Honnan jön az igaz imádók nagy sokasága?

„Ímé egy nagy sokaság . . . minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala” (JELENÉSEK 7:9).

1. Miért oly érdekesek számunkra napjainkban a Jelenésekben található prófétai látomások?

LÁTOMÁSOK jelentek meg János apostol előtt i. sz. az első század vége felé, amelyek csodálatos eseményeket mutattak be Jehova szándékával kapcsolatban. Néhány dolog, amelyet látomásban észlelt, éppen most teljesedik be. Más dolgokról várható, hogy a közeljövőben fognak bekövetkezni. Mindezek Jehova nagyszerű szándékának drámai betetőzése köré csoportosulnak, vagyis aköré, hogy neve minden teremtmény előtt megszentelődik (Ezékiel 38:23; Jelenések 4:11; 5:13). Ezen túlmenően magukban foglalják mindegyikünk kilátását az életre. Hogyan?

2. a) Mit látott János apostol a negyedik látomásában? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni ezzel a látomással kapcsolatban?

² János a Jelenések látomássorozatának negyedik részében angyalokat látott, akik visszatartják a pusztítás szeleit, míg meg nem pecsételik „a mi Istenünk szolgáit” az ő homlokukon. Ezek után egy igen érdekfeszítő fejleményt látott — „egy nagy sokaság[ot], a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” egyesülve Jehova imádatában és abban, hogy tisztelik a Fiát. Ahogyan arról János kijelentést kapott, ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból (Jelenések 7:1–17). Kik azok, akiket a Biblia „a mi Istenünk szolgáiként” ír le? És kikből áll majd a nyomorúságot túlélő „nagy sokaság”? Te is egyik tagja leszel?

Kik „a mi Istenünk szolgái”?

3. a) Hogyan szemléltette Jézus a János 10:1–18-ban a követőihez fűződő kapcsolatát? b) Mit tett lehetővé Jézus a juhai számára váltságáldozati halála által?

³ Jézus körülbelül négy hónappal a halála előtt úgy beszélt önmagáról, mint aki „a jó pásztor”, követői pedig a „juhok”, akikért letette életét. Külön említést tesz azokról a juhokról, akiket ő talált meg a jelképes juhakolban és akiket később különös gonddal vesz körül (János 10:1–18).a Jézus szerető módon lelkét adta juhaiért, gondoskodva a váltságáldozatról, amelyre szükségük volt ahhoz, hogy megszabaduljanak a bűn és a halál fogságából.

4. Kiket gyűjtöttek be először juhokként Jézus szavaival összhangban?

⁴ Jézus azonban mielőtt ezt megtette volna, Jó Pásztorként személyesen gyűjtött össze tanítványokat. Jézus szemléltetése szerint az „ajtónálló”, Keresztelő János mutatta be neki az első tanítványokat. Jézus olyan emberek után kutatott, akik válaszolnak arra a lehetőségre, hogy Ábrahám összetett magvának a részévé válhatnak (1Mózes 22:18; Galátzia 3:16, 29). Értékelést fejlesztett ki szívükben az egek Királysága iránt, és biztosította őket arról, hogy helyet készít nekik égi Atyja házában (Máté 13:44–46; János 14:2, 3). Találóan ezt mondta: „Keresztelő János napjaitól mostanáig az egek királysága a cél, amelyre az emberek törekednek, és akik törekednek arra, meg is ragadják” (Máté 11:12, NW). Ezekről, akik követték őt, hogy elérjék ezt a célt, bebizonyosodott, hogy a juhok aklában vannak, amelyről Jézus beszélt.

5. a) Kik „a mi Istenünk szolgái”, akikre a Jelenések 7:3–8-ban történik utalás? b) Mi mutatja, hogy sokan csatlakoznak az imádatban a szellemi izraelitákhoz?

