„Ne bánkódjatok, mint a többiek”

MEGFIGYELTED már, mennyire meghajlanak vihar után a virágok? Bizonyos mértékig igen megindító látványt nyújtanak. Tulajdonképpen a felhőszakadás valószínűleg számtalan állatot és embert — akik sokkal erősebb teremtmények, mint bármelyik virág — arra kényszerített, hogy gyorsan menedéket keressen. Ám a virág ott maradt, gyökereivel megkapaszkodott, és szembeszállt az időjárás teljes dühével. És most itt áll sértetlenül, meghajolva bár, de törve nem, olyan erőt sugározva, mely meghazudtolja törékeny megjelenését. Amint megcsodálod, talán eltűnődsz, vajon visszanyeri erejét, és felemeli még gyönyörű fejét az ég felé?

Ez nagyjából igaz az emberekre is. Ezekben a zavaros időkben mindenféle viharral szembekerülünk. Gazdasági nehézségek, depresszió, romló egészség, egy szeretett személy elvesztése, mert meghal — mindannyiunkat elárasztanak olykor-olykor az ilyen viharok, s néha nem tudjuk kikerülni, akárcsak a virágok, amelyek nem tudnak kiszakadni gyökerestül, s fedél alá szaladni. Megindító látni, amint az igencsak törékenyeknek tűnő személyek meglepő erőt mutatnak, s kiállják az ilyen támadásokat. Hogyan teszik? A kulcsa gyakran a hit. Jézus Krisztus féltestvére, Jakab ezt írta: „Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez” (Jakab 1:3).

Egy másik kulcsa a reménység. Ha például halál sújt egy szeretett személyt, a túlélők szemszögéből nézve óriási különbséget jelenthet, ha van reménységük. Pál apostol ezt írta a thessalonikabeli keresztényeknek: „Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök” (1Thessalonika 4:13). Bár a keresztények természetesen bánkódnak a halál miatt, de ez más. Pontosan ismerik, milyen állapotban vannak a halottak, és pontos ismeretük van a feltámadás reménységéről (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15).

Ez az ismeret adja nekik a reményt. Ez a remény pedig apránként enyhíti bánatukat. Segít nekik kitartani, sőt idővel, mint a virág a vihar után, felemelik bánatos fejüket, s újra örömet, beteljesülést találnak az életben.