Nagy kegyben állt Jehova előtt

„JÓ NAPOT, nagyon kegyelt, Jehova van teveled.” Micsoda üdvözlés! Maga Gábriel angyal szól. Egy alázatos szívű fiatalasszonyhoz intézi szavait — Máriához, egy Héli nevű férfi lányához. Időszámításunk előtt 3-ban vagyunk, Názáretben (Lukács 1:26–28, NW).

Mária elígérkezett nőül Józsefhez, az ácshoz. A zsidó törvény és szokás szerint Máriát már hites feleségének tekintik (Máté 1:18). Máriához hasonlóan ő is szerény körülmények között él. Miért üdvözli akkor az angyal Máriát úgy, mint aki nagyon kegyelt?

Csodálatos kiváltsága

Gábriel még hozzáteszi: „Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; és uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!” (Lukács 1:29–33).

Mária ezt kérdezi csodálkozva és zavarodottan: „Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?” Gábriel így felel: „A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.” Hogy eloszlasson minden kétséget, az angyal még hozzáteszi: „ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lukács 1:34–37).

Mária rögtön elvállalja ezt a csodálatos szolgálati kiváltságot. Készségesen és mégis alázatosan így válaszol: „Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” Ekkor Gábriel eltávozik. Mária a Júda hegyvidékén fekvő egyik városba siet. Megérkezve Zakariás pap és felesége, Erzsébet otthonába, pontosan olyan körülményeket talál, mint ahogy azt az angyal leírta. Milyen öröm tölti el Mária szívét! Jehovát dicsőítő szavak fakadnak ajkain (Lukács 1:38–55).

József felesége lesz

Egy szűznek kell kihordania Jézus emberi testét, hiszen ilyen születésről jövendöltek (Ésaiás 7:14; Máté 1:22, 23). De miért kellett eljegyzett szűznek lennie? Azért, hogy nevelőapáról történjen gondoskodás, aki át tudja adni a gyermeknek a Dávid király trónjához való törvényes jogot. József is, Mária is Júda törzséhez tartozik és Dávid király leszármazottja. Jézus örökösödési jogai tehát kétoldalról is alá lesznek támasztva (Máté 1:2–16; Lukács 3:23–33). Ezért nyugtatja meg az angyal később Józsefet, hogy ne vonakodjon elvenni Máriát törvényes feleségének annak ellenére, hogy állapotos (Máté 1:19–25).a

Augustus császár adórendelete kötelezővé teszi Józsefnek és Máriának, hogy jegyeztessék be magukat Betlehemben. Míg ott vannak, Mária életet ad elsőszülött fiának. Pásztorok jönnek, hogy lássák a csecsemőt és dicsőítik Atyját, Jehovát. Negyven napos tisztulás múltán a Mózesi Törvény szerint Mária elmegy Jeruzsálembe a templomba, hogy engesztelő áldozatot mutasson be bűneiért (3Mózes 12:1–8; Lukács 2:22–24). Mivel Mária nem fogant szeplőtelenül, s nem volt tiszta a bűn szennyétől, ezért örökölt tökéletlenségeit engesztelő áldozatokkal kellett elfedezni (Zsoltárok 51:7).

Míg Mária és József a templomban vannak, az idős Simeon és a korosodó Anna prófétaasszony kiváltságában áll, hogy megláthatja Isten Fiát. Nem Mária áll a figyelem középpontjában (Lukács 2:25–38). Később a mágusok leróják tiszteletüket, de nem Mária, hanem Jézus előtt (Máté 2:1–12).

Jézus szülei elmenekülnek Egyiptomba és ott is maradnak, míg meg nem hal a gonosz Heródes, ezután pedig visszatérnek és letelepednek Názáret kis falujában (Máté 2:13–23; Lukács 2:39). Itt neveli József és Mária Jézust istenfélő családi körben.

Máriának más gyermekei is voltak

Idővel Mária és József vér szerinti fiútestvérekkel és lánytestvérekkel látják el Jézust. Amikor szolgálata során hazatér otthonába, Názáretbe, felismerik gyermekkori társai. „Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? — kérdezik. — Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind mi nálunk vannak-é?” (Máté 13:55, 56). A názáretiek József és Mária test szerinti családjára utalnak, beleértve fiaikat és leányaikat is, akiket Jézus vér szerinti fiútestvéreiként és lánytestvéreiként ismernek.

