Jehova uralkodik — Teokrácia útján

„Az Úr király mindörökké” (ZSOLTÁROK 146:10, Katolikus fordítás).

1., 2. a) Miért fulladtak kudarcba az emberek uralkodásra tett erőfeszítései? b) Melyik volt az egyetlen, igazán sikeres kormányzati forma?

NIMRÓD idejétől fogva az emberek különféle módszerekkel próbálták kormányozni az emberi társadalmat. Voltak diktatúrák, monarchiák, oligarchiák és a demokrácia változatos formái sem hiányoztak. Mindezt megengedte Jehova. Valójában, mivel Isten az ősforrása minden hatalomnak, bizonyos értelemben ő helyezte a különböző uralkodókat a maguk viszonylagos állásába (Róma 13:1). Mindazonáltal a kormányzásra tett emberi erőfeszítések egytől egyig kudarcba fulladtak. Egyik emberi uralkodó sem teremtett hosszú életű, erős, igazságos társadalmat. Nagyon is gyakran ’uralkodott az ember az emberen a maga kárára’ (Prédikátor 8:9).

² Meg kellene lepődnünk ezen? Természetesen nem! A tökéletlen embernek nem az a dolga, hogy uralkodója legyen önmagának. „Az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). Ezért van az, hogy igazán sikeres kormányzati forma csupán egy volt az emberiség történelmében. Melyik? A teokrácia Jehova Isten irányítása alatt. A bibliai görög nyelvben a „teokrácia” jelentése: ’Isten [the·ósz] általi uralom [krá·tosz]’. Mi lehetne jobb kormányzat Jehova Isten saját kormányzatánál? (Zsoltárok 146:10).

3. Milyen korai példái voltak a földön létező teokráciának?

³ Édenben teokrácia uralkodott egy rövid ideig, amíg Ádám és Éva fel nem lázadt Jehova ellen (1Mózes 3:1–6, 23). Úgy tűnik, Ábrahám idejében létezett egy teokrácia Sálem városában, Melkisédekkel mint papkirállyal (1Mózes 14:18–20; Zsidók 7:1–3). Mindamellett az első nemzeti teokrácia Jehova Isten irányítása alatt a Sínai-pusztában jött létre i. e. a XVI. században. Hogyan történt mindez? És hogyan működött e teokratikus kormányzás?

Teokrácia születik

4. Hogyan hozta létre Jehova Izrael teokratikus nemzetét?

⁴ I. e. 1513-ban Jehova kiszabadította az izraelitákat az egyiptomi fogságból és a Vörös-tengerbe vetette üldözőiket, a fáraó haderőit. Ezt követően a Sínai-hegyhez vezette az izraelitákat. Amikor letáboroztak a hegy lábánál, Isten így szólt hozzájuk Mózesen keresztül: „Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket s ide hoztalak magamhoz. Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket.” Az izraeliták ezt válaszolták: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol” (2Mózes 19:4, 5, 8, K. f.). Létrejött egy szövetség, és megszületett Izrael teokratikus nemzete (5Mózes 26:18, 19).

5. Milyen értelemben lehetett mondani, hogy Izraelben Jehova uralkodott?

⁵ De hogyan uralkodott Izrael felett Jehova, aki láthatatlan az emberi szem számára? (2Mózes 33:20). Úgy, hogy a törvényekről és a nemzet papságáról Jehova gondoskodott. Akik engedelmeskedtek a törvényeknek és az isteni módon előírt elrendezés szerint gyakorolták imádatukat, azok a Nagy Teokratának, Jehovának szolgáltak. Ezenkívül a főpapnál volt az urim és thummim, amelyek által útmutatást adott Jehova Isten a vészhelyzetek idején (2Mózes 28:29, 30). Továbbá a teokráciában képesített vének képviselték Jehovát, akik ügyeltek az isteni Törvény alkalmazására. Ha megvizsgáljuk néhány ilyen férfi élettörténetét, jobban megértjük majd, hogyan kellene az embereknek alávetniük magukat Isten uralmának.

