Amikor Kelet találkozik Nyugattal

„OH, KELET az Kelet, és Nyugat az Nyugat, s e kettő sosem találkozik” — Rudyard Kiplingnek, az angol költőnek ezen szavai az embereket elválasztó, nagy kulturális különbségekre emlékeztetnek minket, amelyek hozzájárulnak a törzsi, faji és nacionalista gyűlölethez, amely napjainkban mindenfelé forrong körülöttünk. Sokan kérdezik, nem tud tenni valamit Isten ebben a dologban? De igen, tud! És már most is tesz valamit! Kipling versének következő sora erre utal. Milyen hosszú ideig lesz még szétválasztva Kelet és Nyugat? A költő ezt mondta: „Míg Föld és Ég hamarosan Isten nagy Ítélőszéke elé nem állíttatik.”

Isten a Fiára, Jézus Krisztusra ruházta rá az ítélkezés felelősségét (János 5:22–24, 30). De mikor kezdődik el ennek az ítéletnek az ideje? Kik lesznek megítélve, és mi lesz ennek a kimenetele? Jézus volt az, aki próféciában leírta a világháborúkat és az azokkal járó gyötrelmeket, amelyek az 1914-es évtől kezdték sújtani az emberiséget. Elmondta, hogy ezek jellemzik láthatatlan „jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének” „a jelét” (Máté 24:3–8, NW).

Ennek a jelentős próféciának a csúcspontjában Jézus a mostani időt ítélet idejeként határozza meg, ezt mondva önmagáról: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” Képletesen szólva a földön most minden nép begyűjtetik a Bíró elé, és elszámolással tartozik azért, hogyan reagál a tőle származó megmentés üzenetére. Hamarosan, amikor végrehajtják az ítéletet a nagy nyomorúság idején, az engedetlen kecskeszerű emberek „elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak [az engedelmes juhszerű emberek] pedig az örök életre” (Máté 25:31–33, 46; Jelenések 16:14–16).

’Napkeletről és Napnyugatról’

E világ megítélése már az I. világháború viharos éveiben megkezdődött. Abban az időben a kereszténység papsága teljes szívvel támogatta a szemben álló csoportokat. Ez a romlott világ részeként azonosította őket, amely kiérdemli ’Isten haragját’ (János 3:36). Mi a helyzet azonban azokkal a békeszerető keresztényekkel, akik hitet gyakoroltak Istenben? Az 1919-es évtől kezdődően elkezdődött a Király, Jézus Krisztus mellé való begyűjtésük.

A földgolyó minden részéről jöttek, először a 144 000 felkent maradéka, akiknek a kiválasztása a keresztény korszak évszázadain át történt. Ők „örököstársai . . . Krisztusnak” az ő égi Királyságában (Róma 8:17). Isten prófétája ezt mondja nekik: „Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek. Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről, mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!” (Ésaiás 43:5–7).

De ez még nem minden! Főleg az 1930-as évektől egy nagy sokaság begyűjtése kezdődött el, amelynek száma ma már több milliót tesz ki. Ők azok „a juhok”, akikre utalt Jézus a Máté 25:31–46-ban. Az előttük begyűjtött maradékhoz hasonlóan azért jönnek, hogy ’higgyenek’ abban a Valakiben, aki kijelenti: ’Ti vagytok az én tanúim, és én Isten vagyok’ (Ésaiás 43:10–12). Ennek a nagy sokaságnak a begyűjtése ’napkeletről, napnyugatról, északról, délről és a földnek végéről’ szintén folyamatban van.

Ezek a békeszerető juhok egyetlen nemzetközi testvériséggé forrnak össze. Sok különböző nyelvet beszélnek, annak a 231 országnak a nyelvét, amelyekben élnek. Mégis szellemben egységesek, mivel a Biblia Királyság-üzenetének „tiszta nyelvét” tanulják, „hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt” (Sofóniás 3:9). A hitnézetben, célban és tettekben megmutatkozó egységük csodálatos bizonyságul szolgál afelől, hogy Kelet valóban találkozott Nyugattal és a szélrózsa minden irányából származó emberekkel, hogy szolgálják és dicsőítsék a Szuverén Urat, Jehovát.

Néhány országban ez a begyűjtés igen figyelemreméltó körülmények között zajlik, ahogyan ezt a következő beszámolók is mutatják majd.