A ruandai testvéreink bátor hite
MEGDÖBBENTETTÉK a világot azok a tudósítások, amelyek 1994 elején kerültek napvilágra az afrikai Ruandában történt nagyarányú mészárlásról. Az évszázados ellenségeskedések tetőpontjául embertelen polgárháború tört ki.
A több mint 2000 ruandai Jehova Tanúja a törvény és rend teljes összeomlásával néz szembe és arra kényszerült, hogy meneküljön élete megmentése végett. Körülbelül 1300-an találtak menedéket a közeli zairei és tanzániai menekülttáborokban, de néhányan nem tudtak időben elmenekülni. Szomorúan közöljük, hogy körülbelül 400-an haltak bele testvéreink és testvérnőink közül — felnőttek és gyermekek egyaránt, természetesen mindegyikőjük polgári személy — az őrült erőszakba. A keresztények világszerte gyászolják azokat, akik bátran megőrizték feddhetetlenségüket és vigasztalást merítenek a Biblia ígéretéből a feltámadásra vonatkozóan (János 11:25).
Hogyan boldogulnak a megmenekült ruandai testvérek és testvérnők? Számos országból véneket küldtek, hogy első kézből vizsgálják meg a helyzetet. Egy jelentés szerint a ruandai testvérek „nagy bátorsággal és méltósággal” néznek szembe a helyzettel. A testvérek legelőször például bibliai irodalmat kértek. „Nagyobb aggodalom töltötte el őket a szellemi táplálék miatt, mint a fizikai segítség miatt, bár sok mindenre égetően szükségük van” — mondta végül a jelentés. Jóllehet a feltételek kezdetlegesek a táborban, „az a legtisztább rész, ahol a testvéreink élnek”.
A Watch Tower Society pénzalapot bocsátott rendelkezésre, hogy élelmet, takarókat, ruhákat, cipőket és gyógyszereket vásároljanak. Francia testvéreink bőkezűen adakoztak, és június elején majdnem két tonna szállítmányt vittek a szükségben szenvedő ruandai testvéreinknek.
Nem meglepő, hogy ezek az állapotok jó tanúskodásul szolgáltak. A szemlélők meghatódtak azon, hogy a ruandai testvéreink ilyen segítséget és támogatást kapnak a Tanú-társaiktól, és ezzel lehetőség nyílt arra, hogy ezt a segítséget megosszák másokkal. Néhányan megjegyezték, hogy a Tanúk az egyedüliek a táborban, akiket a vallásuk tagjai meglátogatnak!
A ruandai testvéreink helyzete arra emlékeztet minket, hogy ezekben az „utolsó napokban” az emberek „kegyetlenek” és „erőszakosak” lesznek (2Timótheus 3:1–5, Today’s English Version). Bár Jehova nem ígéri meg, hogy természetfeletti védelmet biztosít népének a fizikai veszélyektől, arra azonban ígéretet tesz, hogy megvédelmezi szellemiségüket és a vele való kapcsolatot, Krisztus ezeréves uralma alatt pedig feltámasztja azokat, akik most meghalnak (Zsoltárok 91:1–10). Bárcsak továbbra is imádkoznánk életben maradt ruandai testvéreinkért, hogy Jehova őrizze meg és támogassa őket ezekben a próbateljes időkben! (Zsoltárok 46:2).