Isten Királysága — Felfogod az értelmét?
„A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét [felfogja az értelmét, NW]” (MÁTÉ 13:23).
1. Többek között milyen általános nézetek léteznek ’az egek királyságát’ illetően?
’FELFOGTAD annak értelmét’, hogy mi az Isten Királysága? A századok során a legkülönfélébb elképzelések alakultak ki a „mennyeknek országáról [az egek királyságáról, NW]”. Egyes egyháztagok körében ma az az általános nézet, hogy a Királyság olyasmi, amit Isten az ember szívébe helyez a megtéréskor. Mások úgy érzik, olyan hely az, ahová a halál után mennek a jó emberek, hogy örök üdvösségnek örvendjenek. Megint mások azt állítják, Isten az emberekre bízta, hogy megvalósítsák a Királyságot a földön, azáltal hogy igyekeznek beoltogatni a keresztényi tanításokat és szokásokat a társadalmi és kormányzati ügyekbe.
2. Hogyan magyarázza a Biblia Isten Királyságát, és mit fog az véghezvinni?
2 A Biblia azonban világosan kimutatja, hogy Isten Királysága nem földi intézmény. Nem szívállapot és nem is az emberi társadalom keresztény hitre való térítése. Igaz, e Királyság mivoltának pontos megértése nagy változásokat idéz elő azok életében, akik hitet gyakorolnak benne. De maga a Királyság egy isteni módon beiktatott égi kormányzat, amely megvalósítja Isten akaratát, megszüntetve a bűn és a halál hatásait, s helyreállítva az igazságos állapotokat a földön. Ez a Királyság már átvette a hatalmat az egekben, és rövidesen „szétzúzza és elrontja mindazokat a[z emberi] birodalmakat, maga pedig megáll örökké” (Dániel 2:44; Jelenések 11:15; 12:10).
3. Milyen lehetőség nyílt meg az emberek előtt, amikor Jézus elkezdte a szolgálatát?
3 H. G. Wells történész ezt írta: „A mennyei királyságról szóló tanítás, amely Jézus hitének legfontosabb része volt és amely oly kis szerepet játszik a mai keresztény felekezetek életében, bizonyos, hogy a legforradalmibb tanok egyike, amely valaha fölforgatta és megváltoztatta az emberek gondolkodását.” Jézus szolgálatának a témája már a kezdet kezdetétől a következő volt: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa” (Máté 4:17). Ott volt a színen mint felkent Király, és micsoda öröm, hogy az emberek előtt most nyitva állt az út, nem csak ahhoz, hogy részesüljenek e Királyság áldásaiban, hanem ahhoz is, hogy társuralkodók és papok legyenek Jézussal ebben a Királyságban! (Lukács 22:28–30; Jelenések 1:6; 5:10).
4. Hogyan reagáltak a tömegek „a királyság örömhírére” az I. században, és milyen ítélethez vezetett ez?
4 Noha tömegek hallották ’a királyság felpezsdítő örömhírét’, csak néhányan hittek. Ez részint azért volt így, mert a vallási vezetők ’bezárták a mennyeknek országát az emberek előtt’. Hamis tanításaikkal ’elvették a tudománynak kulcsát’. Mivel az emberek többsége elvetette Jézust mint Messiást és Isten Királyságának felkent Királyát, Jézus ezt mondta nekik: „elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét” (Máté 4:23, Csia fordítás; 21:43; 23:13; Lukács 11:52).
5. Hogyan mutatta ki a Jézus szemléltetéseit hallgató emberek többsége, hogy megértés nélkül hallgatja azokat?
5 Jézus, amikor egyszer egy nagy sokaságot tanított, a tőle megszokott módon szemléltetéssort alkalmazott, hogy próbára tegye a sokaságot, és elkülönítse azokat, akik csupán felületesen érdeklődnek a Királyság iránt. Az első szemléltetés egy magvetőről szólt, aki négyfajta földbe vetett magot. Az első három fajta kedvezőtlen volt a növénytermesztés szempontjából, ám az utolsó az „jó föld” volt, amely jó gyümölcstermést hozott. A rövid szemléltetés ezzel az intéssel zárult: „A kinek van füle a hallásra, hallja [figyeljen oda, NW]” (Máté 13:1–9). A jelenlevők többsége hallgatta őt, de nem ’figyelt oda’. Nem éreztek indíttatást arra, és nem igazán érdeklődtek aziránt, hogy megtudják, hogyan hasonlít a más-más körülmények között elvetett mag az egek Királyságához. Hazamentek, hogy éljék a mindennapjaikat, és alighanem úgy gondolták, hogy Jézus szemléltetései nem voltak többek, mint jó kis történetek az erkölcs témájában. A megértésnek micsoda gazdagságáról, s micsoda nagyszerű kiváltságokról és lehetőségekről maradtak le azért, mert nem volt fogékony a szívük!
