Igazi gazdagságra találva Hongkongban
HONGKONG egy olyan hely, ahol rövid idő alatt sok pénzt tudsz keresni, ha minden tényező kedvező számodra. Körülbelül az elmúlt 40 évben ez az angol gyarmat egy kisforgalmú kikötőből gazdasági hatalommá vált, amire nemcsak Délkelet-Ázsiában, hanem az egész világra kiterjedő üzleti világban is felfigyelnek.
Az alacsony adó vonzza a külföldi részvényeseket, és ösztönzőleg hat a hatmillió lakost számláló Hongkong élénk munkaerőpiacára. Kedvező a fekvése is, mivel bejáratot képez Dél-Kína, valamint az ázsiai-csendesóceáni terület felé és azon túl. A modern közlekedési és távközlési rendszerekkel, továbbá a jól fejlett nagy- és kiskereskedelmi hálózattal Hongkong berendezkedett arra, hogy gyorsan reagáljon a nemzetközi kereskedelem igényeire.
A hongkongiak a gazdasági siker következtében a világon az egyik legmagasabb életszínvonalat érték el. De vajon a teljes anyagi jólét megelégedettséget és tartós boldogságot hozott Hongkong lakói számára? Nem, de néhányan keresni kezdték, és meg is találták a gazdagság egy sokkal értékesebb formáját.
Szellemi gazdagságot találtak
A hongkongi születésű Alfred egyike azoknak, akik megtalálták a felbecsülhetetlen szellemi gazdagságot. Sikeres pályafutása során egy nemzetközi üzleti konglomerátum igazgatója lett, melynek központja Angliában volt. Mint sok más embernek Hongkongban, neki is az volt a célja az életben, hogy sok pénzt keressen, legyen saját háza, jókat ehessen és jól éljen. Úgy látszott, az állása és a jövedelme segítségével mindezt megvalósította. De boldog volt? „Tapasztalatból megtanultam, hogy a pénznek valójában megvannak a maga korlátai” — panaszkodott Alfred. Állandóan aggódott amiatt, hogy meddig fog kitartani a spórolt pénze, ha elveszíti az állását. Amikor több időt szentelt a munkájára, akkor családi gondok merültek fel. A felesége, Emily, lehangolt volt, amikor a fiuk hirtelen meghalt. „Tudni akartam, hogy hol van, hogy tehessek érte valamit” — mondta. Mivel semmit sem tudott tenni, teljesen elcsüggedt.
Justina még fiatal korában elvesztette az édesapját. De saját erőfeszítéssel elvégezte a nagynevű Hongkong Egyetemet. Ennek eredményeképpen a kormány alkalmazásában kapott állást. Kantoni nyelven ezt gum fan woon-nak, arany rízsedénynek hívják — biztos munkahelyet és jó fizetést jelent. Ám Justina nem volt sem boldog, sem elégedett. Gyakran eltűnődött azon, hogy mi az élet célja és mit tartogat a jövő. A férje, Francis, szintén úgy érezte, hogy az élet céltalan. Úgy érezte magát, mint egy fogaskerék egy hatalmas gépezetben, mint egy senki, akit befogtak egy véget nem érő folyamatra.
Azután itt van Ricky, egy kereskedelmi vállalat igazgatója. Bár sok pénzt keresett, más oldalról kezdte nézni az életet — a munkatársak között gyilkos harcot, a házasságában pedig nehézségeket tapasztalt. A pénz nem segített neki ezeknek a nehézségeknek a megoldásában. A felesége, Wendy szerint biztonságot nyújt az, ha valakinek elfogadható a pályafutása, sok pénze van, és egy politikailag stabil társadalomban él. De vajon meddig tartana a látszólag biztonságos élete? Ez nyugtalanította őt, mivel a halál valósága azt az érzést keltette benne, hogy az élet értelmetlen és céltalan.
Davidnek is megvan a maga története. Az egyetemi végzettsége jó állást és gazdasági biztonságot hozott neki, de nem talált megelégedést. Miért? Belemerült az evolúció és a filozófia tanulmányozásába, és abban hitt, hogy az élet nem hoz többet a jelenlegi létezésnél. David úgy érezte, hogy nincsenek kilátásai a jövőt illetően, és minden anyagi gazdagsága ellenére kétségbeesett volt.
Bár ezen egyének meglehetősen különböző háttérrel rendelkeztek, egy dologban azonban közösek voltak. Mindannyian megvalósították azt, ami szerintük boldogságot és megelégedést hoz az életben. Ám, mikor ahhoz a ponthoz értek, hogy az álmaikat megvalósultnak hitték, az életük mégis üres volt.
Isten szerint gazdagodtak
Alfred, Justina és a többiek helyzete, akiket megemlítettünk, nagyon hasonlít a Jézus példázatában szereplő gazdag emberre. Ő ’magának gyűjtött, és nem Isten szerint volt gazdag’ (Lukács 12:21, Ökumenikus fordítás). Örömükre azonban találtak valami jobbat — igazi gazdagsággal teli életet. Azok, akik igazi boldogságra és megelégedésre vágynak, „ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, a ki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra [élvezetünkre, New World Translation]” (1Timótheus 6:17). Igen, az, hogy megismerték az igaz Istent, Jehovát, és hogy belé vetették bizalmukat, mindegyikük életét megváltoztatta. Nézzük meg, hogyan történt mindez.
