Hamarosan senki sem lesz szegény!

„NE FÉLJETEK, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen” (Lukács 2:10). Ezeket a lelkesítő szavakat Bethlehem közelében hallották a meglepett pásztorok, azon az éjszakán, amelyen Jézus megszületett. Ezzel a kijelentéssel összhangban, földi szolgálata alatt Jézus nagy hangsúlyt helyezett az „örömhírre”. Napjainkban, amikor szükségleteink kielégítése végett oly nagy mértékben függünk a pénztől, hogyan válhat hasznunkra a Jézusról szóló jó hír?

Jézus Krisztus hirdette „a szegényeknek az evangyéliomot” (Lukács 4:18). A Máté 9:35 szerint „körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát”. A nincstelenek számára volt különösen buzdító az üzenete. „Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Máté 9:36). Igaz, azt mondta Jézus, hogy „szegények mindenkor vannak veletek”, ám ezekből a szavakból nem azt a következtetést kellene levonnunk, hogy nincs reménység a szükségben lévők számára (János 12:8). Amíg ez a gonosz rendszer tart — tekintet nélkül arra, hogy mi okozhatja állapotukat — lesznek szegény emberek. Isten Szava nem hagyja figyelmen kívül a nincstelenség létezését, azonban nem a kérdés negatív oldalainak fejtegetésénél időz. Inkább segítséget nyújt a szegényeknek az élet aggodalmaival való megbirkózáshoz.

Segítség a szegényeknek

Figyelemre méltó ez a megjegyzés: „Egy személy nem tud nagyobb terhet elviselni annál, ha tudja azt, hogy senki sem törődik vele, vagy hogy senki sem érti meg.” Mégis, a többség részéről kimutatott könyörtelenség ellenére még mindig létezik egy jó hír a szegények számára — mind napjainkra, mind pedig a jövőre vonatkozóan.

Sajnos sok embert kevéssé érdekel az, hogy segítsen a szegényeken. A The World Book Encyclopedia szerint néhányan azt hiszik, hogy „a társadalomban az emberek az életben maradásért versenyeznek, és . . . a felsőbbrendű személyek befolyásossá és vagyonossá válnak”. Akik ezt az elméletet hiszik — melyet társadalmi darwinizmusnak hívnak —, úgy tekinthetik a szegényeket, mint akik lusta vagy tékozló emberek. Mégis, a vidéki dolgozók, a vándormunkások, valamint mások az alacsony bérek ellenére gyakran nagyon keményen dolgoznak azért, hogy eltartsák a családjukat.

Sok országban a nincstelenség meglehetősen általános dolog. Ezért a szegény emberekkel — a többséggel — nem éreztetik, hogy ez az ő hiányosságuk. Ennek ellenére ezekben az országokban vannak olyanok, akik nagy fényűzésben élnek a nincstelenség közepette. A kényelmes luxusotthonok mellett zsúfolt és egészségtelen viskók vannak. A magas fizetéssel rendelkező emberek drága kocsijaikkal végighajtanak az utcákon, melyeket elárasztanak a nélkülöző és munkanélküli emberek. Az ilyen országokban a szegények fájdalmasan veszik tudomásul helyzetüket. Valójában „a szegények nemcsak a szegényes táplálkozás, a rossz lakásviszonyok és a nem megfelelő orvosi ellátás miatt szenvednek, hanem a helyzetük miatti állandó aggodalmaskodás miatt is — írja a The World Book Encyclopedia. — Képtelenek arra, hogy megszerezzék és megtartsák a jó állásokat, minden önérzetüket és önbecsülésüket elvesztik.” Akkor hát hogyan birkózik meg néhány meglehetősen szegény ember a helyzetével? A Jézusról szóló jó hírnek milyen fontossága van a küzdelemben?

