Amikor a kőszívek érzően reagálnak

JEHOVA TANÚIT LENGYELORSZÁGBAN 1989-BEN törvényesen elismerték mint vallásszervezetet. A Tanúkat, akiket keresztény semlegességükért bebörtönöztek, fokozatosan szabadon engedték, ám sok olyan rab maradt a börtönben, akik szerettek volna többet megtudni tőlük a Bibliából. Az itt következő beszámoló arról szól, hogyan tesznek erőfeszítéseket Jehova Tanúi az egyik ilyen börtönben, hogy segítsenek az egykor kőszívű embereknek érzően reagálni Isten Szavának erejére.

A LENGYELORSZÁG délnyugati részén lévő 12 000-es lakosú kisvárosban, Wołówban van egy 200 éves büntetőintézet, ahol az ország néhány leghírhedtebb bűnözőjét tartják fogva. Jehova Tanúi — amióta hivatalosan elismerték munkájukat — erőfeszítéseket tesznek, hogy eljuttassák a Királyság jó hírét az ott lévő raboknak, és ezt nagy buzgalommal teszik.

Az Igazságügyi Minisztérium 1990 februárjában levelet küldött minden börtönigazgatónak Lengyelországban, és ez nyitotta meg az utat. A levél azt javasolta, hogy „ne akadályozzák meg” a rabokat abban, hogy ha akarják, megkapják az Őrtorony-kiadványokat, vagy találkozzanak Jehova Tanúival. A Tanúk, akik közül néhányan éveket töltöttek a wołówi börtönben, jól ismerték az ott lakó megkeményedett elítélteket. Azonban bíztak abban, hogy Jehova megáldja majd erőfeszítéseiket, és engedi, hogy a bibliai igazság meglágyítsa a rabok kőszívét.

A munka elindítása

„Nehéz volt a program elindítása” — mondja Czesław testvér, aki Wrocław városban él, körülbelül 40 kilométerre a börtöntől, és engedélyt kapott arra, hogy látogassa a börtönt Wołówban. „Sok hosszú beszélgetést kellett folytatnunk a börtön tisztviselőivel ahhoz, hogy meggyőzzük őket arról, hogy az »istentiszteletünk« a rabok javára válik.”

Czesław társa, Paweł visszaemlékszik, hogy csak nehezítette a helyzetet, amikor „egy magas rangú tisztviselő azt bizonygatta, hogy az elítéltek csupán ürügyként használják az istentiszteleteket az anyagi haszon érdekében”. De amikor 1991-ben három, egykor veszélyes bűnöző jelentkezett, hogy szeretne megkeresztelkedni, a börtönhatóságok megváltoztatták szemléletmódjukat, és javult az együttműködés.

„Először az elítélteknek és a hozzájuk látogatóba jött családoknak tanúskodtunk, valamint a büntetőintézet személyzetének — mondja Czesław. — Azután megengedték, hogy celláról cellára prédikáljuk a jó hírt, ami egészen szokatlan kivétel volt. Végül, amikor megtaláltuk az első érdeklődő személyeket, arra is engedélyt kaptunk, hogy egy kis termet használjunk, ahol bibliatanulmányozásokat folytathatunk és megtarthatjuk a keresztény összejöveteleket.” Igen, Jehova megnyitotta az utat, hogy elérhessék a rabok kőszívét.

Hatékony oktatási program

Ez a kis terem rövidesen túl kicsinek bizonyult. Mivel a megkeresztelt rabok és a kintről bejáró testvérek is részt vettek a prédikálómunkában, csaknem 50 elítélt kezdett el az összejövetelekre járni. „Több mint három éve minden összejövetelt megtartottunk ott, a rabok pedig rendszeresen részt vettek ezeken a heti összejöveteleken” — mondja az egyik helyi vén. Így 1995 májusában engedélyt kaptak egy nagyobb terem használatára.

Hogyan döntik el a felelős testvérek, hogy ki vehet részt a börtönben megtartott összejöveteleken? „Készítünk egy listát azokról a rabokról, akik őszinte érdeklődést mutatnak az igazság iránt — mondja Czesław és Zdzisław testvér. — Ha egy elítélt nem tesz előrehaladást, vagy ok nélkül hiányzik az összejövetelekről, ez azt mutatja, hogy nem értékeli ezeket a gondoskodásokat, ezért töröljük nevét a listáról, és erről tájékoztatjuk a börtönigazgatót is.”

