Nagyon különleges házasságkötés
MOZAMBIK északi részén van egy növényekben gazdag völgy, melyet gyönyörű hegyek vesznek körül — némelyik sziklás, másokat pedig buja növényzet fed be. Itt helyezkedik el Fíngoè falva. Tiszta téli éjszakákon az ég csillagoktól ragyog, és a hold oly fényes, hogy beragyogja a falubeliek szalmatetős otthonait. Ebben a gyönyörű környezetben különleges házasságkötést rendeztek.
Több száz ember gyalogolt órákon, sőt napokon át, hogy részt vegyen ezen a különleges alkalmon. Némelyek zord és veszélyes területeken jöttek keresztül, ahol hiénák, oroszlánok és elefántok élnek. A saját csomagjaikon kívül sok látogató csirkét, kecskét és zöldségeket hozott magával. Miután megérkeztek a faluba, elmentek egy olyan helyre, ahol általában keresztény kongresszusokat tartanak a szabad ég alatt. Kifáradtak ugyan az utazástól, de boldogok voltak, és arcukon a mosoly arról árulkodott, hogy már nagyon várják, ami történni fog.
Kik voltak, akik összeházasodtak? Sokan voltak! Igen, rengeteg pár volt ott. Ez nem valamilyen címlapsztorinak való tömeges házasságkötés volt. Épp ellenkezőleg, őszinte, jó indítékú párok voltak, akik azért nem tudták még bejegyezni a házasságukat, mert félreeső vidékeken éltek, távol az anyakönyvi hivataloktól. Mindegyik pár megismerte Isten házasságra vonatkozó irányadó mértékeit, amikor Jehova Tanúival tanulmányozta a Bibliát. Megtudták, hogy az ország törvényeinek megfelelően össze kell házasodniuk, ha Teremtőjüknek, a házasság Szerzőjének szeretnének a kedvében járni, mint ahogyan József és Mária is eleget tett a Jézus születésekor érvényben lévő bejegyzési kötelezettségeknek (Lukács 2:1–5).
Az eseményre készülődve
Jehova Tanúi mozambiki fiókhivatala úgy határozott, hogy segítséget nyújt. Először felvették a kapcsolatot az ország fővárosában, Maputóban lévő Igazságügyi Minisztériummal és Belügyminisztériummal, hogy megvizsgálják, milyen eljárási folyamatokat kíván meg a törvény. Ezután a Tete tartomány fővárosában élő misszionáriusok felvették a kapcsolatot a helyi hatóságokkal, hogy tovább folytassák az előkészületi műveleteket. Kitűztek egy dátumot, hogy a misszionáriusok, a közjegyzők és a személyazonosságot igazoló osztály hivatalnokai mikor utazzanak Fíngoè falvába. Közben a fiókhivatal utasításokat tartalmazó, felvilágosító levelet küldött minden érintett gyülekezetnek. A Tanúk a helybeli hivatalnokokkal együtt már alig várták ezt a különleges eseményt.
1997. május 18-án, vasárnap három misszionárius a kormányhivatalnokokkal együtt megérkezett Fíngoèba. A helyi hatóságok kényelmes szállásról gondoskodtak a hivatalnokoknak, közel a hivatali épülethez. De az odalátogató hivatalnokokra olyan nagy hatással volt Jehova Tanúinak a vendégszeretete, hogy inkább a hevenyészve összetákolt kunyhókban szálltak meg a misszionáriusokkal. Meglepve tapasztalták, hogy az egyik szakács a helyi gyülekezet vénje volt, és hogy egy utazófelvigyázó azok között az önkéntes munkások között volt, akik az alantasabb feladatokat látták el a házasságkötés előkészítésében. A misszionáriusok jó hangulatára is felfigyeltek, akik panasz nélkül egyszerű kunyhóban szálltak meg, és egy kis kannát használva mosakodtak. Sosem látták még, hogy ilyen szoros kötelék lett volna olyan emberek között, akiknek ennyire más a hátterük. De a legnagyobb hatással a hit volt rájuk, amely abban mutatkozott meg, hogy nagy áldozatokat hoztak azért, hogy összhangban legyenek az ország törvényével és Isten elrendezésével.
Örömteli alkalom
A párok, amint megérkeztek, rögtön készek voltak megtenni a házassághoz szükséges első lépést: beszerezték a születési anyakönyvi kivonatot. Mind türelmesen álltak sorban a polgári nyilvántartó csoportnál, hogy bediktálják személyes adataikat. Utána egy másik sorba álltak be a fényképezéshez, ami után a személyazonosságot igazoló csoporthoz mentek, hogy megkapják a személyi igazolványukat. Ezt követően visszamentek a polgári nyilvántartó csoporthoz, hogy elkészítsék a várva várt házassági anyakönyvi kivonatot. Ezután türelmesen álltak, várva, hogy a hangszórón keresztül bemondják a nevüket. Érzelmileg nagy élmény volt, amikor átnyújtották nekik a házassági anyakönyvi kivonatot. Nagy volt az öröm, miközben mindegyik pár úgy mutatta fel a házassági anyakönyvi kivonatát, mint valami értékes trófeát.
