Olvasók kérdései

Elmondhatjuk, hogy napjainkban Isten földi reménységű szolgái ugyanannyit kapnak Isten szelleméből, mint a szellemtől felkent keresztények?

Ez a kérdés nem új keletű. Ugyanerről szólt Az Őrtorony 1952. április 15-i [ang.] száma is. Azóta már sokan lettek Tanúk, ezért megvizsgálhatjuk a kérdést, és egyben áttekinthetjük, mit mondott a korábbi anyag.

A válasz lényegében: igen, a más juhok osztályába tartozó hűséges testvérek és testvérnők ugyanolyan mértékben részesülhetnek az Istentől kapott szent szellemből, mint a felkentek (János 10:16).

Ez persze nem azt jelenti, hogy a szellem mindenkin ugyanolyan módon működik. Gondoljunk csak a keresztény kor előtt élt hűséges szolgákra, akik biztosan kaptak Isten szelleméből. A szellemtől származó erővel néhányan vérengző vadállatokat öltek meg, betegeket gyógyítottak, sőt halottat támasztottak fel. És szükségük volt a szellemre ahhoz is, hogy megírják a Biblia ihletett könyveit (Bírák 13:24, 25; 14:5, 6; 1Királyok 17:17–24; 2Királyok 4:17–37; 5:1–14). Az Őrtorony ezt mondta: „Bár nem tartoztak a felkent osztályhoz, mégis telve voltak szent szellemmel.”

Egy másik szemszögből nézve, gondoljunk az első századi, szellemtől felkent férfiakra és asszonyokra, akik Isten szellemi fiaivá váltak, égi reménységgel. Mindannyian felkentek voltak, de ez nem jelenti azt, hogy a szellem ezek után ugyanúgy munkálkodott mindannyiukon. Ez világosan látható a korinthusbeliekhez írott 1. levél 12. fejezetéből. Pál apostol itt a szellem adományait tárgyalta. A következőket olvashatjuk a 8., 9. és a 11. versben a Vida fordítás szerint: „az egyik ugyan a Szellem által a bölcsesség szavát kapja, a másik pedig az ismeret szavát, ugyanattól a Szellemtől, egy másik a hithűséget ugyanabban a Szellemben, ismét mások a gyógyítás kegyelmi ajándékait kapják egyazon Szellemben . . . mindezeket pedig egy és ugyanaz a Szellem műveli szétosztva külön mindenkinek amint elhatározza.”

Lényegében véve akkoriban nem mindegyik felkentnek volt meg a szellem adománya. A korinthusbeliekhez írott 1. levél 14. fejezetében Pál olyan gyülekezeti összejövetelről tesz említést, amelyen volt egy olyan valaki, akinek megvolt a nyelveken szólás adománya, de a jelenlevők közül senkinek sem volt meg a fordítás adománya. Ennek ellenére egy bizonyos korábbi alkalommal mindegyikük átélte a szellemtől való felkenetést. Vajon ésszerű volna azt mondani, hogy a nyelveken szólás adományával bíró testvérnek több volt a szellemből, mint más jelenlévőknek? Nem. A többi felkent személy nem volt hátrányos helyzetben, mintha még a Bibliát sem tudta volna megérteni úgy, mint ő, vagy mintha még a próbákkal sem tudott volna szembenézni. A szellem különleges módon működött azon az emberen, aki nyelveken tudott beszélni. Ennek ellenére neki is és a többieknek is szükséges volt szorosan ragaszkodniuk Jehovához, és — ahogy Pál írta — fokozatosan ’megtelniük Szellemben’ (Efézus 5:18, Vi).

Ami a maradékot illeti napjainkban, biztosan kaptak Isten szelleméből. Egyszer különleges módon munkálkodott rajtuk — amikor fel lettek kenve, és el lettek fogadva szellemi fiakként. Ezután fokozatosan ’megtelnek Szellemben’, ami segít, amikor még tisztábban próbálják megérteni a Bibliát, amikor elöljárnak a prédikálómunkában, vagy amikor próbákkal néznek szembe — személyes vagy szervezeten belüli próbákkal.

A „más juhok” tagjai, bár nem tapasztalták a felkenetést, más területeken igenis kapnak szent szellemet. Az Őrtorony 1952. április 15-i [ang.] száma a következő észrevételt tette:

„Ma a »más juhok« ugyanazt a prédikálómunkát végzik, mint a maradék, ugyanolyan próbára tévő körülmények között, és ugyanolyan hűséget és feddhetetlenséget mutatnak ki. Ugyanarról a szellemi asztalról táplálkoznak, ugyanazt az ételt eszik, és ugyanazokat az igazságokat szívják magukba. Mivel a földi osztályhoz tartoznak, földi reményekkel és nagy érdeklődéssel a földi dolgok iránt, valószínűleg jobban érdeklik őket azok az írásszövegek, amelyek az új világban uralkodó, földi körülményekkel kapcsolatosak; míg a felkent maradék, melynek égi reményei vannak, és személy szerint a szellem dolgai iránt érdeklődnek erőteljesen, talán ezek után kutatnak még szorgalmasabban Isten Szavában . . . De a tény attól még megmarad, hogy mind a két osztály számára ugyanazok az igazságok és ugyanaz az értelem hozzáférhető, és egyedül attól függ, mennyire értik meg az égi és földi dolgokat — amelyet elnyernek —, hogy milyen mértékben adják át magukat a tanulmányozásnak. Az Úr szelleme ugyanolyan részben hozzáférhető mind a két osztály számára, és egyformán kínálják fel nekik az ismeretet és az értelmet, a megértés egyforma lehetőségével.”