Keresztény tanúk az isteni szuverenitás mellett
„Hirdessétek [széles körben, NW] Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1PÉTER 2:9).
1. Milyen hatékony tanúságot tettek Jehováról a kereszténykor előtti időkben?
A KERESZTÉNYKOR előtti időkben a tanúk hosszú sora bátran tett bizonyságot arról, hogy Jehova az egyedüli igaz Isten (Zsidók 11:4—12:1). Erősek lévén hitükben, félelem nélkül engedelmeskedtek Jehova törvényeinek, és nem voltak hajlandók megalkudni az imádatot érintő dolgokban. Erőteljes tanúságot tettek Jehova egyetemes szuverenitásáról (Zsoltárok 18:22–24; 47:2, 3).
2. a) Ki Jehova legnagyobb Tanúja? b) Mi váltotta fel Izráel nemzetét Jehova tanújaként? Honnan tudjuk?
2 Az utolsó és legnagyobb, kereszténykor előtti tanú Keresztelő János volt (Máté 11:11). Az a kiváltság adatott meg neki, hogy bejelenthette a Választott eljövetelét, és bemutatta Jézust mint a megígért Messiást (János 1:29–34). Jehova legnagyobb Tanúja Jézus, „a hű és igaz tanú” (Jelenések 3:14, Csia fordítás). Mivel a testi Izráel elvetette Jézust, Jehova is elvetette azt, és egy új nemzetet, vagyis Isten szellemi Izráelét nevezte ki arra, hogy tanúja legyen (Ésaiás 42:8–12; János 1:11, 12; Galátzia 6:16). Péter egy Izráelről szóló próféciát idézett, és kimutatta, hogy az az „Istennek Izráelére”, a keresztény gyülekezetre vonatkozik, midőn kijelentette: „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek [széles körben, NW] Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Péter 2:9; 2Mózes 19:5, 6; Ésaiás 43:21; 60:2).
3. Mi az elsődleges felelőssége Isten Izráelének és a „nagy sokaságnak”?
3 Péter szavai megmutatják, hogy Isten Izráelének az az elsődleges felelőssége, hogy nyilvánosan tegyen tanúságot Jehova dicsőségéről. Napjainkban e szellemi nemzethez egy tanúkból álló „nagy sokaság” csatlakozott; ők is nyilvánosan dicsőítik Istent. Fennhangon kiáltják, hogy mindenki hallja: „Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” (Jelenések 7:9, 10; Ésaiás 60:8–10). Hogyan tudják véghezvinni a tanúskodásukat az Isten Izráele és annak társai? Hitük és engedelmességük által.
Hamis tanúk
4. Miért voltak hamis tanúk a Jézus napjaiban élő zsidók?
4 A hit és az engedelmesség magában foglalja, hogy istennek tetsző alapelvek szerint él az ember. Ennek fontossága abból is látható, amit Jézus a napjaiban élő zsidó vallási vezetőkről mondott. Ők „a Mózes székében” ültek mint a Törvény tanítói. Még misszionáriusokat is kiküldtek a nem hívők megtérítése végett. Jézus azonban ezt mondta nekik: „megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.” E vallásoskodók hamis tanúk voltak — dölyfös, képmutató és szeretetlen emberek (Máté 23:1–12, 15). Egy alkalommal Jézus ezt mondta néhány zsidónak: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni.” Miért mondott ilyesmit olyanoknak, akik Isten választott nemzetének voltak tagjai? Mert nem hallgattak Jehova legnagyobb Tanújának a szavára (János 8:41, 44, 47).
