Az emberi gyengeség kiemeli Jehova erejét

„Mindenki azt gondolta, hogy olyan boldog, jókedvű teljes idejű szolga vagyok. Mindig én segítettem másoknak a bajukban. Ugyanakkor viszont úgy éreztem, mintha belül haldokolnék. Nyugtalanító gondolatok és elmebeli gyötrelmek kínoztak. Kezdtem úgy érezni, hogy elidegenedtem az emberektől. Egyszerűen csak szerettem volna otthon maradni az ágyban. Hónapokon át könyörögtem Jehovához, hadd haljak meg” (Vanessa).

AMINT azt a fent idézett példa is mutatja, természetes, ha Jehova szolgái érzik időnként a hatását, hogy ezekben a „nehéz időkben” élnek (2Timótheus 3:1). Néhányan még el is kedvetlenedhetnek (Filippi 2:25–27). A levertség, ha hosszan tart, legyengíthet minket, hiszen a Biblia kijelenti: „Ha lágyan viselted magadat [elcsüggedsz, Kámory fordítás] a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd” (Példabeszédek 24:10). Igen, amikor elcsüggedünk, erőre van szükségünk, sőt valószínűleg, ahogyan Pál apostol mondta, „rendkívüli erőre” (2Korinthus 4:7, Újfordítású revideált Biblia).

Jehova Isten határtalan erő forrása. Ez nyilvánvalóan kitűnik, ha megvizsgáljuk a teremtését (Róma 1:20). Vegyük például a Napot. A Föld mintegy 240 billió lóerőben mérhető energiát fog fel a Naptól folyamatosan. De ez a szám a Nap energiakibocsátása egymilliárdod részének körülbelül csak a felét jelenti. A Nap pedig kicsi a szuperóriásokként ismert csillagokkal összehasonlítva. Köztük van a Rigel is az Orion csillagképben; 50-szer nagyobb, mint a mi Napunk, és 150 000-szer annyi energiát bocsát ki!

Az ilyen égi energiaforrások Teremtője biztosan maga is a ’dinamikus energia bőségével’ rendelkezik (Ésaiás 40:26, NW; Zsoltárok 8:4, 5). Sőt, Ésaiás próféta kijelentette, hogy Jehova „nem fárad és nem lankad el”. Isten kész megosztani erejét bárkivel, aki az emberi gyengeség miatt úgy érzi, kifárad (Ésaiás 40:28, 29). Hogy ezt miképpen teszi meg, azt a keresztény Pál apostol esete szemlélteti.

Küzdjünk meg a próbákkal

Pál egy olyan akadályról beszélt a korinthusbelieknek, amelyet el kellett viselnie. ’Testben lévő tövisnek’ nevezte (2Korinthus 12:7). Ez a „tövis”, az egészségével kapcsolatos baj, talán a gyenge látása lehetett (Galátzia 4:15; 6:11). Vagy talán a hamis prófétákra és más rendbontó egyénekre gondolt Pál, akik kétségbe vonták apostoli tisztségét, és kifogásolták a munkáját (2Korinthus 11:5, 6, 12–15; Galátzia 1:6–9; 5:12). Bármi volt is ez a ’testben lévő tövis’, mélységesen aggasztotta Pált, és többször is imádkozott, hogy távoztassék el tőle (2Korinthus 12:8).

Jehova azonban nem tett eleget Pál kérésének, hanem inkább ezt mondta neki: „Elég néked az én kegyelmem [ki nem érdemelt kedvességem, NW]” (2Korinthus 12:9). Mit értett ezalatt Jehova? Nos, ha azt vesszük, hogy Pál a múltban üldözte a keresztényeket, csakis ki nem érdemelt kedvességből lehetett egyáltalán kapcsolata Istennel — és ráadásul még apostolként is szolgálhatott!a (Vö. Zakariás 2:8; Jelenések 16:5, 6.) Jehova jogosan mondhatta Pálnak, hogy „elég” neki az a kiváltság, hogy tanítvány. Ez nem jár együtt azzal, hogy csodálatos módon megszűnnek az életében a személyes gondjai. Igen, néhány nehézség éppen azáltal adódhat, hogy megnövekedett kiváltságokat kapunk (2Korinthus 11:24–27; 2Timótheus 3:12). Pálnak egyszerűen el kellett viselnie bármilyen körülmények között a ’testben lévő tövisét’.

