A Dominikai Köztársaságban még mindig akad felfedeznivaló

KOLUMBUSZ Kristófot az általa fiatalemberként megkezdett tengerészélet végül a ma Nyugat-Indiaként ismert szigetcsoport felfedezésére vezette. 1492 decemberében főhajója, a Santa María zátonyra futott Española — mai nevén Hispaniola — szigetének északi partvonalánál, mely sziget területén ma Haiti és a Dominikai Köztársaság osztozik. Itt alapította Kolumbusz az első európai települést, egy sietősen felépített erődöt, melyet La Navidadnak nevezett el. Későbbi felfedező útjainak ez a sziget lett a központja.

Kolumbusz felfedezte, hogy a szigetet egy figyelemre méltóan csinos, bizakodó és vendégszerető emberekből álló nép lakja, a taino indiánok. Akkoriban becslések szerint százezren éltek ott. A behatolók kíméletlen bánásmódja miatt, akiknek elsődleges érdeke az volt, hogy aranyat találjanak, a bennszülött lakosság száma rohamosan csökkent. 1570-re állítólag már csak mintegy ötszáz taino indián maradt életben.

A Dominikai Köztársaságban napjainkban sok fajtájú és bőrszínű ember él, akiknek ősei ide vándoroltak ki. Ennek ellenére úgy tűnik, ezek az emberek a tainók sok kedvező jellemvonásával rendelkeznek, mivel alapvetően barátságosak és jó természetűek. Mindez párosulva azzal, hogy az emberek őszintén hisznek Istenben, és tiszteletben tartják a Bibliát, rendkívül eredményessé teszi Jehova Tanúi prédikáló- és tanítómunkáját ebben az országban.

Másfajta felfedezés

Az első Őr Torony misszionáriusok, Lennart és Virginia Johnson, Trujillo diktátor uralmának idején érkeztek a Dominikai Köztársaságba. Nagy örömükre felfedezték, hogy sokan gyorsan és pozitívan válaszolnak a bibliai üzenetükre. Ez azonban nem talált tetszésre a hatóságoknál és azok vallásos tanácsadóinál. Hamarosan üldözési hullám tört ki, és azoknak a korai dominikai Tanúknak komoly próba alá került a hitük. Máig is gyakran beszélnek arról, hogy akár a halálig is megőrizték lojalitásukat és hitüket.

Jól ismerik Jehova Tanúit, akik ma már mintegy tizenhatezren vannak az országban. Nem sokkal ezelőtt öt televízióállomás sugározta országszerte a Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli című videokazettát.a

Ez nagy nyilvánosságot szerzett a Tanúk munkájának nemcsak a nagyobb városokban, hanem a kisebb falvakban és némely vidéki területen is. Ezt kihasználva a Tanúk különleges kampányt szerveztek annak érdekében, hogy törekedjenek elvinni a Királyság-üzenetet ezekre a félreeső területekre.

A törekvéssel járó áldások

Sok fiatal, energikus és buzgó Tanú vállalkozott önkéntesen arra, hogy két hónapos időszakokat ezeken a távol fekvő területeken tölt prédikálással. Erőfeszítéseik gazdag jutalomban részesültek. Az egyik részen két Tanú rendkívüli érdeklődést fedezett fel. Mivel éppen Jézus halála évenkénti Emlékünnepének volt itt az ideje, előkészületeket tettek, és meghívták az embereket, hogy jöjjenek el. A terem megtelt a hallgatósággal, és levezették az összejövetelt. Amint az összejövetel véget ért, nagy meglepetésükre a termen kívül egy másik nagy csoportot vettek észre, akik arra vártak, hogy bejussanak. Így aztán behívták őket, és megismételték a programot. Ma már egy gyülekezet tevékenykedik a területen.

Az emberek nagylelkűsége és barátságos természete gyakran arra indítja őket, hogy a bibliai igazságot, amit tanulnak, megosszák családtagjaikkal és másokkal. Az egyik bibliatanulmányozó túláradt az örömtől, amikor végül képesítetté vált arra, hogy részt vegyen a házankénti szolgálatban. Már öt bibliatanulmányozást vezetett a szomszédságban, de boldog volt, hogy nagyobb részt vállalhat a szolgálatból.

