Kedvedet szegik a korlátozások?
KORLÁTOZÁSOK! Senki sincs oda értük, mégis mindannyiunknak el kell viselnünk őket valamilyen mértékben. De elveszted-e időnként a kedvedet, mert túl korlátozottnak tűnik életed? Talán jobban éreznéd magad akkor, ha változtatnál nézeteden. Ahelyett, hogy azon mérgelődnél, amit nem tehetsz meg, miért ne használnád ki inkább teljesen a jelenleg élvezett minden szabadságodat?
Például az anyagilag szegény emberek közül sokan szeretnének jómódban élni. De még ha korlátozza is a nincstelenség azt, amit megtehetünk a dolgok e rendszerében, az élet fontos dolgai mindenki számára elérhetők. Mind a szegények, mind a gazdagok szerelmesek lesznek, megházasodnak, gyermekeket nevelnek, jó barátságoknak örvendenek és így tovább. Ennél is fontosabb, hogy szegények is, gazdagok is ismerik Jehovát, és előretekintenek a megígért új világra. Szegények és gazdagok egyaránt előrehaladnak a keresztény bölcsességben és ismeretben, amelyek többet érnek a gazdagságnál (Példabeszédek 2:1–9; Prédikátor 7:12). Mindenki megteheti — akár gazdag, akár szegény —, hogy kiváló nevet szerez magának Jehovánál (Prédikátor 7:1). Pál napjaiban a keresztény gyülekezet nagyrészt alacsony társadalmi állású emberekből tevődött össze — némelyek rabszolgák voltak —, akik bölcsen használták fel mindazt a szabadságukat, amelyet lehetővé tettek a körülményeik (1Korinthus 1:26–29).
Írás szerinti főség
A keresztény házasságban a feleség alárendeltje a férjének — olyan elrendezés ez, amely azért született, hogy az egész család javát szolgálja (Efézus 5:22–24). Vajon megalázottnak kellene éreznie magát ezért a feleségnek? Semmi esetre sem. A férj és feleség csapatot alkot. A férj fősége — ha krisztusi módon alkalmazza azt — viszonylag kevés korlátozást jelent a feleségének, és sok lehetőséget hagy arra, hogy hasznosítsa a felesége a maga rejtett képességeit (Efézus 5:25, 31). A Példabeszédek 31. részében említett „derék asszony” sok érdekes és kihívást jelentő feladattal foglalta el magát. Világos, hogy a férjének való alárendeltsége nem töltötte el a csalódottság érzésével (Példabeszédek 31:10–29).
Éppígy nem történt intézkedés az asszonyt illetően arra, hogy a képesített férfiakat megelőzve, ő álljon a keresztény gyülekezet élére (1Korinthus 14:34; 1Timótheus 2:11, 12). Mérgelődniük kellene a keresztény asszonyoknak e korlátozás miatt? Nem. Legtöbben hálásak azért, hogy láthatják, amint teokratikus módon valósul meg a keresztény szolgálatnak ez az oldala. Boldogok, hogy hasznot meríthetnek a kinevezett vének pásztorkodásából és tanításából, és szívükön viselik a prédikálás és a tanítványképzés létfontosságú munkáját (Máté 24:14; 28:19, 20). A keresztény asszonyok sokat visznek véghez ezen a téren, s ez tiszteletet szerez nekik Jehova Isten szemében (Zsoltárok 68:12; Példabeszédek 3:35).
Fiatalokat érintő korlátozások
A fiatalok szintén amiatt panaszkodnak időnként, hogy túl korlátozott az életük, és gyakran azért teszik ezt, mert a szüleik felügyelete alá tartoznak. De ez szintén összhangban van az Írásokkal (Efézus 6:1). A bölcs fiatal keresztények nem bosszankodnak a rájuk kiszabott szülői korlátozásokon, ehelyett inkább arra összpontosítanak, hogy meglévő szabadságukat élvezzék — ebbe általában a súlyos felelősségek alóli mentesség is beletartozik. Így kihasználhatják fiatalkori erejüket és a körülményeiket, hogy felkészüljenek a felnőtt életre.
Egy volt körzetfelvigyázó Brazíliában, jól emlékszik egy elszigetelt kis csoportban szolgáló 12 éves fiúra, akinek korlátozottak voltak a lehetőségei. A feljegyzésekért felelős személyt elfoglalta a világi munka, és nem sokat tudott törődni a csoporttal, de elrendezte, hogy e fiatal férfi segítségére legyen. Megtanulta, hol van az összes nyomtatvány helye, és mindig elérhető volt, hogy segítsen. Buzdítólag hatott az érdeklődése, és hűséges társ volt a szántóföldi szolgálatban. E fiatal férfi ma már kinevezett vén.
Sok helyzet van, amely korlátok közé szoríthatja egy személy szabadságát. Egyeseket betegség korlátoz. Némelyek megosztott háznépben élnek, és úgy találják, hogy hitetlen házastársuk igényei szorítják korlátok közé a szabadságukat. Noha a korlátozásokkal együtt élők talán kívánatosnak tartják, hogy másként álljanak a dolgok, még így is kielégítő életet élhetnek. Ez a folyóirat már sok beszámolót közölt olyan egyénekről, akik nagyon buzdítólag hatottak másokra, mert Jehovára támaszkodnak, és teljes mértékben kihasználják a körülményeiket.
Napjainak egyik általános helyzetéről szólva, Pál apostol ezt mondta: „rabszolgaként hivattál el? nehogy törődj vele, ha viszont szabaddá is lehetsz, inkább azt használd ki” (1Korinthus 7:21, Vida fordítás). Milyen kiegyensúlyozott nézet! Bizonyos helyzetek megváltoznak. A fiatalok felnőnek. Az ellenséges házastársak olykor elfogadják az igazságot. Ismeretes, hogy egyesek javítottak anyagi helyzetükön. A betegek állapota javulhat. Más esetekben talán nem változnak a dolgok, míg el nem jön Jehova új világa. Mindazonáltal mit nyer az ember azzal, ha mérgelődik, merthogy nem teheti meg, amit mások megtehetnek?
Megfigyelted-e már, hogyan szárnyalnak az égi madarak a föld felett, és megcsodáltad-e mozgásuk gyönyörűségét és szabadságát? Talán szeretted volna, ha így tudnál repülni. Nos, nem tudsz, és soha nem is leszel képes úgy repülni, mint a madarak! De valószínűleg nem panaszkodsz. Inkább örülsz az Istentől kapott képességeidnek. Nagyon jól boldogulsz, hogy a föld felszínén jársz. Éppen így, bármilyen legyen is a helyzetünk az életben, ha nem mérgelődünk amiatt, amit nem tudunk megtenni, hanem inkább arra összpontosítunk, amit meg tudunk tenni, akkor megelégedést hoz az élet, és örömöt találunk Jehova szolgálatában (Zsoltárok 126:5, 6).
[Kép a 28. oldalon]
Úgy érzed, körülzárnak a szüleid?