Van élet a halál után?
KÉT kérdés évezredek óta zavarba ejti az embereket: Miért kell megöregednünk és végül meghalnunk? Van valamiféle tudatos létforma a halál után?
Az első azért zavart már össze sok embert, mert még a modern orvostudomány a maga lenyűgöző felfedezéseivel sem volt képes meggyőző vagy kielégítő válasszal előállni.
A második kérdésre pedig számos különféle válasz van. Általában azonban az arra adandó válaszok, hogy vajon van-e tudatos létezés a halál után, két nézőpont köré csoportosulnak azok között, akik határozottan állítják, hogy ez az élet nem minden, és azok között, akik ugyanilyen hajthatatlanok a tekintetben, hogy a halállal véget ér a tudatos létezés. Ez utóbbi csoportból a többség azt mondja nekünk, hogy az ő véleményük szerint semmi kétség afelől, hogy ez a rövid életidő minden, amit remélhet az ember. Gyakran bármilyen érvelés, amely ennek az ellenkezőjét hozza szóba, efféle önelégültséggel találkozik: „Nos, senki sem tért még vissza onnan, hogy elmondja nekünk, nem igaz?”
Mint más vitatott kérdések esetében is, sokan vannak, akik nem döntöttek még — azt bizonygatva, hogy mindig nyitottak arra, hogy ilyen vagy olyan módon meggyőzzék őket. Mások ellenben válaszolnak, de talán komolytalanul: „Csak várnunk kell, és meglátjuk, amikor eljön az ideje!”
Egy régóta fennálló kérdés
A halál utáni életről már a történelem korai szakaszában, körülbelül 3500 évvel ezelőtt tett fel kérdést a Keleten élő, jól ismert Jób, aki a szenvedéssel szemben tanúsított türelméről vált nevezetessé. Jób így tette fel a kérdést: „De az ember mikor meghal és mezítelen lesz és megemésztetik, kérlek, hol vagyon? Mint mikor a viz kimegyen a tengerből, és mint az elapadt folyó kiszárad: úgy az ember, mikor elalszik, nem kel föl . . . Véled-e, hogy a megholt ember ismét él?” (Jób 14:10–14, Káldi fordítás).
Mindazonáltal nem Jób volt az egyedüli, aki érdeklődött a halál utáni élet felől. Az egyik enciklopédia ilyen felvilágosító információt tesz közzé a „Halottak állapota” címszó alatt: „A szellemi életével kapcsolatban nincs téma, amely annyira lekötné az ember elméjét, mint az, hogy milyen állapotba kerül a halála után. [A bennszülötteknek] . . . a föld minden területén rendszerint nagyon is világos és élénk elképzeléseik vannak a szellemvilágról — életformájáról, jellemvonásairól, tájairól —, ez pedig azt sugallja, hogy mélyen belemerülnek ebbe a témába. A halottaktól való, széles körben elterjedt félelem egy igen ősi elképzelésre mutat, miszerint az állapotuk nem olyasmi, amelyben az élet véget ért. Az, hogy a halál véget vetett az energiáknak, eléggé nyilvánvaló volt; de más energiák nem működhettek mégis, vagy ezek az energiák nem voltak képesek megmagyarázhatatlan, titokzatos módon megnyilvánulni? Akár hittek az emberek kezdetben egy, a testtől különvált szellemben, lélekben vagy kísértetben, akár nem, úgy tűnik, minden okunk megvan arra, hogy elhiggyük: úgy tekintették a halottakat, mint akik valamilyen formában még mindig folytatják az életet” (Encyclopædia of Religion and Ethics).
Talán a fent említett három kategória közül valamelyik rád is illik: nem vagy biztos afelől, hogy mi történik a halál után; meg vagy győződve arról, hogy van valamiféle élet a halál után; vagy arról vagy meggyőződve, hogy ez az élet minden. Akármi is a helyzet, arra buzdítunk, hogy vizsgáld meg gondosan a következő cikket. Vedd szemügyre, találsz-e benne meggyőző bibliai bizonyítékot arra, hogy létezik egy csodálatos kilátás a halál utáni boldog életre, és arra, hogy milyen módon, hol és mikor fog ez bekövetkezni.