Tiszteletben tartod mások méltóságát, amikor tanácsot adsz?

MILYEN jó és milyen hasznos, amikor úgy kap az ember tanácsot, hogy tiszteletben tartják a méltóságát! „Egy kedvességet, figyelmességet, törődést mutató tanács jó kapcsolatokat eredményez” — mondja Edward. „Amikor érzed, hogy a tanácsadó megbecsül és tisztel, mivel készséget mutat arra, hogy téged is meghallgasson a történtekkel kapcsolatban, sokkal könnyebb elfogadni a tanácsot” — állítja Warren. „Amikor egy tanácsadó tisztelettel bánik velem, úgy érzem, minden feszélyezettség nélkül tanácsért fordulhatok hozzá” — jegyzi meg Norman.

Az ember természetes joga a méltósághoz

Egy meleghangú, barátságos, szerető tanácsot valóban szívesen fogad az ember. Javadra válik, ha úgy adsz másoknak tanácsot, ahogyan elvárod, hogy neked adjanak tanácsot (Máté 7:12). Egy jó tanácsadó időt fordít annak meghallgatására, akinek tanácsot ad, és ahelyett, hogy bírálná és elítélné, inkább igyekszik megérteni őt — gondolkodását, helyzetét és érzéseit (Példabeszédek 18:13).

Napjaink tanácsadóinak — beleértve a keresztény véneket is — ügyelniük kell arra, hogy tiszteletben tartsák mások méltóságát, amikor tanácsot adnak. Miért? Egyszerűen azért, mert uralkodó magatartás a társadalomban a mások méltósága iránti tiszteletlenség. Ez ragályos. Igen gyakran pont azok mulasztják el tiszteletben tartani emberi méltóságodat, akiktől elvárnád ezt — legyenek bár szakemberek, vallásvezetők vagy mások. Szemléltetésként: egy munkahelyi elbocsátás nyomasztó és megterhelő dolog mind a munkaadó, mind az alkalmazott számára. Megsemmisítően hat az önbecsülésre, főleg akkor, ha oly módon bocsátanak el valakit, hogy semmibe veszik méltóságát. Az igazgatóknak, akik ilyen helyzetbe kerülnek, meg kell tanulniuk, miként közöljék a „lesújtó hírt úgy, hogy azt világosan, lényegre törően és hozzáértően mondják el, és ne sértsék meg az illető méltóságát” — írja a The Vancouver Sun. Igen, minden ember megérdemli, hogy a méltóságát tisztelve bánjanak vele.

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése kijelenti: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.” Mivel az emberi méltóság támadás alatt áll, alapos oka van annak, hogy az Egyesült Nemzetek Chartája és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának bevezetője elismeri ezt az értéket. A nemzetek „hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke mellett”.

Jehova az embert veleszületett méltósággal teremtette meg

Jehova a méltóság Istene. Ihletett Szava helyesen állapítja meg, hogy „fenség és méltóság jár előtte”, és ’az ő dicsősége [méltósága, NW] fölmagasztaltatott az egek fölött’ (1Krónika 16:27, Újfordítású revideált Biblia; Zsoltárok 8:2, Káldi fordítás).

Mint méltósággal rendelkező Isten és Egyetemes Szuverén, méltósággal ruházza fel egész teremtését égen és földön. Az ilyen megtiszteltetésben részesültek közül kiemelkedik az ő megdicsőített és uralkodó Fia, a Király, Krisztus Jézus. „Fenséget és méltóságot adtál neki” — írta Dávid prófétailag (Zsoltárok 21:6, Úf; Dániel 7:14, Katolikus fordítás).

Sajnálatos módon a történelem folyamán sok visszaélés történt ezzel az alapvető emberi joggal kapcsolatban. Egy erős angyal, aki cselekedeteivel Sátánná, az Ördöggé tette magát, kétségbe vonta Isten szuverenitásának jogosságát, igazságosságát és megérdemelt voltát. Ezzel tiszteletlenséget tanúsított Jehova iránt, és szégyent hozott az Ő méltósággal teljes nevére, miközben kétségbevonta uralkodási jogát. Túlzott méltóságot követelt magának. Az Ördöghöz hasonlóan, erős emberi uralkodók — mint például a bibliai időkben élt Nebukadnezár — ’hatalmasságukkal és dicsőségükkel’ kérkedtek. Támadták Jehova méltóságát, ésszerűtlenül nagy méltóságot tulajdonítva maguknak (Dániel 4:27). Sátánnak az emberiség világára erőszakolt elnyomó uralma támadta és továbbra is támadja az emberi méltóságot.