A bibliatanulmányozásaik során a testvérek arra is megtanítják a rabokat, hogyan készüljenek fel jól az összejövetelekre, és hogyan használják hatékonyan az irodalmainkat. Így amikor a rabok eljönnek az összejövetelekre, mindannyian jól felkészültek, és bátran közreműködnek. Építő hozzászólásaik vannak, ügyesen használják a Bibliájukat, és saját magukra alkalmazzák a tanácsokat, gyakran belefoglalva a hozzászólásaikba olyan megjegyzéseket, mint például: „Azt hiszem, így vagy úgy kell tennem.”

„Összesen 20 bibliatanulmányozás folyik a wołówi börtönben. Ezek közül nyolcat három olyan rab vezet, akik már hírnökök” — mondja a gyülekezet titkára. Jó eredményeik vannak a prédikálómunkában is, amelyet celláról cellára, valamint a börtön területén séta közben végeznek. Például 1993 szeptemberétől 1994 júniusáig, tíz hónap alatt, 235 könyvet, majdnem 300 füzetet, és 1700 folyóiratot terjesztettek el. Nemrégen pedig két börtöntisztviselő is bibliatanulmányozást kért.

Különleges kongresszusok, amelyek örömet szereznek

Időközben egy újabb lehetőséggel bővült az oktatási program ebben a börtönben: a különleges kongresszusokkal. Utazófelvigyázók és más képesített testvérek a börtön tornatermében megtartották a körzetkongresszus és az egynapos különleges kongresszus programjának legfontosabb részeit. Az első különleges kongresszust 1993 októberében tartották meg. Ötven rab vett részt a programon, valamint „egész családok, köztük nők és kisgyerekek is eljöttek Wrocławból” — számolt be a Słowo Polskie nevű újság; összesen 139-en voltak jelen. A kongresszusi program szünetében elfogyaszthatták a testvérnők által készített ebédet, és nagyszerű keresztény társaságnak örvendhettek.

Azóta hét másik különleges kongresszust is tartottak, és az ezekből származó áldásokat nemcsak a rabok fordították javukra, hanem a kívülállók is. Amikor egy testvérnő felkeresett a városból valakit, aki korábban rab volt Wołówban, az illető először kedvezőtlenül reagált. De amikor elmondta neki, hogy egy bizonyos rab Tanú lett, a férfi alig akart hinni a fülének: „Az a gyilkos Tanú lett?” Ennek az lett az eredménye, hogy ez a férfi elfogadta a bibliatanulmányozást.

Csodálatos átalakulás valósult meg

Vajon ez a nagyméretű oktatási program valóban meglágyította a rabok kőszívét? Hadd beszéljenek erről ők maguk.

Zdzisław, aki természeténél fogva gondolkodó ember, beismeri: „Soha nem ismertem a szüleimet, mivel magamra hagytak, amikor még kicsi voltam, nekem pedig egyre jobban fájt a szeretethiány érzése. Egészen fiatalon bűncselekménybe keveredtem, és végül még gyilkosságot is elkövettem. Bűntudatom volt, és ez arra ösztönzött, hogy az öngyilkosságot fontolgassam, miközben kétségbeesetten valódi remény után kutattam. Azután 1987-ben kezembe került Az Őrtorony folyóirat. Ebből megismertem a feltámadás és az örökké tartó élet reménységét. Felismertem, hogy még nincs veszve minden, így hát feladtam az öngyilkosság gondolatát, és elkezdtem tanulmányozni a Bibliát. Most már tudom, mit jelent a Jehovától és a testvérektől jövő szeretet.” Ez az egykori gyilkos már 1993 óta kisegítő szolga és kisegítő úttörő, tavaly pedig elkezdte az általánosúttörő-szolgálatot.

Tomasz készségesen elfogadta a bibliatanulmányozást. „Ez azonban nem őszinte lépés volt — ismeri be. — Csak azért tanulmányoztam, mert szerettem feltűnősködni azzal, hogy Jehova Tanúi hitnézeteit magyarázom másoknak. De nem igazán éltem a bibliai igazságokkal összhangban. Egy napon elhatároztam magam, és elmentem az egyik keresztény összejövetelre. A megkeresztelt rabok nagy szeretettel üdvözöltek. Felismertem, hogy az ismerettel való feltűnősködési próbálkozások helyett inkább meg kell lágyítanom kőszívemet, és át kell alakítanom a gondolkodásomat.” Tomasz elkezdte felölteni az új keresztény egyéniséget (Efézus 4:22–24). Ma már önátadott, megkeresztelt Tanú, és örömet talál a celláról cellára végzett prédikálómunkában.

