„Halászat” a Fidzsi-szigeteki vizekben

FIDZSI-SZIGETEK — ez a név dél-csendes-óceáni, paradicsomi képeket hívogat az elménkbe. Zöldeskék víz, korallszirtek, himbálózó kókuszpálmák, zöldellő hegyek, trópusi halak, egzotikus gyümölcsök és virágok. Mindez bőségesen megtalálható ezen a 300 szigetből álló szigetcsoporton, amely a Csendes-óceán déli részén Új-Zélandtól mintegy 1800 kilométerre északra helyezkedik el. Ezért egyetérthetünk azzal, hogy a Fidzsi-szigetek mindannyiunk trópusi álomparadicsoma lehetne.

A Fidzsi-szigetek azonban természeti szépségein kívül más szempontból is lebilincselő. Valóban, ahogyan igen sokféle hal él a korallszirtek között, a szárazföldön is nagy a változatosság. A Fidzsi-szigetek etnikai keverékében megmutatkozó kirívó különbségek a Csendes-óceán déli területének szigetein máshol talán nem is találhatók meg. Körülbelül 750 000 lakosa között a két legnagyobb csoportot a melanéziai eredetű, bennszülött fidzsik és a fidzsi születésű indiaiak alkotják, akik a brit gyarmati időszakban Indiából idehozott munkások leszármazottai. De élnek itt banabaniak, kínaiak, európaiak, gilbertiek, rotumánok, tuvalok és mások is.

Ebben a sok kultúrát magában foglaló társadalomban Jehova Tanúi serényen részt vállalnak egyfajta „halászati” munkában (Márk 1:17). Kihívást jelent Isten Királysága jó hírének prédikálása ilyen sokszínű közösségen belül. Először is a nyelvi és kulturális eredetű gátakat kell leküzdeni. Habár az angol az általánosan elterjedt nyelv, gyakran a fidzsi, a hindi, a rotum és más nyelveket kell használni.

Különböző megközelítéseket kell alkalmazni ahhoz is, hogy az eltérő vallási háttérrel rendelkezőket beszélgetésbe vonjuk. A legtöbb bennszülött fidzsi és más szigetlakó a kereszténység különböző felekezeteihez tartozik. Az indiai lakosság hindukból, muzulmánokból és szikhekből tevődik össze, de a hinduk vannak túlsúlyban. A kisvárosokban és a falvakban egy sereg keresztény templom található, de Fidzsi két legnagyobb szigetén ennek ellenpólusaként sok hindu templom és iszlám mecset áll.

Sok helyi Tanú úgy nőtt fel, hogy beszéli a három fő nyelvet — az angolt, a fidzsit és a hindit. Ez a nyelvismeret nagy előny a „halászati” munkában. Az emberek olykor meglepődnek, amikor hallják, hogy egy fidzsi folyékonyan beszéli a hindi nyelvet, vagy egy hindi a fidzsi nyelvet. A kulturális, vallási és nyelvi különbségekkel való megbirkózáshoz sokoldalú megközelítésekre van szükség, hogy ’az Evangyéliomban a hallgatókkal egybe részünk legyen’ (1Korinthus 9:23, Károli, 1899).

„Halászat” egy fidzsi faluban

A bennszülött fidzsi lakosság kedves, vendégszerető nép. Nehéz elképzelni, hogy nem sokkal egy évszázaddal ezelőtt gyakoriak voltak a törzsi háborúk. Tulajdonképpen abban az időben, amikor az első európai kapcsolatok kiépültek, Fidzsit a kannibálok szigeteiként ismerték. Végül, miután a legfőbb törzsfő főhatalmat ért el és keresztény hitre tért át, a harc és a kannibalizmus kihalt. A törzsi másságok csupán a különböző tartományokban fellelhető sokfajta dialektusban maradtak fenn, bár a bauan nyelvjárást széles körben megértik.

A főváros, Suva mellett szerte a Fidzsi-szigeteken sok város található. A legtöbb fidzsi faluközösségekben él a turaga ni koro, vagyis a főember irányítása alatt. Amikor „halászat” céljából megérkezünk egy ilyen faluba, a szokásoknak megfelelően ezt az embert keressük fel, hogy engedélyért folyamodjunk a különböző burák, vagyis helyi otthonok meglátogatására. Az engedélyt csak esetenként tagadják meg, rendszerint néhány falusi pap Jehova Tanúival szembeni ellenállása miatt. Milyen a fidzsi otthonban tett látogatás?

