Prédikálás az ellentétek országában
KENGURUK, koalák, vombatok és kacsacsőrű emlősök, Ayers Rock és a Nagy-korallzátony — amikor az emberek Ausztráliára gondolnak, ezek a nevek jutnak eszükbe. Bármilyen meglepő is, valószínűleg az ausztrálok többsége a valóságban sohasem járt az Ayers Rocknál vagy a Nagy-korallzátonynál, és sohasem látott koalát, vombatot vagy kacsacsőrű emlőst állatkerten kívül. Ennek az az oka, hogy az ország 17,3 milliós lakosságának 85 százaléka városlakó, akik a partmentén elhelyezkedő öt jelentősebb városban élnek.
Elhagyva a partmenti peremvidéket és 200 kilométer körüli távolságot utazva az ország belsejébe, elérkezünk oda, ahol kezdetét veszi a kontinens nevezetes, távoli elhagyatott vidéke. A buja esőerdők és gazdag szántóföldek után a terep forró, száraz nyílt vidékké változik, ahol csak cserjék és a közönséges fű marad meg. A távoli elhagyatott vidéken mégis van élet. Hatalmas juh- és szarvasmarhafarmok vagy úgynevezett telepek négyzetkilométerek százait ölelik fel. Távolabb, az ország belsejében perzselő sivatagok vannak, ahol a megfelelő elővigyázatosság nélkül olykor emberéletek vesznek el.
Virágzik a Jóhír
Ilyen körülmények között prédikálják Isten Királyságának jó hírét ebben az országban a világ túlsó végén. Minden évben ezrek reagálnak Jehova igazságos új világról szóló ígéretére. Az elmúlt szolgálati évben a Királyság-hírnökök száma meghaladta az 57 000-es csúcsot, majdnem megkétszerezve a tíz évvel ezelőtti csúcsot. Noha a legtöbb hírnök a népesség nagyobb részéhez hasonlóan a part menti városokba tömörült, a Jóhír a belterületen is virágzik.
Azért, hogy villanásnyi képet kapjunk arról, milyen a prédikálás az ellentétek ezen hatalmas országában, csatlakozzunk az öt kerületfelvigyázónk egyikéhez és feleségéhez, amint meglátogatnak néhány gyülekezetet a félreeső, távoli elhagyatott vidéken. Utazásuk felöleli Nyugat-Ausztrália államát, Queensland állam felét és az Északi területet, amely egy több mint 4,7 millió négyzetkilométeres térség. Ez majdnem akkora, mint Európa fele, a korábbi Szovjetunió nélkül.
Utazásunk Perth-ben, Nyugat-Ausztrália fővárosában kezdődik. Ebben a teljesen modern, 1,2 millió lakosú városban Jehova Tanúinak most 49 gyülekezete van. Az angol mellett görög, olasz, portugál és spanyol gyülekezetek vannak, valamint kisebb csoportok egyéb nyelveken. Van egy másik gyülekezet is, amely kizárólag bennszülött testvérekből és testvérnőkből áll, akik a kontinens ezen őslakos embereire összpontosítják prédikáló erőfeszítéseiket. Sokan ezek közül az alázatos emberek közül most reagálnak a Királyság-üzenetre. De milyen a helyzet távol a nagyvárosoktól?
Perth-ből 1800 kilométert utazunk északra Port Hedlandba, ahol egy körzetgyűlést tartanak majd. A 289 résztvevő többsége 200—700 kilométert utazik, hogy itt lehessen. Elszigetelt területekről jönnek, ahonnan a legközelebbi gyülekezet akár 250 kilométerre is lehet, útburkolat nélküli utakon, éles kövekkel borítva, amelyek gyakran kiszúrják az autógumikat. Három gyülekezet ezen a területen mostanában Királyság-termet épített, a gyors-építési módot alkalmazva.
Gyors-építési módban épített Királyság-termek az elszigetelt területeken
Mekkora ellentétet jelent Királyság-termet építeni ezeken a területeken, mint a kisebb és nagyobb városokban! Az építőanyagok legnagyobb részét az 1600 kilométerre délen fekvő Perth-ből kell szállítani. Testvérek és testvérnők százai teszik meg ezt a távolságot, és a kijelölt hétvégéken még ennél is többen, hogy eljöjjenek, felépítsék a Királyság-termet a 40°—45 °C forróságban. A kis elszigetelt közösségek ilyenfajta elözönlése önmagában véve is egy rendkívüli tanúskodás. Amikor egy Királyság-termet építettek Tom Price-ben, egy kis vasércbánya városban, a helyi újság címlapja ezt hirdette: „Forró üdvözlet az önkéntes iparosoknak és segédmunkásoknak, akik Jehova Tanúi Királyság-termének háromnapos ’gyorsépítkezésében’ vesznek részt Tom Price-ben.”
