Legelő a navahók földjének juhszerű személyei számára

A HÓZHÓNÍ szó a navahó indiánok nyelvén ’gyönyörűségest’ jelent; így jellemzik földjüket a navahók. Az Egyesült Államok kormánya 1868 óta mintegy 62 000 négyzetkilométernyi földterületet felölelő rezervátumot osztott szét a navahóknak Északkelet-Arizonában, a Four Corners („négy sarok”) nevet viselő terület körül, ahol négy állam — Arizona, Colorado, Új-Mexikó és Utah — találkozik. A Monument-völgyet — melyet a westernfilmek tettek híressé — most már Navahó Törzsi Parkként tartják fenn, s a világ minden részéről vonzza a turistákat. A völgyre jellemzőek a látványosságnak számító 300 méter magas, vörös homokkő monolitok, melyek méltóságteljes magányosságukkal tornyosulnak a sivatag borította magasföld fölé. Találó, hogy a völgyre vonatkozó navahó kifejezés azt jelenti: ’sziklák közötti tér.’

A navahó nép egésze alázatos modoráról, szívélyes vendégszeretetéről és összetartó, népes családjairól ismert. A rezervátum 170 000 lakója főleg elszigetelt településeken él, s hagyományokat követ. Egyesek még ma is juhokat tartanak, és földdel borított fakunyhókban, úgynevezett hoganokban laknak. A navahó művészet és kézművesség széles körű népszerűségnek örvend. Különösen a színes mértani vagy hagyományos mintákkal díszített, gyapjúból szőtt szőnyegeiket és pokrócaikat becsülik nagyra. A türkizzel vagy más, a természetben előforduló anyaggal díszített navahó ezüst ékszerek úgyszintén jól ismertek.

A jó hír eljut a navahók földjére

Jehova Tanúi már több mint 30 éve járnak a navahók földjére, nemcsak azért, hogy megnézzék a látnivalókat, hanem azért is, hogy Isten Királyságának jó hírét vigyék el e távoli területen élő embereknek (Máté 24:14). Jehova Tanúi közül az általános- és különlegesúttörő-szolgálatot végző személyek járnak élen a prédikálómunkában. Sokan közülük az utazófelvigyázók és a helyi Tanúk azon felhívására válaszolva jönnek el, hogy ott nyújtsanak segítséget, ahol nagyobb a szükség. Néhányan a közeli gyülekezetekből jönnek, míg mások — köztük a különböző amerikai őslakos törzsek egyes tagjai — az Egyesült Államok különféle részeiről.

Ezek az önfeláldozó férfiak és nők az itt végzett szolgálatukat a misszionáriusi megbízatáshoz hasonlítják. Hogy miért? Először is, az itt élők anyanyelveit rendkívül nehéz megtanulni a bonyolult hangok, szerkezetek és kifejezések miatt. Aztán, az őslakosok jórészt ragaszkodnak vallási hagyományaikhoz, családjuk felépítéséhez, és ahhoz, hogy az életük szoros kapcsolatban álljon a földdel. Ezenkívül lakás és munka alig van azok számára, akik nem indiánok, s ez megnehezíti, hogy akik ideköltöztek, itt is maradjanak. Végül pedig annak a durva bánásmódnak a hosszú története, melyet ezek az emberek a fehér embertől szenvedtek el, érthető módon bizonyos fokú bizalmatlanságot oltott beléjük az idegenekkel szemben.a

Először, amikor a Tanúk kiöltözve és nyakkendőt viselve mentek házról házra, összetévesztették őket a mormonokkal, és sokan nem is nyitottak ajtót. Amikor hétköznapibb viseletre váltottak, sokszor egy vagy több órára is szívesen látták őket. Az emberek most már felismerik Jehova Tanúit, még ha újból olyan viseletben jelennek is meg a szolgálatuk során, mint az üzletemberek.

Már az is igazi nehézséget jelent, hogy eljussanak azokhoz, akik a navahó rezervátumban élnek. Sok kilométert tesznek meg útjelzés nélküli utakon, amelyek normális esetben sziklásak, homokosak és sárosak is lehetnek. Ez természetesen az átlagosnál jobban megviseli a járműveket és az utasokat is. Az is előfordulhat, hogy a járművek elakadnak, az arra járók viszont általában készek segítséget nyújtani. Amikor felkeresik az érdeklődőket, házi bibliatanulmányozásra mennek, vagy elvisznek valakit az egyik keresztény összejövetelre, az út oda-vissza gyakran több órát vesz igénybe. A Tanúk azonban készségesen adnak magukból, s ezzel az őslakosok iránti szeretetüket nyilvánítják ki. (Vö. 1Thessalonika 2:8.)

A navahók szívesen beszélgetnek a Bibliáról. Általában az egész családot — gyermekeket, szülőket, nagyszülőket — összegyűjtik, hogy halljon az emberiség jövőbeli paradicsomi otthonának reménységéről. Amikor egy navahó férfitól azt kérdezték, hogy elképzelése szerint milyen lesz a Paradicsom, ezt válaszolta: „Zöld lesz, és rengeteg juh lesz ott” — ebben is a föld és a nyájuk iránti szeretet tükröződik. A bibliai irodalmat szintén nagyon értékelik, amit időnként úgy mutatnak ki, hogy gyönggyel, szappannal, kannás tejjel és ehhez hasonló dolgokkal járulnak hozzá a Királyság-szolgálat támogatásához. Az egyik különleges úttörő közel 200 megrendelést szerzett Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratra egy év alatt, ebből kettő egy lóháton ülő férfi megrendelése volt.