5. Honnan tudjuk, hogy a kereszténység hamis tanúságot tett Istenről?
5 Éppígy, Jézus idejétől a századok során százmilliók állították magukról a kereszténységben, hogy az ő tanítványai. Ámde nem cselekedték Isten akaratát, és így nem ismeri el őket Jézus (Máté 7:21–23; 1Korinthus 13:1–3). A kereszténység misszionáriusokat küldött ki, akik közül sokan kétségtelenül őszinték voltak. Ennek ellenére arra tanították az embereket, hogy egy Háromságot alkotó istent imádjanak, aki a pokol tüzében égeti a bűnösöket, és az általuk megtérítettek többsége vajmi kevés bizonyítékát adja annak, hogy keresztény. Az afrikai ország, Ruanda például termékeny területnek bizonyult a római katolikus misszionáriusok számára. A ruandai katolikusok mégis teljes szívvel csatlakoztak a nemrég kirobbant etnikai háborúskodáshoz ebben az országban. E misszionáriusi terület gyümölcsei azt mutatják, hogy nem kapott igazi keresztény tanúskodást a kereszténységtől (Máté 7:15–20).
Istennek tetsző alapelvek szerint élni
6. A helyes viselkedés milyen módokon létfontosságú része a tanúságtételnek?
6 A magukat kereszténynek vallók helytelen viselkedése szégyent hoz „az igazság útjára” (2Péter 2:2). Egy igazi keresztény Istennek tetsző alapelvek szerint él. Nem lop, nem hazudik, nem csal, és nem követ el erkölcstelenséget (Róma 2:22). Biztos, hogy nem gyilkolja meg az embertársát. A keresztény férjek szeretetteljes felvigyázói a családjuknak. A feleségek tisztelettel támogatják e felvigyázást. A gyermekeket nevelik a szüleik, s így felkészítik őket arra, hogy felelősségteljes keresztény felnőttek legyenek (Efézus 5:21—6:4). Igaz, mindannyian tökéletlenek vagyunk, és követünk el hibákat. De egy igazi keresztény tiszteletben tartja a Biblia irányadó mértékeit, és igazi erőfeszítéseket tesz, hogy alkalmazza azokat. Ezt mások is észreveszik, és kiváló tanúságtételül szolgál. Előfordult, hogy akik korábban ellenezték az igazságot, felfigyeltek egy keresztény helyes viselkedésére, s ez megnyerte őket (1Péter 2:12, 15; 3:1).
7. Mennyire fontos, hogy a keresztények szeressék egymást?
7 Jézus a keresztényi viselkedésnek egy létfontosságú oldalára mutatott rá, mikor ezt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35). Sátán világát ’hamisság, gonoszság, kapzsiság, rosszaság, teljes irigység, gyilkosság, versengés, álnokság, rossz erkölcs; súsárló, rágalmazó, istengyűlölő, dölyfös, kevély, dicsekedő, rosszban mesterkedő, szüleiknek engedetlen’ emberek jellemzik (Róma 1:29, 30). Ilyen környezetben erőteljes bizonyítékul szolgálna Isten cselekvésben lévő szellemére, ha létezne egy olyan világméretű szervezet, amelyet a szeretet jellemez — hatékony tanúskodás lenne ez. Jehova Tanúi ilyen szervezetet alkotnak (1Péter 2:17).
A tanúk a Biblia tanulmányozói
8., 9. a) Hogyan erősödött meg a zsoltáríró attól, hogy tanulmányozta Isten Törvényét és elmélkedett rajta? b) Milyen módokon fog megerősíteni minket a bibliatanulmányozás és az elmélkedés arra, hogy továbbra is tanúságot tegyünk?
8 Egy kereszténynek ismernie és szeretnie kell Jehova igazságos alapelveit, és valóban gyűlölnie kell a világ romlottságát ahhoz, hogy sikerüljön kiváló tanúságot tennie (Zsoltárok 97:10). A világ meggyőző erővel igyekszik előmozdítani a saját gondolkodásmódját, és a szellemének nehéz lehet ellenállni (Efézus 2:1–3; 1János 2:15, 16). Mi segíthet nekünk a helyes elmebeli beállítottság megőrzésében? A Biblia rendszeres és jelentőségteljes tanulmányozása. A 119. zsoltár írója sokszor megismételte, hogy szereti Jehova Törvényét. Olvasta, és állandóan elmélkedett rajta — „egész napestig” (Zsoltárok 119:92, 93, 97–105). Ennek eredményeként ezt írhatta: „A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.” Mélységes szeretete ezenkívül tettekre sarkallta. Ezt mondja: „Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért” (Zsoltárok 119:163, 164).