Teokrácia alatti hatalom

6. Miért jelentett kihívást az embereknek a hatalom gyakorlása egy teokráciában, és milyen férfiakra volt szükség e felelősség vállalásához?

⁶ Akik hatalommal járó állásban voltak Izraelben, azok nagy kiváltsággal rendelkeztek, de kihívást jelentett nekik egyensúlyuk megőrzése. Vigyázniuk kellett, hogy soha ne váljon fontosabbá a saját énjük Jehova nevének megszentelésénél. Az ihletett kijelentés, amely szerint „egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését”, ugyanolyan igaz volt az izraelitákra, mint az emberiség többi részére. Izrael csak olyankor virágzott, amikor emlékeztek rá a vének, hogy Izrael teokrácia, és hogy Jehova akaratát kell cselekedniük, nem pedig a magukét. Röviddel Izrael megalapítása után Mózes apósa, Jetró helyesen írta le, milyen férfiaknak kell lenniük, vagyis: ’derék [alkalmas, NW], istenfélő férfiaknak, igazságos [megbízható, NW] férfiaknak, a kik gyűlölik a haszonlesést’ (2Mózes 18:21).

7. Milyen módokon volt nagyszerű példa Mózes, mint olyan személy, aki Jehova Isten irányítása alatt gyakorolt hatalmat?

⁷ Mózes volt az első, aki jelentős hatalmat gyakorolhatott Izraelben. Nagyszerű példát mutatott mint teokratikus hatalommal rendelkező személy. Igaz, egy alkalommal megmutatkozott az emberi gyengeség. Ennek ellenére Mózes mindig Jehovára támaszkodott. Amikor olyan kérdések merültek fel, amelyekkel kapcsolatban nem volt még határozat, Jehova útmutatását kereste. (Vö. 4Mózes 15:32–36.) Hogyan állt ellen Mózes annak a kísértésnek, hogy a saját dicsőségére használja fel magas állását? Nos, noha többmilliós nemzetet vezetett, „igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak” (4Mózes 12:3). Nem személyes ambíciók vezették, hanem Isten dicsőségével törődött (2Mózes 32:7–14). Emellett Mózesnek erős hite volt. Arról az időről szólva, amikor még nem volt a nemzet vezetője, Pál apostol ezt mondta: „kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsidók 11:27, Újfordítású revideált Biblia). Nyilvánvalóan Mózes soha nem felejtette el, hogy a nemzet igazi Uralkodója Jehova (Zsoltárok 90:1, 2). Milyen nagyszerű példa számunkra napjainkban!

8. Milyen parancsot adott Jehova Józsuénak, és miért figyelemre méltó ez?

⁸ Amikor az Izrael feletti felvigyázás túl nehéznek bizonyult ahhoz, hogy azt egyedül lássa el Mózes, Jehova 70 vénbe helyezte szellemét, akik segítségére voltak Mózesnek a nemzet ítélésében (4Mózes 11:16–25). A későbbi évek folyamán minden városnak megvoltak a saját vénjei. (Vö. 5Mózes 19:12; 22:15–18; 25:7–9.) Mózes halála után Józsuét tette Jehova a nemzet vezetőjévé. Elképzelhetjük, hogy ebben a kiváltságban részesülve milyen sok teendője volt Józsuénak. Jehova azonban elmondta neki, hogy van egy dolog, amit soha sem szabad elmulasztania: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban” (Józsué 1:8). Figyeld meg, hogy bár Józsué mögött már több mint 40 évi szolgálat állt, szükség volt rá, hogy állandóan olvassa a Törvényt. Nekünk is tanulmányoznunk kell a Bibliát és fel kell frissítenünk elménket Jehova törvényeit és alapelveit illetően — függetlenül attól, hogy milyen hosszú szolgálatot mondhatunk magunkénak, vagy mennyi kiváltságban részesülünk (Zsoltárok 119:111, 112).