⁵ A Jelenések 7:3–8 „a mi Istenünk szolgáiként” is utal azokra, akik sikeresen törekszenek az égi cél elérésére. (Lásd: 1Péter 2:9, 16.) Vajon a Jelenések könyvében említett 144 000 mind született zsidó? Vajon a Jézus szemléltetésében szereplő jelképes juhakolban csak zsidók vannak? Minden bizonnyal nem; ők Isten szellemi Izraelének tagjai, mindannyian társai Krisztusnak Ábrahám szellemi magvában (Galátzia 3:28, 29; 6:16; Jelenések 14:1, 3). Természetesen végül elérkezik az idő, amikor a meghatározott szám betelik. Mi történik ekkor? Amint a Biblia megjövendölte, másokból álló nagy sokaság csatlakozik ezekhez a szellemi izraelitákhoz Jehova imádatában (Zakariás 8:23).

A „más juhok” — vajon nem zsidó keresztények?

6. Milyen fejleményre mutat rá a János 10:16?

⁶ Jézus miután a János 10:7–15-ben megemlíti a juhok aklát, egy másik csoportot is belesző a szemléltetésbe, amikor ezt mondja: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor” (János 10:16, Újfordítású revideált Biblia). Kik ezek a „más juhok”?

7., 8. a) Miért alapul helytelen feltételezésen az a gondolat, hogy a más juhok a nem zsidó keresztények? b) Isten földre vonatkozó szándékával kapcsolatos milyen tényeknek kell meghatározólag hatniuk annak megértésében, hogy kik a más juhok?

⁷ A kereszténység szövegmagyarázói általában azt a nézetet vallják, hogy ezek a más juhok a nem zsidó keresztények, a juhok aklában levők pedig, akikre korábban történt utalás, azok a zsidók, akik a Törvényszövetség alatt voltak, s hogy mind a két csoport az égbe megy. Jézus azonban zsidóként született és születése által a Törvényszövetség alatt volt (Galátzia 4:4). Ezenkívül, akik úgy tekintenek a más juhokra, mint nem zsidó keresztényekre, akik égi élet jutalmát nyerik majd el, azok nem veszik figyelembe Isten szándékának egy fontos vonását. Amikor Jehova megteremtette az első emberpárt és az Éden kertjébe helyezte, nyilvánvalóvá tette, hogy az a szándéka, népesítsék be a földet, az egész föld Paradicsom legyen, és hogy az emberek, akik azt gondozzák, örök életnek örvendjenek — feltéve, ha tisztelik a Teremtőjüket és engedelmeskednek neki (1Mózes 1:26–28; 2:15–17; Ésaiás 45:18).

⁸ Ádám bűnbeesése nem hiúsította meg Jehova szándékát. Isten szerető módon gondoskodott Ádám leszármazottairól, hogy lehetőségükben álljon élvezni azt, amit Ádám nem értékelt. Jehova megjövendölte, hogy egy szabadítót támaszt majd, egy magot, akin keresztül lehetővé válnak az áldások minden nemzet számára (1Mózes 3:15; 22:18). Ez az ígéret nem azt jelentette, hogy a földön minden jó ember majd az égbe kerül. Jézus így tanította a követőit imádkozni: „Jöjjön el a Te királyi uralmad, legyen meg a Te akaratod, mint az égben, a földön is” (Máté 6:9, 10, Vida fordítás). Jézus nem sokkal azelőtt, hogy a János 10:1–16-ban található szemléltetést mondta, kijelentette a tanítványainak, hogy csupán egy „kicsiny nyáj” az, amelynek az Atyja jóváhagyta, hogy égi Királyságot kapjon (Lukács 12:32, 33). Ha tehát Jézus önmagáról mondott szemléltetését olvassuk, amelyben ő a Jó Pásztor, aki életét adja a juhaiért, hiba volna, ha nem vennénk figyelembe azoknak a többségét, akiket Jézus szerető módon oltalmába vesz, vagyis azokat, akik égi Királyságának földi alattvalói lesznek (János 3:16).