9 Éppen így, ha rendszeresen tanulmányozzuk Isten Szavát, és elmélkedünk rajta, az meg fogja érinteni a szívünket, és arra indít majd, hogy gyakran ’dicsérjük őt’ — tanúskodjunk Jehováról —, akár ’hétszer is naponként’ (Róma 10:10). Ezzel összhangban az első zsoltár írója azt mondja, hogy aki rendszeresen elmélkedik Jehova szavain, az „olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen” (Zsoltárok 1:3). Pál apostol szintén rámutatott az Isten Szavának erejére, amikor ezt írta: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Timótheus 3:16, 17).
10. Mi nyilvánvaló Jehova népét illetően ezekben az utolsó napokban?
10 Az igaz imádóknak e XX. században tapasztalható gyors létszámbeli növekedése Jehova áldása mellett szól. Semmi kétség, az isteni szuverenitásnak e modernkori tanúi mint csoport szeretetet ápolnak a szívükben Jehova törvénye iránt. A zsoltáríróhoz hasonlóan indíttatást éreznek arra, hogy engedelmeskedjenek az Ő törvényének, s „éjjel és nappal” hűségesen tanúskodnak Jehova dicsőségéről (Jelenések 7:15).
Jehova rendkívül nagy cselekedetei
11., 12. Mit vittek véghez azok a csodák, melyeket Jézus és a követői tettek?
11 Az I. században a szent szellem képessé tett hűséges keresztény tanúkat arra, hogy csodákat tegyenek, ami erőteljesen bizonyította, hogy igaz a tanúbizonyságuk. Amikor Keresztelő János börtönben volt, tanítványokat küldött Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus nem válaszolt igennel vagy nemmel. Ezt mondta inkább: „Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: a vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik; és boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik” (Máté 11:3–6). E hatalmas cselekedetek tanúbizonyságul szolgáltak Jánosnak arra, hogy Jézus valóban az „eljövendő” (Cselekedetek 2:22).
12 Hasonlóképpen Jézus néhány követője is gyógyított betegeket, sőt halottakat is feltámasztottak (Cselekedetek 5:15, 16; 20:9–12). Ezek a csodák olyanok voltak, mintha maga Isten tett volna tanúságot az érdekükben (Zsidók 2:4). Az ilyen cselekedetek ezenkívül megmutatták Jehova mindenható hatalmát. Például: az igaz, hogy Sátánnak, „a világ fejedelmének” megvannak az eszközei ahhoz, hogy előidézze a halált (János 14:30; Zsidók 2:14). De amikor Péter feltámasztotta a hűséges nőt, Dorkást a halálból, ezt csak Jehova hatalmával tudta véghezvinni, mivel egyedül Ő képes visszaadni az életet (Zsoltárok 16:10; 36:10; Cselekedetek 2:25–27; 9:36–43).
13. a) Milyen módon tesznek még mindig bizonyságot Jehova hatalmáról a bibliai csodák? b) Hogyan játszik kulcsszerepet a próféciák teljesedése Jehova istenségének bizonyításában?
13 Ma már nem történnek meg e csodálatos cselekedetek. Betöltötték céljukat (1Korinthus 13:8). Mindamellett még mindig rendelkezésünkre áll a róluk szóló bibliai feljegyzés, és sok szemtanú tett róluk bizonyságot. Amikor a keresztények felhívják a figyelmet e történelmi beszámolókra, ezek a cselekedetek még mindig hatékony tanúságot tesznek Jehova hatalmáról (1Korinthus 15:3–6). Azonkívül Ésaiás napjaiban Jehova úgy mutatott rá a pontos prófétálásra, mint ami kiemelkedő módon bizonyítja, hogy Ő az igaz Isten (Ésaiás 46:8–11). Számos isteni ihletésű bibliai prófécia teljesedik napjainkban — sok közülük a keresztény gyülekezeten (Ésaiás 60:8–10; Dániel 12:6–12; Malakiás 3:17, 18; Máté 24:9; Jelenések 11:1–13). E próféciák teljesedése nemcsak hogy hajszálpontosan mutatja, hogy „az utolsó napokban” élünk, de Jehovát is igazolja mint az egyedüli igaz Istent (2Timótheus 3:1).