Miután belépünk a burába, keresztbe tett lábakkal leülünk a padlóra. Itt nincs szükség olyan gondosan megfogalmazott bevezetőkre, amelyeket a nyugati országokban élő emberek figyelmének megragadására alkalmaznak. Mindenkit szívesen látnak, aki azért jön, hogy Istenről beszéljen. Ha megkérjük rá, akkor a házigazda készségesen felkel, és egy „tulou” (Bocsánat!) kíséretében felnyúl a könyvespolcra egy fidzsi nyelvű Bibliáért, majd buzgón felolvassa a látogatást végző szolga által említett különböző írásszövegeket. Mindamellett a fidzsi lakosok vendégszeretete és tisztelettudó magatartása másképpen állít kihívás elé. Jelentős mértékű éleselméjűség és tapintat szükséges ahhoz, hogy a házigazdát bevonjuk a beszélgetésbe, az érvelés felvázolt vonalának követésére serkentsük, vagy hogy segítséget nyújtsunk neki felismerni, hogy fontos összehasonlítania a saját hitnézeteit a Biblia tanításaival.

A fidzsi házigazdák általában véve jobban érdeklődnek a tantételekkel kapcsolatos témakörök iránt, mintha a szociális körülményekről vagy kérdésekről beszélnénk. Tulajdonképpen a Fidzsi-szigeteken található több mint 1400 tevékeny Jehova Tanúja közül sokan olyan beszélgetések eredményeképpen kezdtek el érdeklődni a Biblia igazsága iránt, amelyek ilyen kérdéseket érintettek: Milyen hely a pokol? Kik mennek az égbe? Elpusztul a föld? A tanúsított érdeklődés nyomon követése azonban alkalmazkodóképességet és kitartást követel. Amikor egy megbeszélt időpontban egy testvér visszatér, gyakran azt állapíthatja meg, hogy a házigazda kiment a teitei-re (az ültetvényre) vagy valahova máshova. Nem, ez nem azért van, mert nem értékelik a látogatást, egyszerűen csak más az idő iránti érzékük. Természetesen a helyi Tanúknak ez egyáltalán nem tűnik szokatlannak. A Tanúk kitartóan eljönnek egy másik alkalommal is. Nincsenek utcanevek vagy házszámok, amelyeket le tudnának írni, ezért jó emlékezőtehetségre van szükség, ha újralátogatást végeznek.

„Halászat” polinéziai stílusban

Kísérjünk most el egy utazószolgát, vagyis körzetfelvigyázót a „halászatba”, amint meglátogatja a kis gyülekezetet Rotumán. Ez a vulkanikus szigetcsoport a Fidzsi-szigetektől 500 kilométerre északra található. Egy tizenkilenc személyes repülőgépen utazva érjük el. A fő sziget csak 50 négyzetkilométer területű mintegy 3000-es lélekszámú lakossággal. Egy fövenyes országút húzódik végig a tengerpart vonalán, és közel húsz települést köt össze. Rotuma közigazgatásilag a Fidzsi-szigetekhez tartozik, de más a kultúrája és nyelve. Mivel az itteni emberek polinéziai eredetűek, külsőre különböznek a Fidzsi-szigeteki melanéziaiaktól. Vallásilag nézve legtöbbjük vagy római katolikus, vagy metodista.

Miközben a repülőgép ereszkedik és a leszálláshoz manőverez, látjuk a sziget nedvdús, zöld növényzetét. A kókuszpálmák tollakhoz hasonlítható levelei láthatók mindenütt. Nagy tömeg van jelen, hogy üdvözölje a hetente egyszer érkező repülőt. Köztük van a Tanúk egy csoportja. Meleg fogadtatásban részesülünk, és jó néhány nagy, zöld, tetején lékelt kókuszdiót szolgálnak fel, hogy csillapítsuk szomjunkat.

Rövid utazás után megérkezünk a szállásunkra. Földbe vájt tűzhelyen sült ételt készítettek nekünk. Sült sertéshúst, csirkét, sült halat, folyami rákot és a helyi gyökértermést, a tarót tálalták elénk. Micsoda lakoma, és milyen paradicsomi környezet a fiatal kókuszfák alatt!

Másnap meglátogatjuk az embereket a településeken, amelyeket rotum nyelven ho’aga-nak neveznek. Amint az első házat megközelítjük, egy kismalac iramodik el visítva, amely az egyik disznóólból szökött meg. A házigazda látja, hogy jövünk, és mosolyogva kinyitja az ajtót, miközben rotum nyelven „Noya!”-val köszönt minket, majd megkér, hogy üljünk le. Egy érett banánokkal teli tálat helyez elénk, és zöld kókuszdiókkal is megkínálnak, hogy igyuk ki a levét. Rotuma szigetén első a vendégszeretet.