9. A más juhok kilétével kapcsolatban mit értettek meg a Bibliakutatók már 1884-ben?

⁹ Már 1884-ben az Őr Torony úgy határozta meg a más juhokat, mint akik olyan emberek, akiknek lehetőségükben áll majd, hogy olyan körülmények között éljenek a földön, amelyek megfelelnek Isten eredeti szándékának. Ezek a korai Bibliakutatók felismerték, hogy a más juhok közül néhányan olyan emberek lesznek, akik Jézus földi szolgálata előtt éltek és haltak meg. Volt azonban néhány részlet, amelyet nem értettek pontosan. Azt gondolták például, hogy a más juhok begyűjtése akkor zajlik le, miután minden egyes felkent megkapta égi jutalmát. Mégis világosan megértették, hogy a más juhok nem csupán a nem zsidó keresztényekből tevődnek össze. Minden nemzetből és fajból való embernek, zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt lehetőségében áll, hogy a más juhokhoz tartozzon. (Vö. Cselekedetek 10:34, 35.)

10. Minek kell igaznak lennie ránk vonatkozóan ahhoz, hogy olyanok legyünk, akiket Jézus valóban más juhainak tekint?

¹⁰ Ahhoz, hogy megfeleljenek Jézus leírásának, a más juhoknak olyan embereknek kell lenniük, akik — függetlenül faji vagy etnikai hovatartozásuktól — Jó Pásztorként ismerik el Jézus Krisztust. Mit foglal ez magában? Szelídséget és arra irányuló készséget kell kimutatniuk, hogy vezethetők, amely tulajdonságok a juhokra jellemzőek (Zsoltárok 37:11). Akárcsak a kicsiny nyájnak, nekik is ’ismerniük kell a jó pásztor hangját’, és nem szabad engedniük, hogy félrevezessék őket mások, akik szeretnének hatni rájuk (János 10:4; 2János 9, 10). Értékelniük kell, mennyire fontos, hogy Jézus életét adta juhaiért, s teljes hitet kell gyakorolniuk ebben a gondoskodásban (Cselekedetek 4:12). ’Hallgatniuk’ kell a Jó Pásztor hangjára, midőn arra figyelmezteti őket, hogy csak Jehovának végezzenek szent szolgálatot, továbbra is először a Királyságot keressék, maradjanak elkülönülve a világtól, és hogy önfeláldozó szeretetet mutassanak ki egymás iránt (Máté 4:10; 6:31–33; János 15:12, 13, 19). Rád vajon illik az azokról szóló leírás, akiket Jézus más juhainak tekint? Szeretnéd, ha így volna? Mily értékes kapcsolatnak a lehetősége nyílik meg azok előtt, akik igazán Jézus más juhaivá lesznek!

A Királyság hatalmának tiszteletben tartása

11. a) Mit mondott Jézus a juhokról és a kecskékről a jelenlétének jelében? b) Kik az atyafiak, akikre Jézus utal?

¹¹ Néhány hónappal azután, hogy Jézus a fenti szemléltetést mondta, újra Jeruzsálemben volt. Amikor az Olajfák hegyén ült, és letekintett a templom területére, részletezte tanítványainak ’a jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének jelét’ (Máté 24:3, NW). Ismét beszélt a juhok begyűjtéséről. Többek között ezt mondta: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” Jézus ebben a szemléltetésben arra mutatott, hogy azokat, akikre a Király ilyenformán figyelmet fordít, az alapján fogja megítélni, hogyan bántak az „atyjafiaival” (Máté 25:31–46). Kik ezek az atyafiak? Szellemtől született keresztények, akik következésképpen „Istennek fiai”. Jézus az elsőszülött Fia Istennek. Éppen ezért ők Krisztus testvérei. Ők „a mi Istenünk szolgái”, ahogyan a Jelenések 7:3 mondja róluk, akik kiválasztattak az emberiségből, hogy részt vegyenek Krisztussal az égi Királyságában (Róma 8:14–17).