„Táborhely” készül a juhok számára

Amikor beköszönt a nyár, a navahó pásztorok számára eljön az ideje annak, hogy egy „táborhelyre” telepítsék át nyájaikat. Ez a juhok számára szolgáló nyári otthon — melyet azért választanak, mert bővízű forrás és zöld legelők vannak a közelében — segíti a nyájat a megfelelő fejlődésben. Jelképes értelemben véve a Királyság-terem is egy ilyen „táborhelyhez” hasonlítható — szellemi legelő ez, és az igazság vizének forrása. Azok, akik idejönnek, olyan szellemi táplálékra lelhetnek, melytől egészségesek és erősek lesznek szellemileg.

Az összejöveteleket egy ideig egy kayentai (Arizona) iskola egyik osztálytermében tartották. Majd 1992 augusztusában felépült egy új Királyság-terem Kayentában a számos államból érkező önkéntes Tanúk százainak segítségével. Ez a Királyság-terem a térségben lévő több másikkal együtt a prédikálómunka maradandóságának érzetét kelti a helybeliekben. Az ezt a hatalmas területet kiszolgáló többi Királyság-terem közé tartozik a Tuba Cityben és Chinlében lévő — mindkettő a rezervátum területén található —, valamint egy másik, amely a Keams Canyonban, a hopik törzsi földjén, a navahó rezervátumon belül helyezkedik el, és ezenkívül több más Királyság-terem is a rezervátummal határos városokban. Vajon mi ennek az eredménye?

Rendkívüli reagálás a Királyság-üzenetre

Kayentában több mint 10 helybeli személy keresztelkedett meg, amióta a Királyság-terem felépült, ami azt jelzi, hogy Jehova ezen a helyen is megáldja az igaz imádatot. A terem bizonyítékul szolgál arra, hogy Jehova Tanúi maradnak, és kiépíti a bizalmat a Királyság jó híre iránt, melyet a Tanúk prédikálnak. Nemrégiben az első navahó nyelvű nyilvános bibliai előadást tartották meg itt. A gyülekezet 40 tagja örömmel fogadta azt a 245 személyt, aki jelen volt ezen a szülői felelősségekről szóló előadáson. Egy nyolctagú család szívbeli értékelést mutatva három órát utazott oda is, és vissza is, hogy meghallgassa ezt az előadást — ekkor látogattak el először a Királyság-terembe.

Egy másik hasznos eszköz, melyről Jehova gondoskodott, a Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzet navahó nyelven. Ennek a füzetnek a navahó nyelvre történő lefordítása rettentő nagy nehézséget jelentett, mivel a navahó rendkívül bonyolult nyelv. A fordítóknak együttesen több mint 1000 órájukba telt biztosítani, hogy a füzet megfelelőképpen tolmácsolja a Királyság-üzenetet. Azóta, hogy 1995 végén közreadták, a helybeli Tanúk több ezer példányt helyeztek el belőle, ami azt eredményezte, hogy számos bibliatanulmányozás kezdődött az igazságkeresőkkel.

Ahogy a Királyság-hírnökök megtanulják a navahó nyelvet, a szolgálatban is egyre inkább ezt használják. A területen lévő gyülekezetek a Teokratikus Szolgálati Iskolán is kezdik használni a navahó nyelvet, és navahó nyelvórákat tartanak, hogy kiképezzék a hírnököket. Ezenkívül a helyi kongresszusok programját is lefordítják navahó nyelvre. Mindezek az erőfeszítések kétségkívül oda vezetnek majd, hogy még többen fognak reagálni a rezervátumban.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az ebben az indián rezervátumban megmutatkozó Királyság-gyümölcsök közé tartoznak azok a kiváló szellemi tulajdonságok is, melyeket navahó testvéreink kinyilvánítanak. Jimmy és Sandra öt gyermekével együtt 120 kilométert utazott oda is, és vissza is hét éven keresztül, hogy részt vehessen a heti összejöveteleken. A családnak kedves emlékei vannak arról, hogy együtt énekelték a Királyság-énekeket, és közösen tanulmányozták a Bibliát a hosszú utazások alatt. A szülőknek az igazság iránt mutatott szeretete és lelkesedése arra késztette a gyermekeket, hogy kövessék példájukat azáltal, hogy Jehova önátadott dicsérőivé válnak. Négyen közülük már általános úttörőként szolgálnak, Jimmy pedig vén. Ennek a családnak az örömét még az is fokozza, hogy nemrég Jimmy nővére, Elsie lett az első megkeresztelt személy, aki kizárólag navahó nyelven beszél.

A helybeli pásztorok a nyájaikkal lehelletnyi idillikus derűt kölcsönöznek a navahó rezervátumot ékesítő monolitoknak. Ésaiás próféta már réges rég megjövendölte Jehováról: „Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ésaiás 40:11). Jehova a Jó Pásztora, Jézus Krisztus által szellemi legelőjére gyűjti mindazokat a navahó rezervátumban élőket, akik vágynak arra, hogy halljanak a Királyság jó híréről, és arra, hogy elérhetővé váljanak számukra Jehova örök áldásai.

[Lábjegyzet]

[Kép a 24. oldalon]

Egy navahó pásztornő hall a jó hírről