Egységes világ — Megvalósul valaha?

„HA A következő néhány nemzedék idejében a független államok világát, amelyben élünk, sikerülne átformálni valamifajta igazi, nemzetközi közösséggé . . ., akkor ténylegesen eltörölnénk a háború ősi intézményét is . . . Ha azonban kudarcot vallanánk, alighanem megszűnne . . . a civilizáció.” Így fogalmaz Gwynne Dyer hadtörténész a War című könyvében.

A történelem lapjai, Dyer szerint, tele vannak olyan nemzetekről vagy nagy hatalommal bíró népcsoportokról szóló beszámolókkal, melyek a háborúhoz folyamodtak, hogy rendezzék nézeteltéréseiket. Megosztottságuk feldúlta sok millió áldozat életét. Salamon király leírása arról, hogyan érintette ez az ő napjaiban élő embereket, még ma is találó. Ezt írta: „Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik” (Prédikátor 4:1).

A mi időnkben — amint a fent említett történész rámutat — a ’nyomorgatottak könnyhullatása’ miatt érzett szánalmon kívül van egy további ok arra, hogy valamilyen módot találjunk átformálni a független államok világát valamifajta igazi, nemzetközi közösséggé: nem más, mint a civilizáció túlélése forog kockán! A modern hadviselés megsemmisítőnek ígérkezik minden nemzet számára, amely igénybe veszi, és a harcnak nem lesznek győztesei.

Egységes világ a láthatáron?

Milyenek a kilátások arra, hogy egy egységes világ megvalósul? Vajon úrrá tud lenni az emberi társadalom a megosztó erőkön, amelyek a földet veszélyeztetik? Néhányan így gondolják. A brit Daily Telegraph honvédelmi szerkesztője, John Keegan ezt írta: „A zűrzavar és a bizonytalanság ellenére, úgy tűnik, mégiscsak lehet halványan látni a háború nélküli világ kibontakozó körvonalait.”

Mitől tud ilyen derűlátó lenni? Miért tűnnek sokan reményteljesnek az emberiség hosszú háborús történelme ellenére, valamint annak dacára, hogy az ember láthatólag nem képes sikeresen kormányozni önmagát? (Jeremiás 10:23). „Az emberiség előrehalad. A történelem folyamatos fejlődést mutat” — néhányan így érveltek régen. Még ma is sokan hisznek abban, hogy az ember veleszületett jósága győzedelmeskedni fog a gonosz felett. Reális remény ez? Vagy éppenséggel egy illúzió, amely még több csalódáshoz vezet? A Shorter History of the World című könyvében J. M. Roberts történész tárgyilagosan írt erről: „A világ jövőjéről nehéz elmondani, hogy megnyugtatónak ígérkezik. Nincs most kilátásunk arra, hogy valahogy véget ér az emberi szenvedés, de annak sincs semmi alapja, hogy azt higgyük, ez majd a jövőben megtörténik.”

Vajon van igazi okunk azt hinni, hogy a népek és nemzetek úrrá lesznek majd kölcsönös bizalmatlanságukon, és tisztázzák megoszlást eredményező nézeteltéréseiket? Vagy ehhez az emberi erőfeszítéseknél többre van szükség? A következő cikk ezeket a kérdéseket fogja megvizsgálni.

[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

A címlap hátterében látható földgömb: Mountain High Maps® Copyright © 1995 Digital Wisdom, Inc.