Gileád-végzősök — Alig várják már, hogy terjesszék a jó hírt
„A LEGCSODÁLATOSABB dolog, amiről valaha is álmodhattunk.” Így érzett Anders és Amalia Groth a misszionáriusi képzéssel kapcsolatban. Amit hozzátettek ehhez, azzal kifejezésre juttatták, hogyan érez az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 97. osztályának mind a 48 végzőse: „A Gileád-képzés ösztönzően hatott ránk és felkészített minket, így alig várjuk már, hogy az újonnan kijelölt területünkre menjünk.”
Érzékelhetjük ezt az örömet, amint a tanulók elmondják észrevételeiket a diplomaosztási programról; 1994. szeptember 4-én 6420-an gyűltek össze az alkalomra.
„Theodore Jaracz, a Vezető Testület tagja nyitotta meg a programot, és a »Jehovától tanítva« témáról beszélt — mondta David Abel és felesége, Kelli. — A gondolat, amelyet soha nem fogunk elfelejteni, akkor hangzott el, amikor azt mondta Jaracz testvér, hogy »el kell ismernünk saját kicsinységünket Jehovához viszonyítva«, és ezt azzal az erőteljes leckével szemléltette, amely a Jób 38., 39. fejezetében található. Jaracz testvér kiemelte, hogy noha gyarapodtak bibliai ismereteink a Gileád Iskola révén, nem ismerjük minden kérdésre a választ. Továbbra is tanulmányoznunk kell Isten Szavát.”
Ekkor Christian és Angele Coffy fejtette ki gondolatait: „Nagy hatással volt ránk Max Larson előadása, amely a »Mi az értéke egy jó alapnak?« témára épült. Tetszett nekünk, hogy olyan épülethez hasonlít minket, amelynek mély alappal kell rendelkeznie a szilárd talajban, hogy még földrengés esetén is stabil maradjon. A szorgalmas tanulmányozással közelebbi kapcsolatot építhetünk ki Jehovával és mélyreható ismeretre alapozhatjuk hitünket, hogy stabilak tudjunk maradni a viszontagságos időkben.”
„Milton Henschel, az iskola elnökének előadása, amelynek a »Fehérek a szántóföldek az aratásra« volt a témája, sokáig emlékezetes marad — jegyezte meg Gary és Lynn Elfers. — A kulcsírásszöveg, a János 4:35–38, kihangsúlyozta azt a kiváltságunkat, hogy olyan szántóföldre mehetünk, amelyeket bevetettek már korábbi munkások. Ez arra fog sarkallni minket, hogy az idő sürgető voltának tudatában munkálkodjunk.” Ezzel egyetértésben Jan és Sirpa Vaahtola megállapította: „Henschel testvér örömteli várakozást keltett bennünk a még elvégzendő aratást illetően, mivel ismertette a balti államokból származó legfrissebb jelentést. Észtországban 51, Lettországban 106 és Litvániában 51 százalékos volt a növekedés. Mennyire lelkesítő! Az ottani testvérek kérik az Urat, hogy küldjön több munkást. Mi különösen boldogok voltunk ennek hallatán, mivel Észtországba szól a megbízatásunk!”
„Ezután Joel Adams következett a »Bízz Jehovában« témával — emlékezett vissza Kevin és Evelyn Cortina. — Azt tanácsolta nekünk, hogy soha ne gondoljuk, hogy időnként Jehovában bízhatunk, időnként pedig a saját bölcsességünkre támaszkodhatunk. A megbízatásunkban sok kihívással fogunk szembekerülni az egészség, a táplálék, a nyelv, a szokások és egyéb dolgok terén. Ezek mindegyike megköveteli majd, hogy Jehovában bízzunk.”
Gerrit Lösch, a Vezető Testület tagja volt a következő szónok, aki a „Mindig tükrözd vissza Jehova irgalmát” témát fejtegette. Alen és Ann Marie Gokavi így beszélt erről: „Kimutatta, hogy keresztényi érettségre vall, ha irgalmasan bánunk misszionáriustársainkkal és azokkal, akikkel megosztjuk a jó hírt. A külföldi megbízatások áldozattal járnak, de ha hiányzik az irgalom, akkor igen keveset fog érni az áldozatunk” (Máté 9:13). Peter és Fleur Hupston hozzátette: „Lösch testvér elmondta, hogy testvéreink és testvérnőink iránt is irgalmat kell tanúsítanunk, mondhatni a látcső elülső vége felől szemlélve őket, hogy kisebbeknek semmint nagyobbaknak látsszanak a hibáik.”
„Ezután Jack Redford, Gileád-oktatóink egyike következett a »Meg tudod fogadni a feddést?« témával — emlékezett Mickey és Sherry Minsky. — Rámutatott arra, hogy a büszkeség megnehezíti a feddés elfogadását, és hogy ha túl érzékenyen reagálunk a tanácsra, akkor elesünk annak jótéteményeitől. Ezután néhány gyakorlati javaslatot tett a feddés elfogadásával kapcsolatban a Jeremiás siralmai 3:27–31 alapján.” Charles és Joan Held is bekapcsolódott a beszélgetésbe: „Többnyire nem látjuk saját hiányosságainkat; ezért úgy kell tekintenünk a feddést, mint egyik módját annak, hogy megláttassák velünk azokat a dolgokat, amelyekkel nem voltunk tisztában. A Jehovától jövő feddés vagy tanács bizonyíték arra, hogy szeret minket.”
