Faluról falura végzett prédikálás Spanyolországban

JÉZUS KRISZTUS „amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura . . . mindenütt tanított” (Lukács 13:22, Újfordítású revideált Biblia, 1991). Azért, hogy teljesen elvégezzék a szolgálatot Jézus és a tanítványai nemcsak „városról városra” prédikáltak, hanem „faluról falura” is. Habár könnyebb lett volna a városokra összpontosítani, nem kerülték el a számos vidéki falvat sem.a

Spanyolországban Jehova Tanúi hasonló kihívással néztek szembe, mint amilyennel Jézus találkozott. Egészen 1970-ig, érintetlen falusi területek hatalmas térségei álltak ott, készen az aratásra (Máté 9:37, 38). Falvak százait észak csapadékos hegyeiben, a központi fekvésű kiszikkadt síkságokon és a tengerpart mentén, addig még nem érték el a Királyság-üzenettel.

Jehova spanyol Tanúi elhatározták, hogy nem sajnálnak semmiféle erőfeszítést, hogy elvigyék a Jóhírt ezekre a tájakra. De miért kellett az embereknek ezekben a térségekben oly sokáig várniuk, hogy a Királyság-üzenetet hallják? És vajon hogyan reagáltak?

A törvényes elismerés fellendíti a falusi tanúskodást

Spanyolországban Jehova Tanúi munkája betiltás alatt állt 1939-től, a polgárháború végétől. Az 1950-es és 1960-as évek alatt a buzgó Tanúk elővigyázatosan a városokban prédikáltak, ahol jelenlétük kevésbé volt észlelhető. Amikor 1970-ben végül is törvényesítették munkájukat, Spanyolországban hozzávetőlegesen 10 000 Királyság-hírnök volt. Majdnem mindegyikük kisebb vagy nagyobb városokban élt, Spanyolország falvainak azonban szintén hallani kellett a Királyság-üzenetet. Ki fog szembenézni a kihívással?

Az 1970-es években egy kampány indult a félsziget összes térségének a Jóhírrel történő elérésére. 1973 és 1979 között majdnem minden hónapban különleges felhívásokban ismertették az ország különböző környékeinek szükségleteit, amelyek A mi Királyság-szolgálatunkban, Jehova Tanúi gyülekezetei számára havonta megjelenő szolgálati kiadványban jelentek meg. Sok készséges és kedvezően reagáló család válaszolt a felhívásra, és önként ajánlkozott, hogy ott szolgáljon, ahol a szükség nagyobb.

Rosendo és felesége, Luci példája jellemző. Különleges úttörőként (teljes idejű Királyság-prédikálók) küldték őket egy halászfaluba Spanyolország északnyugati részére, amikor pedig szülőkké lettek, eldöntötték, hogy azon a vidéken maradnak. „Be kell vallanom, hogy nagyon nehéz időkön mentünk keresztül — ismeri el Rosendo. — Nehéz volt világi munkát találni, de számítottunk Jehova segítségére, és sohasem éheztünk, sem nem hiányzott a tető a fejünk fölül. Feltétlenül megérte!” Az évek múltával képesek voltak segíteni négy gyülekezet megalakításában Spanyolországnak ezen a táján.

’Kutassátok ki, hogy ki méltó’

Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ’kutassák ki’ minden egyes városban vagy faluban, kik a méltó személyek (Máté 10:11, Csia fordítás). Spanyolország falusi vidékein a kutatás szorgalmat és kezdeményezőkészséget kíván, ahogy ezt Ángel, egy Alcoyból (Alicante) származó testvér feltárta. Éppen néhány otthonban végzett látogatásait fejezte be Masías faluban, amikor kakaskukorékolást hallott. „Ha van ott egy kakas, kell lenni egy háznak is valahol — egy háznak, ami elkerülte a figyelmünket” — gondolta magában. Ángel, miután körbekutatott, talált egy ösvényt, amely egy hegyoldal gerincén vezetett át, és végül egy elszigetelt házhoz vitt.

