Jutalmat nyertek, mert feddhetetlenül jártak

JEHOVA megáldja és megjutalmazza hűséges szolgáit. Talán várniuk kell egy ideig, hogy láthatóvá váljon Isten szándékainak végkifejlete; milyen öröm azonban, amikor tapasztalják áldását!

Találóan szemlélteti ezt az Áron családjából származó zsidó papnak, Zakariásnak és feleségének, a szintén Áron családjából származó Erzsébetnek az esete, mely mintegy kétezer évvel ezelőtt történt. Isten az izraelitáknak ígéretet tett, hogy utóddal áldja meg őket, ha hűségesen szolgálják őt. Azt mondta, hogy a gyermekek jutalomnak számítanak (3Mózes 26:9; Zsoltárok 127:3). Zakariás és Erzsébet viszont gyermektelen volt, és korban előrehaladott (Lukács 1:1–7).

Az Írások elmondják Zakariásról és Erzsébetről, hogy „mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak” (Lukács 1:6). Oly nagyon szerették Istent, hogy nem volt teher számukra igazságos életúton haladni és Isten parancsait megtartani (1János 5:3).

Nem várt áldások

Térjünk vissza i. e. 3 késő tavaszához, illetve nyári időszakának kezdetéhez. Júdeában Nagy Heródes uralkodik mint király. Egy napon Zakariás pap belép a jeruzsálemi templom Szentélyébe. Mialatt a nép imára gyűlik össze a szentélyen kívül, Zakariás tömjént éget az aranyoltáron. A napi szolgálatok közül feltehetően ez volt a legnagyobb becsben tartott szolgálat, melyet az áldozat bemutatása után végeztek el. Egy pap egész életében talán csak egyszer részesült ebben a kiváltságban.

Zakariás nem hisz a szemének. Nos, Jehova angyala áll a tömjénezőoltár jobb oldalán! Az idős pap zavart lesz, és áhitatos félelemmel telik meg. Az angyal azonban ezt mondja: „Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.” Igen, Jehova meghallgatta Erzsébet és Zakariás őszinte imáit (Lukács 1:8–13).

Az angyal hozzáfűzi: „lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.” János egész életén át nazíreus lesz, Isten szent szellemével telve. Az angyal így folytatja: „az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcseségére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet” (Lukács 1:14–17).

Zakariás megkérdezi: „Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.” Az angyal így válaszol: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.” Amikor Zakariás előjön a szentélyből, nem tud beszélni, és az emberek megértik, hogy természetfeletti látomása volt. Nem tud mást tenni, csak taglejtésekkel jelez, hogy elmondja gondolatait. Mikor nyilvános szolgálata véget ér, Zakariás hazatér (Lukács 1:18–23).

Ok az örömre

Az ígérethez hűen Erzsébetnek hamarosan minden oka megvan az örvendezésre. Teherbe esik, így nincs többé szégyenben meddősége miatt. Rokonát, Máriát szintén öröm tölti el, mert ugyanaz az angyal, Gábriel, ezt közli vele: „Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.” Mária készségesen vállalja „az Úr szolgáló leányának” szerepét (Lukács 1:24–38, Békés—Dalos fordítás).

Mária sietve felkeresi Zakariás és Erzsébet otthonát a júdeai hegyvidékes terület egyik városában. Mária köszöntésének hangjára a magzat repes Erzsébet méhében. Isten szent szellemének hatására Erzsébet hangosan felkiált: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.” Mária nagy örömmel válaszol. Mária mintegy három hónapot tölt Erzsébetnél (Lukács 1:39–56).

Megszületik János

Amikor eljön az ideje, az idősödő Erzsébetnek és Zakariásnak fia születik. A nyolcadik napon az újszülöttet körülmetélik. A rokonok azt szeretnék, ha Zakariásnak neveznék a fiút, de Erzsébet ezt mondja: „Nem; hanem Jánosnak neveztessék.” Vajon egyetért vele férje, aki még mindig nem tud beszélni? Zakariás ezt írja egy táblára: „János a neve.” Zakariás nyelve azonnal megoldódik, elkezd beszélni, áldva Jehovát (Lukács 1:57–66).

A szent szellemtől telve a boldog pap prófétál. Oly módon beszél, mintha a megígért Szabadító — ’az üdvösségnek szarva Dávid házában’ — már felkelt volna, összhangban az ábrahámi szövetséggel, mely egy Magra vonatkozik, aki minden nemzet áldására szolgál (1Mózes 22:15–18). Mint a Messiás előhírnöke, Zakariás saját fia, aki csoda által született, majd ’az Úr előtt jár, hogy üdvösség ismeretére megtanítsa a népet’. Ahogyan telnek az évek, János tovább nő, és erősödik szellemben (Lukács 1:67–80).

Gazdag jutalomban részesültek

Zakariás és Erzsébet a hit és türelem szép példái voltak. Tovább folytatták hűségesen Jehova szolgálatát, még akkor is, ha várniuk kellett Istenre, és a legnagyobb áldásokban csak akkor részesültek, amikor már igen előrehaladott korúak voltak.

Mégis micsoda áldásoknak örvendhetett Erzsébet és Zakariás! Isten szellemének hatása alatt mindketten prófétáltak. Abban a kiváltságban lehetett részük, hogy szülei és tanítói lehettek a Messiás előhírnökének, Keresztelő Jánosnak. Sőt, Isten igazságosnak tekintette őket. Hasonlóképpen napjainkban azoknak, akik Istennek tetsző életúton haladnak, igazságos állásuk lehet Istennél, és sok áldott jutalomban részesülnek, amiért feddhetetlenül járnak el Jehova parancsolatait illetően.