Adakozó szellemű vagy?
MEGFIGYELTED már, hogy nem csak egyfajta szellem indítja az embereket adakozásra? Egy ajándékot adhatnak a szeretet, a nagylelkűség és a nagyrabecsülés kifejezéseként. De észrevetted már, van aki azért ad ajándékot, mert szeretné, ha kedvelnék? Pusztán kötelességérzetből is adhatnak, vagy mert az ajándékozó elvár valamit viszonzásul.
Az ajándékot adhatják becsomagolva, szép szalaggal átkötözve. De egy csokor virág, egy tál étel, vagy egy kedves tett is nagyszerű ajándék lehet, nem igaz? Valójában azokban az ajándékokban, amelyeket leginkább értékelnek, gyakran benne van, hogy saját magunkat adjuk.
Van valaki, akinek a kedvét keresed?
Nem szokatlan, hogy olyannak ad valaki ajándékot, akinek a kedvét keresi. Néhány országban az olyan fiatalember, aki szeretné elnyerni leendő menyasszonya szívét, virágot vihet neki. A bölcs nő azonban az ajándék mögé lát. Figyelembe veszi, vajon a szeretet szelleme motiválta-e a fiatalembert az ajándék adására, ami egyben jó férjjé is teszi majd. Az ilyen ajándék, ha Istennek tetsző szellemet tükröz vissza, nagy boldogságot szerezhet mind az ajándékozónak, mind pedig annak, aki kapja.
A Biblia beszámol egy esetről, amikor Abigail, Nábál felesége hamarjában bőkezű ajándékot készített Dávidnak, akiről felismerte, hogy Isten választotta ki, hogy majd Izráel királya legyen. Ő is valakinek a kedvét kereste. Férje nyersen elutasította Dávidot, és szidalmazta Dávid embereit. Négyszáz fős felfegyverzett csapata élén Dávid elhatározta, hogy elpusztítja Nábált és háznépét. Abigail közbeavatkozott, gyorsan ennivalót küldött nagylelkű ajándékként Dávidnak, az emberei számára. Ő maga is megérkezett az ajándék után, és miután alázatosan bocsánatot kért azért, amit a férje tett, nagy értelemről tett bizonyságot, ahogyan Dávidnak érvelt.
Célja nemes volt, és kedvező lett a kimenetel. Dávid elfogadta ajándékát, és ezt mondta neki: „Eredj el békességben a te házadhoz; lásd, hallgattam szavadra, és megbecsültem személyedet.” Később, Nábál halála után Dávid még házassági ajánlatot is tett Abigailnak, amit ő boldogan elfogadott (1Sámuel 25:13–42).
Néha azonban, amikor valaki másnak a kedvét keresi, ez a részrehajlást, sőt az igazságszolgáltatás megvásárlását is magában foglalhatja. Ilyenkor az ajándék megvesztegetés. Az ajándékozó azt gondolja, haszna lesz, pedig megfosztja magát az elme békéjétől. Mindig ott lebeg a veszélye, hogy mások rájönnek, és számon kérik tőle. Még ha megteszik is a kívánt szívességet, az a valaki, aki erre vágyott, azt veheti észre, hogy most már olyan ember hírében áll, akinek megkérdőjelezhetőek az indítékai. Isteni bölcsességet tükrözve vissza a Biblia óva int az ilyen ajándékoktól (5Mózes 16:19; Prédikátor 7:7).
Vajon önként, szívből jövő az ajándék?
Nem kétséges, sokkal nagyobb örömet jelent, ha azért adsz egy szeretett személynek ajándékot, mert te szeretnéd, mintha azért adnád, mert mások azt éreztetik veled, hogy ezt kell tenned.
Az anyagi szükséget szenvedő kereszténytársaik számára történő segély gyűjtésével kapcsolatban Pál apostol az Istennek tetsző adakozás néhány kitűnő alapelvét állította fel. „Ha a készség megvan — írta —, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.” Még hozzáfűzte: „Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Korinthus 8:12; 9:7). Így hát sok függ tőled. Ahelyett hogy az ajándékozási dáridó miatt adósságba keverednél, vajon a saját kereteden belül költekezel? Ahelyett hogy főleg a társadalomtól és a kereskedelemtől jövő nyomás miatt érzett kötelességtudatból adnál, vajon azt teszed, amit szívedben elhatároztál? Pál ezt írta a korai keresztényekről, akik alkalmazták ezeket az isteni alapelveket: „erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek” (2Korinthus 8:4, Újfordítású revideált Biblia).
Ezzel ellentétben az 1994 november—decemberi Royal Bank Letter a következőket mondta a karácsony előtti hetekről: „Ezt az időszakot a mesterséges lelkesedés állapotának tekinthetjük, amelyben a kedélyeket az üzleti érdekek korbácsolják fel, hogy rábírják a fogyasztókat, vegyenek meg olyan dolgokat, amelyeket egyébként nem vásárolnának meg.” Ha hitelbe vásárolunk, bármilyen megelégedéssel tölt is el, amikor az ajándékokat adjuk, ez hamar elhomályosulhat, amikor ki kell fizetni a számlákat.
Mit tartasz szem előtt leginkább — az alkalmat? Vagy a szeretet kimutatását?
Azt veszed észre, többnyire olyan alkalmakra adsz ajándékokat, amelyek látszólag ezt megkívánják? Ha igen, akkor talán nem élsz át olyan örömet, mint amilyen a spontán ajándékozásból fakad.