Ezen a tanyán élt José és Dolores, hatvanas éveiben járó vér szerinti testvérpár. Figyelmesen hallgattak, és azonnal elfogadták az ajánlatot egy bibliatanulmányozásra. Azonban nem volt könnyű tanulmányozni ezekkel az alázatos egyénekkel, mivel nem tudtak sem írni, sem olvasni, és mindent le kellett fordítani spanyolról a valenciai nyelvre, az egyetlen nyelvre, amelyet értettek. Ráadásul jelentős ellenállással néztek szembe a szomszédaik részéről. Ezen akadályok ellenére José és Dolores előrehaladt az igazságban, még ha az összejövetelekre való eljárás a hegyeken keresztül vezető, hosszú utazást jelentette is. Végül is alkalmasak lettek az alámerítkezésre, és mindkettőjük folytatja Jehova hűséges szolgálatát.

A korábban említett Rosendo és Luci visszaemlékezik, hogyan fogadta el az igazságot egy paralízises személy Északnyugat-Spanyolországban, egy Moañához közeli elszigetelt házban. María volt a neve. Amikor először beszélt a Tanúkkal, sem olvasni, sem írni nem tudott, és évekig ágyban fekvő beteg volt, mert még gyermekkorában gyermekbénulás sújtotta. Háza körülbelül két kilométerre volt a legközelebbi úttól. Mindemellett vágyakozott arra, hogy tanulmányozza a Bibliát, és hamarosan nyilvánvalóvá lett az az elhatározása, hogy Jehovát szolgálja. María a gyülekezet odaadó erőfeszítéseinek köszönhetően megtanult olvasni és írni, és elkezdett az összejövetelekre járni. Férfitestvérek 200 métert vitték őt a házától egy burkolatlan dűlőútig, ahol óvatosan behelyezték egy autóba. A családjától jövő kezdeti szembenállás ellenére előrehaladt addig a pontig, hogy alámerítkezett. A bizalom következtében, amelyet szellemi előmenetele adott neki, most megtanult egy különlegesen kialakított autót vezetni, és elvégzett egy alapműveltségi tanfolyamot. „Az, hogy képesek vagyunk olyan embereknek segíteni, mint María, minden áldozatot megér” — magyarázza Rosendo.

A Bibliaolvasók készségesen reagálnak

Spanyolországban az 1970-es években vált először elérhetővé a Biblia a nagyközönség számára. Sok spanyol vásárolt egy példányt, és néhányan elkezdték olvasni az Írásokat. Pilar, Medina del Campóból (Valladolid), már olvasta a Bibliát, amikor 1973-ban Jehova Tanúi először jöttek a városába. Katolikus lévén, tartózkodott attól, hogy irodalmat fogadjon el a Tanúktól, de meg akarta érteni a Bibliát. Következésképpen beleegyezett a hetenkénti beszélgetésekbe, hogy választ kapjon a bibliai kérdéseire.

A Watch Tower Society által kiadott irodalom helyes alkalmazásával a Pilart látogató úttörő testvérnő képes volt sok kérdésére választ adni. Pilar a tanultak hatására néhány hét után beleegyezett, hogy Az igazság, mely örök élethet vezet című könyv használatával tanulmányozza a Bibliát. Mielőtt végére ért volna a tanulmányozásnak az Igazság könyvből, befejezte a teljes Biblia elolvasását, és meggyőződött arról, hogy megtalálta az igazságot. Ő lett az első Tanú Medina del Campóban, ahol most egy szép Királyság-terem van és egy 63 hírnökből álló gyülekezet.

A spanyol Tanúk még mindig találnak olyan embereket, akik „tudatában vannak szellemi szükségletüknek”, és akik rendszeresen olvassák a Bibliát, erőfeszítést téve arra, hogy megértsék Isten akaratát (Máté 5:3, NW). Pepi — egy korábbi katolikus nő, aki valamikor Zumaia (Észak-Spanyolország) parókiáján tanította a katekizmust — egy közeli faluban prédikált, amikor összetalálkozott a plébánossal.

„Pepi, az idődet vesztegeted — mondta neki a pap. — Itt, Itziar faluban csak két ember van, aki szellemi beállítottságú — egy házaspár. A többség csak szokásból megy el a templomba.”

„Nos — válaszolta Pepi —, ha van két ember, aki szellemi beállítottságú, akkor ők Jehova Tanúivá lesznek.”