12. Miért olyan fontos, hogyan bánnak az emberek Krisztus atyjafiaival?

¹² Létfontosságú, milyen módon bánik a többi ember ezekkel a Királyság-örökösökkel. Úgy tekinted őket, ahogyan Jézus Krisztus és Jehova? (Máté 24:45–47; 2Thessalonika 2:13). E felkentek iránt mutatott hozzáállás, éppen Jézus Krisztus, sőt, az ő Atyja, az Egyetemes Szuverén iránt mutatott hozzáállást tükrözi vissza (Máté 10:40; 25:34–46).

13. Mennyire értették a Bibliakutatók 1884-ben a juhokról és kecskékről szóló példázatot?

¹³ Az Őr Torony az 1884. augusztusi számában [ang.] helyesen arra mutatott rá, hogy az ebben a példázatban szereplő „juhok” olyan emberek, akik előtt a földi tökéletes élet lehetősége áll. Azt is megértették, hogy a példázatnak akkor kell a valóság szintjére emelkednie, amikor Krisztus az ő dicsőséges égi trónjáról uralkodik. Akkor még azonban nem látták tisztán, mikor fogja elkezdeni a példázatban leírt szétválasztó munkát, vagy hogy meddig fog tartani.

14. Hogyan segítette az egyik 1923-as kongresszusi előadás a Bibliakutatókat, hogy tisztán lássák, mikor kell beteljesednie Jézus prófétai példázatának?

¹⁴ Az egyik kongresszusi előadáson azonban 1923-ban J. F. Rutherford, a Watch Tower Society akkori elnöke világosabbá tette a juhokról és a kecskékről szóló példázatban leírt dolgok megvalósulásának idejét. Miért? Egyrészt azért, mert a példázat azt mutatja, hogy a Király testvérei — vagy legalábbis néhányan közülük — még mindig a földön lesznek. Az emberek közül csakis a szellemtől született követőit lehet igazán az ő testvéreinek nevezni (Zsidók 2:10–12). Nem lesznek a földön a Millennium alatt, hogy lehetőséget hagyjanak az embereknek, hogy jót tegyenek velük úgy, ahogyan Jézus leírta (Jelenések 20:6).

15. a) Milyen fejlemények segítették a Bibliakutatókat, hogy pontosan megállapítsák, kik a Jézus példázatában szereplő juhok? b) Hogyan bizonyítják a juhok, hogy nagyra értékelik a Királyságot?

¹⁵ Erőfeszítéseket tettek 1923-ban ebben az előadásban, hogy megállapítsák, kik azok, akikre ráillik az Úr leírása a juhokról és a kecskékről, de más dolgokat is meg kellett érteniük még azelőtt, hogy világossá vált volna a példázat jelentésének egésze. Jehova a következő években fokozatosan hívta fel szolgái figyelmét ezekre a fontos részletekre. Ez arra is kiterjedt, hogy 1927-ben világosan megértették, a „hű és értelmes rabszolga” a földön lévő szellemtől felkent keresztények egész testületét magában foglalja; azt is tisztán látták 1932-ben, hogy bátran, Jehova felkent szolgáinak társaiként kell azonosítaniuk ezeknek a juhszerű egyéneknek magukat, amiképpen Jonadáb tette Jéhuval (Máté 24:45, Vi; 2Királyok 10:15). Akkoriban a Jelenések 22:17 alapján különleges buzdítást kaptak arra, hogy vegyenek részt a Királyság-üzenet másokhoz való elvitelében. A messiási Királyság iránt érzett nagyraértékelésük nem csupán arra indította őket, hogy emberbaráti kedvességet árasszanak ki az Úr felkentjeire, hanem hogy átadják életüket Jehovának Krisztuson keresztül és szoros kapcsolatba kerüljenek felkentjeivel, mivel lelkesen vesznek részt abban a munkában, amelyet azok végeznek. Te is ezt teszed? A Király a következőket mondja majd azoknak, akik ezt teszik: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” Előttük áll majd a Királyság földi uralmában való, tökéletes, örökké tartó élet nagyszerű lehetősége (Máté 25:34, 46).

A „nagy sokaság” — merre tart?

