Olvasók kérdései
A Máté 17:20 szerint az apostolok azért voltak képtelenek meggyógyítani egy szenvedő fiút, mert ’hitetlenek voltak’. A Márk 9:29 alapján azonban azért nem tudták ezt megtenni, mert imádkozniuk kellett volna. Miért említenek a különböző evangéliumi beszámolók különböző okokat?
A két beszámoló valójában nem ellentmondásos, hanem kiegészíti egymást. Nézzük meg először a Máté 17:14–20-at. Egy férfi elmondta, hogy a fia epilepsziás, és Jézus tanítványai nem tudták meggyógyítani. Jézus ezután meggyógyította a fiút, kiűzve belőle a démont, amely nyomorgatta. A tanítványok megkérdezték, hogy ők miért nem tudták kiűzni a démont. Máté beszámolója szerint Jézus így felelt: „A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.”
Most lapozzunk a Márk 9:14–29-hez, ahol több részletet találunk. A Márk 9:17 például megadja azt a részletet, hogy ebben az esetben az epilepsziaszerű rohamokat gonosz szellem okozta. Hadd jegyezzük itt meg, a Biblia máshol arról beszél, hogy Jézus vagy epilepsziás, vagy démonos embereket gyógyított (Máté 4:24). E különleges esetben a rohamokat egy „néma és süket szellem” (Vida fordítás), vagyis egy gonosz szellem okozta, amit Lukács orvos is megerősít (Lukács 9:39; Kolossé 4:14). Figyeljük meg a Márk 9:18-ban azt a kifejezést, hogy „a hol csak előfogja . . . őt” a démon. A fiút tehát nem zaklatta a démon szüntelen — csak időnként. A tanítványok mégsem tudták kiűzni a démont, s így meggyógyítani a fiút. Amikor megkérdezték, miért, Jézus így felelt: „Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel.”
Ha azonban figyelmesen olvassuk Márk beszámolóját, kiderül, hogy nincs ellentmondásban Máté feljegyzésével. A Márk 9:19-ben azt olvassuk, hogy Jézus fájlalta annak a nemzedéknek a hitetlenségét. A 23-as versben feljegyzettek szerint pedig ezt mondta a fiú apjának: „minden lehetséges a hívőnek.” Tehát Márk is kiemeli a hit fontosságát. A 29-es versben Márk csupán további részletet közöl. Hozzáfűzi még, mit mondott Jézus az imáról, amit sem a Máté, sem a Lukács evangéliuma nem tartalmaz.
Mit mondhatunk tehát? Más alkalmakkor a 12 apostol és a 70 tanítvány is kiűzött gonosz szellemeket (Márk 3:15; 6:13; Lukács 10:17). Ebben az esetben viszont nem tudták a tanítványok kiűzni a démont. Miért? Ha összekapcsoljuk a különböző beszámolókban említett részleteket, arra kell következtetnünk, hogy ebben az esetben nem voltak felkészülve ennek a megtételére. A nehézséget az is okozhatta, hogy milyenfajta démonról volt itt szó, mivel úgy tűnik, hogy a démonok különbözhetnek a személyiségüket, érdeklődési körüket és képességeiket illetően. Ennél a démonnál különösen erős hitre és Isten segítségét kérő hő imára volt szükség. Jézusnak természetesen ilyen volt a hite. Természetesen az ima Meghallgatója, az Atyja is támogatta (Zsoltárok 65:3). Jézus a démon kiűzésével nemcsak képes volt meggyógyítani a szenvedő fiút, hanem meg is gyógyította.