Vigasz és bátorítás — Ragyogó drágakövek
A LEGTÖBBEN már éltünk át olyan időszakokat, amikor végtelenül szegénynek éreztük magunkat — nem feltétlenül anyagilag, hanem kedélyállapotunkban. Csüggedtek voltunk, ha nem éppen súlyos depressziósok. Ám az ilyen időszakokban nagyon is meglehet, hogy a közvetlen közelünkben volt valami értékes dolog, ami végtelenül sokat tehetett értünk. Ez a „drágakő” a bátorítás.
A Biblia ugyanazt a görög szót használja a „bátorításra” és a „vigasztalásra”. Mindkét kifejezés a bátorság, az erő vagy a remény átadását emeli ki. Világos tehát, hogy amikor gyengének, vagy letörtnek érezzük magunkat, pontosan vigaszra és bátorításra van szükségünk. Hol találhatjuk meg?
A Biblia arról biztosít minket, hogy Jehova „minden vígasztalásnak Istene” (2Korinthus 1:3). Azt is elmondja, hogy „nincs messze egyikőnktől sem” (Cselekedetek 17:27). Tehát találhatunk vigaszt és bátorítást. Vizsgáljunk meg négy általános területet, amelyek által Jehova bátorításról gondoskodik.
Az Istennel való személyes kapcsolat által
A vigasz legnagyobb forrása a Jehova Istennel való személyes kapcsolat. Már önmagában az is bátorító, hogy lehetséges egy ilyen kapcsolat. Végtére is melyik világi uralkodó fogadná a telefonhívásunkat, illetve melyikük mutatna személyes érdeklődést a gondjaink iránt? Jehova messze hatalmasabb ezeknél az embereknél. Mégis alázatos — rendkívül készségesen foglalkozik a lesújtott, tökéletlen emberekkel (Zsoltárok 18:36). Sőt, előbb Jehova mutatott szeretetet irántunk. Az 1János 4:10 ezt mondja: „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” Jehova ezenkívül szeretettel az ő Fiához von minket (János 6:44)
Viszonoztad már Isten barátságát, és kerestél már vigaszt általa? (Vö. Jakab 2:23.) Ha például van egy kedves, meghitt barátod, hát nem élvezet vele kettesben tölteni egy kis időt, szabadon beszélgetve szorongásaidról és aggodalmaidról, reményeidről és örömeidről? Jehova ugyanerre ösztönöz téged. Nem szab határt annak, meddig beszélgethetsz vele imában — és ő tényleg figyel (Zsoltárok 65:3; 1Thessalonika 5:17). Jézus rendszeresen és buzgón imádkozott. Valójában mielőtt kiválasztotta volna 12 apostolát, egy egész éjszakát imádkozással töltött (Lukács 6:12–16; Zsidók 5:7).
Időről időre mindannyian el tudjuk érni, hogy kettesben legyünk Jehovával. Csak üldögélve csendben az ablaknál, vagy békésen sétálgatva remek lehetőség nyílhat arra, hogy kitárjuk szívünket imában Jehova előtt. Ez hatalmas megkönnyebbülés és vigasz forrása lehet. Ha van előttünk Jehova teremtésművéből valami, amit nézni tudunk, miközben elmélkedünk — legyen az csak az égboltnak egy része, néhány fa vagy madár —, találhatunk bennük néhány dolgot, ami Jehova szeretetére emlékeztet minket vigasztaló módon, és arra, hogy ő törődik velünk (Róma 1:20).
Isten Szavának személyes tanulmányozása által
A Biblia személyes tanulmányozásával tárulnak fel előttünk azonban igazán Jehova tulajdonságai. A Biblia többször is kijelenti Jehováról, hogy ő „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú” (2Mózes 34:6; Nehémiás 9:17; Zsoltárok 86:15). Jehova személyiségéből fakad, hogy szeretné megvigasztalni földi szolgáit.
Figyeljük meg például Jehova szavait az Ésaiás 66:13-ban: „Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én.” Jehova önfeláldozónak és lojálisnak szánta az édesanya gyermeke iránt érzett szeretetét. Ha láttál már szerető édesanyát, amint éppen vigasztalta megbántott gyermekét, akkor tudod, mire gondol Jehova, amikor azt mondja, hogy vigasztalni fogja népét.
Sok bibliai beszámoló mutat be ilyenfajta vigasztalást a gyakorlatban. Amikor a gonosz Jezabel királyné halállal fenyegette Illés prófétát, az elvesztette bátorságát, és futott, mentve az életét. Olyannyira elcsüggedt, hogy a pusztába ment egy egész napi járóföldre, és persze nem vitt magával sem vizet, sem élelmet. Illés gyötrődve azt mondta Jehovának, hogy szeretne meghalni (1Királyok 19:1–4). Mit tett Jehova, hogy megvigasztalja és bátorítsa prófétáját?
