Egy boldog alkalom — Diplomaosztás a Gileád 104. osztályában
„BOLDOG nap ez a mai, és mi mindannyian örvendezünk.” Carey Barber, Jehova Tanúi Vezető Testületének tagja ezekkel a szavakkal nyitotta meg az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 104. osztályának diplomaosztási ünnepségét, 1998. március 14-én. Felkérték a 4945 főnyi hallgatóságot, hogy a program kezdetéül énekelje el a 208-as számú Királyság-éneket, amelynek címe: „Örömének”.
Gyakorlatias tanácsok a boldogság megőrzésére
A program bevezető része, amely öt rövid, Biblián alapuló fejtegetéssorozat volt, gyakorlatias tanácsokat nyújtott arra vonatkozóan, hogyan lehet megőrizni azt az örömteli szellemet, amely áthatotta a diplomaosztás napját.
Az első előadást Joseph Eames, az Írói Osztály egyik tagja tartotta. A következő témáról beszélt: „Utánozzuk a lojálisak szellemét!”; ez a Sámuel 2. könyvének 15. és 17. fejezetében található bibliai beszámolóra épült, amely leírja, hogy Absolon, Dávid fia összeesküvést szőtt, hogy lázadást szítva megdöntse apja Istentől kapott királyságát. Voltak azonban olyanok, akik lojálisak maradtak Jehova felkentjéhez, Dávid királyhoz. Milyen tanulságot vonhatnak le ebből az új misszionáriusok? „Bárhová mentek is misszionáriusi megbízatásotok folyamán, lojálisan mozdítsátok elő az együttműködés szellemét és a teokratikus hatalom iránt érzett tiszteletet. Segítsetek másoknak, hogy ők is így tegyenek” — mondta Eames testvér a befejező szavaiban.
A programban David Sinclair következett, aki körvonalazta a 15. Zsoltárban említett tíz kívánalmat, melyek ahhoz szükségesek, hogy vendégek lehessünk Jehova ’sátrában’. „Továbbra is legyetek vendégek misszionáriusi sátratokban” című előadásában arra buzdította a végzett tanulókat, hogy ezt a zsoltárt a misszionáriusi megbízatásukra alkalmazzák, ahol vendégek lesznek. Sinclair testvér kihangsúlyozta, milyen fontos mindig az isteni irányadó mértékek szerint élni. Mi lesz ennek az eredménye? A Zsoltárok 15:5 kijelenti: „A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.”
A következő előadó John Barr, a Vezető Testület egyik tagja volt; ő arra hívta fel a figyelmet, milyen erősítőleg hat, amikor a keresztény összejöveteleken éneklünk. De melyik az a még örömtelibb ének, melyet szerte a földön énekelnek napjainkban? Ez Isten messiási Királyságának a jó híre. Mit eredményez ez az éneklés, vagyis a Királyság-prédikálás? A 208-as ének második versszaka összefoglalja ezt: „Királyság-hírrel, tanító tiszttel, sokakat hívunk el, Jehova; ezeknél felzeng az örömének, elhat a hangjuk ma bárhova.” Igen, mindennap körülbelül 1000 új tanítvány keresztelkedik meg. Barr testvér a következő szavakkal fejezte be: „Hát nem csodálatos arra gondolni, testvérek, hogy azért küldenek ki benneteket a területre, hogy felkeressétek az olyan embereket, akik már alig várják, hogy hallják dicsőítő éneketeket?”
„Hallgass a tapasztalat szavára!” — ez volt a címe annak a fejtegetésnek, melyet az Írói Osztály egyik tagja, James Mantz ezután tartott. Rávilágított arra, hogy vannak dolgok, amelyeket csak személyes tapasztalat útján lehet megtanulni (Zsidók 5:8). A Példabeszédek 22:17 mégis arra buzdít minket, hogy ’hajtsuk fülünket, és hallgassuk a bölcsek beszédeit’, vagyis azokét, akik már tapasztaltak. A végzett hallgatók sokat tanulhatnak azoktól, akik előttük jártak. „Tudják, hogyan alkudjanak a helyi kereskedőkkel. Tudják, hogy a város mely területeit kell elkerülniük a fizikai vagy erkölcsi veszély miatt. Tudják, mire érzékenyek a helyi emberek. Azok, akik hosszú ideje misszionáriusok, tudják, mire van szükséged ahhoz, hogy boldog és eredményes légy a megbízatásodban” — mondta Mantz testvér.
