Járjunk Istennel — A kezdeti lépések

„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” (JAKAB 4:8).

1., 2. Miért mondanád, hogy nagy kiváltság Jehovát szolgálni?

A FÉRFI éveken át sínylődött a börtönben. Egyszer aztán felszólították, hogy jelenjen meg az ország uralkodója előtt. Az események gyorsan peregtek. A fogoly egyszer csak a földön lévő akkori leghatalmasabb monarchia szolgálatába került. A korábbi fogoly nagy felelősséggel és rendkívüli tisztességgel járó állást kapott. József — az a férfiú, kinek lábai egykor béklyóba voltak kötve — most a királlyal járt! (1Mózes 41:14, 39–43; Zsoltárok 105:17, 18).

² Az embereknek ma lehetőségük van arra, hogy még Egyiptom fáraójánál is nagyobb valaki szolgálatába álljanak. A világegyetem Legfőbb Lénye felhív mindannyiunkat, hogy szolgáljunk neki. Mennyire félelmet keltő kiváltság ezt tenni, és szoros kapcsolatot ápolni Jehovával, a mindenható Istennel! A Szentírásban fenséges hatalom és tündöklés, valamint derű, szépség és kellemesség övezi (Ezékiel 1:26–28; Jelenések 4:1–3). Szeretet hatja át minden tettét (1János 4:8). Sosem hazudik (4Mózes 23:19). És Jehova sosem okoz csalódást azoknak, akik lojálisak hozzá (Zsoltárok 18:26). Ha alkalmazkodunk igazságos követelményeihez, boldog, tartalmas életnek örvendhetünk most, az örökké tartó élet kilátásával (János 17:3). Egyetlen emberi uralkodó sem tud olyasmit felkínálni, ami akár csak megközelítené is ezeket az áldásokat és kiváltságokat.

3. Milyen értelemben ’járt Noé az igaz Istennel’?

³ Réges-régen Noé patriarcha elhatározta, hogy Isten akaratával és szándékával összhangban él. A Biblia ezt mondja róla: „Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. [Az igaz, NW] Istennel jár vala Noé” (1Mózes 6:9). Noé természetesen nem szó szerint járt Jehovával, mivel ’még látni sem látta soha senki sem Istent’ (János 1:18). Noé inkább abban az értelemben járt Istennel, hogy azt tette, amit Isten mondott neki. Mivel Noé annak szentelte életét, hogy Jehova akaratát cselekedje, ezért meleg, bensőséges kapcsolatban volt a mindenható Istennel. Ma Noéhoz hasonlóan több millióan ’járnak Istennel’, összhangban élve Jehova tanácsával és oktatásával. Hogyan kezd el valaki ilyen életúton járni?

Elengedhetetlen a pontos ismeret

4. Hogyan oktatja Jehova a népét?

⁴ Először is meg kell ismernünk Jehovát, hogy vele tudjunk járni. Ésaiás próféta megjövendölte: „Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; és eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde” (Ésaiás 2:2, 3). Igen, biztosak lehetünk abban, hogy Jehova tanítani fog mindenkit, aki az ő útjain akar járni. Jehova gondoskodott arról, hogy meglegyen a Szava, a Biblia, és segít nekünk megérteni. Ezt egyrészt „a hű és értelmes rabszolga” által teszi (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Jehova arra használja fel ’a hű rabszolgát’, hogy Biblián alapuló kiadványok, keresztény összejövetelek és az ingyenes házi bibliatanulmányozás elrendezése által gondoskodjon a szellemi oktatásról. Isten ezenkívül a szent szellemével is segít a népének, hogy megértse a Szavát (1Korinthus 2:10–16).

5. Miért olyan értékes a szentírási igazság?

⁵ Bár nem fizetünk pénzzel a Biblia igazságáért, attól még értékes. Isten Szavának a tanulmányozása közben megismerjük magát Istent — a nevét, a személyiségét, a szándékát és azt, ahogyan az emberekkel bánik. Ezenkívül a felszabadultság érzését váltja ki belőlünk, amint megtudjuk a választ az élet alapvető kérdéseire: Miért vagyunk itt? Miért engedi meg Isten a szenvedést? Mit tartogat számunkra a jövő? Miért öregszünk és halunk meg? Van élet a halál után? Ezenkívül megtudjuk, mi Isten akarata velünk, vagyis hogy miként kell járnunk ahhoz, hogy teljes mértékben a kedvét lelje bennünk. Megtudjuk, hogy a követelményei ésszerűek, és hogy rendkívül hasznos, ha azok szerint élünk. Az isteni oktatás nélkül ezeket sosem értenénk meg.