De Jehova egyáltalán nem hagyta szívtelenül magára Pált, hanem ezt mondta neki: „az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Korinthus 12:9). Igen, Jehova szeretettel erőt adott Pálnak, hogy meg tudjon birkózni helyzetével. Ezáltal a Pál ’testben lévő tövise’ szemléltető példa lett. Megtanulta belőle, hogy Jehova erejére támaszkodjon inkább, és ne a sajátjára. Pál ezt kétségkívül jól megtanulta, mivel néhány évvel később ezt írta a filippibelieknek: „megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. Mindent elviselek abban, aki erőt ad” (Filippi 4:11, 13, Katolikus fordítás).

Mi a helyzet veled? Neked is el kell viselned valamilyen ’testben lévő tövist’, talán valamilyen betegséget, vagy valamilyen életkörülményt, amely sok aggodalomra ad okot? Ha ez a helyzet, vigasztalódj. Bár Jehova talán nem fogja csodálatos módon eltávolítani az akadályt, de meg tudja adni neked a bölcsességet és a lelkierőt, hogy megbirkózz vele, miközben továbbra is első helyre teszed életedben a Királyság-érdekeket (Máté 6:33).

Ha betegséged vagy idősödő korod miatt nem tudsz annyit tenni a keresztény szolgálatban, mint amennyit szeretnél, ne csüggedj. Ne úgy tekintsd a próbádat, hogy akadályoz a Jehovának végzett szolgálatodban, hanem inkább vedd úgy, hogy lehetőséged van növelni a belé vetett bizalmadat. Azt se feledd, hogy egy keresztény értéke nem azáltal mérhető le, mennyit tesz, hanem hitének és szeretetének a mélysége által. (Vö. Márk 12:41–44.) Jehovát szeretni teljes lelkedből azt jelenti, hogy mindent megteszel a szolgálatában, ami tőled — és nem valaki mástól — telik (Máté 22:37; Galátzia 6:4, 5).

Ha a ’testben lévő tövised’ aggasztó körülményt jelent az életedben, mondjuk meghalt valakid, akit szeretsz, kövesd a Biblia tanácsát: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsoltárok 55:23). Egy Szilvia nevű keresztény nő ezt tette. Mindössze néhány év leforgása alatt meghalt a férje 50 évi házasság után, és még kilenc családtagja, köztük két fiatal unokája is. „Ha nem lenne Jehova, bánatom féktelen volna — mondja Szilvia. — De nagy vigaszt találok az imában. Jóformán szüntelenül beszélgetek Jehovával. Tudom, hogy erőt ad a kitartáshoz.”

Milyen megnyugtató tudni, hogy a „minden vígasztalásnak Istene” erőt tud adni a bánkódóknak, hogy kitartsanak! (2Korinthus 1:3; 1Thessalonika 4:13). Ezt tisztán látva, megérthetjük, hogy Pál ilyen következtetésre jutott ebben a dologban. Ezt írta: „gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10).

Tökéletlenségeinkkel küszködve

Mindannyian tökéletlenséget örököltünk ősszüleinktől (Róma 5:12). Ennek következményeként küzdelmet vívunk bukott testünk vágyai ellen. Milyen lehangoló lehet rájönni, hogy az „ó ember” jellemvonásai erőteljesebben uralkodnak rajtunk, mint gondoltuk volna! (Efézus 4:22–24). Ilyenkor talán Pálhoz hasonlóan érzünk, aki ezt írta: „gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban” (Róma 7:22, 23).