16. a) Milyen téves elképzelésük volt a korai Bibliakutatóknak a Jelenések 7:9-ben szereplő nagy sereg vagy nagy sokaság azonosságával kapcsolatban? b) Mikor és mi alapján helyesbítették a nézetüket?

¹⁶ Jehova szolgái egy ideig azt hitték, hogy a Jelenések 7:9, 10-ben szereplő nagy sereg (vagy nagy sokaság) más, mint a János 10:16-ban leírt más juhok és a Máté 25:33-ban szereplő juhok. Mivel a Biblia azt mondja, hogy „a királyiszék előtt” állnak, azt gondolták, hogy az égben lesznek, nem királyi székeken Krisztus örökös társaiként uralkodva, hanem másodrangú helyen, a királyiszék előtt. Kevésbé hűséges keresztényeknek vélték őket, olyanoknak, akik nem mutatnak igazi önfeláldozó szellemet. 1935-ben helyesbítették ezt a nézetet.b A Jelenések 7:9-nek az olyan idézetekkel egybevetett megvizsgálása mint például a Máté 25:31, 32 nyilvánvalóvá tette, hogy az emberek itt a földön is lehetnek „a királyiszék előtt”. Arra is rámutattak, hogy Istennek nincs két irányadó mértéke a hűségre vonatkozóan. Mindazoknak, akik végül is elnyerik a helyeslését, feddhetetleneknek kell maradniuk iránta (Máté 22:37, 38; Lukács 16:10).

17., 18. a) Mi ad magyarázatot a földi örök életre várakozók számának 1935 óta tapasztalt nagyarányú növekedésére? b) Milyen létfontosságú munkában vesznek részt buzgón a nagy sokaság tagjai?

¹⁷ Jehova népe sok éven keresztül beszélt Isten földre vonatkozó ígéreteiről. Annak alapján, aminek bekövetkeztét várták még az 1920-as években, azt hirdették, hogy „A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg”. Akkor azonban nem voltak milliók, akik éltek volna az Istentől jövő, életre vonatkozó gondoskodások lehetőségével. A szent szellem az igazságot elfogadók nagy többségében az égi élet reménységét keltette. Különösen 1935 után azonban szembeszökő változás történt. Az Őrtorony nem hagyta figyelmen kívül a földi örök élet reménységét. Évtizedeken keresztül beszéltek róla Jehova szolgái, és figyelték, kikre fog ráilleni a bibliai leírás. Jehova a neki megfelelő időben azonban úgy irányította a körülményeket, hogy a nagy sokaság felfedte magát.

¹⁸ A rendelkezésünkre álló feljegyzések azt mutatják, hogy éveken keresztül az Emlékünnepen részt vevők többsége fogyasztott az emlékjegyekből. Ám 1935 után 25 éven belül Krisztus halálának évenkénti Emlékünnepén a jelenlévők száma drámai módon megnövekedett, több mint a százszorosa lett az emlékjegyekből fogyasztók számának. Kik voltak a többiek? A nagy sokaság leendő tagjai. Jehova ideje nyilvánvalóan elérkezett, hogy begyűjtse és felkészítse őket az előttük álló nagy nyomorúság túlélésére. A jövendölés szerint „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” jönnek (Jelenések 7:9). Lelkesen vesznek részt a munkában, amelyet Jézus megjövendölt, amikor ezt mondta: „az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Máté 24:14).

[Lábjegyzetek]

Milyen magyarázatot fűznél hozzá?

◻ Miért különösen érdekes a Jelenések 7. részében található látomás?

◻ Miért nem korlátozódnak a János 10:16-ban leírt más juhok a nem zsidó keresztényekre?

◻ Minek kell igaznak lennie azokra vonatkozóan, akikre ráillik a más juhokról szóló bibliai beszámoló?

◻ Hogyan emeli ki a Királyság hatalma iránti tiszteletet a juhokról és a kecskékről szóló példázat?

◻ Mi mutatja, hogy mikor érkezett el Jehova ideje a Jelenések 7:9-ben leírt nagy sokaság begyűjtésére?