Itt nincsenek agnosztikusok vagy evolucionisták. Mindenki hisz a Bibliában. Az olyan témák, mint Isten földre vonatkozó szándéka, könnyen megragadják a figyelmüket. A házigazda meglepődik, amikor értesül róla, hogy a föld nem pusztul el, hanem igazságos emberek népesítik be, akik örökké laknak majd rajta (Zsoltárok 37:29). Gondosan követi velünk, amikor erről a gondolatról kijelentést tevő bibliai szövegrészeket olvasunk fel, és örömmel elfogadja az általunk felajánlott bibliai irodalmat. Amikor indulni készülődünk, a házigazda köszönetet mond a látogatásért, és egy nejlontáskában érett banánokat kínál fel nekünk útravalóul. Könnyen meg lehet hízni, ha itt prédikálunk!

Alkalmazkodás az indiai közösséghez

Habár a Csendes-óceán déli részének több más szigetországa is soknemzetiségű ország, a Fidzsi-szigetek kiemelkedő ebben a tekintetben. A melanéziai, mikronéziai és polinéziai kultúra mellett van egy olyan is, amelyet Ázsiából hoztak. 1879 és 1916 között szerződéses munkásokat hoztak Indiából, hogy a cukornádföldeken dolgozzanak. Ez az elrendezés, amelyet girmit-nek (egyezségnek) hívtak, azt eredményezte, hogy indiaiak ezrei jöttek a Fidzsi-szigetekre. Ezeknek a munkásoknak a leszármazottai teszik ki az ország lakosságának jelentős hányadát. A leszármazottak megőrizték kultúrájukat, nyelvüket és vallásukat.

A Fidzsi-szigetek fő szigetének szélárnyékos partvidékén helyezkedik el Lautoka városa. Ez a Fidzsi-szigetek cukornádiparának központja, és ez a város ad otthont az ország indiai lakossága nagy részének. Jehova Tanúi itt levő három gyülekezete tagjainak nagyon alkalmazkodóknak kell lenniük a „halászati” munkájukban. Amikor házanként végez valaki látogatásokat, felkészültnek kell lennie, hogy témát váltson a házigazda faji hovatartozásától és vallásától függően. Csatlakozzunk a helyi Tanúk egy csoportjához, amint Lautoka külterületén levő cukornádföldeken elszórtan elhelyezkedő otthonokban végeznek látogatást.

Amikor az első házat megközelítjük, a bekerített épületegyüttes homlokzati részén néhány hosszú bambuszrudat veszünk észre, amelyek végére piros vászondarabok vannak kötve. Ez jelzi, hogy a család hindu. A legtöbb hindu otthont az isteneikről készült képek díszítik. Sokuknak megvan a kedvenc istene, mint például Krisna, és sokszor kis oltár is van a házban.a

A legtöbb hindu abban hisz, hogy minden vallás jó, csak éppen az imádat más-más formája. Ezért a házigazda talán udvariasan meghallgat, elfogad némi irodalmat, megkínál üdítővel, és úgy érzi, megtette a kötelességét. Ahhoz, hogy a házigazdát megfelelő kérdések felvetésével jelentőségteljesebb beszélgetésbe vonjuk, gyakran segítséget jelent, ha ismerünk néhányat a hitnézeteik részét alkotó történetekből. Például, ha tudjuk, hogy néhány történet isteneiket úgy ábrázolja, mint akik olyan cselekedetekbe merülnek bele, amelyeket sokan megkérdőjeleznének, akkor feltehetjük a kérdést: „Ön helyeselné az ilyen viselkedést a felesége (vagy férje) esetében?” A válasz legtöbbször: „Nem, egyáltalán nem!” Akkor ezt a kérdést lehet a személynek feltenni: „Nos, így kell egy istennek viselkedni?” Az ilyen beszélgetések gyakran lehetőséget adnak arra, hogy rámutassunk a Biblia értékére.

A hinduizmus egy másik jellegzetessége, a reinkarnációba vetett hit termékeny téma a beszélgetések során. Egy magas képzettségű hindu asszonynak, aki nemrégen veszítette el édesapját, ezt a kérdést tették fel: „Szívesen látná viszont édesapját olyannak, amilyen volt?” Így válaszolt: „Igen, ez csodálatos lenne.” A reagálásából és az ezt követő beszélgetésből nyilvánvaló volt, hogy a hölgyet nem elégítette ki az a hit, hogy apja most valamilyen más formában él tovább, és hogy soha többet nem fogja ismerni őt. A Biblia csodálatos tanítása a feltámadásról azonban megindította a szívét.