Úgy látszott, majdnem mindenki a városban igyekezett együttműködni. Az 50 tonna anyag általános 11 000 dolláros szállítási ára helyett egy bőkezű teherautó-tulajdonos csak az üzemanyag árát kérte el a testvérektől hozzájárulásként. Helybéli festő vállalkozók 100 liter festéket adományoztak. Tereprendezési vállalkozók rendelkezésre bocsátottak gépeket, és a bányásztársaság ingyen rendelkezésre bocsátott egy darut. Problémát vetett fel ugyan szállást találni a 300 látogatónak, de az együttműködés a városbeliek részéről rendkívüli volt. Néhányan telefonáltak, és ágyakat ajánlottak fel. Egy férfi telefonált, hogy elmondja, a hétvégén távol lesz, de nyitva hagyja a hátsó ajtót. Ezt mondta: „A ház az önöké az építkezés időtartama alatt.”
Egy mulatságos eset történt, amikor néhány testvér kapott egy címet, ahonnan el kellett hozniuk a helyi körzethez tartozó utánfutót. Tanácstalanokká váltak, amikor meglátták a kapun a feliratot: „Vallásos látogatókat nem fogadunk.” De ott állt az utánfutó. Nos hát, értesítették a háziasszonyt, hogy elviszik az utánfutót, amely tele volt szeméttel. Miközben takarították, hirtelen rájöttek, hogy ez nem a körzet utánfutója! Amikor az utánfutó tulajdonosa hazajött, felesége elmondta neki, hogy Jehova Tanúi elvitték az utánfutóját. A testvérek hamarosan visszatértek, a most már üres utánfutóval, elmagyarázva a félreértést. Egy kellemes beszélgetés következett, és ezeknek a korábbi ellenségeskedőknek sok kérdésük volt rólunk és munkánkról. Most már alig várták, hogy eljöjjenek és megnézzék az új Királyság-termet.
A Jóhír prédikálása ezen a területen kitartást igényel. Elsősorban a nagy távolságokkal kell számolni. Egy úttörő testvérnő és férje rendszeresen egy több mint 350 kilométeres oda- és visszautat tesz meg útburkolat nélküli, poros utakon Port Hedlandtól Marble Barig, hogy újralátogatásokat tegyen és bibliatanulmányozásokat vezessen. Marble Bar Ausztrália egyik legforróbb helye, októbertől egészen márciusig a hőmérséklet meghaladja az 50 °C-t.
A „Felvég” felé
A következő körzetgyűlés városa 2500 kilométerrel északabbra, Darwin. A kerületfelvigyázó és felesége arra fordítják az utazás hosszú óráit, hogy személyes tanulmányozást folytassanak. Elsőként elolvassák és megvizsgálják a Napiszöveget. Ezután kazettáról meghallgatják a bibliaolvasási programot. Amint váltják egymást az autóvezetésben, váltanak Az Őrtorony és az Ébredjetek! cikkeinek az olvasásában is.
Egy jelzőtábla inti őket, hogy figyeljenek a „szerelvényekre”. Ezek hosszú vontatók, amelyek három négy pótkocsit húznak, és teljes hosszúságuk 55 métert tesz ki. Tehát előzésnél sok hely szükséges. Szarvasmarhákat és más árut szoktak szállítani az elszigetelt városokba.
Az időjárás mindig forró, és a vidéki rész állandóan száraz. A sivár táj könnyen összetéveszthető egy hatalmas temetővel, mert a talajt egyenletesen elhelyezkezdő hangyabolyok borítják. Ezek a hangyabolyok változatos színűek, attól a földtől függően, amit a hangyák felhasználtak, és bárhol megtalálhatóak 1—2,5 méter magasság között. Azután amint utazóink átkelnek a Victoria folyón, sok házi készítésű jelzés ragadja meg figyelmüket. „Vigyázat! Úszni tilos. Emberevő krokodilok ezekben a folyókban!” — mondja az egyik. Bölcsen úgy döntenek, hogy más módot keresnek a fürdésre és hűsölésre.
Végül elérik Ausztrália északi csücskét, ami általánosan „Felvégként” ismert. Darwin, az Északi terület fővárosa Jehova Tanúi két nagy gyülekezetének ad otthont. Darwin sok kultúrájú jellege könnyen meglátható, amikor részt veszünk a körzetgyűlésen. Ismerkedj meg a 30 éves Charles-szal, aki eredetileg a háború sújtotta indonéziai Kelet-Timorból jött. Kínai szülei az ősök imádatának szokásában nevelték őt fel. A harcművészetekbe is mélyen belemerült. A spiritizmushoz fűződő erős szálak miatt nem volt könnyű abbahagynia. Azonban elméjében tartva Jézus ígéretét, hogy „az igazság szabadokká tesz titeket”, megszabadult ettől az életmódtól (János 8:32). „Ma — mondja — tiszta lelkiismeretem van Jehova előtt, és jelenleg mint kisegítőszolga szolgálok. A célom, hogy részt vegyek a Szolgálati Kiképző Iskolán.”
