Egészítsétek ki a kitartásotokat isteni önátadással

„Egészítsétek ki a hiteteket . . . kitartással, a kitartásotokat isteni önátadással” (2PÉTER 1:5, 6, New World Translation).

1., 2. a) Mi történt Jehova Tanúival az 1930-as évek kezdetével a náci ellenőrzés alatt álló országokban, és miért? b) Hogyan viselte Jehova népe e kíméletlen bánásmódot?

SÖTÉT időszak volt ez a XX. századi történelemben. Az 1930-as évek kezdetével a náci ellenőrzés alatt álló országokban ezrével tartóztatták le jogtalanul és zárták koncentrációs táborokba Jehova Tanúit. Miért? Mert volt bátorságuk semlegesnek maradni és megtagadni a ’Heil Hitler’ köszöntést. Hogyan bántak velük? „A foglyoknak egyetlen más csoportja . . . sem volt oly mértékben kitéve az SS-katonák szadizmusának, mint amennyire a Bibliakutatók [Jehova Tanúi]. Ezt a szadizmust a fizikai és a szellemi kínzások véget nem érő láncolata jellemezte, amilyeneket a világ egyetlen nyelvén sem lehet kifejezni.” — Karl Wittig, egykori német kormánytiszt.

² Hogyan viselték ezt a Tanúk? Dr. Christine E. King a könyvében megjegyezte: „[Ellentétben más vallási csoportokkal] csupán a Tanúk ellen volt a kormányzat sikertelen” (The Nazi State and the New Religions: Five Case Studies in Non-Conformity). Igen, Jehova Tanúi egészében véve helytálltak még akkor is, ha ez több százuk számára egészen a halálig való kitartást jelentette.

3. Mi tette képessé Jehova Tanúit arra, hogy kitartsanak a kemény megpróbáltatások közepette?

³ Mi tette képessé Jehova Tanúit arra, hogy kitartsanak egy ilyen megpróbáltatás közepette; s nemcsak a náci Németországban, hanem mindenhol a világon? Égi Atyjuk segített nekik kitartani isteni önátadásukért. „Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából” — mutat rá Péter apostol (2Péter 2:9, NW). Ugyanebben a levélben korábban ezt tanácsolta Péter a keresztényeknek: „egészítsétek ki a hiteteket . . . kitartással, a kitartásotokat isteni önátadással” (2Péter 1:5, 6, NW). Így hát a kitartás szoros kapcsolatban áll az isteni önátadással. Valójában ahhoz, hogy mindvégig kitartsunk, ’követnünk kell az isteni önátadást’ és ki kell nyilvánítanunk azt (1Timótheus 6:11, NW). De mi is pontosan az isteni önátadás?

Az isteni önátadás jelentése

4., 5. Mi az isteni önátadás?

⁴ Az „isteni önátadást” jelölő görög főnév (euszebeia) szó szerint így fordítható: ’megfelelő tiszteletadás’a (2Péter 1:6, Kingdom Interlinear). Isten iránti meleg, szívből jövő érzésre utal. W. E. Vine szerint az euszebesz melléknév, amely szó szerint azt jelenti, hogy ’megfelelően tiszteletteljes’, azt „az energiát jelzi, amely szent istenfélelemtől irányított, önátadott tevékenységben fejeződik ki” (2Péter 2:9, Int.).

⁵ Az „isteni önátadás” kifejezés ennélfogva a Jehovát megillető tiszteletre vagy önátadásra utal, amely arra indít, hogy azt tegyük, ami örömet szerez neki. Még akkor is ezt tesszük, ha nehéz megpróbáltatásokkal nézünk szembe, mivel szívből szeretjük Istent. Ez egy lojális, személyes kötődés Jehovához, amely aszerint fejeződik ki, hogy miként éljük életünket. Az igaz keresztények arra kapnak buzdítást, hogy imádkozzanak, hogy ’isteni önátadással teljes, nyugodt és csendes életet’ élhessenek (1Timótheus 2:1, 2, NW). J. P. Louw és E. A. Nida szótárszerkesztők szerint „az 1Tm 2.2-ben található [euszebia] szót így lehetne helyesen fordítani számos nyelven: ’úgy élni, ahogy Isten szeretné’ vagy ’úgy élni, ahogy Isten megmondta nekünk’ ”.