Ezek a fiútestvérek és lánytestvérek nem az unokatestvérei Jézusnak. Nem is a tanítványai, illetve szellemi testvérei és testvérnői, hiszen a János 2:12 világosan megkülönbözteti e két csoportot, a következőket jelentve ki: „leméne [Jézus] Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai.” Évekkel később Pál apostol meglátta Kéfást, vagyis Pétert Jeruzsálemben és hozzátette: „Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét” (Galátzia 1:19, Katolikus fordítás). Ezenkívül az a kijelentés, miszerint József „nem érintette [Máriát] addig, amíg meg nem szülte fiát” arra utal, hogy utána Jézus nevelőapjának ténylegesen volt kapcsolata vele, aminek következtében más gyermekek atyja lett (Máté 1:25, Újfordítású revideált Biblia). Ennek megfelelően a Lukács 2:7 Jézust az „elsőszülött fiának” nevezi.

Istenfélő anya

Istenfélő anyaként Mária Józseffel együttműködve tanítja az igazságban gyermekeit (Példabeszédek 22:6). Abból is kitűnik, mennyire buzgó tanulmányozója az Írásoknak, hogy szellemileg mily gazdag kifejezésekkel él, amikor Erzsébet üdvözli őt. Jézus anyja ekkor Anna énekéből ismétel meg gondolatokat, és bebizonyosodik, hogy ismeri a zsoltárokat, a történelmi és prófétai írásokat, valamint Mózes könyveit (1Mózes 30:13; 1Sámuel 2:1–10; Példabeszédek 31:28; Malakiás 3:12; Lukács 1:46–55). Mária megtanult kívülről prófétai eseményeket és gondolatokat, melengette azokat szívében és elmélkedett rajtuk. Éppen ezért igazán felkészült, hogy mint szülő, kivegye a részét az ifjú Jézus tanításából (Lukács 2:19, 33).

A jó oktatásban részesült 12 éves Jézus megdöbbenti a templomban a tanult embereket azzal, hogy mennyire ismeri az Írásokat. Mivel akkor a Pászka idején elmaradt szüleitől, édesanyja ezt mondja: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Jézus így felel: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Mária nem érti, mit jelent válasza, ezért megőrzi szívében. Visszatérve Názáretbe, Jézus továbbra is ’gyarapodik bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben’ (Lukács 2:42–52, Úf).

Mária mint Jézus tanítványa

Mennyire helyénvaló, hogy Mária végül Jézus odaadó tanítványa lett! Szelíd és nem vágyik arra, hogy kitűnjön Istentől kapott egyedülálló megbízatása ellenére. Mária ismeri az Írásokat. Ha megvizsgálod te magad, nem találsz benne olyan leírást róla, amikor glória övezi fejét, vagy „anya-királynőként” a trónon ül, és Krisztus visszatükröződő dicsőségében fürdik. Ehelyett azt találod majd, hogy nagyon is a háttérben marad és nem áll az érdeklődés középpontjában (Máté 13:53–56; János 2:12).

Jézus a követőiben még csírájában elfojtott minden Mária-imádathoz hasonló gondolatot. Egyik beszéde alkalmával „fölemelvén szavát egy asszony a seregből, mondá neki: Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.” „Inkább boldogok, kik az Isten igéjét hallgatják, és megtartják azt” — felelt Jézus (Lukács 11:27, 28, Káldi fordítás az apostoli szék jóváhagyásával). Egy esküvői lakomán Jézus ezt mondta Máriának: „Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám” (János 2:4). Más fordítások ezt így adják vissza: „Maradjon az ügy az én kezeimben” (Weymouth). „Ne próbálj irányítani engem” (An American Translation). Igen, Jézus tisztelte anyját, de nem emelte őt piedesztálra.

Örökké tartó kiváltságok

Micsoda kiváltságoknak örvendett Mária! Megszülte Jézust. Majd anyai gondját viselte a kisgyermeknek, s felnevelte. Végül pedig hitet gyakorolt benne, Krisztus tanítványa és szellemi testvére lett. Az Írásokban a Máriáról felvillanó utolsó képben Jeruzsálemben egy felső szobában látjuk őt. Együtt van Jézus apostolaival, többi fiával és néhány hűséges asszonnyal — mindannyian Jehova imádói (Cselekedetek 1:13, 14).

Idővel Mária meghalt, teste pedig visszatért a porba. Drága fiának többi, korai felkent követőjéhez hasonlóan halálalvásba merült, az Istennek megfelelő idő elérkeztéig, amikor feltámasztotta őt szellemteremtményként, égi, halhatatlan életre (1Korinthus 15:44, 50; 2Timótheus 4:8). Milyen nagy öröm töltheti most el ezt a „nagyon kegyelt” asszonyt Jehova Isten és Jézus Krisztus jelenlétében!

[Lábjegyzet]

[Kép a 31. oldalon]

Jézus anyjaként Mária nagy kegyben állt