Mindenfajta imádatot elfogad Isten?
ISTEN egy szellemi szükséglettel — az imádat gyakorlásának szükségletével — teremtette az embert. Ez nem olyan dolog, ami kifejlődött. Kezdettől fogva az ember része volt.
Sajnos azonban az emberiség sok, különböző fajta imádatot fejlesztett ki, és ezek általában nem hoztak létre boldog, egységes emberi családot. Ehelyett még mindig véres háborúkat vívnak a vallás nevében. Ez viszont felveti a fontos kérdést: Számít az, hogy hogyan imádja valaki az Istent?
Megkérdőjelezhető imádat az ősi időkben
A Közel–Keleten élő ősi nemzetek történelmi példával szolgálnak, mely segít válaszolni erre a kérdésre. Sokan imádtak egy Baál nevű istent. Ők Baál nőnemű társait is imádták, például Aserát. Asera imádata egy szent rúd használatát foglalta magában, amit szexuális jelképnek tartottak. Az ott dolgozó archeológusok sok meztelen női szobrot ástak ki. Ezek a szobrok — mondja a The Encyclopedia of Religion — „feltűnő nemi szervekkel ábrázolt istennőt mutatnak, aki felemeli mellét”, és aki „valószínűleg . . . Aserát jelképezi”. Egy dolog biztos: a Baál-imádat gyakran nagyon erkölcstelen volt.
Ezért hát nem meglepő, hogy a Baál-imádat szexorgiákat tartalmazott (4Mózes 25:1–3). A kananeus Sekhem megbecstelenítette a fiatal szűzet, Dínát. Ennek ellenére a legtiszteletreméltóbb férfinak tekintették a családjában (1Mózes 34:1, 2, 19). A vérfertőzés, homoszexualitás és bestialitás megszokott dolog volt (3Mózes 18:6, 22–24, 27). Az a szó, hogy „szodómia” — homoszexuálisok szokása — a földnek épp ezen a részén valaha létező város nevéből ered (1Mózes 19:4, 5, 28). A Baál-imádat vérontást is magában foglalt. Lehet, hogy meglepő, de a Baál-imádók élő gyermekeiket a lángoló tűzbe vetették isteneiknek való áldozatként (Jeremiás 19:5). Mindezek a szokások kapcsolatban voltak vallási tanításokkal. Hogyan?
„A kánaáni mitológia brutalitása, bujasága és féktelensége — magyarázza dr. Merrill Unger az Archaeology and the Old Testament című könyvében — sokkal rosszabb volt, mint a Közel-Keleten bárhol másutt abban az időben. A kananeus istenségek azon elképesztő jellegzetességének, hogy semmiféle erkölcsi nívójuk nem volt, a legrosszabb jellemvonásokat kellett kihoznia a rajongókból, amivel együtt járt az azon időszak sok, erkölcsileg nagyon romlott szokása, mint például a szent prostitúció [és] a gyermekáldozat.”
Elfogadta Isten a kananeusok imádatát? Természetesen nem. Isten megtanította az izraelitákat, hogyan imádják őt tisztán. A fent említett szokásokkal kapcsolatban így figyelmeztetett: „Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magokat, kiket én kiűzök ti előletek. És fertőzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az ő gonoszságát, mert kiokádja az a föld az ő lakosait” (3Mózes 18:24, 25).
A tiszta imádat beszennyeződik
Sok izraelita nem fogadta el Istennek a tiszta imádatra vonatkozó nézőpontját. Ehelyett megengedték, hogy országukban folytatódjék a Baál-imádat. Az izraeliták hamar belekeveredtek abba a bűnbe, hogy megpróbálták összekeverni Jehova imádatát a Baál imádatával. Elfogadta Isten ezt a fajta vegyes imádatot? Figyeld meg, mi történt Manassé király uralkodása idején. Ő oltárokat állított a Baálnak, saját fiait elégette áldozatul, és mágiát gyakorolt. „És az Asera-bálványt, a melyet készített, bevitte abba a házba, a mely felől azt mondotta volt az Úr . . . Ebben a házban . . . helyheztetem az én nevemet mindörökké” (2Királyok 21:3–7).
Manassé alattvalói követték királyuk példáját. Valójában „tévelygésbe ejté őket Manasse, hogy még gonoszabbul viseljék magokat azoknál a pogányoknál, a kiket az Úr kivesztett az Izráel fiai elől” (2Királyok 21:9). Ahelyett hogy megszívlelte volna a Jehova prófétáitól jövő ismételt figyelmeztetéseket, Manassé gyilkosságot követett el, oly mértékben, hogy az ártatlan vérrel töltötte be Jeruzsálemet. Bár Manassé végül is megjavult, fia és utóda, Amon király felújította a Baál-imádatot (2Királyok 21:16, 19, 20).
Idővel férfi prostituáltak kezdtek tevékenykedni a templomban. Hogyan tekintette Isten a Baál-imádatnak ezen megnyilvánulását? Mózesen keresztül így figyelmeztetett: „Ne vidd be a paráznanő bérét és az eb-bért [valószínűleg pederaszta bérét] az Úrnak, a te Istenednek házába akárminémű fogadás fejében; mert mind a kettőt útálja az Úr, a te Istened” (5Mózes 23:17, 18).
Manassé unokája, Jósiás király megtisztította a templomot az erkölcstelen Baál-imádattól (2Királyok 23:6, 7). A dolgok azonban túl messzire mentek. Nem sokkal Jósiás király halála után Jehova templomában újra felütötte fejét a bálványimádat (Ezékiel 8:3, 5–17). Így hát Jehova arra indította Babilon királyát, hogy pusztítsa el Jeruzsálemet és templomát. Ez a szomorú történelmi tény azt bizonyítja, hogy az imádat némely formái nem elfogadhatóak Isten előtt. Mi a helyzet napjainkban?