A család vészhelyzetben!

„ÉS BOLDOGAN éltek, míg meg nem haltak.” Ez a mesékben megszokott befejezés manapság egyre kevesebb és kevesebb házasságról mondható el. A házassági fogadalom, hogy szeretni fogják egymást jóban-rosszban, ameddig csak élnek, túlságosan is gyakran csupán hangzatos szavak. Annak lehetősége, hogy boldog családunk legyen, egy szerencsejátéknak tűnik, amelyben kedvezőtlenek az esélyek.

1960 és 1990 között a legtöbb nyugati, fejlett ipari országban a válások aránya több mint kétszeresére emelkedett. Néhány országban ez a négyszeresére nőtt. Svédországban például minden évben körülbelül 35 000 házasság köttetik meg, és ennek körülbelül a fele felbomlik, ami több mint 45 000 gyermeket érint. A házasság nélkül együtt élő párok kapcsolata még nagyobb arányban bomlik fel, és ez a gyermekek további tízezreit érinti. Hasonló tendencia mutatkozik más országokban mindenütt a világon, ahogyan az az 5. oldalon, a bekeretezett részben látható.

Igaz, a szétszakadt családok és a házasságok felbomlása nem új keletű a történelemben. Hammurápi törvénye az i. e. XVIII. században olyan törvényeket foglalt magában, amelyek megengedték a válást Babilóniában. Még a Mózesi Törvény is, amely az i. e. XVI. században lett bevezetve, lehetővé tette a válást Izráelben (5Mózes 24:1). A családi kötelék azonban soha nem volt gyengébb, mint most, ebben a XX. században. Több mint egy évtizeddel ezelőtt egy újság rovatvezetője ezt írta: „Még ötven év, és lehet, hogy egyetlen családunk sem lesz a hagyományos értelemben. Talán különböző fajtájú csoportok váltják majd fel.” És az azóta megmutatkozó tendencia úgy tűnik, megerősíti elképzelését. A család intézménye olyan gyorsan értékét vesztette, hogy egyre aktuálisabbá válik a kérdés: „Vajon fennmarad?”

Miért annyira nehéz oly sok párnak ragaszkodnia egymáshoz, és fenntartania egy egységes családot? Mi azoknak a titka, akik egy hosszú életen át ragaszkodnak egymáshoz, és boldogan ünneplik az ezüst- és aranylakodalmukat? Egyébként 1983-ban arról számoltak be, hogy egy férfi és egy nő az egykori Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságban a 100. házassági évfordulójukat ünnepelték — 126 és 116 éves korukban.

Milyen veszély fenyeget?

Sok országban a törvényes válás alapja többek között a házasságtörés, lelki vagy fizikai bántalmazás, a házastárs elhagyása, alkoholizmus, impotencia, elmebetegség, bigámia és kábítószer-függőség. Egyre általánosabb ok azonban, hogy a házassággal és a hagyományos családi élettel szembeni alapvető magatartás gyökeresen megváltozott, különösen az utóbbi évtizedekben. A hosszú ideig szentnek tartott intézmény iránti tisztelet szertefoszlott. A zene, mozifilmek, televíziós szappanoperák és a népszerű irodalom kapzsi készítői az úgynevezett szexuális szabadságot, az erkölcstelenséget, a gátlástalan viselkedést és az énközpontú életstílust dicsőítik. Olyan kultúrát mozdítanak elő, amely beszennyezi mind a fiatalok, mind az idősebbek elméjét és szívét.

Egy 1996-os közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy az amerikaiak 22 százaléka úgy véli, a házasságon kívüli kapcsolat néha jót tehet a házasságnak. Svédország egyik legelterjedtebb napilapjának, az Aftonbladetnek egy különleges száma arra ösztönözte a nőket, hogy váljanak el, mivel „így a helyzet csak jobb lehet”. Néhány népszerű pszichológus és antropológus találgatásokba bocsátkozik még azt illetően is, hogy a férfit az evolúció „programozta be” úgy, hogy néhány évenként társat váltson. Más szóval azt sugallják, hogy a házasságon kívüli kapcsolatok és a válások természetesek. Néhányan pedig úgy érvelnek, hogy a szülők válása jó hatással lehet a gyermekekre, mivel arra készíti fel őket, hogy egy napon majd a saját válásukkal tudjanak megbirkózni!

Sok fiatal nem vágyik többé arra, hogy egy hagyományos családban éljen, apával, anyával és gyerekekkel. Egy népszerű nézet ez: „Nem tudom elképzelni, hogy egész életemet ugyanazzal a társsal éljem le.” Egy 18 éves dán fiú ezt mondta: „A házasság olyan, mint a karácsony, csupán egy mese. Csakhogy én nem hiszek benne.” Noreen Byrne, az írországi National Women’s Counciltól, kijelentette: „Az általános érzés ez: Miért vesződne az ember azzal, hogy [férfiakkal] éljen, és mossa a zoknijaikat? Csak szórakozz és játssz velük . . . Sok nő úgy dönt, a fennmaradáshoz nincs szüksége a férfiakra.”