Mindez a perzselő napon történt. Mégsem zavarta a hőség és a por az alkalom örömteli voltát.
A férfiak csinosan öltözöttek voltak, sokukon zakó és nyakkendő volt. A nők hagyományos módon öltöztek fel, ehhez az is hozzátartozik, hogy egy capulanának nevezett hosszú, igen színes anyagot tekernek körbe a derekukon. Némelyek csecsemőjüket is magukkal hozták, akit hasonló anyagba bugyoláltak be.
Jól ment minden, de azért túl sokan voltak ahhoz, hogy egyetlen nap alatt végezzenek. Amikor bealkonyodott, a kormányhivatalnokok kedvesen úgy döntöttek, hogy továbbra is kiszolgálják a párokat. Elmondták, nem hagyhatják, hogy „testvéreink” várjanak, miután oly nagy áldozatot hoztak, hogy eljöjjenek. Sosem fogjuk elfelejteni ezt az együttműködő és önfeláldozó szellemet.
Éjszakára csípős hideg lett. Bár néhányan kunyhóban szálltak meg, a párok nagy többsége a szabad ég alatt volt, a tűz körül zsúfolódott össze. Ez egyáltalán nem csökkentette az alkalom örömteli voltát. A tűz ropogásánál is hangosabb volt a nevetés és az ének, amelyet négy szólamban énekeltek. Sokan elmondták utazásuk történetét, magukhoz szorítva újonnan megszerzett okirataikat.
Virradatkor némelyek bemerészkedtek a falu központjába, hogy eladják csirkéiket, kecskéiket és zöldségeiket, és hozzájáruljanak házasságuk bejegyzésének a költségéhez. Sokan valóban „feláldozták” ezeket az állatokat, mivel jóval az igazi értékük alatt adták el. A szegény embereknek a kecske értékes és drága jószág; mégis készek voltak meghozni ezt az áldozatot azért, hogy összeházasodjanak, és Teremtőjük kedvében járjanak.
Az utazás viszontagságai
Némelyik pár hosszú utat tett meg gyalog, hogy ott legyen. Chamboko és felesége, Nhakulira is. A második éjszaka mondták el történetüket, miközben a tűznél melengették lábukat. Bár Chamboko 77 éves, egyik szemére vak, a másikkal is gyengén lát, három napot gyalogolt mezítláb gyülekezetének többi tagja kíséretében, mivel elhatározta, hogy törvényesíti 52 éve tartó együttlétét feleségével.
A 72 éves Anselmo Kembo már körülbelül 50 éve él együtt Nerivel. Néhány nappal az utazás előtt egy nagy tövis mélyen megsebesítette a lábát, miközben a földjét művelte. A legközelebbi kórházba vitték gyorsan, hogy ott kezeljék. Mégis úgy döntött, hogy elmegy gyalog, és fájdalmasan végigsántikálta az utat Fíngoèig. Útja három napig tartott. Anselmo nem tudta magába fojtani örömét, ahogy kezében tartotta házassági anyakönyvi kivonatát.
Figyelemre méltó újdonsült férj volt Evans Sinóia is, aki korábban többnejű volt. Amikor megismerte Isten Szavának az igazságát, elhatározta, hogy törvényesíti egységét első feleségével, de az nem volt erre hajlandó, elhagyta őt egy másik férfiért. Második felesége, aki szintén tanulmányozta a Bibliát, beleegyezett, hogy hozzámegy feleségül. Mindketten veszélyes területen jöttek keresztül, ahol oroszlánok és más vadállatok élnek. A háromnapos utazás után nekik is sikerült törvényes módon összeházasodniuk.
Pénteken, öt nappal azután, hogy a misszionáriusok és a hivatalnokok megérkeztek, befejezték a munkát. Ennek eredményeként 468 személyigazolványt, és 374 születési anyakönyvet állítottak ki. A kiadott házassági anyakönyvi kivonatok száma 233 volt! A légkör rendkívül jó volt. Fáradtságuk ellenére mindannyian egyetértettek abban, hogy mindez igazán megérte. Ez az alkalom kétségtelenül kitörölhetetlenül bevésődött az ott lévők közül mindenki elméjébe és szívébe. Ez valóban nagyon különleges házasságkötés volt!