Jehova nem feddte meg Illést, amiért úgy érezte, egyedül van, értéktelen és fél. Épp ellenkezőleg, a próféta „egy halk és szelíd hangot” hallott (1Királyok 19:12). Ha elolvasod az 1Királyok 19. fejezetét, megfigyelheted, hogyan vigasztalta Jehova Illést, nyugtatta őt, és építette a hitét. Ez nem felületes vigasz volt. Egyenesen Illés nyugtalan szívéhez szólt, bátorítva a prófétát a folytatásra. (Vö. Ésaiás 40:1, 2.) Hamarosan visszatért feladatához.
Jézus Krisztus hasonlóan vigasztalja és bátorítja lojális követőit. Ésaiás valójában ezt prófétálta a Messiásról: „Az Úr Isten . . . elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket . . .; megvígasztaljak minden gyászolót” (Ésaiás 61:1–3). Életidejében Jézus nem hagyott kétséget afelől, hogy ezek a szavak rá vonatkoznak (Lukács 4:17–21). Ha úgy érzed, szükséged van vigaszra, elmélkedj el azon, Jézus mennyire gyengéden és szeretettel bánt a megsebzett és szükséget szenvedő emberekkel. Valóban, a Biblia gondos tanulmányozása a vigasz és a bátorítás nagyszerű forrása.
A gyülekezet által
A keresztény gyülekezetben a vigasz és a bátorítás drágakövei sokféleképpen megcsillannak. Pál apostol a következők megírására kapott ihletést: „Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat” (1Thessalonika 5:11). Hogyan lelhetünk vigaszra és bátorításra a gyülekezeti összejöveteleken?
Elsősorban persze azért veszünk részt a keresztény összejöveteleken, hogy „Istentől tanítottak” legyünk, hogy oktatásban részesüljünk róla és az ő útjairól (János 6:45). Ez az oktatás azért van, hogy bátorítson és vigasztaljon. A Cselekedetek 15:32-ben az Újfordítású revideált Biblia szerint ezt olvashatjuk: „Júdás és Szilász . . . sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket.”
Volt már, hogy csüggedten mentél a keresztény összejövetelre, és sokkal jobb érzéssel tértél haza? Esetleg mondtak valamit egy előadásban, egy hozzászólásban vagy egy imában, ami szívedhez szólt, és megadta a szükséges vigaszt és bátorítást. Ne maradj tehát távol a keresztény összejövetelekről (Zsidók 10:24, 25).
Hasonló hatással lehet ránk, ha együtt vagyunk testvéreinkkel és testvérnőinkkel a szolgálatban, és más alkalmakkor. A héberben több ige is, amely azt jelenti ’egybekötöz’, az „erő” illetve „megerősít” szavakra is utal egyben — abból az érthető elgondolásból, hogy a dolgok erősebbek lesznek, ha egybekötözik azokat. Ez az alapelv igaznak bizonyul a gyülekezetben. Megvigasztalódunk, felbátorodunk, igen, megerősödünk egymás társaságában. S a szeretet köt egybe minket, a kötelékek legerősebbike (Kolossé 3:14).
Néha szellemi testvéreink vagy testvérnőink hűsége bátorít minket (1Thessalonika 3:7, 8). Van amikor a szeretetük megnyilvánulása (Filemon 7). Néha pedig egyszerűen az, hogy vállvetve együtt munkálkodunk, miközben másoknak beszélünk Isten Királyságáról. Ha gyengének érzed magad, és bátorításra van szükséged, amikor a szolgálatra kerül sor, miért ne szerveznéd úgy, hogy egy idősebb, vagy tapasztaltabb Királyság-hírnökkel menj el? Valószínűleg nagy vigaszra lelsz, ha így teszel (Prédikátor 4:9–12; Filippi 1:27).
„A hű és értelmes rabszolga” által
Ki szervezi meg imádatunk vigaszt nyújtó formáit? Jézus kinevezett egy osztályt, akit „hű és értelmes rabszolgaként” jelölt ki, hogy kiadja ’a kellő időszakban a szellemi eledelt’ (Máté 24:45, Vida fordítás). I. sz. az első században már működött a szellemtől felkent keresztényeknek ez a testülete. A jeruzsálemi vének vezető testülete oktatást és irányítást tartalmazó leveleket küldött a gyülekezetekbe. Milyen eredménnyel? A Biblia leírja, hogyan reagáltak a gyülekezetek egy ilyen levélre: „Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak” (Cselekedetek 15:23–31, Úf ).