Néhány hindunak vannak kérdései, és keresik a kielégítő válaszokat. Amikor egy Tanú az egyik hindu otthonnál végzett látogatást, a férfi ezt kérdezte: „Mi az önök istenének neve?” A Tanú felolvasta a Zsoltárok 83:19-et, és elmagyarázta, hogy Isten neve Jehova, valamint hogy a Róma 10:13 szavai szerint a megmentés elnyeréséért segítségül kell hívnunk ezt a nevet. A férfira ez nagy hatással volt, és szeretett volna többet megtudni. Mondhatni kétségbeesetten szeretett volna többet megtudni. Elmondta, hogy édesapja, aki erősen elkötelezettje volt a családi bálványuknak, miután imádatot mutatott be a bálvány előtt, megbetegedett, és nem sokkal azután meghalt. Ugyanez történt a bátyjával. Aztán hozzáfűzte: „Ez a szobor halált hoz ránk, nem életet. Tehát valami rossz van abban, hogy imádjuk. Talán ez az Isten, Jehova segíthet, hogy megtaláljuk az élethez vezető utat.” Tehát bibliatanulmányozás kezdődött vele, feleségével és két gyermekükkel. Gyors előrehaladást tettek, és hamarosan megkeresztelkedtek. Elhagyták bálványaikat, és most az élet Istenének, Jehovának az útján járnak.

Ezután egy muzulmán család otthonába érkezünk. Ugyanaz a vendégszerető szellem nyilvánul meg, és hamarosan hideg üdítővel a kezünkben leültetnek. A falon nem látunk vallásos képeket, egy bekeretezett arab írású versike kivételével. Megemlítjük, hogy van egy összekötő kapocs a Biblia és a Korán között, tudniillik Ábrahám patriarcha, és hogy Isten megígérte Ábrahámnak, hogy az ő magva által az összes nemzetet megáldja. Ennek az ígéretnek az ő Fiában, Jézus Krisztusban kell beteljesedni. Néhány muzulmán tiltakozik az ellen a gondolat ellen, hogy Istennek van fia. Ezért elmagyarázzuk, hogy éppen úgy, ahogyan az első embert, Ádámot Isten fiának hívták, mert Isten teremtette, ugyanilyen módon Jézus is Isten Fia. Istennek nincs szüksége betű szerinti feleségre, hogy ilyen fiakat hozzon létre. Mivel a muzulmánok nem hisznek a Háromság tanításában, ezt felhasználjuk közös alapként, hogy rámutassunk Jehova Isten legfőbb voltára.

Mostanra elérkezett az ebédidő, és csoportunk tagjai a cukornádföldekről visszajönnek az országúthoz, hogy megvárják a városba visszavivő buszt. Bár mindannyian elfáradtunk egy kicsit, fellelkesedtünk a délelőtti „halászati” tevékenységtől. Nagyon is megérte az erőfeszítést, hogy alkalmazkodjunk a különböző helyzetekhez és hitnézetekhez, amelyekkel szembekerültünk.

A Fidzsi-szigetek vizeiben és szirtjei között sokfajta hal található bőségben. A siker érdekében a fidzsi gonedau-nak (halásznak) jártasnak kell lenni munkájában. Ugyanez érvényes arra a „halászati” munkára is, amellyel Jézus Krisztus bízta meg tanítványait. A keresztényeknek, akik ’embereket halásznak’, jártasaknak kell lenniük felkínálásuk és érvelésük alakításában, hogy az illeszkedjen az emberek különböző hitnézeteihez (Máté 4:19). Erre minden bizonnyal szükség van a Fidzsi-szigeteken. Az eredmények pedig nyilvánvalóak Jehova Tanúi évenkénti kongresszusain, ahol fidzsi, indiai, rotumán és egyéb vegyes etnikai háttérrel rendelkező emberek egységben imádják Jehova Istent. Igen, Isten áldása van a Fidzsi-szigeteki vizekben történő „halászati” munkán.

[Lábjegyzet]

[Térkép a 23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Viti Levu

Vanua Levu

Suva

Lautoka

Nandi

0 100 km

0 100 mi

18°

180°

[Kép a 24. oldalon]

Bura, vagyis egy helyi otthon

[Kép a 24. oldalon]

Hindu templom a Fidzsi-szigeteken

[Képek a 25. oldalon]

Eredményes „emberhalászat” a Fidzsi-szigeteken

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

Fiji Visitors Bureau