Korábbi barátoktól jövő nyomás

Azok, akik a börtönben ismerték meg a Biblia igazságát, komoly nyomás alá kerültek a cellában lakó korábbi barátaik részéről, vagy a börtöntisztviselők részéről. Az egyik rab így emlékszik vissza: „Állandóan gúnyolódtak és kötekedtek velem. De elmémben tartottam a testvérek bátorító szavait, akik ezt mondták: »Mindig imádkozz Jehovához. Olvasd a Bibliádat, és belső békét fogsz tapasztalni.« Ez tényleg segített.”

Ryszard, egy erős testalkatú, megkeresztelt testvér elmondja: „A rabtársaim állandóan durva megjegyzéseket tettek. Mindig figyelmeztettek: »Csak menj az összejöveteleidre, de meg ne próbálj feltűnősködni és úgy csinálni, mintha jobb lennél, rendben?« Amikor változtattam az életemen, mivel alkalmaztam a bibliai alapelveket, alaposan megszenvedtem miatta. Felborították az ágyamat, szétdobálták a bibliai irodalmaimat, és a cellában felforgatták az összes holmimat. Jehovához imádkoztam erőért, hogy legyen önuralmam, azután pedig csendben összepakoltam. Rövid idő múlva az ellenségeskedés megszűnt.”

„Amikor a rabtársaink látják, hogy komolyan elhatároztuk, hogy Jehovát szolgáljuk, másféle nyomás nehezedik ránk — mondja néhány megkeresztelt rab. — Ezt mondhatják: »Ne felejtsétek el, hogy többé már nem szabad innotok, dohányoznotok vagy hazudnotok.« Az ilyenfajta nyomás segít abban, hogy önuralmat gyakoroljunk, és gyorsan megszabaduljunk az erkölcstelenségtől vagy a függőségektől. Ez abban is segít, hogy kifejlesszük a szellem gyümölcseit” (Galátzia 5:22, 23).

Isten önátadott szolgáivá válnak

A börtönhatóságok engedélyével 1991 tavaszán megtartották az első keresztelkedést a tornateremben. Zdzisław volt a boldog megkeresztelkedésre jelölt. Tizenkét rab volt jelen, valamint 21 testvér és testvérnő, akik kintről jöttek be erre az alkalomra. Ez az összejövetel buzdítóan hatott a rabokra. Néhányan közülük olyan figyelemre méltó előrehaladást tettek, hogy még abban az évben később két másik elítélt is alámerítkezett. Két évvel később, 1993-ban két keresztelkedést is tartottak, és újabb hét elítélt szimbolizálta Jehovának tett önátadását!

A Wieczór Wrocławia című helyi napilap, amely beszámolt a decemberben tartott keresztelkedésről, a következőket írta: „Emberek özönlenek a tornaterembe, üdvözölve mindenkit, és kezet fogva egymással. Senki sem idegen itt. Egyetlen nagy családot alkotnak, egységesek a gondolkodásukban, az életmódjukban, és egy Istent szolgálnak, Jehovát.” Ez az „egyetlen nagy család” akkor 135 személyből állt, akik közül 50-en elítéltek voltak. Ismerkedjünk meg néhányukkal.

Jerzy, aki júniusban keresztelkedett meg, a következőt meséli: „Bár már évekkel ezelőtt volt némi kapcsolatom a bibliai igazságokkal, akkor még igazán kőszívű voltam. Csaltam, elváltam az első feleségemtől, meg nem engedett kapcsolatom volt Krystynával, volt egy házasságon kívüli gyerekem, és gyakran börtönbe kerültem — ilyen volt az életem.” Látva, hogyan válnak más, korábban megrögzött bűnözők Tanúvá a börtönben, kezdte ezt kérdezgetni magától: „Nem tudnék én is jobb ember lenni?” Bibliatanulmányozást kért, és kezdett eljárni az összejövetelekre. De az igazi fordulópont akkor következett be, amikor megtudta az államügyésztől, hogy Krystyna három évvel ezelőtt Jehova Tanúja lett. „Ez teljesen meglepett! — mondja Jerzy. — Erre gondoltam: »És én? Én mit teszek?« Felismertem, hogy ahhoz, hogy elfogadható legyek Jehova előtt, rendeznem kell az életemet.” Milyen boldogok voltak, amikor végül újra találkoztak a börtönben: Jerzy, Krystyna és 11 éves lányuk, Marzena. Nem sokkal ezután, hogy törvényesítsék kapcsolatukat, összeházasodtak. Bár Jerzy még börtönben van, és időnként hullámvölgyeket él át, nemrég megtanulta a jelnyelvet, és így segíteni tud azoknak a raboknak, akik hallássérültek.