6. Miért csak Jézus tanítványainak adatott meg, hogy értsék „a mennyek országának titkait”?
6 Jézus megmondta a tanítványainak: „néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.” Ésaiást idézve hozzátette: „Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek [ne fogják fel az értelmét, »NW«] szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak” (Máté 13:10–16; Márk 4:11–13).
’Felfogni a Királyság értelmét’
7. Miért fontos, hogy ’felfogjuk a Királyság értelmét’?
7 Jézus rámutatott a problémára. Az pedig a Királyság-üzenet ’értelmének felfogásával’ függött össze. Külön a tanítványainak a következőket mondta: „Ti hát halljátok meg a magvető példázatát [’figyeljetek oda rá’, NW]. Ha bárki hallja a királyság igéjét, de nem jut belátáshoz [nem fogja fel az értelmét, »NW«], eljön a rossz és elragadja a szívébe vetett magot.” Folytatásképpen megmagyarázta, hogy a négyfajta föld a „királyság igéjével” bevetendő szívek más-más állapotát ábrázolja (Máté 13:18–23, Cs; Lukács 8:9–15).
8. Mi akadályozta az első három fajta földbe vetett „magot” abban, hogy gyümölcstermést hozzon?
8 A „mag” minden esetben jó volt, de a gyümölcstermés a föld minőségétől függött. Ha a szív „földje” olyan, mint egy forgalmas, ledöngölt út, amely megkeményedett a sok nem szellemi tevékenységtől, akkor a Királyság-üzenetet halló személynek könnyű lesz azzal mentegetőznie, hogy nincs ideje a Királyságra. Az elhanyagolt magot könnyen elragadhatják, még mielőtt gyökeret verhetne. De mi a helyzet akkor, ha a magot egy köves földhöz hasonlatos szívbe vetették? Ez esetben kihajthat, de nehéz lesz mélyebbre eresztenie a gyökereit, hogy táplálékot és stabilitást szerezzen. Az a távlat, hogy engedelmes szolgája legyen Istennek, kivált az üldöztetés hevében, erőn felüli kihívásként jelentkezhet az illető előtt, és megbotlik. Ha pedig a szív „földje” igencsak tele van tövishez hasonló aggodalmakkal vagy a gazdagság utáni anyagias vágyakkal, akkor a lenge Királyság-növényt megfojtják. Az életnek e három tipikus helyzetében nem lesz Királyság-gyümölcs termés.
9. Miért volt képes a jó földbe vetett mag jó gyümölcsöt teremni?
9 De mi a helyzet a jó földbe vetett Királyság-maggal? Jézus így válaszol: „A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét [felfogja az értelmét, »NW«]; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit” (Máté 13:23). Az ilyenek, ’felfogva a Királyság értelmét’, jó gyümölcstermést hoznak a személyes körülményeikhez mérten.
Felelősséggel jár a megértés
10. a) Hogyan mutatta ki Jézus, hogy a Királyság ’értelmének felfogása’ áldásokkal és egyben felelősséggel is jár? b) Vajon csak az I. századi tanítványokra vonatkozott Jézusnak az a megbízása, mely szerint menni kell, és tanítványokat kell képezni?
10 Jézus, miután hat további szemléltetést is mondott, hogy megmagyarázza a Királyság különféle oldalait, megkérdezte a tanítványaitól: „Felfogtátok-e minde dolgok értelmét?” (NW). Miután igennel feleltek, így szólt: „Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.” A Jézustól kapott tanítások és képzés hatására a tanítványai érett keresztényekké fejlődtek, akik kifogyhatatlan mennyiségben tudtak pompás szellemi eledelt előhozni az „éléstárukból”. Az eledel nagy része Isten Királyságával függött össze. Jézus világossá tette, hogy a Királyság ’értelmének felfogása’ nemcsak áldásokkal, hanem felelősséggel is jár. Megparancsolta: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket . . ., tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [a dolgok rendszere befejezéséig, NW]” (Máté 13:51, 52; 28:19, 20).