6. Milyen kapcsolat van a kitartás és az isteni önátadás között?

⁶ Most már jobban tudjuk érzékelni a kitartás és az isteni önátadás közötti kapcsolatot. Mivel úgy élünk, ahogy Isten szeretné — isteni önátadásban —, kitesszük magunkat a világ gyűlöletének, ami változatlanul hitpróbákat idéz elő (2Timótheus 3:12, NW). De az ilyen megpróbáltatások alatti kitartásra semmiképpen sem éreznénk indíttatást, ha nem kötődnénk személyesen égi Atyánkhoz. Azonkívül Jehova reagál az ilyen szívből jövő önátadásra. Gondold csak el, milyen érzéssel kell, hogy eltöltse őt az, amikor letekint az egekből és észreveszi azokat, akik a személye iránti önátadásból mindenfajta ellenállás dacára igyekeznek örömet szerezni neki. Nem csoda, hogy hajlandó ’kiszabadítani az isteni önátadásban élő embereket a megpróbáltatásból’!

7. Miért kell fejleszteni az isteni önátadást?

⁷ Mindamellett az isteni önátadás nem születik velünk, és nem is automatikusan teszünk rá szert az istenfélő szülők jóvoltából (1Mózes 8:21). Ehelyett fejlesztenünk kell azt (1Timótheus 4:7, 10, NW). Munkálkodnunk kell azon, hogy isteni önátadással egészítsük ki a kitartásunkat és a hitünket. Péter azt mondja, hogy ez „komoly törekvést” igényel (2Péter 1:5, NW). Hogyan tehetünk hát szert isteni önátadásra?

Hogyan teszünk szert isteni önátadásra?

8. Péter apostol szerint mi a kulcsa annak, hogy szert tegyünk az isteni önátadásra?

⁸ Péter apostol megmagyarázta, mi a kulcsa annak, hogy isteni önátadásra tegyünk szert. Ezt mondta: „Ki nem érdemelt kedvesség és béke gyarapodjon bennetek Istennek és a mi Urunknak Jézusnak pontos ismerete által, mivelhogy az ő isteni hatalma ingyen nekünk adományozott mindent — ami az életre és az isteni önátadásra vonatkozik —, annak pontos ismerete alapján, aki dicsőség és erényesség által hívott el minket” (2Péter 1:2, 3, NW). Ahhoz tehát, hogy isteni önátadással tudjuk kiegészíteni a hitünket és a kitartásunkat, gyarapodnunk kell Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak a pontos — azaz a teljes vagy részletes — ismeretében.

9. Mivel lehet szemléltetni azt, hogy az Istenről és a Krisztusról szerzett pontos ismeret többet foglal magában annak puszta ismereténél, hogy kik ők?

⁹ Mit jelent pontos ismerettel rendelkezni Istenről és Krisztusról? Világos, hogy ez többet foglal magában annak puszta ismereténél, hogy kik ők. Szemléltetésként: Talán ismered, hogy ki a melletted lakó szomszéd, és üdvözléskor még a nevén is szólíthatod. De vajon kölcsönadnál neki egy nagyobb összeget? Nem, kivéve, ha tényleg ismernéd, hogy milyen személy ő. (Vö. Példabeszédek 11:15.) Jehova és Jézus pontos vagy teljes ismerete ugyanígy többet jelent annál, mint csupán hinni a létezésükben és tisztában lenni a nevükkel. Hogy a megpróbáltatások közepette készek legyünk kitartani értük akár a halálig is, tényleg meghitt ismeretségben kell lennünk velük (János 17:3). Mit foglal ez magában?

10. Milyen két dolgot foglal magában a Jehováról és Jézusról szerzett pontos ismeret, és miért?

¹⁰ Pontos vagy részletes ismerettel rendelkezni Jehováról és Jézusról két dolgot foglal magában: 1. megismerni őket mint személyeket — tulajdonságaikat, érzéseiket és útjaikat — és 2. követni példájukat. Az isteni önátadás a Jehovához való szívből jövő, személyes kötődést foglalja magában, és aszerint válik nyilvánvalóvá, hogy miként éljük életünket. Ezért, hogy szert tegyünk rá, meg kell ismernünk személyesen Jehovát és — amennyire emberileg lehetséges — teljes mértékben meg kell ismerkednünk az akaratával és útjaival. Hogy igazán ismerjük Jehovát, akinek képére lettünk megteremtve, fel kell használnunk ezt az ismeretet, és arra kell törekednünk, hogy őhozzá hasonlítsunk (1Mózes 1:26–28; Kolossé 3:10). S mivel Jézus tökéletesen utánozta Jehovát szavaiban és tetteiben, a Jézusról szerzett pontos ismeret értékes segítség az isteni önátadás kifejlesztésében (Zsidók 1:3).