Alfred és Emily összeomlott, amikor a fiuk hirtelen meghalt, és összes anyagi dolgaik sem tudták enyhíteni a fájdalmukat. Jártak templomba, de még mindig üresnek és elégedetlennek érezték magukat. Azután Jehova Tanúinak egyike felkereste őket és megkérdezte: „Mi az ember reménye a jövőt illetően?” Alfred aszerint válaszolt, amit a templomban a mennyországról és a pokolról mondtak. Azonban a Bibliából a Tanú megmutatta neki, hogy a halottak „semmit nem tudnak”; és hogy azok, akik Isten emlékezetében vannak, az emberiség közös sírjában várnak a feltámadásra (Prédikátor 9:7, 12). Ez logikusnak és ésszerűnek hangzott Alfred számára. Most felismerte, hogy a fia nem szenved valahol, hanem halálalvásban van azzal a reménnyel, hogy talán újra egyesítik a családjával feltámadás által. Micsoda vigasztalás és megnyugvás! Idővel Alfred és felesége elfogadtak egy házi bibliatanulmányozást és elindultak azon az úton, hogy szilárdan megragadják a Biblia által felkínált igazi gazdagságot.
Justina kiábrándult lett, mert a munkatársai között nem sikerült az emberek iránti segítőkészség szellemére találnia. Mint hívő katolikusnak csalódást okozott, amikor azt vette észre, hogy a pap ugyanúgy dohányzik és táncolni jár, mint más emberek. Azután kapcsolatba került Jehova Tanúival és kezdett kielégítő, Írás szerinti válaszokat kapni sok kérdésére. A pap csak a saját véleményét mondta el, és Justina 16 éve nem nyitotta ki a Bibliáját annak ellenére, hogy rendszeresen járt templomba és laikus munkatárs volt már 10 éve.
Amint a Tanúk tanulmányozták a Bibliát Justinával és Francisszel, a férjre nagy hatást gyakorolt a hitükben és cselekedetükben megnyilvánuló világméretű egység. Francis meggyőződött arról, hogy Isten létezik. Elvégre csak egy élő, igaz Isten képes ilyen befolyást gyakorolni az emberek egy nemzetközi csoportjára. Milyen boldog ez a házaspár, hogy igazi gazdagságot talált!
Ricky és Wendy tudta, hogy tenniük kell valamit, amikor azt látták, hogy komoly, személyes problémáik fokozatosan elárasztják őket. Mivel mindketten érintkezésben voltak már Jehova Tanúival a múltban, külön-külön magukhoz ragadták a kezdeményezést, hogy újra megtalálják őket. Komoly erőfeszítések árán Ricky és Wendy nem csak gyakorlatias megoldást talált a problémáikra, de igazi gazdagságot is a ’boldog Istennel’, Jehovával való személyes kapcsolatban (1Timótheus 1:11).
David élete is megváltozott, amikor Jehova Tanúi meglátogatták. Azzal a feltett szándékkal, hogy leleplezze a hibáikat, beleegyezett, hogy visszajöjjenek. Idővel azonban megnyíltak a szemei, mert látni kezdte, hogy a Biblia tudományos és történelmi szempontból, valamint más tekintetben is pontos. Mindez segített Davidnek, hogy úgy lássa a Bibliát, mint az igazság könyvét, amely igazi célt adott az életének. Micsoda boldog és gazdagító változás ez számára!
Még sokaknak segítenek, hogy megtalálják az igazi gazdagságot
Hongkong nyüzsgő lakosságában Alfred, Emily, Justina, Francis és a többiek, akiket megemlítettünk, csupán néhány azok közül, akik megtalálták a Biblia igazságának igazi gazdagságát és a Jehova Istenbe vetett hitet. 1992-ben Jehova mintegy 2600 Tanúja összesen körülbelül 900 000 órát töltött a hongkongiak felkeresésével, és több mint 3800 házi bibliatanulmányozást vezettek velük. Jóllehet Hongkongban az életritmus gyors, és az emberek elfoglaltak. Azonkívül, hogy házról házra járnak, sok sikert érnek el a Királyság-hírnökök az utcai tanúskodásban is. Kapcsolatba lépnek az emberekkel a munkahelyeiken is, felkeresve az irodai alkalmazottakat, kereskedőket, farmereket és a Dél-kínai-tengerről a halászatból visszatérő embereket.
Valóban elmondhatjuk, hogy „az aratni való sok, de a munkás kevés” Hongkongban (Máté 9:37). Jelenleg a Tanúk aránya a lakossághoz képest 1:2300. Érzékelve az aratómunka sürgősségét, a 2600 Királyság-hirnökből közel 600 úttörőként, azaz a Jóhír teljes idejű prédikálójaként szolgál. Jehova Tanúi Hongkongban, akárcsak máshol, felismerik, hogy ’az Úrnak áldása gazdagít meg’ (Példabeszédek 10:22). Ezért keményen munkálkodnak azon, hogy még sokkal több embernek segítsenek ebben a virágzó társadalomban az igazi gazdagság megtalálásában.
[Térkép a 23. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
DÉL-KÍNAI-TENGER
KÍNA
Honkong
Kilométer
Mérföld
15
15