Szellemi szabadságot visznek a börtönlakóknak

„MÁR vártunk rátok.” „Az elmúlt néhány éjszaka a jöveteletekről álmodtam.” „Köszönöm, hogy kineveztetek valakit, hogy rendszeresen látogasson minket.” „Szeretnénk kifejezni hálánkat minden egyes áldásért, melyet ki nem érdemelten kapunk Jehovától és a szervezetétől, valamint a szellemi táplálékért, melyet a kellő időben adnak.”

Mi volt az oka ezeknek a hálás szavaknak? Ezek néhány fogoly szavai voltak, akik Mexikó különböző börtöneiben raboskodnak. Értékelik, hogy Jehova Tanúi figyelmet fordítanak rájuk, ami szellemi szabadságot hozott nekik, még ha börtönben vannak is. Mexikóban 42 börtönben szolgálnak Jehova Tanúi rendszeresen, hogy kielégítsék a foglyok szellemi szükségleteit. Ezeket a helyeket Centro Readaptación Socialnak (Szociális Rehabilitációs Központnak) nevezik. Ezek közül néhány börtönben még keresztény összejöveteleket is tartanak rendszeresen, nagyon jó eredménnyel. Egy nem régi számbavétel szerint például 380 személy volt jelen az összejöveteleken ezeken a helyeken. Ebben az időben átlagosan 350 bibliatanulmányozást vezettek. Harmincheten váltak képessé arra, hogy elkezdjenek prédikálni, és 32-en adták át életüket Jehovának, amit vízben való megkeresztelkedéssel szimbolizáltak.

Így végzik a munkát

Hogyan végzik Jehova Tanúi a prédikálómunkájukat ezeken a helyeken? Először elmennek a felelős hivatalnokokhoz, hogy írásos felhatalmazást kérjenek a börtönbe való belépéshez, és elmagyarázzák látogatásaik célját — szeretnék megtanítani a raboknak, hogyan javíthatnak életük minőségén, és hogyan szolgálhatják Istent úgy, hogy az tetsszen neki.

A hatóságok minden egyes alkalommal megadták az engedélyt. Ezek a hivatalnokok méltányolják a bibliai oktatást, amelyet a foglyoknak kínálnak fel. A börtönhatóságok megfigyelték, hogy Jehova Tanúi betartják a biztonsági előírásokat, amelyek ezeken a helyeken vannak. Megengedték ezeknek az odalátogató szolgáknak, hogy irodákban, ebédlőkben és műhelyekben tartsák meg az összejöveteleiket. Az egyik helyen a Tanúk még egy kis Királyság-terem építésére is kaptak engedélyt, amint az a következő tapasztalatból kitűnik, melyet Délkelet-Mexikó egyik utazófelvigyázója mesél el.

„1991 elején kezdtünk ellátogatni a börtönbe Tehuantepecben, Oaxacában, ahol nagy szellemi éhséget tapasztaltunk. Hamarosan 27 bibliatanulmányozást vezettünk be. Tekintettel a rabok érdeklődésére, öt gyülekezeti összejövetelt ütemeztünk be. Az egyik rab, aki nagy szeretetet mutatott ki Jehova iránt, elhatározta, hogy egy kis Királyság-termet épít a börtön területén, hogy legyen egy hely, ahol meg tudjuk tartani az összejöveteleket. Odament a börtön igazgatójához, és engedélyt kért erre, s a hatóságok igen együttműködők voltak. 1992. december elején hat rab vált képessé arra, hogy a jó hír hírnöke legyen. A látható előrehaladás miatt előkészületeket tettünk, hogy a börtönön belül megtartsuk az Emlékünnepet. Engedélyt kértünk a börtön igazgatójától, hogy bevihessük az emlékjegyeket — a kenyeret és a bort —, s egy négyórás megbeszélés után megkaptuk az engedélyt.