11. a) Hogyan szerezhetünk pontos ismeretet Istenről és Krisztusról? b) Miért fontos, hogy elmélkedjünk az olvasottakon?

¹¹ De hogyan szerezhetünk ilyen pontos ismeretet Istenről és Krisztusról? Úgy, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk a Bibliát és a Biblián alapuló kiadványokat.b Mindamellett ahhoz, hogy a személyes bibliatanulmányozásunk eredményeként isteni önátadásra tegyünk szert, létfontosságú, hogy időt fordítsunk az elmélkedésre, vagyis az olvasottakon való elgondolkodásra vagy a tűnődésre. (Vö. Józsué 1:8.) Miért fontos ez? Emlékezz arra, hogy az isteni önátadás meleg, szívből jövő érzés Isten iránt. Az Írásokban az elmélkedés újra meg újra a jelképes szívvel — a belső énnel — van összekapcsolva (Zsoltárok 19:15; 49:4; Példabeszédek 15:28, Újfordítású revideált Biblia, 1991). Amikor értékeléssel gondolkodunk el azon, amit olvastunk, az átitatja belső énünket, s így felkelti érzéseinket, megérinti érzelmeinket és befolyásolja gondolkodásunkat. Csak ebben az esetben tudja megerősíteni a tanulmányozás a Jehovához való személyes kötődésünket és csak ily módon tud arra indítani, hogy úgy éljünk, hogy örömet szerezzünk Istennek, még ha kihívást jelentő körülményekkel vagy nehéz megpróbáltatásokkal nézünk is szembe.

Az isteni önátadás gyakorlása otthon

12. a) Pál szerint hogyan gyakorolhatja otthon egy keresztény az isteni önátadást? b) Miért törődnek az igaz keresztények idősödő szüleikkel?

¹² Az isteni önátadást először is otthon kell gyakorolni. Pál apostol ezt mondja: „Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők [gyakorolják az isteni önátadást, NW], és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt” (1Timótheus 5:4). Amint azt megjegyezte Pál, az idősödő szülőkkel való törődés az isteni önátadás egyik kifejeződése. Az igaz keresztények nem csupán kötelességtudásból tanúsítanak ilyen törődést a szüleik iránt, hanem mert szeretik őket. Ami azonban még fontosabb, felismerik, hogy milyen fontosságot tulajdonít Jehova a családjukkal való törődésnek. Nagyon is tisztában vannak azzal, hogy hátat fordítani a szüleiknek a szükség idején egyenlő lenne a ’keresztényi hit megtagadásával’ (1Timótheus 5:8).

13. Miért jelenthet igazi kihívást otthon az isteni önátadás gyakorlása, de milyen elégedettséget eredményez, ha törődünk szüleinkkel?

¹³ Kétségkívül nem mindig könnyű isteni önátadást gyakorolni otthon. A családtagokat jelentős távolságok választhatják el egymástól. A felnőtt gyermekek talán saját családjukat nevelik és esetleg anyagi gondokkal küzdenek. A szülő által igényelt törődés természete vagy foka megterhelő lehet a törődést tanúsító személyek fizikai, szellemi és érzelmi egészségére nézve. Mindazonáltal igazi elégedettséggel tölthet el az a tudat, hogy a szüleinkkel való törődés nemcsak a „viszont tartozást” egyenlíti ki, hanem örömet szerez Annak is, „akinek minden család a nevét köszönheti égen és földön” (Efézus 3:14, 15, NW).

14., 15. Mondj rá példát, hogy a gyermekek istenfélő módon törődnek szüleikkel.

¹⁴ Figyelj meg egy igazán megindító példát. Ellis és fiú- meg leánytestvérei közül öten igazi kihívással néznek szembe otthon az édesapjukkal való törődés során. „1986-ban édesapámat szélhűdés érte, aminek következtében teljesen megbénult” — magyarázza Ellis. A hat gyermek kiveszi részét az édesapa szükségleteinek kielégítéséből, a fürdetéstől kezdve az arról való gondoskodásig, hogy rendszeresen változtassák testhelyzetét, nehogy felfekvések keletkezzenek a bőrén. „Olvasunk neki, beszélgetünk vele, zenélünk neki. Nem vagyunk benne biztosak, hogy tudatában van annak, mi történik körülötte, de úgy bánunk vele, mintha teljesen tudatában lenne mindennek.”