11. Milyen események játszódtak le a Királysággal kapcsolatban, amikor elérkezett 1914?
11 Jézus az ígéretéhez híven mind a mai napig igaz tanítványaival maradt az évszázadokon keresztül. Ezekben az utolsó napokban megértéshez segíti őket fokozatosan, ezenkívül felelősnek tartja őket azért, hogy miként használják fel az igazság növekvő világosságát (Lukács 19:11–15, 26). 1914-ben a Királysággal kapcsolatos események gyorsan és drámaian kezdtek kibontakozni. Abban az évben nemcsak a régóta várt Királyság megszületésére került sor, hanem a „dolgok rendszerének befejezése” is elkezdődött (Jelenések 11:15; 12:5, 10; Dániel 7:13, 14, 27). Az igaz keresztények, tisztán látva a jelenlegi események jelentését, a történelem legnagyobb Királyság-prédikáló és -tanító kampányát folytatják. Jézus megjövendölte ezt, midőn ezt mondta: „az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Máté 24:14).
12. a) Milyen eredményeket hozott a kiterjedt modernkori Királyság-tanúskodás? b) Milyen veszély leselkedik a keresztényekre e kételkedő világban?
12 E hatalmas Királyság-tanúskodás több mint 230 országra terjed ki. Ma már ötmilliónál is több igaz tanítvány vesz részt e munkában, és még mások begyűjtése is folyamatban van. Ám ha a tanítványok számát összevetjük a föld 5,6 milliárdos népességével, nyilvánvaló, hogy Jézus napjaihoz hasonlóan az emberiség legnagyobb része nem ’fogja fel a Királyság értelmét’. A jövendölésnek megfelelően sokan csak csúfolódnak, és ezt mondják: „Hol van az ő eljövetelének ígérete?” (2Péter 3:3, 4). Számunkra, akik keresztények vagyunk, az jelenti a veszélyt, hogy öntelt, kételkedő, anyagias magatartásuk fokról fokra kihatással lehet arra, hogy miként tekintjük Királyság-kiváltságainkat. Az e világi emberektől körülvéve könnyen megeshet velünk, hogy kezdjük átvenni bizonyos magatartásformáikat és szokásaikat. Mennyire lényeges, hogy ’felfogjuk az Isten Királyságának értelmét’, és szorosan ragaszkodjunk hozzá!
Önmagunk megvizsgálása a Királyság vonatkozásában
13. Hogyan tudjuk lemérni, hogy továbbra is megkülönböztető képességgel ’hallunk-e’, ami azt a megbízatást illeti, hogy prédikáljuk a Királyság jó hírét?
13 Jézus a következőket mondta az aratás időszakáról, amelyben élünk: „Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja [figyeljen oda, NW]” (Máté 13:41, 43). Vajon továbbra is engedelmes fogékonyságot tanúsítva ’hallod’ a Királyság prédikálására és a tanítványképzésre felszólító parancsot? Emlékezz, hogy amely „a jó földbe esett”, az ’hallotta az igét, felfogta az értelmét’, és jó gyümölcstermést hozott (Máté 13:23).
14. Amikor oktatást kapunk, hogyan mutathatjuk ki, hogy ’felfogjuk az értelmét’ a kapott tanácsnak?
14 A személyes tanulmányozáskor és az összejöveteleken ’hajlamossá kell tennünk szívünket a megkülönböztető képességre’ (Példabeszédek 2:1–4, NW). Amikor tanácsot kapunk a viselkedés, az öltözködés, a zene és a szórakozás dolgában, engednünk kell, hogy az a szívünk mélyéig hatoljon, és arra indítson, hogy minden szükséges kiigazítást megtegyünk. Soha ne legyen az, hogy okoskodsz, mentegetőzöl, vagy másként mulasztasz el helyesen reagálni. Ha valóságos a Királyság az életünkben, akkor az irányadó mértékei szerint fogunk élni, és buzgón fogjuk hirdetni másoknak. Jézus kijelentette: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Máté 7:21–23).
15. Miért fontos, hogy ’Istennek országát és az ő igazságát keressük először’?
15 Az ember hajlamos arra, hogy aggodalmaskodjon a szükséges étel, ruházat és hajlék miatt, ám Jézus ezt mondta: „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:33, 34). A fontossági sorrend felállításakor a Királyságot tedd első helyre életedben. Ügyelj rá, hogy mindig egyszerűen élj, megelégedve az életszükségletekkel. Ostobaság lenne, ha lényegtelen tevékenységekkel és tulajdonszerzéssel töltenénk ki az életünket, és esetleg úgy okoskodnánk, hogy ez elfogadható, hisz ezek a dolgok önmagukban véve nem szükségszerűen rosszak. Ez ugyan igaz lehet, de hogyan hatna ki az esetünkben az ilyen lényegtelen dolgok megszerzése és felhasználása a személyes tanulmányozás beütemezésére, a keresztény összejövetelek látogatására és a prédikálómunka végzésére? Jézus azt mondta, hogy a Királyság egy olyan kereskedőhöz hasonlatos, aki ’drágagyöngyöt talált, és elment, és mindenét eladván, amije volt, megvette azt’ (Máté 13:45, 46). Nekünk is így kell éreznünk Isten Királyságával kapcsolatban. Pált kell utánoznunk, nem pedig Démást, aki elhagyta a szolgálatot, mert ’e jelenvaló világhoz ragaszkodott’ (2Timótheus 4:10, 18; Máté 19:23, 24; Filippi 3:7, 8, 13, 14; 1Timótheus 6:9, 10, 17–19).
„Igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát”
16. Hogyan lesz segítségünkre a helytelen viselkedés elkerülésében az, ha ’felfogjuk Isten Királyságának értelmét’?
16 Amikor a korinthusi gyülekezet megtűrte az erkölcstelenséget, Pál nyíltan kijelentette: „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát” (1Korinthus 6:9, 10). Ha ’felfogjuk Isten Királyságának értelmét’, akkor nem fogjuk azzal a gondolattal áltatni magunkat, hogy Jehova megtűri az erkölcstelenség bizonyos formáit mindaddig, amíg azt látja, hogy buzgók vagyunk a keresztény szolgálatban. Tisztátalanságról mégcsak szó sem eshet közöttünk (Efézus 5:3–5). Észreveszel-e olyasmit, hogy e világ valamely ostoba gondolkodásmódja vagy szokása kezdi belopni magát az életedbe? Menten vágd ki azt az életedből! A Királyság jóval értékesebb annál, hogy ilyesmi miatt elveszítsd (Márk 9:47).
17. Milyen módokon fogja az Isten Királysága iránti értékelés elősegíteni az alázatosságot és kiküszöbölni a megbotránkozásra okot adó dolgokat?
17 Jézus tanítványai megkérdezték: „ki nagyobb a mennyeknek országában?” Jézus úgy felelt nekik, hogy közéjük állított egy kisgyermeket, és így szólt: „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában” (Máté 18:1–6). A büszke, a követelődző, a nemtörődöm és törvénytelen emberek nem lesznek ott Isten Királyságában, és alattvalói sem lesznek ők a Királyságnak. Vajon a testvéreid iránti szereteted, az alázatosságod, az istenfélelmed arra indít, hogy kerüld azt, hogy megbotránkoztass másokat a viselkedéseddel? Vagy mindenáron ragaszkodsz a „jogaidhoz”, bármilyen hatással legyen is ez a magatartás és viselkedés másokra? (Róma 14:13, 17).
18. Miben lesz része az engedelmes emberiségnek, amikor Isten Királysága előidézi, hogy meglegyen az Ő akarata „mint a mennyben, úgy a földön is”?
18 Égi Atyánk, Jehova rövidesen teljes mértékben válaszolni fog a következő buzgó imára: „Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Az uralkodó Király, Jézus Krisztus igen rövid időn belül el fog jönni abban az értelemben, hogy leül a trónjára ítélkezés végett, hogy különválassza a „juhokat” a „kecskéktől”. Abban a kijelölt időben „ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” A kecskék „elmennek majd az örök gyötrelemre [levágásra, NW]; az igazak pedig az örök életre” (Máté 6:10; 25:31–34, 46). „A nagy nyomorúság” el fogja tüntetni a régi rendszert és mindazokat, akik nem hajlandók ’felfogni a Királyság értelmét’. De a „nagy nyomorúságot” túlélő milliók és azok az embermilliárdok, akik feltámadnak, örökölni fogják a véget nem érő Királyság-áldásokat a helyreállított földi Paradicsomban (Jelenések 7:14). A Királyság a föld új kormányzata, amely az egekből uralkodik. Maradéktalanul megvalósítja majd Jehovának a földre és az emberiségre vonatkozó szándékát, és mindez az ő szentséges nevének megszenteléséért történik. Olyan örökség ez, amely igencsak megéri azt, hogy munkálkodjunk, áldozatokat hozzunk érte, és várjunk rá, nemde? Ezt kell hogy jelentse számunkra a Királyság ’értelmének felfogása’!
Hogyan válaszolnál?
◻ Mi Isten Királysága?
◻ Miért nem ’fogta fel a Királyság értelmét’ a Jézust hallgató emberek többsége?
◻ Hogyan jár a Királyság ’értelmének felfogása’ áldásokkal is, és felelősséggel is?
◻ Ami a prédikálást illeti, miből derül ki, hogy ’felfogtuk-e a Királyság értelmét’?
◻ Hogyan mutathatjuk ki a viselkedésünkkel, hogy ’felfogtuk az értelmét’ a kapott tanácsnak?
[Képek a 17. oldalon]
Jézus tanítványai ’felfogták a Királyság értelmét’, és jó gyümölcsöt teremtek