Mivel sok az olyan terület, melyet a Királyság-hírnökök nem látogatnak rendszeresen, erőfeszítést tesznek, hogy a buszokon prédikáljanak az embereknek, illetve azoknak prédikáljanak, akik feljönnek a városokba üzletelni vagy vásárolni. Ez boldogító eredményekkel jár, amint azt a fiókhivatalnak küldött egyik levéllel kapcsolatos tapasztalat is szemlélteti. A levél két vidéki férfitól érkezett, akik bibliatanulmányozást kértek. Amikor egy Tanú felkereste őket, kiderült, hogy a „férfiak” tíz- és tizenegy évesek. De hogyan jutott tudomásukra a bibliatanulmányozási elrendezés? Nos, abból a faluból egy férfi a fővárosba ment üzletelni. Az utcán találkozott egy Tanúval, aki adott neki egy traktátust, és ingyenes házi bibliatanulmányozást kínált fel. Amikor a férfi visszatért falujába, a tizenkét éves szomszéd kislánynak adta a traktátust, és elmondta neki, hogy létezik egy bibliatanulmányozási elrendezés. A lány viszont továbbadta az értesülést a két fiúnak, akik gyorsan levelet írtak. A fiúkkal, a lánnyal, a férfival és két gyermekével bibliatanulmányozás kezdődött.

A fiatalok jól reagálnak

Valóban azok a fiatalok is, akiket az igazságban neveltek fel, és azok is, akiket nem, komolyan veszik Isten imádatát. Tamar és húga, Keila például tízévesen keresztelkedtek meg, és tizenegy éves korukra már beléptek a teljes idejű úttörőszolgálatba. Wendy Carolina tizenkét éves volt, amikor vízben történő megkeresztelkedéssel szemléltette önátadását, két évvel később pedig, 1985-ben elkezdte az általánosúttörő-szolgálatot. Ma már hatásos tanító, és még mindig örömmel végzi a teljes idejű szolgálatot. A fiatal Jovanny, aki tízévesen keresztelkedett meg, és tizenegy évesen már általános úttörő volt, négy házi bibliatanulmányozást vezet. Amikor a tízéves Rey egy használtkönyv-kereskedőnél felfedezett egy Jehova Tanúi által kiadott füzetet, arra kérlelte édesanyját, hogy vegye meg neki. Az elejétől a végéig elolvasta a füzetet. Mivel további bibliai irodalom után kutatott, ez végül a fiókhivatalhoz vezette őt. Ma már örömet talál a teljes idejű szolgálatban, és édesanyja is szolgálja Istent.

Mi segített ezeknek és más fiataloknak abban, hogy tisztán lássák a szellemi dolgok értékét? Sok esetben fontos szerepet játszott a megfelelő szülői vezetés. Ez volt igaz Josué esetében is, akinek keresztény szülei iskolai tanítók. Amikor az utazófelvigyázó azt tanácsolta a szülőknek, hogy próbáljanak meg segíteni legalább egy gyermeküknek, hogy elkezdje a teljes idejű szolgálatot, a szülők Josuéra fordítottak figyelmet. Mivel kitűnő tanuló volt, Josué állami ösztöndíjjal mérnöknek tanulhatott. Másfél év egyetemi tanulmány után a fiú elfogadta a meghívást, hogy vegyen részt Jehova Tanúi Dominikai Köztársaságban levő fiókhivatali épületegyüttesének építésében. Szülei kifejezésre juttatták, mennyire megelégedettek, hogy fiukat Jehova szolgálatában bocsátották rendelkezésre.

Más országokból érkező „felfedezők”

Jézusnak azon szavai, hogy „az aratni való sok, de a munkás kevés”, valóban alkalmazhatók az itteni szántóföldre (Máté 9:37). A hirdetők iránti nagy szükség és a kedvező reagálás arra ösztönzött más országban élő Tanúkat, hogy jöjjenek át, és vegyenek részt a terület felkutatásában, ami a valódi mostani kincsre — igazságot kereső, őszinte emberekre — irányul.