14. Jehova Tanúinak modernkori történelme milyen módokon bizonyul erőteljes tanúbizonyságnak arra, hogy Jehova a Szuverén Úr?
14 Végezetül Jehova még mindig cselekszik nagy dolgokat, csodálatos dolgokat a népéért. A bibliai igazságot megvilágító egyre növekvő fényt Jehova szelleme irányítja (Zsoltárok 86:10; Jelenések 4:5, 6). A kiemelkedő növekedés, melyről a világ minden részéről jelentések érkeznek, bizonyíték arra, hogy Jehova ’megsietteti azt a maga idejében’ (Ésaiás 60:22, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Amikor az utolsó napok folyamán ádáz üldözés tört ki egyik ország után a másikban, Jehova népének bátor kitartása a szent szellem megerősítő támogatása révén volt lehetséges (Zsoltárok 18:2, 3, 18, 19; 2Korinthus 1:8–10). Igen, Jehova Tanúinak modernkori történelme önmagában is erőteljes tanúbizonyság arra, hogy Jehova a Szuverén Úr (Zakariás 4:6).
A jó hír, melyet prédikálni kell
15. Milyen kiterjedt tanúságot kellett tennie a keresztény gyülekezetnek?
15 Jehova arra nevezte ki Izráelt, hogy tanúja legyen a nemzetek előtt (Ésaiás 43:10). De csak kevés izraelita kapott olyan isteni parancsot, hogy menjen, s tanúskodjon a nem izraelitáknak; ez is rendszerint azért történt, hogy bejelentsék Jehova ítéleteit (Jeremiás 1:5; Jónás 1:1, 2). A Héber Iratok próféciái mindamellett rámutatnak, hogy Jehova egy napon széles körben fordítja figyelmét a nemzetekre, és ezt az Istennek szellemi Izráelén keresztül tette meg (Ésaiás 2:2–4; 62:2). Jézus, az égbemenetele előtt, megparancsolta követőinek: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19). Jézus „az Izráel házának elveszett juhaira” összpontosított, a követői ellenben „minden népekhez”, sőt „a földnek mind végső határáig” elküldettek (Máté 15:24; Cselekedetek 1:8). Az egész emberiségnek hallania kellett a keresztény tanúskodást.
16. Milyen megbízatást teljesített az I. századi keresztény gyülekezet, és milyen méretekben?
16 Pál kimutatta, hogy ezt jól megérti. I. sz. 61-ben már elmondhatta, hogy a jó hír „az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik”. A jó hír nem csupán egyetlen nemzetnek vagy egyetlen szektának szólt, mint amilyen az volt, amely „angyalok iránti tiszteletben” gyakorolta magát. Inkább nyíltan kellett hirdetni azt „minden teremtménynek az ég alatt” (Kolossé 1:6, 23; 2:13, 14, 16–18, Újfordítású revideált Biblia). Isten Izráele tehát az I. században teljesítette azt a megbízatását, hogy ’széles körben hirdesse Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta el’.