Ilyen esetben is élhetünk a Jehovától származó erővel. Amikor saját gyengeségünkkel küzdünk, ne szűnjünk meg imádkozni hozzá, komolyan keresve a megbocsátását, mindegy, milyen sokszor kell hozzá fordulnunk ugyanazzal a gonddal. Jehova, „a szívek vizsgálója”, aki látja, mennyire őszinte vagy, s ki nem érdemelt kedvessége miatt megadja majd a megtisztult lelkiismeretet (Példabeszédek 21:2). Jehova a szelleme által erőt tud neked adni, hogy folytasd a hústest gyengeségei ellen vívott küzdelmedet (Lukács 11:13).

Akkor is erőre van szükségünk Jehovától, amikor mások tökéletlenségeivel kerülünk szembe. Tegyük fel, egyik keresztény hittársunk ’tőrszúrásokhoz hasonlókat’ mondott nekünk (Példabeszédek 12:17). Ez mély sebet ejthet rajtunk, főleg akkor, ha olyan valakitől jött, akiről úgy érezzük, hogy nagyon is tudnia kellene, mit tett. Ez talán igazán felzaklat minket. Egyesek az ilyen sérelmeket ürügyként használták arra, hogy elhagyják Jehovát — ez pedig a lehető legnagyobb hiba!

A kiegyensúlyozott magatartás azonban segíteni fog nekünk, hogy helyes megvilágításban lássuk mások gyengeségeit. Nem várhatunk tökéletességet tökéletlen emberektől. „Nincsen ember, a ki ne vétkeznék” — emlékeztet minket a bölcs férfiú, Salamon (1Királyok 8:46). Artúr, egy felkent keresztény, aki vagy hét évtizeden át szolgálta Jehovát hűségesen, megjegyezte: „Szolgatársaink gyengeségei lehetőséget adnak feddhetetlenségünk bizonyítására, kipróbálva keresztényi jellemünket. Ha engedjük, hogy amit mások mondanak vagy tesznek, megakadályozzon minket Jehova szolgálatában, akkor embereket szolgálunk. Mellesleg testvéreink is biztosan szeretik Jehovát. Ha a jót keressük bennük, hamarosan látni fogjuk, hogy igazából nem is olyan rosszak.”

Erő a prédikáláshoz

Jézus, mielőtt felemelkedett volna az égbe, ezt mondta tanítványainak: „vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Cselekedetek 1:8).

Jézus szavaihoz hűen ezt a munkát Jehova Tanúi most 233 országban végzik szerte a földön. Együttesen több mint egymilliárd órát töltenek évente azzal, hogy segítsenek másoknak megismerni Jehovát. Nem mindig könnyű végezni ezt a munkát. Néhány országban a Királyság-prédikáló munkát betiltották vagy korlátozzák. Gondoljunk arra is, hogy kik végzik ezt a munkát — gyarló, tökéletlen emberek, akik közül mindegyiknek megvan a maga gondja-baja. Ám a munka folytatódik, és ennek eredményeként az elmúlt három évben több mint egymillió személy adta át életét Jehovának, és önátadása jelképeként megkeresztelkedett vízben (Máté 28:18–20). Igen, ezt a munkát kizárólag Isten erejével végzik. Jehova ezt mondta prófétáján, Zakariáson keresztül: „Nem hatalommal, sem nem erővel, hanem az én szellememmel” (Zakariás 4:6, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).

Ha a jó hír hírnöke vagy, részed van ebben a nagy teljesítményben, nem számít, hogy látszólag milyen kis mértékben. Bármilyen „tövist” kell is elviselned, biztos lehetsz benne, hogy Jehova nem felejtkezik el ’a cselekedeteidről és a szeretetről, melyet tanúsítottál az ő neve iránt’ (Zsidók 6:10). Tehát támogatásért fordulj továbbra is a dinamikus energia Forrásához. Ne feledd, csakis Jehova erejével tudunk kitartani; ereje erőtlenségünk által végeztetik el.

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

A prédikálómunkát kizárólag Jehova erejével végzik