Pepi más tanúkkal együtt folytatta a házról házra végzett prédikálómunkát, míg befejezték a falut. És amint várható volt, egy elszigetelt házban a testvérek megtalálták azt a házaspárt, amelyet a pap említett. Ők olvasták a Bibliát, de nem értették. Lelkesedéssel fogadtak el egy bibliatanulmányozást, gyorsan előrehaladtak, és 1991 áprilisában alámerítkeztek.

Néhány becsületes szívű ember egyszerűen azáltal ismerte meg az igazságot, hogy saját maga olvasta a Watch Tower Society által kiadott, Biblián alapuló irodalmat. A Tanúk Almadénból (Ciudad Real) például Ciruelas (Badajoz) kicsiny városában prédikáltak, amikor találtak egy hölgyet, aki érdeklődéssel hallgatta az üzenetüket. Nyilvánvaló érdeklődését látva, felajánlottak neki egy házi bibliatanulmányozást. Ő azonban elhárította ezt, és elmondta, hogy egy idősebb úriember már ad neki Biblia-órákat. Több ember is említette ugyanezt azon a vidéken. Ez felcsigázta a testvérek kíváncsiságát, és érdeklődtek az idősebb úriember után. Megkapták a címét, és elmentek, hogy meglátogassák őt.

Meglepetésükre felfedezték, hogy ez a férfi, akit Felipének hívnak megszerezte Madridban az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet. Miután végig elolvasta, megértette, hogy az ő felelőssége megosztani a Jóhírt a szomszédaival. Ezért felhasználta a könyvet, hogy Biblia-órákat adjon nekik. A testvérek megállapodtak abban, hogy tanulmányozzák vele a Bibliát. Egy hölgy, akivel ő tanulmányozta a Bibliát, szintén elfogadott egy tanulmányozást. Habár Felipe már 80 éves, és nem örvend jó egészségnek, jó előrehaladást tesz az igazságban.

Az előítélet legyőzése

A falusi területek bizonyos egyedülálló nehézségeket okoznak. Az ilyen vidékeken a vallásos hagyományok és babonák gyakran markukban tartják az embereket, és sok falun élő emberben mélyen gyökerező bizalmatlanság van egy „új vallással” szemben. Néhány falusi különösen érzékeny arra, mit gondolnának a szomszédai és rokonai, ha a vallását megváltoztatná. De Isten Szavának ereje képes legyőzni ezeket a nehézségeket, és megváltoztatni egy személy életét. Ez történt Cangas de Morrazóban, az északnyugat-spanyolországi halászfaluban.

Roberto, aki ennek a falunak a szülötte, 14 éves korában tengerésznek ment, mert függetlenségre vágyott. Kereskedelmi tengerészként más fiatal matrózokkal került egy társaságba, akik megrögzött italozók voltak, és kábítószereket használtak, hogy elcsapják a tengeren töltött magányos órákat. Nem sokkal később Roberto szintén megrögzött italozóvá és kábítószerezővé vált.

Roberto idővel hazatért, de nem volt képes rá, és nem is akarta feladni a rossz szokásait. Hogy kábítószer-függőségének költségeit előteremtse, tolvajjá vált, és hat különböző alkalommal börtönben kötött ki. Amikor 18 éves volt, elfogyasztotta a bor és nyugtatók egy majdnem végzetes keverékét. Az orvosok megmentették az életét, de karjait és lábait többé nem tudta megmozdítani. Négy végtagjának bénulásával hagyta el a kórházat. Tolókocsihoz kötött helyzete sem idézte elő nála, hogy szakítson a kábítószer-szenvedéllyel. Csalódott a vallásokban, és úgy látszott, a kábítószer volt minden, amiért érdemes élnie — mígnem három évvel később meglátogatták Jehova Tanúi.