Előfordult már, hogy sebet ejtettek emberi méltóságodon? Volt rá példa, hogy úgy adtak tanácsot, hogy mérhetetlenül bűnösnek, megszégyenítettnek, megalázottnak vagy hitványnak érezted magad? „Nem tapasztaltam törődést, könyörületet és méltóságot. Azt az érzést keltették bennem, hogy értéktelen vagyok” — állítja André, s hozzáteszi: „ez a reményvesztettség és szorongás érzéséhez, sőt depresszióhoz vezetett.” „Nehéz olyasvalakitől elfogadni a tanácsot, akin érzed, hogy nem viseli szívén legjobb érdekeidet” — mondja Laura.

Ezért a keresztény felvigyázók arra kapnak figyelmeztetést, hogy tisztelettel és megbecsüléssel bánjanak Isten nyájával (1Péter 5:2, 3). Ha olyan helyzetek adódnak, amelyekben szükséges és hasznos dolog tanácsot adni másoknak, hogyan tudod megvédeni magad a világi emberek gondolkodásától és viselkedésmódjától, akik habozás nélkül támadást intéznek mások méltósága ellen? Mi lehet segítségedre abban, hogy megőrizd keresztény társaid méltóságát, valamint a sajátodat? (Példabeszédek 27:6; Galátzia 6:1).

Alapelvek, amelyek megőrzik a méltóságot

Isten Szava nem hallgat erről a témáról. Egy ügyes tanácsadó nem a világ bölcsességére tekint, hanem inkább fenntartás nélkül Isten Szavának tanácsába veti bizalmát. A Szent Írások értékes tanácsokat tartalmaznak. Ha követjük azokat, megadják mind a tanácsadónak, mind az útbaigazításra szorulónak a méltósága iránti tiszteletet. Így hát Pál a következő utasítást adta Timótheusnak, a keresztény felvigyázónak: „Idősebb férfival ne bánj keményen, hanem úgy intsd [kérleld, Csia], mint atyádat, a fiatalabbakat, mint fitestvéreidet, az idősebb nőket, mint anyádat, az ifjabbakat mint nőtestvéreidet, teljes tisztaságban” (1Timótheus 5:1, 2, Új Testamentum, 1930). Mennyi bánatot, sértettségből fakadó érzést és zavart kerülhetünk el azzal, ha ragaszkodunk ezekhez az irányadó mértékekhez!

Figyeld meg, a sikeres tanácsadás kulcsa az, hogy megfelelő módon tiszteljük a másik személyt és az ahhoz való jogát, hogy méltóságát tisztelő, törődést mutató bánásmódban részesüljön. A keresztény vének — beleértve az utazófelvigyázókat is — törekedjenek arra, hogy megfogadják e tanácsot, és igyekezzenek meghatározni, miért gondolkodik és cselekszik úgy a kiigazításra szoruló személy, ahogy teszi. Kívánatosnak kell tartaniuk, hogy meghallgassák nézőpontját, és mindent megtegyenek annak elkerülése végett, hogy megszégyenítettnek, hitványnak vagy megalázottnak érezze magát, akinek segítséget nyújtanak.

Ha vén vagy, tudasd a testvéreddel, hogy törődsz vele, és segíteni akarsz neki megoldani problémáit. Ezt teszi egy jó orvos is, amikor elmész hozzá a rendelőbe, hogy megvizsgáljon. A gondolat, hogy le kell vetkőznöd egy rideg, fertőtlenített szobában, a zavartság és a lealázottság érzésével tölthet el. Mennyire értékeled, ha egy orvos érzékenységet mutat önbecsülésed iránt, és tiszteletben tartja méltóságodat azzal, hogy rád terít valamit miközben elvégzi a szükséges vizsgálatokat, hogy meghatározza betegséged okát! Hasonlóképpen a keresztény tanácsadó is, aki megfelelő tiszteletet tanúsít a tanácsra szoruló irányában, kedves és határozott vele, de körülövezi őt a méltósága iránti tisztelettel (Jelenések 2:13, 14, 19, 20). Ezzel szemben a kemény, rideg, érzéketlen tanács jelképesen szólva olyan, mint egy vetkőztetés, amelytől megszégyenítettnek, megalázottnak, méltóságodtól megfosztottnak érzed magad.