Puerto Rico szomszédos szigetéről Tanú családok érkeztek, amelyeknek valódi megelégedést szerez, hogy a Dominikai Köztársaság különböző területein szolgálnak. Az egyik családfő ezt mondta: „Az, hogy az ember ki tudja fejezni hitét és reménységét halló füleknek, tényleg élővé teszi az igazságot!” Amikor a svédországi Cecilia és az egyesült államokbeli Nia tudomást szerzett az itteni szükségről, egyesítették erejüket több más fiatal teljes idejű szolgával. Az ország belső területén szolgálnak, ahol nagyobb a tengerszint feletti magasság és enyhébb az éghajlat. Hasonlóképpen fenn, a fenyőborította hideg hegyekben két kanadai család csatlakozott egy dominikai családhoz, amely az Egyesült Államokból tért vissza. Ők most egy kis gyülekezet részét alkotják, és képesek olyan embereket elérni, akiknél már tíz éve nem végeztek látogatást Jehova Tanúi.

Alfredo és Lourdes öt gyermekükkel visszatértek ide New Yorkból, és most az egyik szép, tengerparti turistaváros kicsiny gyülekezetével vannak kapcsolatban. Nagyon nagy örömükre szolgál, hogy részt vehetnek az őszinte szívű emberek felkutatásában, és hogy elősegíthetik a gyülekezet növekedését. Roland, egy ausztriai számítógépkezelő, feleségével, Yutával az ország meleg, száraz, déli részén telepedett le. Abban az örömben volt részük, hogy látták, amint megérkezésük óta egy új gyülekezet alakult. Az egyik szomszédos városban egy három úttörő testvérnőből álló csoport és egy Kaliforniából érkezett házaspár arról számolt be, hogy olyan sok kérés érkezett bibliatanulmányozásra, hogy nem tudják mindegyik tanulmányozást vezetni. Ezért arra ösztönzik az érdeklődőket, hogy vegyenek részt az összejöveteleken a helyi Királyság-teremben, és felírják nevüket a bibliatanulmányozást kérők várakozólistájára. Yuta öccse, Stefan hűségesen szolgál egy kis gyülekezetben, Samaná kedves városkájában, északkeleten. Mindössze két éven belül megkétszereződött az itteni Királyság-hírnökök száma.

Valóban dicséretes az a szeretet és buzgalom, melyet ezek a hírnökök és a segítségül érkezett többi hírnök is tanúsít. Nem csak a kihívást vállalták, hogy más kultúrával és más szokásokkal rendelkező új országba települnek, hanem legtöbb esetben azt is vállalták, hogy megtanulnak egy új nyelvet annak érdekében, hogy képesek legyenek gondoskodni a juhszerű emberek szellemi szükségleteiről. Erőfeszítéseik pozitív reagálást eredményeztek a helyi emberek részéről.

Némelyik dominikai család otthagyta a nagyobb városok által felkínált kényelmet, és vidéki területre költözött. Mindannyian gazdag áldásban részesülnek, mert örülhetnek, hogy felfedezik az igazságot őszintén kereső személyek valódi kincsét.

A XV. századi kincskeresők nem áldásokat, hanem szolgaságot és töméntelen szenvedést hoztak a bennszülött taino népnek. Még maga Kolumbusz sem látta hasznát az Újvilág kincseinek. Végül is letartóztatták és el kellett hagynia az általa felfedezett szigetet; megláncolva tért vissza Spanyolországba.

Napjainkban egy másfajta felfedezés van folyamatban, és értékesebb kincsre bukkantak. Jehova népe szorgalmasan keresi az őszinte szívű embereket, akik reagálnak a Királyság jó hírére. Ennek eredményeként egy egyre növekvő sokaság örvend annak a szabadságnak, amelyet csak Isten Szava képes létrehozni (János 8:32). Örömmel várják azt az időt, amikor ez a hegyekkel, bájos vízesésekkel, szép tengerpartokkal és varázslatos barlangokkal ékeskedő ország nem csupán egy szigetnyi Paradicsom lesz, hanem annak az új világnak a része, amely az egész földet körülöleli majd (2Péter 3:13).

[Lábjegyzet]

[Térkép a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Dominikai Köztársaság

[Képek a 24–25. oldalon]

A fiatalok felfedezik a szellemi dolgok értékét azáltal, hogy teljes idejű szolgálatot végeznek