Amit Roberto a beteljesedett bibliai próféciákról megismert, az segített neki legyőzni szkepticizmusát. A meleg fogadtatás, amelyben részesült a Királyság-teremben, meggyőzte őt arról, hogy az igaz vallás gazdaggá teszi az emberek életét. Roberto kilenc hónapon belül legyőzte kábítószer-függőségét, és alámerítkezett. Komoly fizikai korlátozottsága ellenére nyolc éve úttörőként szolgál, és gyülekezeti vénként az elmúlt két év óta. Franciscóra, egy korábbi társára, olyan hatást gyakoroltak a Roberto életében történt változások, hogy ő is Tanúvá lett, és most kisegítőszolga. A figyelemre méltó változások ennél az állítólag gyógyíthatatlanul függőségben szenvedő személynél, segítettek az embereknek abban a helységben jobban értékelni munkánk természetét. Egy nő még a kábítószer-függőségben szenvedő fiatal fiát is elhozta a Királyság-terembe, hátha a Tanúk meg tudják őt gyógyítani.

Az igazság kutatása a Bibliában

Általában a vidéki nép oly értékelést tanúsít az igazság iránt, ami gyakran megszégyeníti a világi bölcseket (1Korinthus 1:26, 27). Adelina, egy félénk, középkorú nő, egyike ezeknek az értékelést tanúsító személyeknek. Nagyon komolyan vette katolikus hitét. Kivétel nélkül minden reggel letérdelt imádkozni, hogy számos Miatyánkot és Üdvözlégy Máriát mondjon el. A hét minden egyes napján más-más „szenthez” intézte imáit — csak a biztonság kedvéért.

Amikor Adelina elkezdte a bibliatanulmányozást, ugyanezt a vallásos buzgalmat tanúsította újonnan megtalált hite iránt. Még a félénksége sem tartotta vissza őt, habár első alkalommal, amikor férjével elmentek a Királyság-terembe, tíz percig tartott, míg elég bátorságot gyűjtöttek ahhoz, hogy belépjenek. Amikor azonban már bent volt, figyelemmel hallgatott. Egy alkalommal Krisztus Ezeréves Uralmáról tanult. Ez a téma megragadta őt, és amikor hazatért, többet akart olvasni erről a Bibliájában. De sem ő, sem a férje nem tudta, hol található a felvilágosítás, habár gondolták, hogy ezt valahol a Jelenések könyve említi. Így, Adelina azon az éjszakán elkezdte olvasni a Jelenéseket, és mindaddig olvasott, míg végül kora reggel elérkezett a 20. fejezethez.

Egy másik alkalommal Adelina megtudta, hogy helyénvaló a férj részéről, ha imában képviseli a feleségét. Habár férje hajlandó volt arra, hogy imádkozzon, nem tudta, mit mondjon az imában. Még azon az éjszakán Adelina eldöntötte, hogy utasításokat keres a Bibliában. Hajnali két órakor felébresztette a férjét, hogy elmondja neki, megtalálta a Máté 6. fejezetét, amely részletesen tárgyalja az ima témáját. Férje, miután elolvasta Jézus utasításait, mondott egy imát kettőjük érdekében. Ma már mind Adelina, mind férje Jehova Tanúja.

Nagyszerű aratás

Jehova buzgó szolgáinak közel 25 évi falusi tanúskodása után, Spanyolország minden részében hallották a Jóhírt. Ahogy ez Kis-Ázsiára is igaz volt az első században, „terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban” (Cselekedetek 13:49). Következésképpen falusi emberek ezrei reagáltak kedvezően.

Spanyolországban és másutt, az alapos prédikálás a falusi vidékeken türelmet és önfeláldozást kíván. De mivel Isten akarata az, hogy ’mindenféle ember megmentésben részesüljön’, Jehova Tanúi boldogan kutatják fel az értékelést tanúsító személyeket (1Timótheus 2:4, NW). Ahogyan ezt az előbb említett tapasztalatok szemléltetik, Jehova gazdagon megjutalmazta a faluról falura végzett prédikálásra fordított erőfeszítéseket Spanyolországban.

[Lábjegyzet]

[Térkép a 23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

FRANCIAORSZÁG

PORTUGÁLIA

SPANYOLORSZÁG

BALEÁRI-SZIGETEK

KANÁRI-SZIGETEK

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

Vilac, Lérida

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

Puebla de Sanabria, Zamora

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Casarabonela, Málaga

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Sinués, Huesca

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

Lekeitio, Vizcaya