalomra, amikor a Vezető Testület egy tagja Kubába látogatott. Ez 1961-ben történt, és Milton Henschel jött el. A testvér akkoriban 12 éves volt, ma pedig utazófelvigyázó.
Mikor a küldöttek megérkeztek a Bétel-otthonba, kardvirágból, rózsából, jázminból és sárga meg piros margarétából álló virágcsokrokkal üdvözölték őket. Egy testvér külön erre az alkalomra termesztette ezeket a virágokat. Szem nem maradt szárazon, amikor a Bétel-család üdvözölte a küldötteket. Később részt vettek egy étkezésen, melyen kubai módra elkészített sertéssültet, rizst, babot és salátát, mojóval (fokhagymából és olívaolajból készített szósszal) tálalt jukkát, valamint friss gyümölcsöt kínáltak. Az étkezés után a Vezető Testület mindegyik tagja építő előadást tartott arról, hogy mekkora kincs a Bétel-szolgálat. Lösch testvér szavai különösen megindítóak voltak, amikor spanyolul beszélt a testvérekhez. A Bétel-család 48 állandó önkéntes munkásból és 18 ideiglenes segítőből áll.
Bár a könyveket és a Bibliákat Olaszországban nyomtatják a kubai testvérek számára, Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratokat itt az országban állítják elő két stenciles sokszorosítógéppel, fekete-fehér kiadásban. Hosszú órákon át, szűk helyen, ismétlődő mozdulatokból álló kézi munkát kell végezni, hogy előállítsanak minden szükséges folyóiratot. Az önkéntesek rendkívül megbecsülik Jehovának végzett, kincset érő szolgálatukat (2Korinthus 4:7).
Kiemelkedő események a kongresszusokon
A 18 fős küldöttség három csoportra oszlott, hogy részt vegyen három helyen a kerületkongresszuson — Havannában, Camagüeyben és Holguínban. Mind a három nap minden egyes helyre nagy számban hívtak meg testvéreket és testvérnőket, akik között sok vén és úttörő volt. A helyi Tanúknak megmondták, hogy ez egy különleges alkalom lesz, de azt nem tudták, hogy a Vezető Testület egyes tagjai is jelen lesznek. Elképzelhetjük, milyen meglepetés volt számukra, amikor pénteken reggel ezeket a drága testvéreket és feleségeiket látták kiszállni a bérelt buszokból!
A kongresszusokat nyitott létesítményekben tartották meg, melyeket a testvérek építettek a hatóságok engedélyével. A havannai kongresszusi helyszínen a bejáratnál az egyik kőbe be volt vésve, hogy „Zsoltárok 133:1”. Ez emlékeztette a testvéreket e vers szavaira: „Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!” Valóban jó és gyönyörűséges volt a keresztény társaság itt a kongresszus alatt.
A látogatók megállapították, hogy milyen kitűnő előadások és interjúk hangzottak el, és nagy hatással volt rájuk a dráma bemutatása, amely a Dániel könyve 3. fejezetében olvasható bibliai történeten alapult, és az ókori Babilonban játszódott. Egy testvérnő megjegyezte: „Kiválóan játszott mindegyik szereplő, és a játékuk meg a hang annyira szinkronban volt, hogy észre se lehetett venni, hogy a szöveg felvételről megy . . . A gonosz babiloniak valóban gonosznak látszottak, a három héber pedig szilárd és elszánt volt.”
A vallásügyi hivatal képviselői és más kormánytisztviselők, akik eljöttek megnézni a kongresszust, megdicsérték a testvérek szervezettségét és jó magaviseletét. Barry testvér őszinte háláját fejezte ki azért, hogy a kubai hatóságok kiváló bánásmódban részesítették az odalátogató küldötteket. A testvérek felállva és gyakran perceken át tartó, hangos tetszésnyilvánítással fejezték ki értékelésüket az előadásokért, valamint azért, hogy a hatóságok engedélyt adtak a kongresszusokra. „Egy kisebb körű nemzetközi kongresszus — ez felülmúlta várakozásainkat! — mondta egy keresztény család. — Csodálatos volt, mivel bizonyítékát adta Jehova nagy hatalmának, mellyel valóra váltja ígéreteit.”
A kongresszus továbbá alkalmat adott arra, hogy mások is jobban megismerjék a Tanúkat. Az egyik buszvezető jelen volt a kongresszuson szombaton, majd pedig vasárnap is. Elmondta, hogy sok mindent hallott Jehova Tanúiról, de most már tudja, hogy ők jó és békés emberek.
„Olyan élmények, melyeket soha nem fogunk elfelejteni”
A kubai emberek melegsége és barátságossága nagy hatást gyakorolt a küldöttekre. A kubaiak szorgalmas, jellemes és jóindulatú emberek. „Nem is egyszer történt, hogy teljesen idegenek felajánlották a segítségüket” — mondta az egyik küldött.
A küldöttekre mély hatással volt kubai Tanú-társaik hite, boldogsága és szeretete. Óriási akadályok ellenére is Jehovát teszik erősségükké (Zsoltárok 91:2). John Barr a következőt mondta: „Oly sok minden szolgált kellemes meglepetéssel ennél az első kubai látogatásomnál: az ország szépsége, a megnyerő temperamentum, mely azokat jellemezte, akikkel találkoztam, és mindenekelőtt a kubai Tanúk túláradó lelkesedése. Még soha életemben nem hallottam a Királyság-énekeinket ennyire szívből jövően énekelni, és a testvéreket ilyen hosszan tartóan tapsolni, amikor a szellemi gondolatok megérintették a szívüket! Ezek olyan élmények, melyeket soha nem fogunk elfelejteni, mindig a szívünkben fogjuk dédelgetni.”
A Zsoltárok 97:1. verse ezt mondja: „örvendezzenek a temérdek szigetek.” Valóban, Jehova Tanúi Kuba szigetén örvendeznek, mivel több szabadságot kaptak, hogy imádják Istent, és örvendeznek e nemzetközi küldöttség történelmi látogatása miatt is.
[Képek a 8. oldalon]
Sok család vett részt Kubában az „Isten szerinti életút” elnevezésű különleges kerületkongresszusokon
[Kép a 8. oldalon]
A havannai Bétel-otthon 1994-ben újra megnyílt
[Kép a 8. oldalon]
A Vezető Testület tagjai ajándék Bibliákat dedikálnak a köztisztviselők számára