Megbocsátó vagy?

BILL és 16 éves lánya, Lisaa nehezen jött ki egymással. Kisebb nézeteltéréseik gyakran heves szóváltássá fajultak. A feszültség végül olyan fokra hágott, hogy Lisa felszólítást kapott: hagyja el a házat.

Egy idő múlva Lisa felismerte, hogy ő volt a hibás, és megbocsátásért folyamodott apjához. De megkeseredett apja elutasította Lisa békülésre irányuló erőfeszítéseit, ahelyett hogy fátylat borított volna múltbeli hibáira. Gondold el! Nem volt hajlandó irgalmat tanúsítani a saját lánya iránt!

Századokkal ezelőtt olyan bűntettért ítéltek halálra egy feddhetetlen férfit, amelyet nem követett el. A tanúk hamis vallomást tettek, és a politikai tisztviselők elfordították fejüket, becsukták szemüket, hogy ne kelljen igazságot szolgáltatniuk. Jézus Krisztus volt ez az ártatlan férfi. Nem sokkal halála előtt ezt kérte Istentől imateljes szellemben: „Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Lukács 23:34).

Jézus önként, a szívéből bocsátott meg, s követői arra kaptak buzdítást, hogy utánozzák őt ebben (Efézus 4:32). De, Billhez hasonlóan, sokan nem hajlandók megbocsátani szívtelenségükben. Hogyan felelsz meg az elvárásoknak ezen a téren? Kész vagy megbocsátani másoknak, amikor vétkeznek ellened? És mi a helyzet a súlyos bűnökkel? Ezeket is meg kell bocsátani?

A megbocsátás kihívás

A megbocsátás nem megy mindig könnyen. Ezenkívül e válságos időkben egyre inkább problematikussá váltak az emberi kapcsolatok. Különösen a családi élet telítődik gyakran feszültséggel és nyomással. A keresztény Pál apostol már régen kijelentette, hogy ilyen állapotok fognak uralkodni „az utolsó napokban”. Ezt mondta: „lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek . . ., a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak” (2Timótheus 3:1–4).

Egyikünk sem kerülheti el hát, hogy szembe ne nézzen bizonyos külső erőkkel, amelyek próbára teszik azt a képességét, hogy megbocsásson másoknak. Ráadásul belső erők ellen is küzdünk. Pál így panaszkodott: „nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn” (Róma 7:19, 20). Ennek következtében sokan nem vagyunk olyan megbocsátók, mint amennyire szeretnénk azok lenni. Végül is az öröklött tökéletlenség és bűn erőteljes hatást gyakorol mindannyiunkra, s olykor megfoszt minket az embertársaink iránti könyörületességtől.

Amikor egy asszony arra kapott buzdítást, hogy bocsásson meg valakinek egy kisebb sértést, ezt válaszolta: „Senki sem éri meg a megbocsátáshoz szükséges erőfeszítést.” Az ilyen megjegyzés ridegnek, érzéketlennek, sőt cinikusnak tűnhet, ha felületesen nézzük. De ha mélyebben vizsgáljuk, meglátjuk, hogy azt a csalódottságot tárja fel, amelynek érzése sokakban él, miközben olyan világgal néznek szembe, amelyet önzőnek, közönyösnek és ellenségesnek tartanak. Egy férfi megjegyezte: „Az emberek kihasználnak, ha megbocsátasz nekik. Olyan, mintha lábtörlőnek használnának.”

Nem csoda hát, hogy nehéz kifejleszteni a megbocsátó magatartást ezekben az utolsó napokban. Ennek ellenére a Biblia arra buzdít, hogy bocsássunk meg kedvesen. (Vö. 2Korinthus 2:7.) Miért legyünk megbocsátók?

[Lábjegyzet]