Következőnek ismerd meg Beverlyt Pápua Új-Guineáról. „Eleinte kevés bizalmam volt a fehér embereknek prédikálni — vallja be Beverly —, nem volt az anyanyelvem az angol, és bizonyos kifejezések az ausztráliai kiejtéssel együtt, nehézzé tették nekem a megértést. De emlékezve arra, hogy a Biblia azt mondja nekünk, hogy bízzunk Jehovában és ízleljük és lássuk meg, hogy Ő jó, 1991 januárjában elkezdtem a teljes idejű úttörőszolgálatot. Az első személy, akivel tanulmányoztam a Bibliát, most úttörő. A lányai közül ketten szintén elfogadták az igazságot, és az egyikük a férjével együtt úttörőszolgálatot végez.”
Mielőtt elhagyjuk Darwint, tegyünk egy gyors 250 kilométeres utazást keletre a gazdag madárvilágáról híres Kakadu Nemzeti Parkba. Itt megismerjük Debbie-t, a Jóhír egyetlen elszigetelt prédikálóját az egész környéken. Megkérdezzük, hogyan képes szellemileg erős maradni ilyen elszigeteltségben. Így válaszol: „Elsősorban ima által . . . És vigaszt merítek olyan írásszövegekből, mint az Ésaiás 41:10, amely ezt mondja: »Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.«”
Jilkminganban, Darwintól 450 kilométerre délre találkozunk a bennszülöttek egy kicsiny csoportjával. Hosszú évekig ezt a bennszülött közösséget Jehova Tanúi közösségének tekintették, mert oly sokan rendszeresen részt vettek kongresszusokon és körzetgyűléseken, még ha egyikük sem volt alámerített személy. A közösségre felfigyeltek tisztaságáért. Örömünkre most néhányan szilárdan állást foglalnak az igazság mellett, és alámerítkeznek. Ők az első nem városlakó bennszülöttek közé tartoznak, akik így tesznek. Valódi bátorságra van szükségük ezeknek az alázatos embereknek és bizalomra Jehova szent szellemében, hogy szakítsanak az évszázados hagyományokkal és a törzsbeliek spiritiszta gyakorlataival.
Alice Springs felé, elhagyva a távoli elhagyatott vidéket
Itt az idő, hogy elhagyjuk a „Felvéget” és 1600 kilométert délre tartsunk Alice Springsbe, a kontinens „Vörös Központjába”, a híres Ayers Rock közelébe. Itt, a légkondicionált Királyság-teremben a testvérek kényelmes ülőhelyekről gondoskodtak egy körzetgyűlésre, 130 vagy még több résztvevő számára a környék két gyülekezetéből. Ismét abban a boldog látványban van részünk, amikor polinéziaiak, európaiak és a bennszülöttek vegyesen együtt vannak a keresztény társaságban.
Végül elhagyjuk Alice Springset és megkezdjük utazásunk utolsó részét körutazó kerületfelvigyázónkkal és feleségével együtt. Ezen az úton körülbelül 2000 kilométert megyünk keresztül a kontinensen, észak-keletnek tartva. Amint így haladunk, búcsút veszünk a távoli elhagyatott vidéktől, és végül elérjük Queensland buja trópusi esőerdejét. Itt, Észak-Queensland tengerpartján — a Nagy-korallzátony területén — sok gyülekezet van, amely a Tanúk magas arányszámával rendelkezik a népességhez viszonyítva.
Nem fejezzük be azonban az utazást, mielőtt meg nem látogatunk még egy körzetgyűlést. Repülőgépre szállva Cairnsban — a korallzátonyáról nevezetes queenslandi, trópusi városban — elhagyjuk az ausztrál szárazföldet egy rövid légi utazás kedvéért a York-foki félsziget északi csúcsán túlra, át a Torres-szoroson a Csütörtök-szigetekig. Egy kis gyülekezet van itt, csupán 23 hírnökkel. Mily öröm látni a 63 résztvevőt utazásunk utolsó körzetgyűlésén!
Reméljük, élvezted ezt a Királyság-prédikálómunka végzéséről nyert villanásnyi képet az ellentétek eme országában. Talán egy napon majd te is meg tudsz látogatni minket ebben az izgalmas országban a világ túlsó végén, és szemtől szemben találkozhatsz a testvérekkel és testvérnőkkel, akik hűségesen végzik szolgálatukat különleges megbízatásukban.
[Térkép/kép a 23. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Port Hedland
Canberra
Tom Price
Marble Bar
Newman
Darwin
Katherine
Alice Springs
Ayers Rock
Csütörtök-szigetek
Cairns
Adelaide
Melbourne
Hobart
Sydney
Brisbane
Perth
[Kép a 24. oldalon]
Perth, Nyugat-Ausztrália fővárosa
[Kép a 25. oldalon]
Az utcai tanúskodás jó eredményeket szül