Tudsz hinni Istenben mint személyben?

„AHHOZ, hogy keresztény légy, nem kell hinned Istenben . . . Gyökeres változásnak vagyunk most a részesei, a XXI. században azonban az egyház már nélkülözni fogja a hagyományos értelemben vett Istent” — magyarázta az egyik brit egyetem végzős káplánja. A Sea of Faith (Tengernyi Hit) mozgalom nevében beszélt, melyet legalább száz brit pap támogat. Ezek a „keresztény ateisták” amellett kardoskodnak, hogy a vallást az ember alkotta meg, és ahogy a mozgalom egyik tagja megfogalmazta: Isten csak „egy eszme”. Egy természetfölötti Isten többé már nem illik bele a gondolkodásmódjukba.

Az 1960-as években népszerű volt ez a jelmondat: „Isten halott.” Ez Friedrich Nietzschének, a XIX. századi német filozófusnak a nézeteit tükrözte, és sok fiatal számára szolgált mentségül ahhoz, hogy azt tegye, amit jónak lát — mindenféle erkölcsi korlátozottság nélkül bonyolódjon szabad szerelembe és kábítószer-fogyasztásba. De vajon ez a szabadság megelégedettebb, boldog élethez vezette azokat a fiatalokat, akik hippik néven váltak ismertté?

Ugyanabban az évtizedben John A. T. Robinson anglikán püspök kiadta a sok vitát kiváltó Honest to God (Becsületesen Istenhez) című könyvét. Sok lelkésztársa szemrehányást tett neki azért, hogy úgy gondolkodik Istenről, „mint aki nem több az emberi tapasztalat mélységének egyik dimenziójánál”. Keith Ward teológiaprofesszor ezt a kérdést tette fel: „Vajon az Istenbe vetett hit valamiféle ósdi babona, melyet ma már elvetnek a bölcsek?” Saját kérdésére válaszolva ezt mondta: „A vallásban manapság nincs annál fontosabb dolog, mint visszaszerezni az Istenről alkotott hagyományos eszme ismeretét.”

A szenvedés és Isten mint személy

Sokan, akik hisznek Istenben mint személyben, azt állapították meg, hogy nehéz összeegyeztetni hitüket a szemük előtt történő tragédiákkal és szenvedéssel. 1996 márciusában például Dunblane-ban (Skócia) 16 kisgyermekre és a velük lévő tanárnőre rálőttek, és megölték őket. „Egyszerűen nem értem Isten akaratát” — mondta egy megzavarodott asszony. A tragédia okozta kín úgy fejeződött ki, hogy egy papírkártyát helyeztek el virágokkal együtt az előtt az iskola előtt, ahová ezek a gyermekek jártak. Egyetlen szó állt a kártyán: „MIÉRT?” A dunblane-i székesegyház lelkésze ezt mondta válaszul: „Megmagyarázhatatlan. Nem tudunk választ adni arra, hogy ennek miért kellett megtörténnie.”

Később, még ugyanebben az évben az anglikán egyház egyik népszerű, fiatal lelkészét gyilkolták meg brutálisan. A Church Times című lap beszámolója szerint Liverpool főesperese arról beszélt egy megdöbbent gyülekezet füle hallatára, hogy az ember „Isten ajtaján dönget azzal a kérdéssel, hogy: Miért? Miért?” Ez a lelkész sem tudott egyetlen vigasztaló szót sem szólni, mely Istentől mint személytől származott volna.

Ezek után mit higgyünk? Istenben mint személyben hinni ésszerű. Ez a nyitja annak, hogy megválaszoljuk az előbbiekben felmerült, választ követelő kérdéseket. Arra buzdítunk, hogy vizsgáld meg a következő cikkben feltárt bizonyítékokat.

[Kép a 3. oldalon]

A papírkártyán ez a kérdés állt: „Miért?”

[Forrásjelzés]

NEWSTEAM No. 278468/Sipa Press