Emelkedik az egyszülős családok száma

Európa-szerte ez a szemlélet az egyedül álló anyák gyorsan növekvő számához vezetett. Néhányan az egyedül álló szülők közül tizenévesek, akik úgy gondolják, hogy a nem tervezett terhesség nem hiba. Néhányan olyan nők, akik egyedül szeretnék felnevelni a gyermeküket. A legtöbben pedig olyan anyák, akik úgy élnek együtt az apával egy bizonyos ideig, hogy egyáltalán nem tervezik a házasságot. A Newsweek folyóiratban tavaly megjelent egy címlapsztori a következő kérdéssel kapcsolatban: „A házasság halála?” A folyóirat megállapította, hogy gyorsan nő a házasságon kívüli élveszületések aránya Európában, és úgy tűnik, ezzel senki nem foglalkozik. Talán az első helyen Svédország áll, ahol minden második baba házasságon kívül születik. Dániában és Norvégiában ez majdnem megközelíti az 50 százalékot, Franciaországban és Angliában pedig körülbelül egyharmad az arány.

Az Egyesült Államokban a kétszülős családok száma drámaian csökkent az utóbbi néhány évtizedben. Egy beszámoló ezt mondja: „1960-ban . . . a gyermekek 9 százaléka élt egyszülős otthonokban. 1990-re ez a szám 25 százalékra nőtt. Ma az amerikai gyerekek 27,1 százaléka születik egyszülős otthonokban, és ez a szám egyre csak nő . . . 1970 óta az egyszülős családok száma több mint kétszeresére nőtt. A hagyományos család olyan veszélyben van ma, hogy néhány kutató szerint a megszűnés küszöbén áll.”

Azokban az országokban, ahol a római katolikus egyház sokat veszített erkölcsi tekintélyéből, az egyszülős családok száma növekszik. Az olasz családoknak kevesebb mint fele áll anyából, apából és gyerekekből, és a hagyományos családokat felváltják a gyermektelen párok és az egyszülős családok.

Néhány országban a jóléti rendszer valójában arra ösztönzi az embereket, hogy ne kössenek házasságot. Azok az egyedül álló anyák, akik közsegélyt kapnak, elvesztenék ezt, ha férjhez mennének. Dániában az egyedül álló anyák kiegészítő gyermekgondozási segélyt kapnak, néhány közösségben pedig a kiskorú anyák különjuttatást kapnak, és kifizetik a lakbérüket. Így a pénz is szerepet játszik. Alf B. Svensson azt állítja, hogy Svédországban egy válás az adófizetőknek 250 000-375 000 dollárba kerül, segélyek, lakásfenntartásra adott támogatások és szociális juttatások formájában.

Úgy tűnik, a kereszténység egyházai keveset vagy semmit sem tesznek azért, hogy megpróbálják visszafordítani ezt a családok között megmutatkozó, lesújtó tendenciát. Sok lelkipásztor és egyházi személy saját családi válságával küszködik, és ezáltal úgy érzi, hogy képtelen másoknak segíteni. Úgy tűnik, néhányan még támogatják is a válást. Az Aftonbladet 1996. április 15-i száma beszámolt arról, hogy Steven Allen, bradfordi (Anglia) lelkipásztor létrehozott egy különleges válási szertartást, amelynek, véleménye szerint, minden brit egyházban hivatalos eseménynek kellene lennie. „Ez egy gyógyító szolgáltatás, amely segít, hogy megbékéljenek azzal, ami történt velük. Segít nekik felismerni, hogy Isten még mindig szereti őket, és megszabadítja őket a fájdalomtól.”

Merre tart hát a család intézménye? Van remény arra, hogy fennmarad? Vajon az egyes családok megőrizhetik egységüket ilyen súlyos veszély közepette? Kérünk, figyeld meg a következő cikket.

[Táblázat az 5. oldalon]

AZ EGY ÉV ALATT KÖTÖTT HÁZASSÁGOK ÉS A VÁLÁSOK ÖSSZEVETÉSE NÉHÁNY ORSZÁGBAN

ORSZÁG ÉV HÁZASSÁGOK VÁLÁSOK

Ausztrália 1993 113 255 48 324

Cseh Köztársaság 1993 66 033 30 227

Dánia 1993 31 507 12 991

Egyesült Államok 1993 2 334 000 1 187 000

Egyesült Királyság 1992 356 013 174 717

Észtország 1993 7 745 5 757

Franciaország 1991 280 175 108 086

Japán 1993 792 658 188 297

Kanada 1992 164 573 77 031

Kuba 1992 191 837 63 432

Maldív-szigetek 1991 4 065 2 659

Németország 1993 442 605 156 425

Norvégia 1993 19 464 10 943

Orosz Föderáció 1993 1 106 723 663 282

Puerto Rico 1992 34 222 14 227

Svédország 1993 34 005 21 673

(Készült az 1994 Demographic Yearbook, Egyesült Államok, New York 1996. alapján)