¹⁵ Miért törődnek a gyermekek úgy az apjukkal, mint ahogy törődnek? Ellis így folytatja: „Édesanyánk 1964-ben bekövetkezett halála után apu egyedül nevelt minket. Abban az időben 5-14 évesek voltunk. Akkor ő volt ott, hogy segítsen nekünk; most mi vagyunk itt, hogy segítsünk neki.” Nyilvánvaló, hogy nem könnyű ilyen törődést tanúsítani, és a gyermekek olykor-olykor valóban elcsüggednek. „De tisztában vagyunk azzal, hogy édesapánk állapota átmeneti probléma — mondja Ellis. — Előretekintünk arra az időre, amikor helyreáll édesapánk jó egészsége és újra együtt lehetünk az édesanyánkkal” (Ésaiás 33:24; János 5:28, 29). Biztos, hogy egy szülő iránti ilyenfajta önátadott törődésnek meg kell melengetnie Annak szívét, aki arra szólítja fel a gyermekeket, hogy tiszteljék szüleiket!c (Efézus 6:1, 2).

Isteni önátadás és a szolgálat

16. Mi legyen az elsődleges oka annak, amit megteszünk a szolgálatban?

¹⁶ Ha elfogadjuk Jézus arra szóló meghívását, hogy állandóan ’kövessük őt’, akkor annak az isteni megbízatásnak a hatálya alá kerülünk, mely szerint prédikálnunk kell a Királyság jó hírét és tanítványokat kell képeznünk (Máté 16:24; 24:14; 28:19, 20). Nyilvánvaló, hogy a szolgálatban való részvétel keresztényi kötelesség ezekben az „utolsó napokban” (2Timótheus 3:1). Mindamellett a prédikálásra és a tanításra indító erőnek túl kell mennie a puszta kötelességtudásnál. A Jehova iránti mélységes szeretet legyen az elsődleges oka annak, amit megteszünk és amennyit megteszünk a szolgálatban. „A szívnek teljességéből szól a száj” — mondta Jézus (Máté 12:34). Igen, amikor túlcsordul szívünk a Jehova iránti szeretettől, arra érzünk ösztönzést, hogy tanúskodjunk őróla másoknak. Ha az Isten iránti szeretet az indító erő, akkor isteni önátadásunknak jelentőségteljes kifejeződése a szolgálatunk.

17. Hogyan fokozhatjuk a szolgálat iránti helyes indító erőt?

¹⁷ Hogyan fokozhatjuk a szolgálat iránti helyes indító erőt? Gondolkodj el értékeléssel három okon, amelyet Jehova adott arra, hogy szeressük őt. 1. Szeretjük Jehovát azért, amit már megtett értünk. A váltságdíjról való gondoskodásnál nem lehetett volna nagyobb szeretetet kimutatni (Máté 20:28; János 15:13). 2. Szeretjük Jehovát azért, amit most tesz értünk. A beszéd nyíltságával szólhatunk Jehovához, aki válaszol az imáinkra (Zsoltárok 65:3; Zsidók 4:14–16, NW). Amikor első helyre tesszük a Királyság-érdekeket, rendelkezünk az élethez szükséges dolgokkal (Máté 6:25–33). Rendszeresen ellátnak minket szellemi táplálékkal, ami segít megbirkózni a problémákkal, melyekkel szembenézünk (Máté 24:45). És abban az áldásban részesülünk, hogy részét alkothatjuk egy az egész világra kiterjedő keresztényi testvériségnek, amely elválaszt minket a világ többi részétől (1Péter 2:17). 3. Azért is szeretjük Jehovát, amit a jövőben fog még tenni értünk. A szeretetének köszönhetően ’megragadjuk az igazi életet’ — az eljövendő örök életet (1Timótheus 6:12, 19, Czeglédy fordítás). Amikor megfigyeljük Jehova érdekünkben megnyilvánuló szeretetét, szívünk biztosan arra indít, hogy mi is odaadással beszéljünk őróla és drága szándékairól másoknak! Nem kell, hogy mások mondják meg nekünk, mit és mennyit tegyünk a szolgálatban. Szívünk arra indít majd, hogy megtegyük, amit tudunk.

18., 19. Milyen akadályt győzött le egy testvérnő annak érdekében, hogy részt vehessen a szolgálatban?