Mirosław már akkor részt vett bűncselekményekben, amikor még csak általános iskolás volt. Csodálta, amit a barátai tettek, és hamarosan ő is kezdett úgy élni. Sokakat kirabolt vagy megvert. Végül börtönben kötött ki. „Amikor a börtönben találtam magam, a paphoz fordultam, hogy segítsen — vallja be Mirosław. — De keserűen csalódtam. Ezért elhatároztam, hogy mérget veszek be és öngyilkos leszek.” Azon a napon, amikor tervezte, hogy véget vet az életének, átköltöztették egy másik cellába. Ott talált egy példányt Az Őrtoronyból, amely az élet céljáról beszélt. „Éppen erre az egyszerű és egyértelmű információra volt szükségem — teszi hozzá. — Most már élni akartam! Ezért imádkoztam Jehovához, és kértem a Tanúkat, hogy tanulmányozzák velem a Bibliát.” Gyors előrehaladást tett a bibliatanulmányozása során, és 1991-ben megkeresztelkedett. Most kisegítő úttörőként szolgál a börtönben, és kiváltságában van celláról cellára prédikálni.

Eddig összesen 15 rab keresztelkedett meg. A büntetésük ideje összesen majdnem 260 év. Néhányukat már azelőtt szabadon engedték, hogy letöltötték volna a büntetésüket. Az egyik rabnak a 25 év büntetését 10 évvel lecsökkentették. Többen pedig, akik érdeklődést mutattak a börtönben, a szabadulásuk után lettek megkeresztelt Tanúk. Ezenkívül még négy olyan rab van a börtönben, akik már készülnek a keresztelkedésre.

A börtönhatóságoktól jövő elismerés

Az egyik beszámoló, amely a börtönből érkezett, a következőket állapítja meg: „Igen figyelemreméltó változás következett be az elítéltek viselkedésében. Sokan abbahagyják a dohányzást, és tisztán tartják a cellájukat. Sok elítélt viselkedésénél megfigyelhetők ezek a változások.”

A Życie Warszawy című újság beszámol arról, hogy a wołówi büntetőintézet vezetősége elismerte, hogy „azok, akik megtértek, fegyelmezettek, és semmilyen gondot nem okoznak a börtönőröknek”. A cikk továbbá megjegyzi, hogy azok, akik azelőtt szabadultak, hogy letöltötték volna a teljes büntetésüket, igen jól beilleszkedtek Jehova Tanúi közé, és nem térnek vissza a bűnöző életmódhoz.

És mi a börtönigazgató véleménye? Ezt mondja: „Ebben a büntetőintézetben Jehova Tanúi munkája igen kívánatos, és nagy segítséget jelent.” Az igazgató elismeri, hogy a Tanúkkal folytatott „bibliatanulmányozásuk során az elítéltek értékei és irányadó mértékei megváltoznak, és ez új irányító erőt jelent az életükben. Nagyon tapintatosan és udvariasan viselkednek. Szorgalmasan dolgoznak, és szinte semmi gondot nem okoznak.” A hatóságok ilyen kedvező észrevételei természetesen örömet jelentenek azoknak a Tanúknak, akik a rabokkal együtt végzik munkájukat a wołówi börtönben.

A Tanúk, akik ezt a börtönt látogatják, teljes mértékben felfogják Jézus szavainak jelentőségét: „Én . . . ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim . . ., hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor” (János 10:14, 16). Még a börtön falai sem tudják megakadályozni a Jó Pásztort, Jézus Krisztust abban, hogy összegyűjtse a juhszerű személyeket. A wołówi Tanúk hálásak, hogy kiváltságuk lehet részt venni ebben az örömteli szolgálatban. És Jehovára tekintenek folyamatos áldásáért, miközben segítenek, hogy még több kőszívű egyén reagáljon a Királyság jó hírére, mielőtt eljön a vég (Máté 24:14).

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

„Nagy gyerekek”

A Tanúk, akik Wołówban a büntetőintézetben végzik a szolgálatot, megjegyzik: „Miután a rabok már jó időt börtönben töltöttek, gyakran elfelejtik, mit is jelent szabadon, vagyis önállóan élni. A probléma, amellyel küzdenek, az, hogy ők valójában nagy gyerekek, olyasvalakik, akik miután kiszabadultak a börtönből, nem tudják, hogyan gondoskodjanak magukról. Ez az, amiért a gyülekezet feladata több mint csupán megtanítani őket a Biblia igazságára. Arra is fel kell készítenünk őket, hogy a közösség részévé váljanak, és figyelmeztetnünk kell őket azokra az új veszélyekre és kísértésekre, amelyekkel szembenézhetnek. Vigyáznunk kell, hogy ne óvjuk őket túlzottan, mégis segítenünk kell nekik abban, hogy újrakezdhessék az életüket.”