A helyzet úgy hozta, hogy 1993. április 3-án (három nappal az Emlékünnep előtt) szabadon engedtek néhány rabot. Az egyik, aki hírnök volt, mikor megkapta a szabadon bocsátását igazoló papírokat, azt kérte, hadd beszéljen a börtön igazgatójával, hogy engedélyt kapjon arra, hogy maradhasson, míg meg nem ünneplik az Emlékünnepet. Ez igazán meglepte az igazgatót, mivel nem mindennapi kérésről volt szó, de tekintettel arra, hogy a rab nagyon szeretett volna a börtönben jelen lenni az Emlékünnepen, eleget tett a kívánságának. Az Emlékünnepen 53 személy volt jelen, akik a program végén sírtak örömükben. Egyetértettünk azzal, hogy ezt a csoportot »Ceresói szabadoknak« nevezzük, mivel ők szellemi értelemben szabadok.”

Jehova Tanúi munkáját igen nagyra értékelik ezeken a helyeken. Ezeknek a fegyházaknak az egyikében a felelős személy nyíltan ajánlja, hogy a rabok vegyenek részt Jehova Tanúi összejövetelein mint „terápián”, gyors rehabilitálásuk érdekében.

Sikeres rehabilitációs program

Jehova Tanúinak a tevékenysége azt eredményezte, hogy sok rab ismét teljesen be tudott illeszkedni a társadalmi életbe. Bár gyakran igaz, hogy akik börtönben voltak, ha kiszabadulnak, visszatérnek a bűnöző életformához, de akik valóban elfogadják Isten Szavának az üzenetét, teljes mértékben megváltoznak. Átalakulásuk Pál apostol szavaira emlékeztet minket: „se paráznák . . ., se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által” (1Korinthus 6:9–11).

A személyiségükben történt rendkívüli változás nyilvánvalóvá válik, amikor kifejezik érzéseiket. Miguel, aki Campeche városában a Campeche börtönben van, így fogalmaz: „Ma már örömmel mondhatom, hogy a más juhok közé tartozónak tartom magam, akik a 2Péter 3:13-ban és a Máté 5:5-ben feljegyzettekben reménykednek.” José, aki a Campeche állambeli Koben börtönben van, megjegyezte: „Bár rab vagyok, és a bűnöm talán elég súlyos, de megértem, hogy Jehova nagyon irgalmas, és meghallgatja imáimat és könyörgéseimet. Meg tudja bocsátani vétkeimet, és lehetőséget ad, hogy életem hátralévő részét az Isten Királyságáról szóló jó hír megosztásával töltsem. Hálás köszönet a véneinknek az idejükért, melyet azzal töltenek, hogy meglátogatnak minket a börtönben, hogy a javunkra fordíthassuk Isten Királyságának az ígéreteit. Milyen kellemes áldások! Vajon azt mondhatom, hogy rab vagyok? Nem, Jehova szellemi szabadságot adott nekem, amire szükségem volt.”

Mi az, ami gyilkosokat, erőszakos nemi közösülést elkövetőket, gyújtogatókat, tolvajokat és másokat arra késztet, hogy megváltozzanak, és jó életet élő kereszténnyé váljanak? Ezek szerint a férfiak szerint Isten Szavának átalakító ereje és az igazán istenfélő emberek társasága. Tiburcio esete — akit a mazatláni (Sinaloa) fegyházba zártak — jól mutatja ennek a rehabilitációs programnak a sikerességét. Korábban a Concordia börtönben volt (Sinaloában), ahol nehézségei voltak erőszakos természete miatt. Feleségével, aki Jehova Tanúja volt, nagyon csúnyán bánt, még akkor is, amikor az asszony meglátogatta a börtönben. Felesége türelmes volt, és továbbra is látogatta, s így Tiburcio megkérte, hogy hozza el neki az Örökké élhetsz Paradicsomban a földöna című könyvet, melyet elkezdett egyedül tanulmányozni. Majd azt kérte, hogy jöjjön el valaki a börtönbe, hogy tanulmányozzon vele. Kezdett szellemileg fejlődni, és a másokkal való kapcsolata jobb lett. Átvitték a mazatláni börtönbe, ahol van egy bibliatanulmányozó csoport, és Tiburcio most már hírnök. Megjegyzi: „Most a feleségemmel, gyermekeimmel és fogolytársaimmal együtt nagyon hálás vagyok, hogy hallgathatom a bibliai igazságokat ezen a helyen, s remélem, hogy a közeljövőben kiszabadulok, és el tudok menni minden kongresszusra és gyülekezeti összejövetelre.”

