Milyen haszon származhat abból, ha beszélgetünk a vallásról?

A SZÜLŐK türelmetlenül várják, hogy kisgyermekük kimondja az első szavakat. Amint gőgicsélés közepette hallanak egy ismételgetett szótagot — talán azt, hogy „mama” vagy „papa” — szívük csordultig telik boldogsággal. Ennek hírét gyorsan megosztják mind a barátokkal, mind pedig a szomszédokkal. A kisgyermek első, beszédbeli próbálkozása valóban jó hír, mely örömet szerez.

A hangok, a látvány és az illatok, melyeket a kisgyermek érzékszervei felfognak, reagálásra ösztönzik őt. Természetesen a reagálások nem egyformák. De ha egy idő után egy csecsemő nem reagál ezekre a hatásokra, a szülők jogosan aggódhatnak, hogy a gyermekük fejlődését valami megkárosíthatta.

A babák azoknak az embereknek válaszolnak leginkább, akiket ismernek. Amikor az anyuka magához öleli a csecsemőt, általában egy széles mosoly bújik elő. Mégis, ha egy látogatóban lévő rokon megérinti a babát, az talán felsír, sőt még makacsul el is utasíthatja, hogy az a személy fogja őt. A legtöbb rokon, aki már tapasztalt ilyet, nem adja fel. Amint a baba jobban megismeri őket, nagy örömükre az idegenkedés korlátja ledől, és a baba mosolya lassacskán megjelenik.

Ehhez hasonlóan sok felnőtt vonakodik attól, hogy egy olyan valakivel beszéljen nyíltan a vallásos hitnézetéről, akit nem régóta ismer. Talán nem értik, hogy miért akarhat egy idegen beszélgetést folytatni egy személyes dologról — a vallásról. Az eredmény az, hogy egy sorompó ereszkedik le köztük és azok között, akik a Teremtőről beszélnek. Tulajdonképpen még azt is elutasítják, hogy az emberiség veleszületett jellemvonásáról, az imádat iránti vágyról beszélgessenek.

Valójában érdeklődnünk kellene a Teremtőnkről való tanulás iránt, és a másokkal folytatott beszélgetésünk tanítói jellegű lehet számunkra. Ez azért van így, mert Isten és a nyílt kommunikáció már régóta összekapcsolódik egymással. Nézzük meg hogyan.

’Hallgass és tanulj’

Az Éden kertjében Ádám volt az első ember, akivel Isten kommunikált. Mégis, miután Ádám és Éva vétkezett, ők inkább azt választották, hogy elbújnak Isten hívása elől, amikor tovább akart velük kommunikálni (1Mózes 3:8–13). A Biblia ennek ellenére olyan férfiakról és asszonyokról közöl részleteket, akik szívesen fogadták az Istennel való kommunikációt.

Isten beszélt Noéval a napjaiban lévő gonosz világ küszöbönálló elpusztításáról, melynek következtében Noé „az igazság hirdetőjévé” vált (2Péter 2:5). Mint Istennek a nemzedékhez küldött szócsöve, Noé nemcsak Istennek az emberekkel való bánásmódja iránti hitét mutatta ki, hanem nyilvánosan is kijelentette, hogy Jehova oldalán áll. Milyen reagálást figyelt meg Noé? Sajnálatos, hogy a legtöbben a kortársai közül ’nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta’ (Máté 24:37–39). Örömünkre szolgál azonban az, hogy Noé hét családtagja meghallgatta Isten utasításait, engedelmeskedett azoknak és túlélte az egész világra kiterjedő Vízözönt. Tőlük származik a ma élő összes ember.

Isten később egy egész nemzettel, az ősi Izráellel kommunikált. Mózesen keresztül Isten átadta nekik a Tízparancsolatot és még körülbelül 600 más, ugyanolyan kötelező érvényű törvényt. Jehova elvárta az izraelitáktól, hogy mindegyiknek engedelmeskedjenek. Mózes azt az utasítást adta, hogy minden hetedik évben, az évenkénti Sátrak Ünnepe alatt hangosan olvassák fel Isten törvényét. „Gyűjtsd egybe a népet — adta ki az utasítást —, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belől van.” Milyen célból? „Hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.” Mindannyiuknak hallgatniuk és tanulniuk kellett. Képzeld el, mennyire élvezhették annak megbeszélését, amit hallottak! (5Mózes 31:10–12).