„Egy másik oktató, Ulysses Glass, a következő témáról beszélt: »Szerezz gyakorlati bölcsességet, amely élethez vezet«. Azt kérdezte, »mit fogtok kezdeni azzal, amit megtanultatok?« — mondta Kenneth és Lisbeth Ardkäll. — Majd egy szemléltetéssel szolgált a Példabeszédek 30:24–26 alapján a kis szirti borzról és arról, hogy miként szerelte fel azt Jehova teljesen arra, hogy megéljen. Mi azonban nem vagyunk ösztönösen bölcsek, ezért fáradoznunk kell a bölcsesség megszerzésén. Jehova mindennel felszerelt minket, amire szükségünk van ennek megcselekvéséhez. Amíg közel húzódunk Jehovához és egymáshoz szeretetben, addig sokat fogunk véghezvinni.”
Fő előadás
„Karl F. Klein testvér, a Vezető Testület tagja melegséggel vizsgálta meg velünk a 19. zsoltárt a »Drágakő a drágakövek között« című előadásában — mondta Jay és Gwen Abraczinskas. — Kiemelte a zsoltáros Dávid Jehova iránti mélységes értékelését és az Isten Szava iránti szeretetét.” „Klein testvér három részre osztotta a zsoltárt — jegyezte meg Keith és Donna Hornback. — Az első rész (2–7. vers) megmutatja Dávid értékelését Isten teremtésműve iránt, a második rész (8–11. vers) kifejezi az Isten törvényei iránti értékelését, és a harmadik rész (12–15. vers) arra emlékeztet minket, hogy Dávidhoz hasonlóan nekünk is kívánatosnak kellene tartanunk, hogy jó kapcsolatban legyünk Jehovával.”
„Nagyon tetszett nekünk az a gondolat, hogy Jehova félelme létfontosságú, ha el akarjuk kerülni a rosszat. Ez elvezet minket annak cselekvéséhez, ami tiszta a szemében” — mondta David és Raylene Long. Frank és Vibeke Madsen egyetértett ezzel. „Klein testvér arra vonatkozó gondolatai, hogy mennyire hasznosak Jehova emlékeztetői, törvényei és parancsolatai, szépen summázzák, amit a Gileádon tanultunk — mondták. — Hatásukra még jobban eltökéltük magunkban, hogy ragaszkodni fogunk Isten Szavához a jövőben, és úgy kezeljük azt, mint egy drágaköveket tartalmazó ékszeres dobozt.”
A fő előadás után a tanulók megkapták diplomájukat, és bejelentésre kerültek a számukra kijelölt külföldi területek. A szünet után, amely alatt frissítőket lehetett fogyasztani, ismét egybegyűlt mindenki a délutáni ülésszakra. A végzősök részt vettek a megbeszélés végett feltett kérdések megválaszolásában a rövidített Őrtorony-tanulmányozáson.
„Ezután a tanulók »Kiképezve, hogy Királyság-hirdetőkké váljanak az egész földön« című programja következett — emlékezett vissza Bob és Shannon Lakatos. — A program első része olyan tapasztalatokat mutatott be, amelyeket az öt hónapos tanulási időszakunk alatt szereztünk mint tanulók a szántóföldi szolgálatban. A szolgálatunkban alkalmazott ügyes kérdésfeltevésekre összpontosult. Egy interjúkat tartalmazó rész pozitív módokat mutatott be arra, hogyan nézzünk szembe a misszionáriusi élet kihívásaival és változó körülményeivel. A három diabemutató Costa Ricáról, Indiáról és Malawiról, betekintést engedett nekünk Jehova világméretű szervezetébe.”
„Az ezután következő dráma — Teokratikus légy, ne világi — rávilágított arra a rossz hatásra, amely egyes világi, független gondolkodású rokonoktól jöhet” — jegyezte meg Jesse és Michelle Duncan. „Megmutatta, hogy a keresztényeknek olyanoknak kell elismerniük a teokratikus vezérelveket és utasításokat, mint amelyek szükségesek és előnyösek” — tette hozzá Wenzel és Kelly Koula.
Befejező ének és ima zárta az örömteli programot. Amint eltávozóban voltak a végzősök, és várakozással tekintettek előre arra, hogy útnak indulnak a kijelölt külföldi területekre — 18 országba —, gondolataikat jól kifejezésre juttatták Tommi és Jael Kauko következő búcsúszavai: „Nagyon várjuk már, hogy a kijelölt területünkre menjünk, és átvigyük a gyakorlatba, amit tanultunk. Oly sokat kaptunk — most rajtunk a sor, hogy adjunk.”
[Kép a 26. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 97. osztályának végzősei
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.
1. Hong, J.; Hong, D.; Groth, A.; Cortina, E.; Lakatos, S.; Hornback, D.; Acevedo, L.; Coffy, A. 2. Elfers, L.; Gokavi, A.; Ardkäll, L.; Abraczinskas, G.; Knott, K.; Lizer, T.; Abel, K.; Abel, D. 3. Duncan, M.; Gokavi, A.; Held, J.; Hupston, F.; Lakatos, B.; Long, R.; Minsky, S.; Acevedo, E. 4. Ardkäll, K.; Kauko, J.; Vaahtola, S.; Cortina, K.; Carson, N.; Minsky, M.; Lizer, G.; Koula, K. 5. Duncan, J.; Abraczinskas, J.; Vaahtola, J.; Madsen, F.; Madsen, V.; Long, D.; Carson, C.; Elfers, G. 6. Kauko, T.; Hupston, P.; Held, C.; Groth, A.; Hornback, K.; Koula, W.; Knott, D.; Coffy, C.