17. Hogyan folytatódik a Máté 24:14 széles körű teljesedése?
17 Ez az I. századi prédikálómunka azonban csak ízelítő volt abból, ami az utolsó napok idején megy végbe. Előre tekintve — főként a mi időnkre — Jézus kijelentette: „az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Máté 24:14; Márk 13:10). Vajon teljesedik ez a prófécia? Efelől semmi kétség. Az 1919-es kicsiny kezdettől fogva mostanáig a jó hír prédikálása több mint 230 országra terjedt ki. A jeges Északon és a forró trópusokon is hallják a tanúskodást. Hatalmas kontinensek munkálása van folyamatban, és távoli szigeteket keresnek fel, hogy a tanúskodás elérje a lakosaikat. A jó hír prédikálása még nagy felfordulások közepette is folytatódik — mint amilyen a bosznia-hercegovinai háború. Miként az I. században, a tanúskodás „az egész világon” gyümölcsöt terem. A jó hírt nyíltan hirdetik „minden teremtménynek az ég alatt”. Az eredmény? Először az Isten Izráelének maradék tagjai gyűjtettek be „minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből”. Második lépésként a „nagy sokaság” millióinak a begyűjtése kezdődött meg — „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” (Jelenések 5:9; 7:9). A Máté 24:14 széles körű teljesedése folytatódik.
18. Egyebek közt milyen dolgok mennek végbe a jó hír világméretű prédikálása révén?
18 A jó hír világméretű prédikálása segít bizonyítani, hogy Jézus királyi jelenléte elkezdődött már (Máté 24:3). Továbbá ez az a fő eszköz, amelynek révén „a földnek aratni valója” learattatik, mivel az embereket az emberiség egyetlen igazi reménységéhez, Jehova Királyságához irányítja (Jelenések 14:15, 16). Mivel a jó hír prédikálásában csak igazi keresztények vesznek részt, e fontos munka segít különbséget tenni az igaz és a hamis keresztények között (Malakiás 3:18). Ily módon a prédikálók megmentését is elősegíti, és azokét is, akik kedvezően reagálnak (1Timótheus 4:16). Ami a legfontosabb, a jó hír prédikálása dicséretet és tiszteletet szerez Jehova Istennek, annak a személynek, aki parancsot adott e munka elvégzésére, aki támogatja annak végzőit, s aki gyümölcsözővé teszi azt (2Korinthus 4:7).
19. A buzdítás értelmében mi legyen az elhatározása minden kereszténynek, amint belép az új szolgálati évbe?
19 Nem csoda, hogy Pál apostol a következők kijelentésére érzett indíttatást: „Jaj . . . nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem” (1Korinthus 9:16). Ma a keresztények ugyanígy éreznek. Nagy kiváltság és nagy felelősség „Isten munkatársainak” lenni, világoltatva az igazság fényét ebben az elsötétült világban (1Korinthus 3:9; Ésaiás 60:2, 3). A munka, amelynek kicsiny kezdete volt 1919-ben, bámulatos méreteket öltött mára. Csaknem ötmillió keresztény tanúskodik az isteni szuverenitás mellett, és ennek során évente több mint egymilliárd órát fordítanak arra, hogy elvigyék másoknak a megmentés üzenetét. Micsoda öröm részt venni e munkában, amely megszenteli Jehova nevét! Amint belépünk az 1996-os szolgálati évbe, legyen szilárd elhatározásunk, hogy nem lassulunk le. Inkább jobban fogunk figyelni Pál Timótheushoz intézett szavaira, mint valaha: „hirdesd az igét, a sürgősség tudatával légy ezen” (2Timótheus 4:2, NW). Miközben ezt tesszük, teljes szívünkből imádkozunk, hogy Jehova továbbra is áldja meg az erőfeszítéseinket.
Emlékszel rá?
◻ Mi váltotta fel Izráelt Jehova nemzetek előtti „tanújaként”?
◻ Hogyan járul hozzá a keresztény viselkedés a tanúságtételhez?
◻ Miért nélkülözhetetlen a keresztény Tanú számára, hogy tanulmányozza a Bibliát, és elmélkedjen rajta?
◻ Milyen módon szolgál bizonyítékul Jehova Tanúinak modernkori történelme arra, hogy Jehova az igaz Isten?
◻ Mit visz véghez a jó hír prédikálása?
[Képek a 15. oldalon]
A jó hír távolról sem szorul korlátok közé, inkább „minden teremtménynek” hirdetik most „az ég alatt”