Wallace Liverance, a Gileád Iskola titkára az „Értékeld teokratikus megbízatásodat” témáról beszélt; kifejtette, hogy míg néhány misszionárius, mint például Pál apostol, Timótheus és Barnabás, Istentől kapta a megbízatását a szent szellemen keresztül vagy valamilyen csodában megmutatkozva, addig a Gileádon képzett misszionáriusoknak a „hű és értelmes rabszolga” jelöli ki a helyet a világméretű szántóföldön (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Összehasonlította a misszionáriusok megbízatását azokkal a helyekkel, melyeket Gedeon jelölt ki az embereinek, akiknek a midiánitákkal kellett harcolniuk (Bírák 7:16–21). Liverance testvér így buzdított: „Értékeljétek teokratikus misszionáriusi megbízatásotokat. Ahogyan Gedeon katonái közül »mindenik ott állott a maga helyén«, tekintsétek ti is megbízatásotokat a ti helyeteknek, ahol lennetek kell. Higgyetek abban, hogy Jehova ugyanúgy tud felhasználni benneteket, mint ahogyan Gedeon háromszáz harcosát felhasználta.”
Az emberközpontúság boldogságot eredményez
Az Őrtorony egyszer megjegyezte a következőt: „Ahelyett, hogy érdeklődésünket és életünket a jelenlegi rendszerben gyártott, minket körülvevő dolgokra és eszközökre összpontosítanánk, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy fennmaradnak, mennyivel jobb és bölcsebb lenne, ha az emberek érdekelnének igazán bennünket, és megtanulnánk, hogyan találhatunk valódi örömet a másokért végzett dolgokban.” Ezzel összhangban Mark Noumair testvér, a Gileád Iskola egyik oktatója a tanulók egy csoportjával a szántóföldi tapasztalataikról beszélgetett, és megjegyezte: „A mások iránt mutatott személyes érdeklődés az, ami jó misszionáriusokká tesz benneteket.”
A külföldi szántóföldön érzett boldogság kulcsa
Mi a misszionáriusi munkában tapasztalt eredményesség és boldogság néhány kulcsa? Charles Woody testvér, aki a Szolgálati Osztály tagja, és Harold Jackson, aki korábban Latin-Amerikában volt misszionárius, most pedig a Tanítói Bizottságnál segédkezik, interjút készített fiókbizottsági tagokkal, akik éppen a fiókbizottsági tagok iskolájának kilencedik osztályában vettek részt. Íme, egy kis ízelítő azokból a tanácsokból, melyeket nyújtottak:
Albert Musonda Zambiából a következőt jegyezte meg: „Ha egy misszionárius kezdeményező, és odamegy a testvérekhez, hogy üdvözölje őket, ez igen jó szellemet eredményez, mivel a testvérek közelebb kerülnek a misszionáriusokhoz, a misszionáriusok pedig közelebb kerülnek hozzájuk.”
A guatemalai Rolando Morales azt javasolta, hogy amikor az új misszionáriusokat a barátságos emberek megkínálják egy itallal, kedvesen és tapintatosan ezt válaszolhatják: „Új vagyok ebben az országban. Nagyon szeretném elfogadni, de a szervezetemnek még nem ugyanolyan a természetes ellenálló képessége, mint az ön szervezetének. Remélem, egy napon majd elfogadhatom, és akkor nagyon fogok örülni neki.” Miért hasznos az ilyen válasz? „Az emberek nem érzik majd megbántva magukat, a misszionáriusok pedig kedvesek lesznek másokhoz.”