¹⁸ Még ha kihívást jelentő körülményekkel nézünk is szembe, egy olyan szív, amelyet felhevít az isteni önátadás, ösztönzést érez a beszédre. (Vö. Jeremiás 20:9.) Ez kitűnik Stellának, egy rendkívül félénk keresztény asszonynak az esetéből. Amikor első alkalommal tanulmányozni kezdte a Bibliát, ezt gondolta: „Soha nem tudnék házról házra járni!” Így magyarázza ezt: „Mindig is nagyon csendes voltam. Soha nem tudtam úgy közeledni másokhoz, hogy beszélgetést kezdeményezzek.” Folytatva a tanulmányozást egyre erősebbé vált a Jehova iránti szeretete és égő vágyat fejlesztett ki arra, hogy beszéljen őróla másoknak. „Emlékszem, amint ezt mondtam bibliatanítómnak: »Annyira szeretnék beszélni, de egész egyszerűen képtelen vagyok rá; és ez tényleg bosszant.« Soha nem fogom elfelejteni, mit mondott erre nekem: »Stella, légy hálás azért, hogy beszélni akarsz.«”

¹⁹ Nemsokkal ezután Stella azon vette észre magát, hogy bizonyságot tesz a mellette lakó szomszédjának. Aztán megtette azt, ami hatalmas lépés volt számára: első ízben vette ki részét a házról házra végzett szolgálatból (Cselekedetek 20:20, 21). Így emlékezik vissza erre: „A felkínálásomat szóról szóra leírtam. Annyira meg voltam azonban ijedve, hogy még ha előttem volt is az, túl ideges voltam ahhoz, hogy jegyzeteimbe pillantsak!” Most, több mint 35 évvel később, Stella még mindig nagyon félénk természetű. Ennek ellenére szereti a szántóföldi szolgálatot, és továbbra is jelentős mértékben részt vesz abban.

20. Milyen példa mutat rá arra, hogy még az üldözés vagy a bebörtönzés sem tudja hallgatásra bírni Jehova önátadott Tanúit?

²⁰ Még az üldözés vagy a bebörtönzés sem tudja hallgatásra bírni Jehova önátadott Tanúit. Figyeld meg Ernst és Hildegard Seliger példáját Németországból. A hitük miatt együttvéve több mint 40 évet töltöttek el náci koncentrációs táborokban és kommunista börtönökben. Még a börtönben sem tágítottak attól, hogy tanúskodjanak a többi fogolynak. Hildegard így emlékezett vissza erre: „A börtön tisztjei azok közé soroltak engem, akik rendkívül veszélyesek, mert — ahogy egy női őr mondta — egész nap a Bibliáról beszéltem. Ezért egy alagsori cellába zártak.” Miután véglegesen szabadon bocsátották őket, Seliger testvér és Seliger testvérnő a keresztényi szolgálatnak szentelte teljes idejét. Mindketten hűséggel szolgáltak halálukig, Seliger testvér 1985-ig és felesége 1992-ig.

21. Mit kell tennünk annak érdekében, hogy isteni önátadással egészítsük ki a kitartásunkat?

²¹ Ha szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát és időt fordítunk arra, hogy értékeléssel elmélkedjünk a tanultakon, akkor gyarapodni fogunk Jehova Isten és Jézus Krisztus pontos ismeretében. Ez pedig azt eredményezi majd, hogy teljesebb mértékben teszünk szert erre az értékes tulajdonságra: az isteni önátadásra. Isteni önátadás nélkül nincs rá mód, hogy kitartsunk a különféle megpróbáltatások közepette, amelyek mint keresztényeket érnek minket. Így hát cselekedjünk Péter apostol tanácsa szerint, s továbbra is azon legyünk, hogy ’a hitünket kitartással és a kitartásunkat isteni önátadással egészítsük ki’ (2Péter 1:5, 6, NW).

[Lábjegyzetek]

Mi a válaszod?

◻ Mi az isteni önátadás?

◻ Milyen kapcsolat van a kitartás és az isteni önátadás között?

◻ Mi a kulcsa annak, hogy szert tegyünk az isteni önátadásra?

◻ Hogyan gyakorolhat otthon egy keresztény isteni önátadást?

◻ Mi legyen az elsődleges oka annak, amit megteszünk a szolgálatban?

[Kép a 18. oldalon]

Kitartásról és isteni önátadásról tettek bizonyságot Jehova azon Tanúi, akiket a ravensbrücki náci koncentrációs táborban tartottak fogva