9. Mi történt Izraelben a bírák idejében?

⁹ Józsuét a bírák sora követte. Sajnálatos módon az ő idejükben az izraeliták gyakran „tették [azt], ami gonosznak számít az Úr szemében” (Bírák 2:11, K. f.). A bírák idejére vonatkozólag ezt mondja a feljegyzés: „Ebben az időben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az ő szemei előtt” (Bírák 21:25). Mindenki egyénileg hozta meg döntéseit a magaviselet és az imádat tekintetében, s a történelem azt mutatja, hogy sok izraelita hozott rossz döntéseket. A bálványimádat felé fordultak, és néha rettenetes bűnöket követtek el (Bírák 19:25–30). Némelyek azonban példás hitről tettek tanúbizonyságot (Zsidók 11:32–38).

10. Hogyan változott meg gyökeresen a kormányzás Izraelben Sámuel idejében, és mi vezetett ehhez?

¹⁰ Sámuel, az utolsó bíró életidejében Izrael válságos helyzeten ment keresztül a kormányzást illetően. A körülöttük élő, ellenséges nemzetektől befolyásolva — amelyek felett kivétel nélkül királyok uralkodtak —, úgy okoskodtak az izraeliták, hogy nekik is szükségük van királyra. Elfelejtették, hogy van már Királyuk, s hogy az ő kormányzatuk teokrácia. Jehova így szólt Sámuelhez: „nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök” (1Sámuel 8:7). Esetük emlékeztetőül szolgál nekünk arra, hogy mennyire könnyű elveszteni szellemi nézőpontunkat és a körülöttünk levő világ befolyása alá kerülni. (Vö. 1Korinthus 2:14–16.)

11. a) A kormányzásban bekövetkezett változás ellenére, milyen értelemben mondhatjuk, hogy Izrael továbbra is teokrácia volt a királyok uralkodása alatt? b) Milyen parancsot adott Jehova Izrael királyainak, és milyen célból?

¹¹ Mindamellett Jehova teljesítette az izraeliták kérését, és kiválasztotta első két királyukat, Sault és Dávidot. Izrael továbbra is teokrácia maradt, amely felett Jehova uralkodott. Hogy emlékezzenek erre Izrael királyai, mindegyikük köteles volt saját másolatot készíteni a Törvényről, és naponta kellett azt olvasniuk, hogy ’tanulják félni az Urat, az ő Istenüket, hogy megtartsák e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedjék. Fel ne fuvalkodjék az ő szívük az ő atyjafiaik ellen’ (5Mózes 17:19, 20). Igen, Jehova azt kívánta, hogy akik hatalommal rendelkeznek teokráciájában, azok ne magasztalják fel magukat, és hogy a cselekedeteik tükrözzék a Törvényét.

12. Milyen nevet szerzett Dávid király a hit teljességét illetően?

¹² Dávid király kimagasló módon hitt Jehovában, és Isten szövetséget kötött vele arra, hogy atyja lesz egy királyi vonalnak, amely mindörökké fennmarad (2Sámuel 7:16; 1Királyok 9:5; Zsoltárok 89:30). Követésre méltó volt, ahogy Dávid alázatosan alárendelte magát Jehovának. Ezt mondta: „Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez” (Zsoltárok 21:2). Még ha hibázott is néha Dávid a hústest gyengesége miatt, általában véve Jehova erejére, nem pedig a sajátjára támaszkodott.

Nem teokratikus cselekedetek és magatartásformák

13., 14. Milyen tetteket hajtottak végre Dávid utódjai, amelyek nem voltak teokratikusak?

¹³ Nem minden izraelita vezető volt olyan, mint Mózes és Dávid. Sokan durva tiszteletlenséget tanúsítottak a teokratikus elrendezés iránt, megengedve a hamis imádat gyakorlását Izraelben. Még a hűséges uralkodók között is voltak némelyek, akik nem teokratikus módon cselekedtek időnként. Igen tragikus volt Salamon esete, akinek nagy bölcsesség és jólét adatott (1Királyok 4:25, 29). Mégis, mivel nem törődött Jehova törvényével, sok feleséget vett magának, és engedélyezte a bálványimádást Izraelben. Nyilvánvaló, hogy Salamon zsarnoki módon uralkodott kései éveiben (5Mózes 17:14–17; 1Királyok 11:1–8; 12:4).