Először is gondolj arra, hogy a nincstelenséget az esztelen szokások csak még rosszabbá tehetik. Figyelj meg néhány példát. Valdecir elismeri, hogy mialatt a feleségének és kisgyermekeinek alig volt mit enniük, addig ő arra herdálta el a pénzt, hogy erkölcstelen életvitelt folytasson. Ezt mondja: „Jóllehet volt munkám, sohasem volt pénzem, de állandóan voltak a zsebemben különféle lottószelvények.” Mivel Milton erősen ivott és dohányzott, elvesztett egy olyan üzletet, amely 23 embert foglalkoztatott. Ezt mondja: „Éjszakákat töltöttem az utcán, nem tudtam hazamenni, a családom pedig rendkívül sokat szenvedett miattam.”

João is kicsapongásra pazarolta a fizetését. „Az éjszakákat az otthonomtól távol töltöttem. Az egész keresetem sem volt elegendő a kicsapongó életem és a viszonyaim miatt felmerülő költségeim fedezésére. A helyzet elviselhetetlenné vált, és a feleségem el akart különülni tőlem.” A pénzügyi és a házassági problémáin kívül még másfajta nehézségei is léteztek. Ezt mondja: „Összekülönböztem a rokonokkal és a barátokkal, de különösen a munkahelyemen voltak problémáim. Ennek eredményeként állandóan munkanélküli voltam.” Júlio kábítószerfüggőségben szenvedett. Így magyarázza: „Mivel a fizetésem sohasem volt elegendő arra, hogy fenntartsam a kábítószer-szenvedélyemet, kábítószer-kereskedőként kezdtem dolgozni, így sohasem kellett kábítószert vásárolnom.”

Mivel José egy nyolcgyermekes, szegény családban nőtt fel, valami különleges dolgot akart tenni. Azt gondolván, hogy nincs mit vesztenie, más fiatalokkal együtt embereket kezdett kirabolni. Egy másik fiatal, kétségbeesésében egy bandának lett a tagja, melyet Fejbetörőknek neveztek. Így számol be erről: „Mivel a legtöbbünk nagyon szegény volt, bizonyos megelégedettséget találtunk különböző dolgok összetörésében, és az emberek megtámadásában.”

Mégis, ezek az emberek és a családjuk már nem szenved többé a szörnyű nyomor, vagy a keserűség és a harag érzése miatt. Többé már nem magatehetetlenek és reménytelenek. Miért nem? Mert tanulmányozták a jó hírt, melyet Jézus prédikált. Alkalmazták a Biblia tanácsát, és hasonló gondolkozású emberekkel léptek kapcsolatba Jehova Tanúi gyülekezeteiben. Megtanultak néhány nagyon fontos dolgot a jómódról és a nincstelenségről.

Segítség a nincstelenség leküzdésében

Először is megtanulták, hogy ha a Biblia alapelveit alkalmazzák, a nincstelenség kellemetlen hatásait enyhíteni lehet. A Biblia elítéli az erkölcstelenséget, részegeskedést, szerencsejátékot és a kábítószerélvezetet (1Korinthus 6:9, 10). Az ilyenfajta dolgok nagyon költségesek. A gazdag embereket szegénnyé tehetik, a szegényeket pedig még szegényebbé. Ezekkel és más, ilyenfajta kicsapongásokkal való felhagyás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy család gazdasági helyzete javuljon.

Másodszor, úgy találták, hogy fontosabb dolgok is vannak az életben, mint a jómód. Kiegyensúlyozott nézetet fejeznek ki ezek az ihletett szavak: „oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van” (Prédikátor 7:12, Újfordítású revideált Biblia). Igen, szükség van pénzre. De a Biblián alapuló bölcsesség, és az Isten szándékairól szerzett ismeret sokkal hasznosabb. Valójában annak, akinek nincs bölcsessége, éppen annyi nehézsége lehet a túl sok pénz birtoklása miatt, mintha túl kevés pénze volna. A bibliaíró bölcsen így imádkozott: „szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!” (Példabeszédek 30:8, 9).