A Teokratikus Szolgálati Iskola felvigyázói különleges gondot fordítanak arra, hogy méltósággal adjanak tanácsot. Amikor idősebbeknek adnak tanácsot, ugyanolyan szeretetet tükröznek vissza, mint amilyet vér szerinti szüleik iránt nyilvánítanának ki. Figyelmesek, barátságosak, és melegséget árasztanak. Szükség van az ilyenfajta érzékenységre. Ez olyan légkört teremt, amely elősegíti, hogy megfelelő módon adjuk és fogadjuk a tanácsot.

Vének, emlékezzetek arra, hogy a gyakorlatias tanácsnak felemelő, buzdító, építő és pozitív hatása van. Az Efézus 4:29 kijelenti: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen [javára váljék, K. f.] a hallgatóknak.”

Nincs szükség arra, hogy kemény kifejezéseket, nyelvezetet vagy érvelést alkalmazzatok. Ehelyett a másik személy iránti tisztelet és az a vágy, hogy megóvjátok önbecsülését és önérzetét, arra sarkall benneteket, hogy pozitív, építő módon tárjátok elé a dolgokat. Bevezetésként ne olyan nézeteket hangsúlyozzatok ki, amelyek a reményvesztettség és az értéktelenség érzésével töltik el őt, hanem inkább nyílt, őszinte dicsérettel tegyetek említést valamely jó oldaláról és tulajdonságáról. Ha vénként szolgálsz, ’építésre’ használd fel ’hatalmadat, s ne rombolásra’ (2Korinthus 10:8, Úf).

Igen, a keresztény felvigyázóktól származó minden tanácsnak úgy kell hatnia, hogy megadja a szükséges buzdítást, hogy átadja azt, ami javára válik a másiknak. Nem szabad, hogy elbátortalanítson vagy ’megfélemlítsen’ valakit (2Korinthus 10:9, ÚT). Még aki súlyos helytelenséget követett el, annak is szüksége van egy bizonyos fokú önérzetre és méltóságra, amitől nem szabad megfosztani. A tanácsot a feddés kedves, de határozott szavaival kell egyensúlyban tartani, hogy bűnbánatra indítsa őt (Zsoltárok 44:16; 1Korinthus 15:34).

Fontos megjegyezni, hogy Isten Izraelnek adott Törvénye ugyanezeket az alapelveket foglalta magában. A Törvény lehetővé tette a tanácsadást, sőt még a testi fenyítést is, de ezzel egyidejűleg védte a személy ahhoz való jogát, hogy rendelkezzen egy bizonyos fokú személyiségbeli méltósággal. A botbüntetésnél a ’bűn nagyságához mérten kiszabott ütéseket’ tette lehetővé, de ezt nem volt szabad túlzásba vinni. Korlátozva volt a bűnösre mérhető ütések száma, nehogy „megalázottá” váljék (5Mózes 25:2, 3, K. f.).

Jézus jellemvonásaihoz az is hozzátartozott, hogy törődött a bűnbánó bűnösök érzéseivel. Ésaiás így jövendölt róla: „Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg” (Ésaiás 42:3; Máté 12:17, 20; Lukács 7:37, 38, 44–50).

Jézusnak a Hegyi beszédben mondott szavai újfent hangsúlyt fektetnek az empátia szükségességére: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Máté 7:12). A jó kapcsolatok elősegítésében annyira lényeges ez az alapelv, hogy Aranyszabálynak nevezik az emberek. Hogyan segíthet ez neked, keresztény vénnek abban, hogy kedvességgel és az emberi méltóság iránti tisztelettel bánj másokkal, amikor tanácsot adsz?

Tartsd elmédben, hogy te is követsz el hibákat. Ahogy Jakab megjegyezte: „mindnyájan sokképen vétkezünk” (Jakab 3:2). Ha emlékszel erre, az segíteni fog, hogy mérsékelt légy megjegyzéseidben, és ellenőrzés alatt tartsd érzéseidet, amikor másokkal kell beszélned a hiányosságaikról. Ismerd fel érzékenységüket. Ez segíteni fog neked elkerülni, hogy túl bíráló légy, és jelentéktelen hibákra vagy tévedésekre hívd fel a figyelmet. Jézus kihangsúlyozta ezt, amikor kijelentette: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek” (Máté 7:1, 2).