¹⁴ Salamon fia, Roboám azzal a kéréssel került szembe, hogy könnyítsen alattvalói terhén. Ahelyett, hogy szelíden kezelte volna az ügyet, ellentmondást nem tűrő hangon bizonygatta hatalmát — és a 12 törzsből tízet elvesztett (2Krónika 10:4–17). Az elszakadt tíz-törzs királyság első királya Jeroboám volt. Annak biztosítására tett erőfeszítésében, hogy soha ne egyesüljön újra királysága a testvérnemzettel, borjúimádatot vezetett be. Ez talán okos lépésnek tűnt politikailag, de kirívó nemtörődömséget mutatott a teokrácia iránt (1Királyok 12:26–30). Később, egy életen át tartó hűséges szolgálat végén Asa király megengedte, hogy a büszkeség beszennyezze az életéről szóló feljegyzést. Rosszul bánt a prófétával, aki Jehovától származó tanáccsal jött hozzá (2Krónika 16:7–11). Igen, olykor még gyakorlott személyek is tanácsra szorulnak.

Egy teokrácia vége

15. Hogyan vallottak kudarcot a zsidó vezetők mint teokráciában élő, hatalommal rendelkező személyek, amikor Jézus a földön volt?

¹⁵ Amikor Jézus Krisztus a földön volt, még mindig teokrácia volt Izrael. Sajnos azonban felelős vénei közül sokan nem voltak szellemi gondolkodásúak. Bizonyára elmulasztották kifejleszteni azt a szelídséget, amelynek tanúbizonyságát adta Mózes. Jézus rámutatott szellemi romlottságukra, amikor ezt mondta: „az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik” (Máté 23:2, 3).

16. Hogyan mutatták ki az első századi zsidó vezetők, hogy nem tartják tiszteletben a teokráciát?

¹⁶ Miután átadták Jézust Poncius Pilátusnak, a zsidó vezetők kimutatták, mennyire eltávolodtak a teokratikus alárendeltségtől. Pilátus kihallgatta Jézust, és arra a következtetésre jutott, hogy ártatlan ember. Kivezetve őt a zsidók elé, ezt mondta Pilátus: „Ímhol a ti királyotok!” Amikor a zsidók ordítva követelték Jézus halálát, Pilátus megkérdezte: „A ti királyotokat feszítsem meg?” A főpapok így válaszoltak: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (János 19:14, 15). A császárt ismerték el királynak, nem pedig Jézust, ’a ki az Úrnak [Jehova, NW] nevében jött’! (Máté 21:9).

17. Miért szűnt meg teokratikus nemzet lenni a testi Izrael?

¹⁷ Jézus elutasításával a zsidók a teokráciát utasították el, mert neki kellett a jövőbeni teokratikus elrendezés főalakjának lennie. Jézus volt Dávid királyi fia, aki örökké fog uralkodni (Ésaiás 9:6, 7; Lukács 1:33; 3:23, 31). Így tehát a testi Izrael megszűnt Isten kiválasztott népe lenni (Róma 9:31–33).

Új teokrácia

18. Milyen új teokrácia született az első században? Magyarázd meg.

¹⁸ De az, hogy Isten elvetette a testi Izraelt, nem jelentette a teokrácia végét a földön. Jehova új teokráciát állított fel Jézus Krisztus által. A felkent keresztény gyülekezet volt ez, amely valójában egy új nemzet volt (1Péter 2:9). Pál apostol „Isten Izráelének” nevezte azt, és végül is „minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből” kerültek ki a tagjai (Galátzia 6:16, Úf; Jelenések 5:9, 10). Az új teokrácia tagjai felett valóban Isten uralkodott, még ha alá voltak is rendelve az emberi kormányzatnak, amely alatt éltek (1Péter 2:13, 14, 17). Röviddel az új teokrácia megszületése után a testi Izrael uralkodói megpróbálták ráerőszakolni egyes tanítványokra, hogy ne engedelmeskedjenek többé a parancsnak, amelyet Jézus adott nekik. Mi volt a válaszuk? „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek” (Cselekedetek 5:29, NW). Igazán teokratikus nézet!