Mi segíthet a misszionáriusoknak, hogy kitartsanak a megbízatásukban? Paul Crudass testvér, aki a Gileád 79. osztályában végzett, és már 12 éve Libériában szolgál, a következőt jegyezte meg: „Tudom, hogy a szülőknek hiányoznak a gyermekeik. De vannak időszakok, amikor a misszionárius megpróbál hozzászokni az országhoz, a környezethez, a kultúrához, az emberekhez. Úgy érezheti, inkább abbahagyja. Ha olyan levelet kap otthonról, amelyben azt olvassa, hogy »annyira hiányzol, mi lesz velünk nélküled«, ez éppen elég lehet neki ahhoz, hogy összecsomagoljon, és hazamenjen. Nagyon fontos, hogy azok a rokonok, akik ma itt vannak, ne felejtsék el ezt.”
Az interjúk után a program utolsó előadását Theodore Jaracz, a Vezető Testület egyik tagja tartotta. Témája: „Tartsátok a Királyságot legelső helyen az életetekben!” Hogyan tudnak a misszionáriusok továbbra is összpontosítani, nem engedve, hogy a figyelmük elterelődjön a munkájukról? Arra buzdította őket, hogy legyen időtervük a személyes bibliatanulmányozásra, és ez segíteni fog nekik abban, hogy a Királyság-érdekeket legelső helyen tartsák életükben. És elhangzott egy időszerű figyelmeztetés: „Néhány misszionárius elhanyagolta a személyes tanulmányozást, mivel belemerült az elektronikus eszközök, az E-mail, és a számítógép használatába. Jó ítélőképességre van szükség az egyensúly fenntartásához a különféle eszközök használatában, és abban, hogy ne töltsenek túl sok időt olyan dolgokkal, amelyek Isten Szavának személyes tanulmányozásától vennék el az időt.”
Jaracz testvér fejtegetése után a diplomák átadása következett, valamint felolvasták az osztály köszönőlevelét. Az osztály képviselője kifejezte, hogyan éreznek most mindannyian: „Kézzelfogható bizonyítékát láttuk annak a szeretetnek, melyről Jézus azt mondta, hogy tanítványait jellemezni fogja, és ez azzal a biztonságérzettel tölt el minket, hogy nem számít, hol vagyunk, hiszen van egy melegséggel áthatott, szerető, anyához hasonló szervezet, amely támogat minket. Ilyen támasszal készek vagyunk elmenni a föld végső határáig.” Megindító befejezése volt ez ennek a boldog diplomaosztási napnak, melyet a Gileád 104. osztálya számára tartottak.
[Kiemelt rész a 24. oldalon]
Osztálystatisztika
A képviselt országok száma: 9
A kijelölt országok száma: 16
A tanulók létszáma: 48
A házaspárok száma: 24
Átlagéletkor: 33
Az igazságban eltöltött évek átlaga: 16
A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 12
[Kép a 25. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskolát elvégző 104. osztály
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik
1. Romero, M.; Howarth, J.; Blackburne-Kane, D.; Hohengasser, E.; West, S.; Thom, S. 2. Colon, W.; Glancy, J.; Kono, Y.; Drews, P.; Tam, S.; Kono, T. 3. Tam, D.; Zechmeister, S.; Gerdel, S.; Elwell, J.; Dunec, P.; Tibaudo, H. 4. Taylor, E.; Hildred, L.; Sanches, M.; Anderson, C.; Bucknor, T.; Hohengasser, E. 5. Howarth, D.; Ward, C.; Hinch, P.; McDonald, Y.; Sanches, T.; Thom, O. 6. Drews, T.; Tibaudo, E.; Elwell, D.; Dunec, W.; Blackburne-Kane, D.; Ward, W. 7. Anderson, M.; Zechmeister, R.; McDonald, R.; Bucknor, R.; Glancy, S.; Gerdel, G. 8. Romero, D.; Hinch, R.; Hildred, S.; Taylor, J.; Colon, A.; West, W.
[Kép a 26. oldalon]
Testvérek, akik részt vettek a 104. osztály oktatásában: (balról) W. Liverance, U. Glass, K. Adams, M. Noumair