Tartsd tiszteletben mások méltóságát — állj ellen az Ördögnek

Sátán úgy dolgozta ki taktikáját, hogy az megfosszon méltóságodtól, s hogy a megalázottság, értéktelenség és kétségbeesés érzéseit idézze elő. Figyeld meg, hogyan használt fel egy emberi ügynököt arra, hogy negatív érzelmeket keltsen a hűséges Jóbban. A képmutató Elifáz ezt állította: „[Jehova] az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő [szent] angyalaiban is talál hibát: mennyivel inkább a sárházak lakosaiban [a bűnös emberekben], a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!” (Jób 4:18, 19). Szerinte tehát Isten nem értékelte többre Jóbot egy molynál. Valóban, az Elifáztól és társaitól származó tanács minden volt csak nem építő, s a jobb időknek még az emlékezetétől is megfosztotta volna Jóbot. Nézetük szerint Jób korábbi hűsége, családnevelése, Istenhez fűződő kapcsolata és irgalmas adományai semmit sem értek.

Hasonló a helyzet ma is, mert a bűnbánó bűnösök különösen hajlamosak arra, hogy így érezzenek, és fennáll annak veszélye, hogy ’megemésztetnek a felettébb való szomorúságtól’. Vének, amikor ilyen személyeknek adtok tanácsot, ’erősítsétek meg a szereteteteket’ irántuk, lehetővé téve számukra, hogy megőrizzenek egy bizonyos fokú méltóságot (2Korinthus 2:7, 8, Káldi). „Ha úgy bánnak valakivel, hogy nem tisztelik emberi méltóságát, ez megnehezíti a tanács elfogadását” — ismeri el William. Elengedhetetlen, hogy megerősítsétek őket abbeli hitükben, hogy értékesek Isten szemében. Emlékeztessétek őket arra, hogy Jehova ’nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzék az ő cselekedeteikről és a szeretetről, melyet tanúsítottak az ő neve iránt’ a korábbi éveik során, amikor hűségesen szolgáltak (Zsidók 6:10).

Milyen további tényezők segíthetnek abban, hogy tiszteletben tartsd mások méltóságát, amikor tanácsot adsz? Fogadd el, hogy minden embernek megvan a méltósághoz való természetes joga, mivel Isten képére lett megteremtve. Jehova Isten és Jézus Krisztus értékesnek tartja őket; a váltságdíjról és a feltámadásról való kettős gondoskodás bizonyságát adja e ténynek. Jehova további méltóságot ad a keresztényeknek, mivel ’szolgálatra rendeli’ őket, s arra használja fel őket, hogy nyomatékosan kérjenek egy gonosz nemzedéket: békéljen meg Istennel (1Timótheus 1:12).

Vének, emlékezzetek, hogy keresztény testvéreitek túlnyomó többségben a megtisztított földön élő új emberi társadalom alapjának leendő tagjai. Mint ilyen értékes és drága egyének, megérdemlik a nekik kijáró megbecsülést. Amikor tanácsot adtok, jusson eszetekbe, hogyan tanúsít figyelmességet irántuk mind Jehova, mind Jézus, és továbbra is tegyétek meg a magatokét, hogy segítséget nyújtsatok testvéreiteknek a méltóság és az önbecsülés érzésének megőrzéséhez Sátán kihívásaival szemben (2Péter 3:13; vö. 1Péter 3:7, Úf).

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

Tanács, amely tiszteletben tartja az emberi méltóságot

1. Őszintén és nyíltan dicsérj (Jelenések 2:2, 3).

2. Légy jó hallgató. Világosan és kedves modorban határozd meg a problémát, és a tanácsadás okát (2Sámuel 12:1–14; Példabeszédek 18:13; Jelenések 2:4).

3. Az Írásokra alapozd tanácsodat. Légy pozitív, ésszerű, buzdítsd az illetőt és tanúsíts empátiát. Ne sértsd meg a tanácsadásra szoruló méltóságát és önérzetét (2Timótheus 3:16; Titus 3:2; Jelenések 2:5, 6).

4. Biztosítsd a tanácsadásra szorulót afelől, hogy a tanács elfogadásából és alkalmazásából származnak az áldások (Zsidók 12:7, 11; Jelenések 2:7).

[Kép a 26. oldalon]

A keresztény véneknek tiszteletben kell tartaniuk mások méltóságát, amikor tanácsot adnak