6. Milyen életúton való járásra tesz képessé minket a Biblia pontos ismerete?

⁶ A Biblia igazsága erőteljes, és arra indít minket, hogy változtassunk az életünkön (Zsidók 4:12). Mielőtt ismeretet szereztünk a Szentírásból, csak „e világ folyása szerint” járhattunk (Efézus 2:2). De Isten Szavának pontos ismerete más életutat vázol fel előttünk, hogy ’méltón járhassunk az Úrhoz, teljes tetszésére’ (Kolossé 1:10). Micsoda öröm, ha megtesszük kezdeti lépéseinket, hogy Jehovával, az egész világegyetem legnagyszerűbb Személyével járjunk! (Lukács 11:28).

Két fontos lépés — Az önátadás és a megkeresztelkedés

7. Milyen igazság válik nyilvánvalóvá az emberi vezetéssel kapcsolatban, miközben tanulmányozzuk Isten Szavát?

⁷ Ahogyan egyre többet értünk meg a Bibliából, kezdjük Isten Szavának szellemi fényében vizsgálni az emberi ügyeket és a saját életünket. Ezáltal nyilvánvalóvá válik egy fontos igazság. Ezt az igazságot Jeremiás próféta már régen megmondta, ezt írva: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). Az embereknek, vagyis mindannyiunknak szüksége van Isten irányítására.

8. a) Mi indítja az embereket arra, hogy átadják magukat Istennek? b) Mit jelent a keresztényi önátadás?

⁸ Ennek az alapvető ténynek a megértése arra késztet minket, hogy keressük Jehova irányítását. Az Isten iránti szeretet pedig arra indít minket, hogy adjuk át neki az életünket. Az Istennek való önátadás azt jelenti, hogy imában közeledünk hozzá, és ünnepélyesen megfogadjuk, életünket arra használjuk, hogy őt szolgáljuk, és az ő útjain járunk hűségesen. Ezáltal Jézus példáját követjük, aki azzal a szilárd elhatározással járult Jehova elé, hogy véghezviszi az isteni akaratot (Zsidók 10:7).

9. Miért adják át életüket az emberek Jehovának?

⁹ Jehova Isten sosem kényszerít senkit sem, és sosem alkalmaz erőszakot senkinél sem, hogy adja át magát neki. (Vesd össze: 2Korinthus 9:7.) Isten azt sem várja el, hogy bárki pillanatnyi érzelmek hatására adja át Neki az életét. Ennek a valakinek már a keresztelkedés előtt tanítványnak kell lennie, és ez megkívánja, hogy komoly erőfeszítéseket tegyen az ismeret megszerzésére (Máté 28:19, 20). Pál arra kérte azokat, akik már megkeresztelkedtek, hogy ’mutassák be testüket élő, szent, Isten előtt elfogadható áldozatként, ami értelmi képességükkel végzett szentséges szolgálat’ (Róma 12:1, NW). Ehhez hasonlóan az értelmi képességünket kell használnunk, amikor átadjuk magunkat Jehova Istennek. Ha már megtudtuk, mit foglal ez magában, és alaposan meggondoltuk a dolgot, akkor készségesen és örömmel adjuk át életünket Istennek (Zsoltárok 110:3).

10. Hogyan kapcsolódik egymáshoz az önátadás és a keresztelkedés?

¹⁰ Miután magunkban Istenhez járultunk imában, elmondva neki elhatározásunkat, hogy az ő útjain járunk, ekkor jön a következő lépés. Önátadásunkat a nyilvánosság tudomására hozzuk vízben való megkeresztelkedésünkkel. Ez nyilvános kifejezése annak a fogadalomnak, hogy Isten akaratát tesszük. Földi szolgálatának a kezdetén Jézust is megkeresztelte János, és ezáltal Jézus példát állított fel nekünk (Máté 3:13–17). Jézus később megbízta követőit, hogy képezzenek tanítványokat, és kereszteljék meg őket. Az önátadás és a keresztelkedés tehát elengedhetetlen lépés, ha szeretnénk Jehovával járni.

11., 12. a) Hogyan hasonlítható a keresztelkedés az esküvőhöz? b) Milyen párhuzamot vonhatunk Jehovával való kapcsolatunk és a házastársak kapcsolata között?