Sokan vannak, akik nincsenek megelégedve azzal, ami abból származik, ha meghatározott napon adnak ajándékot. Egy édesanya, aki egyébként író is, elismerte, hogy gyermekeiben kapzsiság jött a felszínre, amint közeledett a nap, amikorra az ajándékokat várták. Bevallotta: amikor egy nagyszerű ajándékot kapott, a saját örömét is elrontotta, hogy mást várt. Sok beszámoló elmondja, hogy az olyan ünnepnapok, amelyekre az ünnepségek és egymás megajándékozása jellemző, egyben olyan időszakok is, amikor sokaknak lehangolt a kedélyállapota és sokan élnek vissza az alkohollal.
Megfigyelve, hogy az ünnep idején adott ajándék hangsúlyozása időnként rossz hatással van a gyermekekre, az egyik pszichológiaprofesszor, akit a The New York Times idézett, ezt javasolja: „Vegyük fontolóra: a stressz csökkentéseként ajándékozzunk néha más napokon.” Mit gondolsz, ennek jó eredménye volna?
Tammy, egy 12 éves lány, aki olyan családban él, ahol nem ünneplik a karácsonyt és a születésnapokat, ezt írta: „Mulatságosabb, ha olyankor kapok ajándékot, amikor a legkevésbé számítok rá.” Elmondta, hogy a szülei évente nem csak egyszer vagy kétszer adnak neki ajándékokat, hanem egész éven át, neki is és a testvérének is. De van valami, amit még fontosabbnak tart ezeknél az ajándékoknál. Így fogalmaz: „Nagyon boldog családi életem van.”
A Secrets of Strong Families (Az erős családok titka) című könyv őszintén kijelenti: „Legtöbben az évben többször is időt töltünk azzal, és pénzt költünk arra, hogy kiválasszuk a legjobb ajándékokat a szeretett személy születésnapjára, az évfordulókra vagy ünnepekre. A legnagyszerűbb ajándék azonban egy fillérbe sem kerülne. S nem is kellene becsomagolnod. Ha hiszel abban, mint ahogyan sok ember hiszi, hogy a legértékesebb tulajdonod az életed, akkor az életed egy része a legértékesebb ajándék, amelyet adhatsz. Úgy adjuk ezt az értékes ajándékot, ha jócskán adunk az időnkből szeretteinknek.”
Ezt az adakozást a családodon kívülre is kiterjesztheted. Különös megelégedéssel tölthet el, ha spontán adsz úgy, hogy kielégítsd mások nyilvánvaló szükségletét. Jézus Krisztus arra buzdított minket, hogy ilyenfajta szeretetteljes törődést mutassunk ki a szegények, a nyomorékok és a vakok iránt, hozzátéve: „boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked” (Lukács 14:12–14).
A Rockland Journal-News (USA) nemrégiben egy ilyenfajta adakozás példájáról számolt be. Amikor egy idős, vak nőnek összeomlott az otthona, a barátai építettek neki egy új házat. Különböző helyi üzletek ajánlottak fel adományokat, és pénzügyi támogatást adott az önkormányzat egyik hivatala. „A legfontosabb azonban — mondta az újság —, hogy mintegy 150 ember, akik közül a legtöbben Jehova Tanúi haverstraw-i gyülekezetébe járnak, az idejüket adományozták, hogy felépítsék a házat.”
A cikk így folytatta: „Az építkezés területén rengeteg anyag volt, s azok mellett étellel teli asztalok. Két napon belül a munkások egy két családnak való, kétemeletes épületet emeltek . . . Jehova Tanúi ismertek arról, milyen gyorsan tudnak építkezni . . . Ez a gyorsaság azonban ellentétben áll küldetésük tartósságával: a szeretet műveként maradandót hoznak létre. Blakely asszony talán nem látja új otthonát, de kezeivel érezheti, és csak az ő szíve tudja, milyen mélységben indította meg ez az önzetlen tett.”
A nagylelkűség szelleme egész éven át
Akik igazán nagylelkűek szellemükben, nem várnak különleges napokra. Életüket nem csupán saját maguk köré építik. Ha kapnak valami jót, örülnek, hogy megoszthatják másokkal. Ez nem jelenti azt, hogy kényszerből ajándékoznak. Ez nem jelenti azt, hogy olyan sokat adnak, hogy családjuk sínyli meg. És azt sem jelenti, hogy amikor ajándékoznak, nem gondolnak arra, milyen hatással lesz ez a megajándékozottra. Mégis, ők olyan emberek, akik ’adnak’, ahogyan erre Jézus oktatta a tanítványait (Lukács 6:38).
Tisztában vannak azzal, milyen körülmények között élnek barátaik és szomszédaik, akik idősek, betegek, vagy másféleképpen szorulnak buzdításra. „Ajándék” gyanánt lemehetnek a boltba, vagy segíthetnek a házimunkában. Fát vághatnak, vagy havat lapátolhatnak. „Ajándékuk” lehet egy tál elkészített étel, vagy egy órányi idő, amikor meglátogatják őket és együtt olvasnak velük. Saját életük talán túlzsúfolt, de nem annyira, hogy ne tudjanak segíteni. Tapasztalatból már tudják, hogy igazán „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35, Úf ).
A legnagyobb Adakozó természetesen Teremtőnk, Jehova Isten. „Ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent” (Cselekedetek 17:25). A Biblián keresztül ráadásul éleslátással lát el minket a szándékát illetően, hogy véget vet a gonoszságnak, a betegségnek, a halálnak, és hogy paradicsommá teszi ezt a földet (Zsoltárok 37:10, 11; Jelenések 21:4, 5). Miután ezt megtudták, a nagylelkűséget tanúsító szelleműek nem tartják meg ezt a jó hírt maguknak. Az jelenti nekik az egyik legnagyobb örömet, hogy megoszthatják másokkal. Szellemük igazán az Istennek tetsző adakozás szelleme. Vajon te ilyen szellemet ápolsz?
[Képek a 7. oldalon]
A legértékesebb ajándékok némelyike semmibe sem kerül