Ehhez hasonlóan, ezekben a válságos utolsó napokban a hű és értelmes rabszolga olyan szellemi élelmet oszt ki, amely nagy vigaszt és bátorítást nyújt Jehova népének. Te fogyasztasz ebből az eledelből? Könnyen be lehet szerezni a nyomtatott irodalmak formájában, amelyet a rabszolga osztály hozzáférhetővé tesz világszerte. Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratok, valamint a könyvek, a füzetek és a traktátusok, melyeket a Watch Tower Society ad ki, már számtalan olvasónak nyújtottak vigaszt.
Az egyik utazófelvigyázó ezt írta: „Legtöbb testvérünk és testvérnőnk azt szeretné tenni, ami helyes, de gyakran csalódásokkal, félelmekkel és azzal az érzéssel küszködnek, hogy nincs erejük segíteni önmagukon. Folyóiratainkban a cikkek sokaknak segítenek abban, hogy újra kezükbe vegyék életük és érzelmeik irányítását. A cikkek szintén olyasvalamit adnak a véneknek, amellyel többet tudnak nyújtani a felszínes bátorításnál.”
Használd fel teljes mértékben a hű rabszolga osztálytól származó irodalmat. Az időszerű folyóiratok, könyvek és egyéb kiadványok segíthetnek abban, hogy vigaszra leljünk, amikor nehéz időket élünk át. Másrészt viszont, ha te vagy olyan helyzetben, hogy vigaszt nyújts olyan valakinek, aki depressziós, használd fel az ezekben a folyóiratokban található, Írásokon alapuló ismeretet. Nagy gonddal írják meg a cikkeket, gyakran többhetes illetve hónapos alapos kutatás, tanulmányozás és ima után. A tanács a Biblián alapul, kipróbált és igaz. Néhányan nagy segítségnek érezték, hogy elolvastak egy vagy két találó cikket azzal a személlyel, aki erőtlennek érezte magát. Ez nagy vigaszt és bátorítást eredményezhet.
Ha értékes drágakövekre találnál, vajon felhalmoznád azokat, vagy nagylelkűen megosztanád a vagyon egy részét másokkal? Tűzd ki célodul, hogy vigasz és bátorítás forrása leszel testvéreidnek és testvérnőidnek a gyülekezetben. Ha inkább építesz, és nem rombolsz, dicsérsz, és nem kritizálsz, „bölcs nyelven” szólasz inkább, s nem meggondolatlanul, „hasonlókat a tőrszúrásokhoz”, változtathatsz mások életén (Ésaiás 50:4; Példabeszédek 12:17). Sőt, valószínűleg téged is drágakőnek fognak tekinteni — a vigasz és a bátorítás igazi forrásának!
[Kiemelt rész a 20. oldalon]
Vigasz a szükséget szenvedőknek
SOKAN megjegyezték, hogy bizonyos Őrtorony- és Ébredjetek!-cikkek mennyire elmélyítették személyes kapcsolatukat Jehovával. Egyikük ezt mondta: „Miután elolvastam ezt a cikket, úgy éreztem, Jehova teljes hatalmasságában és nagyságában ott van mellettem. Éreztem, hogy ő igazi személy.” Egy másik levél kijelentette: „Szívünk és elménk oly drámai változáson ment keresztül abban, ahogyan Jehovát látjuk, hogy nem vagyunk ugyanazok a személyek. Olyan, mintha valaki megtisztogatta volna a szemüvegünket, s most már igen tisztán látunk.”
Néhányan azért írtak, hogy elmondják, milyen sokat segítettek nekik a folyóiratok konkrét nehézségek vagy kihívások megoldásában, ami biztosította őket arról, hogy Jehova személyesen érdeklődik irántuk. Az egyik olvasó ezt így fogalmazta meg: „Nagyon köszönöm, hogy újra megláttattátok velünk, Jehova mennyire törődik népével, és milyen mélységesen szereti.” Egy japán asszony, akinek meghalt a gyermeke, ezt mondta azokról az Ébredjetek!-cikkekről, amelyek ezt a témát tárgyalták: „Isten könyörületességének a mélysége áradt a lapokról, s én csak sírtam, sírtam és sírtam. Olyan helyre tettem ezeket a cikkeket, hogy rögtön olvashassam, amikor csak boldogtalannak és magányosnak érzem magam.” Egy másik gyászoló asszony ezt írta: „Az Őrtorony- és Ébredjetek!-cikkek, valamint a Ha meghal valakid, akit szeretsz című füzet nyújtotta a szükséges erőt, hogy kitartsak a bánat időszakában.”
A vigasz elsődleges forrása a Szent Iratok (Róma 15:4). Az Őrtorony tekintélyként a Bibliához ragaszkodik, és ugyanezt teszi társfolyóirata, az Ébredjetek! is. Emiatt ezek a folyóiratok olvasóik vigasztalóinak és bátorítóinak bizonyultak.
[Kép a 23. oldalon]
A minden vigasztalásnak Istene egyben az ima meghallgatója is