¹¹ Jézus Krisztus önátadott, megkeresztelt tanítványává válni egy kicsit hasonlít a házasságkötéshez. Sok országban az esküvő napját számos lépés előzi meg. Egy férfi és egy nő találkozik, megismerik egymást, és szerelmesek lesznek egymásba. Ezután következik az eljegyzés. Az esküvő hozza nyilvánosságra, amit már ketten elhatároztak, vagyis hogy házasságra lépnek, és utána férj és feleségként élnek együtt. Az esküvő jelzi a nyilvánosság előtt ennek a különleges kapcsolatnak a kezdetét. Ez a dátum jelzi házasságuk születését. Ehhez hasonlóan a keresztelkedés jelzi annak az életnek a kezdetét, melyet valaki annak szentel, hogy önátadottan járjon Jehovával.

¹² Vegyünk egy másik párhuzamot. Az esküvő után a férj és feleség közötti szeretetnek mélyülnie és érnie kell. Ahhoz, hogy egyre közelebb kerüljenek egymáshoz, mindkettőjüknek önzetlenül törekedniük kell arra, hogy megőrizzék és erősítsék házastársi kapcsolatukat. Mi ugyan nem lépünk házasságra Istennel, de miután megkeresztelkedtünk, dolgoznunk kell azon, hogy szoros maradjon a kapcsolatunk Jehovával. Látja és értékeli az akarata cselekvésére tett erőfeszítéseinket, és közeledik hozzánk. „Közeledjetek az Istenhez — írta Jakab tanítvány —, és közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8).

Járjunk Jézus nyomdokában

13. Kinek a példáját kell követnünk abban, ahogyan Istennel járunk?

¹³ Ahhoz, hogy Jehovával járjunk, igazodnunk kell ahhoz a példához, melyet Jézus Krisztus mutatott. Péter apostol ezt írta: „arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21). Mivel Jézus tökéletes volt, mi pedig tökéletlenek vagyunk, nem tudjuk teljes mértékben követni a példáját. Jehova azonban elvárja, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Nézzünk meg Jézus életéből és szolgálatából öt olyan jellemző vonást, amelyekben az önátadott keresztényeknek igyekezniük kell utánozni őt.

14. Mit foglal magában Isten Szavának az ismerete?

¹⁴ Jézus pontosan és alaposan ismerte Isten Szavát. Szolgálata idején gyakran idézett a Héber Iratokból (Lukács 4:4, 8). Természetesen az akkori idők gonosz vallásvezetői is idéztek a Szentírásból (Máté 22:23, 24). A különbség az volt, hogy Jézus értette, mit akar mondani a Szentírás, és alkalmazta is az életében. A Törvény betűi mögé látott, értette a szellemét. Miközben Krisztus példáját utánozzuk, nekünk is igyekeznünk kell megérteni Isten Szavát, felfogni az értelmét, vagyis a szellemét. Ezáltal Isten előtt elfogadott munkásokká válhatunk, akik ’helyesen tudják hasogatni az igazságnak beszédét’ (2Timótheus 2:15).

15. Hogyan mutatott Jézus példát abban, ahogyan Istenről beszélt?

¹⁵ Krisztus Jézus beszélt másoknak égi Atyjáról. Jézus nem tartotta meg magának Isten Szavának az ismeretét. Még ellenségei is „Tanítónak” szólították, mert amerre járt, mindenütt beszélt Jehováról és a szándékairól (Máté 12:38, Vi). Jézus nyilvánosság előtt prédikált a templom területén, a zsinagógákban, a városokban és vidéken (Márk 1:39; Lukács 8:1; János 18:20). Könyörülettel és kedvesen tanított, szeretetet mutatva ki azok iránt, akiknek segített (Máté 4:23). Akik Jézus példáját követik, szintén sok helyet és lehetőséget találnak arra, hogy megtanítsák másoknak, ki Jehova Isten, és milyen csodálatos szándékai vannak.

16. Milyen szoros volt Jézus kapcsolata azokkal, akik társai voltak Jehova imádatában?

¹⁶ Jézus úgy érezte, szoros kötelék fűzi Jehova többi imádójához. Egyszer, amikor Jézus a tömegekhez beszélt, az anyja és nem hívő testvérei elmentek hozzá, hogy beszéljenek vele. A bibliai beszámoló ezt mondja: „monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled. Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám” (Máté 12:47–50). Ez nem jelenti azt, hogy Jézus elvetette a családját, hiszen a későbbi események azt bizonyítják, hogy nem tett így (János 19:25–27). Ez a beszámoló inkább azt hangsúlyozza ki, hogy micsoda szeretetet érzett Jézus a hittársai iránt. Ehhez hasonlóan ma, akik Istennel járnak, keresik Jehova többi szolgájának a társaságát, és nagyon megszeretik őket (1Péter 4:8).