Rajta kívül még ott van Conrado, aki igen hálás a változásért, melyet meg tudott tenni az életében. Olyan jellegű családi gondjai voltak, hogy a felesége elhagyta. Ezért a kábítószerben keresett vigaszt. Idővel kábítószer-kereskedő lett. Letartóztatták, és börtönbüntetésre ítélték egy rakomány marihuána és kokain szállításáért. A börtönben volt egy csoport, amelyik Jehova Tanúival tanulmányozta a Bibliát, és meghívták, tanulmányozzon velük. A következőképpen fejezi ki érzéseit: „Nagy hatással volt rám, hogy az összejöveteleket milyen szervezett módon vezették le, valamint a kiadványok segítségével végzett vizsgálódó program, és az a tény, hogy minden a Bibliára épül. Azon nyomban kértem egy bibliatanulmányozást, és elkezdtem járni az összejövetelekre.” Ez 1993 januárjában volt. Ma már Conrado kint van a börtönből, és tovább halad előre a keresztény gyülekezetben.

Az Islas Marías

Mexikóban van egy rettegett börtön, mely négy szigetből áll, melyeket Islas Maríasnak neveznek. A rabok azon a büntető szigeten közlekedhetnek, amelyen fogságban vannak. Néhányan feleségükkel és gyermekeikkel élnek ott.

Egy kis gyülekezetet hoztak létre. Mazatlánból három testvér utazik oda havonta, hogy segítsen levezetni az összejöveteleket, hogy ellássa őket irodalommal, és hogy buzdítsa őket. Van, amikor a körzetfelvigyázó is elmegy meglátogatni őket. Átlagosan 20-25-en vannak jelen. Négy megkeresztelt és két kereszteletlen hírnök van ott. Az utazófelvigyázó elmondja, hogy „néhányan 17 kilométert gyalogolnak, hogy jelen legyenek vasárnap az összejövetelen, és gyorsan kell távozniuk az összejövetelről, hogy visszaérjenek a névsorolvasásra. Ha gyorsan gyalogolnak, két órába telik, mire visszaérnek.” Az egyik testvér, aki ebben a börtönben ismerte meg az igazságot, nemrégiben ezt mondta: „Igyekeztem minél hamarabb kikerülni innen, de most már lehet ez bármikor, amikor Jehova akarja, mivel mindenképpen sok munkám van itt bent.”

Örömmel látjuk, az igazság erőt fejt ki, hogy szabaddá tegye az őszinte embereket, akik keresik, hogyan járhatnak Jehova kedvében. Közülük, akik a börtönben ismerték meg az igazságot, tíznél is többen már kiszabadultak, megkeresztelkedtek, és most becsületesen élnek Isten szolgáiként, néhányan még gyülekezeti vének is lettek. Drámai módon mutatkozott meg a Biblia ereje, hogy meg tudja gyógyítani a szíveket, és jó útra tud téríteni embereket. Ha egyszer ezek az emberek, akik be voltak börtönözve, mert rossz dolgokat tettek, rálépnek Isten Szava világosságának az ösvényére, igazi szabadságot tapasztalnak, melyet Jézus ígért, amikor ezt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:32; Zsoltárok 119:105).

[Lábjegyzet]

[Kép a 23. oldalon]

Sokan a javukra fordították a keresztény igazságokat, melyeket a börtönben tanultak