Több mint öt évszázaddal később, Júda királya, Jósafát megszervezte a fejedelmek és léviták tevékenységét, amikor Jehova tiszta imádatának újjáélesztésére élénk erőfeszítéseket tett. Ezek az emberek Jehova törvényeire oktatva a lakosokat, teljesen beutazták a Júdában lévő városokat. Mivel e törvények nyilvános megbeszélés tárgyát képezték, a király ezáltal az igaz imádat iránt mutatott bátorságáról tanúskodott. Mint alattvalóinak, hallgatniuk és tanulniuk kellett (2Krónika 17:1–6, 9).

Tanúskodás beszélgetés által

Isten elküldte fiát, Jézust a földre, hogy a Szócsöveként szolgáljon (János 1:14). Amikor három tanítvány tanúja volt annak, hogy Jézus átváltozott előttük, hallották Isten hangját, amint kijelentette: „Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok” (Máté 17:5). Készségesen engedelmeskedtek.

Ehhez hasonlóan Jézus arra utasította az apostolait, hogy jelentsék ki Isten szándékait másoknak. De amikor mintegy hat hónap volt hátra földi szolgálatából, Jézus kijelentette, hogy az égi Királyságról szóló prédikálómunka olyan széles körű, hogy még több tanítványra van szükség. Közülük 70-et megtanított arra, hogy idegenekkel hogyan beszélgessenek Isten Királyságáról, utána pedig kiküldte őket, hogy nyilvánosan hirdessék ezt az üzenetet (Lukács 10:1, 2, 9). Röviddel azelőtt, hogy visszatért Atyjához az égbe, Jézus arra ösztönözte követőit, hogy ragadják magukhoz a kezdeményezést abban, hogy erről az üzenetről beszéljenek másoknak, és ezt parancsba is adta nekik: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket . . . Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 28:19, 20). Napjainkban az igaz keresztények világszerte úgy töltik be ezt a megbízatást, hogy Isten Királyságának jó híréről beszélnek felebarátaiknak. Ezek a beszélgetések lehetővé teszik, hogy tanúskodjanak a Teremtőről, Jehováról szóló igazságról (Máté 24:14).

Békés, építő beszélgetések

Milyen módokon kellett Jézus tanítványainak beszélniük másoknak a hitükről? Nem ingerelték fel az ellenségeiket, és nem is vitatkoztak velük. Inkább azokat kellett keresniük, akik szívesen fogadták a jó hírt, majd pedig annak alátámasztására megmutatták az Írás szerinti bizonyítékot. Természetesen Isten megfigyelte azoknak a reakcióit, akik a Fia tanítványaival kerültek kapcsolatba, mint ahogyan Jézus kijelentette: „A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött” (Máté 10:40). Micsoda kemény visszautasítás volt az, amikor Jézus legtöbb kortársa elutasította az üzenetét!

„Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni” — tanácsolta a keresztény Pál apostol. Inkább „legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. A ki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére” (2Timótheus 2:24, 25). Ahogyan Pál Görögországban hirdette az athéni embereknek a jó hírt, nagyszerű példát mutatott. A zsidókkal a zsinagógájukban érvelt. A piactéren mindennap beszélt „azokkal, akiket éppen ott talált”. Kétségtelen azonban, hogy voltak néhányan, akik csupán új eszméket szerettek hallgatni, melyeket Pál közvetlenül és kedvesen mondott el. Beszélgetett a hallgatóival Isten üzenetéről, mely bűnbánatra sürgette őket. Reagálásuk nagyjából ugyanolyan volt, mint a ma élő embereké. „Egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: »Majd meghallgatunk erről máskor is.«” Pál nem ragaszkodott ahhoz, hogy elhúzza a beszélgetést. Miután elmondta üzenetét, „eltávozott közülük” (Cselekedetek 17:16–34, Újfordítású revideált Biblia).

Pál azt mondta később az efézusbeli keresztény gyülekezet tagjainak, hogy ’semmitől sem vonogatta magát, ami hasznos, hogy hirdessen nekik, és tanítsa őket nyilvánosan és házanként’. Ezenkívül ’bizonyságot tett mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől’ (Cselekedetek 20:20, 21).

Ezek az Írás szerinti példák megmutatják, hogy a bibliai időkben Isten hűséges szolgái hogyan folytattak beszélgetést a vallásról. Így ma Jehova Tanúi is kötelességtudóan beszélgetnek felebarátaikkal a vallásról.