19. Milyen értelemben lehetett teokráciának nevezni az első századi keresztény gyülekezetet?

¹⁹ De hogyan működött az új teokrácia? Nos, volt egy Király, Jézus Krisztus, aki a Nagy Teokratát, Jehova Istent képviselte (Kolossé 1:13). Bár a Király láthatatlan volt, s az égben élt, az uralma valóságos volt alattvalói számára, és szavaival irányította életüket. Ami a látható felvigyázást illeti, erre szellemileg képesített vének kaptak kinevezést. Egy ilyen férfiakból álló csoport vezető testületként működött Jeruzsálemben. Ezt a testületet utazó vének képviselték, mint például Pál, Timótheus és Titus. Ezenkívül minden gyülekezetre egy vénekből álló testület viselt gondot (Titus 1:5). Amikor nehezen megoldható probléma merült fel, a vének tanácsot kértek a vezető testülettől vagy valamelyik képviselőjétől, például Páltól. (Vö. Cselekedetek 15:2; 1Korinthus 7:1; 8:1; 12:1.) Továbbá a gyülekezet minden tagjának megvolt a szerepe a teokrácia támogatásában. Mindegyikük Jehova előtt felelt azért, hogy alkalmazza életében az Írás szerinti alapelveket (Róma 14:4, 12).

20. Mit mondhatunk a teokráciáról az apostoli kor utáni időket illetően?

²⁰ Pál figyelmeztetett arra, hogy az apostolok halála után hitehagyás fog kifejlődni, s pontosan ez történt (2Thessalonika 2:3). Az idő múlásával a magukat kereszténynek vallók száma milliókra, majd százmilliókra emelkedett. Különféle egyházkormányzatokat fejlesztettek ki, például hierarchikust, presbiteriánust és kongregacionalistát. Ezeknek az egyházaknak azonban sem magatartásuk, sem hitnézeteik nem tükrözték Jehova uralkodását. Nem voltak teokráciák!

21., 22. a) Hogyan állította helyre Jehova a teokráciát a vég idején? b) Milyen kérdésekre kapunk majd választ a teokráciával kapcsolatban a következőkben?

²¹ A dolgok e rendszerének végidején le kellett, hogy játszódjon az igaz keresztények és a hamis keresztények szétválasztása (Máté 13:37–43). Ez 1919-ben, a teokrácia történelmének döntő fontosságú évében történt meg. Ekkor teljesedett be az Ésaiás 66:8 (K. f.) nagyszerű próféciája: „ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt?” A válasz e kérdésekre harsogó igen volt! 1919-ben a keresztény gyülekezet ismét különálló „nemzetként” létezett. Valóban mintha csak egy nap alatt jött volna világra egy teokratikus „ország”! A végidő előrehaladtával ennek az új nemzetnek a szervezeti felépítése finomításon ment keresztül, hogy a lehető legszorosabban kövesse azt, ami az első században létezett (Ésaiás 60:17). De mindig is teokrácia volt. Magaviselet és hitnézet tekintetében mindig visszatükrözte a Szentírásban található, isteni ihletésű törvényeket és alapelveket. És mindig alárendelte magát a trónra emelt Királynak, Jézus Krisztusnak (Zsoltárok 45:18; 72:1, 2).

²² Kapcsolatot ápolsz ezzel a teokráciával? Hatalommal járó állással rendelkezel benne? Ha igen, tudod, mit jelent teokratikus módon cselekedni? Tudod, hogy milyen csapdákat kerülj el? E két utóbbi kérdést a következő cikkben fogjuk kifejteni.

Meg tudod magyarázni?

◻ Mi a teokrácia?

◻ Milyen módon volt teokrácia Izrael?

◻ Milyen elrendezés által emlékeztette Jehova a királyokat arra, hogy Izrael teokrácia?

◻ Milyen módon volt teokrácia a keresztény gyülekezet, és hogyan volt megszervezve?

◻ Milyen teokratikus szervezet jött létre a mi időnkben?

[Kép a 12. oldalon]

Poncius Pilátus előtt a zsidó vezetők inkább a császárt, mintsem Jehova teokratikusan kinevezett Királyát ismerték el