Harmadszor, azt vették észre, hogy ha egy személy a jó hír szerint él, melyet Jézus prédikált, sohasem kell elhagyatottnak éreznie magát. A jó hír magában foglalja Isten Királyságát. Az üzenetet ’Isten országa evangéliumának’ nevezik, és ezt napjainkban az egész lakott földön prédikálják (Máté 24:14). Jézus azt mondta, hogy segíteni fog nekünk, ha ebbe a Királyságba helyezzük reménységünket. Ezt mondta: „keressétek először Istennek országát, és . . . [Isten] igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:33). Isten nem meseautókat vagy luxusházakat ígér. Jézus az élet szükségleteiről beszélt, olyanokról mint az élelem és a ruházat (Máté 6:31). Mindemellett Jézus ígéretének megbízhatóságát milliók tanúsíthatják napjainkban. Egy személy, még ha nagyon szegény is, nem teljesen elhagyatott, ha a Királyságot teszi az első helyre.

Negyedszer, úgy találták, hogy ha valaki Isten Királyságát teszi az első helyre, az nem keseredik el a gazdasági nehézség miatt. Igen, egy szegény embernek keményen kell dolgoznia. De ha Istent szolgálja, kiváltságos kapcsolata van a Teremtőjével, akiről a Biblia ezt írja: „nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja” (Zsoltárok 22:25). Ezenkívül egy szegény személynek van segítsége ahhoz, hogy megbirkózzon az élet problémáival. Szeretetteljes társaságnak örvend keresztény társaival, ismerete van Jehova kinyilatkoztatott akaratáról, és bizalma van abban. Az ilyenfajta dolgok „kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is” (Zsoltárok 19:11).

Végre nem lesz többé nincstelenség

Végül azok a személyek, akik méltányolják a jó hírt, megismerik, hogy Jehova Isten azt határozta el, hogy a Királyságán keresztül egyszer s mindenkorra megoldja a nincstelenség problémáját. A Biblia ezt ígéri: „a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre” (Zsoltárok 9:19). A Királyság egy valóságos kormányzat, melyet az egekben alapítottak meg Jézus Krisztussal mint Uralkodóval. Ez a Királyság az emberi ügyek intézését illetően hamarosan fel fogja váltani az emberi kormányzatokat (Dániel 2:44). Akkor majd, mint trónra emelt Király, Jézus „könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja; az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében” (Zsoltárok 72:13, 14).

Előretekintve erre az időre, a Mikeás 4:3, 4 ezt mondja: „kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.” Kiről van itt szó? Nos, mindazokról, akik alárendelik magukat Isten Királyságának. Az a Királyság fog minden olyan problémát megoldani, melyek az emberiséget sújtják — még a betegséget és a halált is. „Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról” (Ésaiás 25:8; 33:24). Mennyire más lesz az a világ! Emlékezz arra is, hogy elhihetjük ezeket az ígéreteket, mert ezek magától Istentől ihletettek. Ő ezt mondja: „Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban” (Ésaiás 32:18).

Az Isten Királyságába vetett bizalom legyőzi az önbecsülés hiányát, melyet gyakran a nincstelenség okoz. Egy szűkölködő keresztény tudja azt, hogy ő éppen olyan fontos Isten szemében, mint egy jómódú keresztény. Isten mindkettőjüket egyformán szereti, és mindkettőnek ugyanaz a reménysége. Mindketten nagyon várják már azt az időt, amikor Isten Királysága alatt a nincstelenség a múlté lesz. Micsoda dicsőséges idő lesz az! Végre senki sem lesz szegény!

[Kép az 5. oldalon]

Miért herdálnád el szerencsejátékra, dohányzásra, túlzott alkoholfogyasztásra, kábítószerre vagy erkölcstelen életmódra az anyagi eszközeidet?

[Kép a 7. oldalon]

Jehova Isten a Királyságán keresztül fogja megoldani az emberek által elszenvedett nincstelenség problémáit