Beszélgetések, melyek nagyon eredményesek

’Hallgasd Isten Szavát!’ ’Hallgass a parancsra!’ Milyen gyakran fordulnak elő ilyenfajta figyelmeztetések a Bibliában! Reagálhatsz ezekre a bibliai utasításokra, amikor legközelebb Jehova Tanúi beszélnek veled. Hallgasd meg azt az üzenetet, melyet a Bibliából visznek el neked. Ez az üzenet nem politikai jellegű, hanem egy Isten általi égi kormányzatot, az ő Királyságát támogatja. Ez Isten eszköze arra, hogy a napjainkban meglévő viszálykodások okait eltávolítsa (Dániel 2:44). Azután ez az Isten általi uralom az égből lépéseket tesz majd annak érdekében, hogy az egész földet az Éden kertjéhez hasonló Paradicsommá alakítsa át.

Egy ember, aki korábban rendőrnyomozó volt, gyakran elutasította azt, hogy meghallgassa Jehova Tanúit, amikor a Bibliáról beszéltek neki. Ám a megnövekedett bűnözés miatt, mellyel szembe kellett néznie, kiábrándult az életből. Így azt mondta a Tanúnak, aki legközelebb meglátogatta, hogy meg fogja vizsgálni a Biblia üzenetére vonatkozó bizonyítékokat. Ezután rendszeres beszélgetések következtek. Jóllehet a rendőr többször elköltözött, a Tanúk örömmel kutatták fel minden új lakóhelyén, hogy folytassák vele a beszélgetést. Végül a rendőr elismerte: „A bizonyíték, melyet kerestem, mindig pontosan ott, a Szent Iratokban volt. Ha azok a Tanúk nem lettek volna állhatatosak a velem való beszélgetésben, még mindig a világban volnék, és azon tűnődnék, hogy mi az élet értelme. A valóság az, hogy megismertem az igazságot, és az életem további részét azzal fogom tölteni, hogy másokat felkeressek, akik kutatnak Isten után, mint ahogyan azt és is tettem.”

Az érdeklődő hallgatók őszintén szeretnének többet tudni. Jogosan várnak érveket a nekik felkínált hitnézetekre (1Péter 3:15). Amint egy kisgyerek is állandóan kérdésekkel ostromolja a szüleit, és azt várja tőlük, hogy válaszoljanak neki, te is jogosan elvárhatod a Tanúktól, hogy megalapozott válaszokat adjanak neked. Megbizonyosodhatsz afelől, hogy örömmel térnek hozzád vissza, és tovább beszélgetnek veled a Biblia üzenetéről.

Talán már van egy kis ismereted a Bibliából. Talán felismered, hogy amit Isten elvár tőled, az némi változtatással jár életedben. A félelem, hogy Isten követelményei túl sok áldozatvállalást kívánnak, ne tartson vissza attól, hogy ezekre a dolgokra törekedj! Ezek kizárólag az igazi boldogságot eredményezik. Amint idővel előrehaladást fogsz tenni, értékeled majd ezeket.

Először is gondold át, hogy ki Jehova, mit vár el tőled és mit kínál fel neked. Kérd meg a Tanúkat, hogy mutassák meg neked, hogy mit mond ezekről a Biblia. Saját Bibliádban ellenőrizd, amit mondanak. Felismerve, hogy a Tanúk ésszerűek abban, amit a vallásról igazságként jelentenek ki, kétségtelenül sokkal több nagyszerű dolgot akarsz kikutatni, melyeket az Írásokból osztanak meg veled (Példabeszédek 27:17).

Szeretettel meghívunk, hogy figyeld meg a Tanúkat helyi összejöveteli helyükön, a Királyság-termükben. Hasznos beszélgetéseket fogsz hallani Isten Szavából. Meg fogod látni, hogy a jelenlévők milyen élvezettel beszélgetnek egymással Isten szándékairól. Engedd meg ezeknek a Tanúknak, hogy segítsenek neked megismerni az Isten napjainkra vonatkozó akaratáról szóló igazságot! Válaszolj Isten azon meghívására, hogy beszélgess az igaz imádatról, és fogadd el helyeslő mosolyát, sőt a paradicsomi örökké tartó életet is! (Malakiás 3:16; János 17:3).

[Kép az 5. oldalon]

Noé nyíltan beszélt Isten szándékáról

[Képek a 7. oldalon]

Amint azt Pál tette az ókori Athénban, Jehova Tanúi megtanítják másoknak a bibliai igazságot