17. Mit érzett Jézus égi Atyja akaratának a cselekvése iránt, és milyen hatással legyen ez ránk?

¹⁷ Az isteni akarat cselekvésével Jézus kimutatta égi Atyja iránti szeretetét. Jézus mindenben engedelmeskedett Jehovának. Ezt mondta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem” (János 4:34). Krisztus ezt is mondta: „mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki [Istennek] kedvesek” (János 8:29). Jézus olyannyira szerette égi Atyját, hogy „megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig” (Filippi 2:8). Jehova pedig megáldotta őt, olyan hatalmi állást és tisztséget adva neki, amelyet csak Jehováé előzött meg (Filippi 2:9–11). Jézushoz hasonlóan akkor mutatjuk ki Isten iránti szeretetünket, ha megtartjuk a parancsolatait, és cselekedjük az akaratát (1János 5:3).

18. Hogyan mutatott példát Jézus az imádkozásban?

¹⁸ Jézus imádságos ember volt. Imádkozott, amikor megkeresztelkedett (Lukács 3:21). Mielőtt kiválasztotta 12 apostolát, az egész éjszakát annak szentelte, hogy imádkozzon (Lukács 6:12, 13). Jézus megtanította tanítványainak, hogyan imádkozzanak (Lukács 11:1–4). A halála előtti éjszakán imádkozott a tanítványaiért, és velük együtt is imádkozott (János 17:1–26). Az ima fontos része volt Jézus életének, mint ahogyan a mi életünkben is fontosnak kell lennie, hiszen a követői vagyunk. Micsoda kiváltság imában beszélni a világegyetem Szuverénjével! Jehova ráadásul válaszol az imákra, hiszen János ezt írta: „ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk ő tőle” (1János 5:14, 15).

19. a) Jézusnak mely tulajdonságait utánozzuk? b) Milyen hasznunk lehet abból, ha Jézus életét és szolgálatát tanulmányozzuk?

¹⁹ Olyan sok tanulnivalónk van még, ha közelebbről vizsgáljuk Jézus Krisztus földi életét és szolgálatát! Gondolkodjunk el azokon a tulajdonságokon, amelyeket kinyilvánított: a szereteten, könyörületen, kedvességen, erőn, kiegyensúlyozottságon, ésszerűségen, alázatosságon, bátorságon és önzetlenségen. Minél többet tudunk meg Jézusról, annál jobban szeretnénk hűséges követői lenni. Ha megismerjük Jézust, az Jehovához is közelebb visz minket. Végül is Jézus tökéletes visszatükröződése volt égi Atyjának. Olyan bensőséges kapcsolatban volt Jehovával, hogy ezt mondhatta: „a ki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9).

Bízzál abban, hogy Isten fenntart téged

20. Hogyan sajátíthatjuk el a Jehovával való biztonságos járást?

²⁰ Amikor a gyermekek járni tanulnak, lépteik bizonytalanok. Hogyan tanulják meg a biztonságos járást? Csakis gyakorlással és állhatatossággal. Nos, akik Jehovával járnak, igyekeznek határozott, biztos léptekkel haladni. Ehhez is időre és állhatatosságra van szükség. Pál azt emelte ki, hogy fontos az állhatatosság, ha Istennel járunk, amikor ezt írta: „Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok [járnotok-kelnetek, Vi] és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok” (1Thessalonika 4:1).

21. Milyen áldásoknak örvendhetünk, miközben Jehovával járunk?

²¹ Ha teljes mértékben Istennek szenteltük magunkat, akkor ő segíteni fog, hogy folyton vele járjunk (Ésaiás 40:29–31). A világ által felkínált dolgok közül semmi sem hasonlítható azokhoz az áldásokhoz, amelyeket Jehova áraszt azokra, akik az ő útjain járnak. Ő az, aki ’tanít hasznosra, és vezet oly úton, amelyen járnunk kell. S ha végül figyelmezünk parancsolataira, olyan lesz békességünk, mint a folyóvíz, és igazságunk, mint a tenger habjai’ (Ésaiás 48:17, 18). Ha elfogadjuk a meghívást, hogy járjunk Istennel, és ha hűségesen így is teszünk, akkor örökké békés kapcsolatnak örvendhetünk vele.

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért megtiszteltetés az igaz Istennel járni?

◻ Miért kezdeti lépés a Jehovával való járásban a tanulmányozás, az önátadás és a megkeresztelkedés?

◻ Hogyan követhetnénk Jézus nyomdokát?

◻ Honnan tudjuk, hogy Jehova fenntart minket, ha vele járunk?

[Képek a 13. oldalon]

A tanulmányozás, az önátadás és a megkeresztelkedés kezdeti lépések ahhoz, hogy Istennel járjunk