A „Királyság-hírnökök” bejárják Guyana sok vizét

GUYANA.a Ennek az amerikai indián szónak a jelentése: „a vizek földje.” Milyen találóan írja le Dél-Amerika egyedüli angolul beszélő országának terepét. Az országot folyók és mellékfolyók sokasága szeli át keresztül-kasul, amelyek a Guyanai-hegyvidéktől kiindulva kígyóznak a trópusi dzsungeleken keresztül az Atlanti-óceánig. Ezek a vízi utak létfontosságú útvonalat képeznek sok falu és farm számára, amelyek elszórtan helyezkednek el a part mentén.

Guyanában Jehova Tanúi felismerték, hogy amikor Jézus megjövendölte: „Az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek” — ez azt is magában foglalja, hogy a folyómenti területeken élő embereknek is prédikálják a Jóhírt (Máté 24:14). Így éveken keresztül Tanúk csoportjai, köztük sok úttörő, csónakokat használtak, nagyokat és kicsiket, hogy rendszeresen bejárják Guyana vizeit, és elvigyék a Jóhírt az embereknek.

A munka megsegítésére a Watch Tower Society Guyanában a mai napig öt facsónakot működtet Kingdom Proclaimer (Királyság-hírnök) I-től egészen Kingdom Proclaimer V. elnevezéssel. Ezek hétméteres, nyitott és V-alakú hajótesttel rendelkező facsónakok, úgynevezett balahook, amelyeket egy Tanú család épített és tart fenn. Az eredeti két csónakot, amelyre a helyi Tanúk szeretetteljesen Proclaimers néven utalnak, kivonták a forgalomból, miután évtizedeken keresztül szolgáltak. A III-as, IV-es és V-ös azonban még mindig aktív a szolgálatban a Pomeroon, a Mahaica és a Demerara-folyón.

A Demerarán

Nagy-Britanniában és Európa egyes részein, a „demerara” szóról az embereknek egy bizonyos aranybarna nádcukor jut eszükbe — amely főleg az iszapos, sáros partú, folyómenti ültetvényekről származik. A nyugati parton, a tengerpartról vezető út ott végződik, ahol a cukornádtermesztés véget ér. Innentől a Tanúk a Kingdom Proclaimertől függnek, hogy elvigyék Jehova Királyságának édes üzenetét a folyóparti lakosoknak — hinduknak, mohamedánoknak, és névleges keresztényeknek.

A prédikáló kampányok a Demerarán lehetnek egynapos utak, vagy néhány hétig is eltarthatnak, amikor a Tanúk az egyik mólótól a másik mólóig mennek, hajnalhasadtától sötétedésig. Az éjszakai utazásokon az úttörők nem csak főznek és esznek a csónakon, hanem ott is alszanak. Amikor beesteledik, a Proclaimert kikötik egy mangrovefához, vagy lehorgonyoznak egy dokk mentén, ha ez lehetséges. Két darab, 2 és fél méteres rudat állítanak fel, az egyiket a hajóorrnál, a másikat a hajófarnál. Kötelet feszítenek ki szorosan e rudak csúcsa között és vízhatlan ponyvával vonják be, ezzel egy tetőt, vagy fedelet alakítva ki. Fadeszkák helyettesítik az ágyakat, és a takaró meg az ágynemű szolgál matracként. Ennek ellenére könnyen elalszanak a hosszú nap után.

„A sáros vízben fürdenek?” — kérdezik az úttörőktől.

„Ha el tudjuk kerülni, akkor nem! — hangzik a válasz. — Akárhányszor elhaladunk egy friss vizű patak mellett, megtöltjük tartályainkat vízzel főzésre, ivásra és fürdésre.”

Kitartásuk jutalmaként sok nagyszerű tapasztalatban van részük. Az egyik alkalommal feljött egy ember a mólóra, megállt szétvetett lábakkal, csípőre tette a kezét és nagy érdeklődéssel figyelt minket. „Kingdom Proclaimer V! — olvasta hangosan a hajó elejére írt nevet. — Jehova Tanúi kell hogy legyenek. Csak maguk azok, akik a ’királyság’ szót így használják. Már van Királyság-termük és most már van Kingdom Proclaimerük is.”

Gileádból a Pomeroonra

A Pomeroon-folyó menti munkálkodásnak valahogy más jellege van Frederick McAlman visszaemlékezése szerint. Egy évvel azután, hogy elvégezte az Őrtorony Gileád Biblia Iskolát 1970-ben, Charityre jött, az egyik vidéki folyómenti faluba, 34 kilométerrel beljebb a tengertől, a Pomeroon keleti partján, ahol a Királyság-hírnökök egy ötfőnyi kis csoportja volt.

„Öt hosszú éven át meg volt az az ’örömünk’, hogy a Kingdom Proclaimer II-t evezhettük a Pomeroonon föl és le, mielőtt kaptunk volna egy használt hat lóerős csónakmotort” — beszéli el McAlman testvér. Az árral haladva végig prédikálhattunk a keleti parton egészen Hackneyig, 11 kilométerre a torkolattól. Ott kellemesen aludhattunk DeCambra testvérnő otthonában, aki ennek a területnek a bábája volt abban az időben. Másnap általában kora reggel folytattuk utunkat a folyamtorkolatig, mielőtt átmentünk a folyó nyugati partjára. Azután visszafelé munkálkodtunk a 34 kilométeres úton Charityig.”

A hat lóerős motor jó szolgálatot tett nekik tíz évig. Majd 1986-ban felcserélték egy új 15 lóerős modellel. Több mint huszonegy évi hűséges szolgálat után a Pomeroonon McAlman testvér megelégedett érzéssel tekinthet az új Királyság-teremre Charityben, amit ma egy 43 főnyi gyülekezet használ, akik a folyó felső és alsó részéről jönnek ide. Az átlagos gyülekezeti létszám meghaladta a 60 főt és 1992-ben Jézus Krisztus halálának Emlékünnepén 190 főnyi sokaság volt jelen!

Keresve az „Őrtornyos embert”

A hétfői nap a piacnap Charityben. Ezért ez egy jó alkalom és hely a Jóhír prédikálására, és a Tanúk ott vannak az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratokkal. Egyik nap az 1970-es évek elején, Monica Fitzallen a Moruka menti Warimuriról eljött a piacra és elfogadott két folyóiratot McAlman testvértől. Amikor azonban hazaért, a folyóiratokat a ruhásszekrényének mélyére tette.

„Ott is maradtak két évig, anélkül hogy olvastam volna — emlékszik vissza Monica. — Majd megbetegedtem és ágyhoz kötött lettem egy kis időre. Amint jobban éreztem magam elkezdtem mindenféle olvasnivaló után nézni, hogy lefoglaljam magam. Végül eszembe jutott a ruhásszekrényemben lévő két folyóirat és elkezdtem megvizsgálni.” Azonnal felismerte, hogy ez az igazság.

Amikor Monica meggyógyult, megkérte férjét, Eugene-t, keressen Pomeroon közelében munkát, így talán meg tudja találni azt a férfit, aki a folyóiratokat adta. Eugene beleegyezett, de csak egy hétre talált munkát a Pomeroon területén egy farmon, hétfőtől szombat délig.

Azon a szombaton Monica még mindig nem találta meg azt az embert, aki a folyóiratokat adta. Dél körül megkérdezte férjét, lehetővé teszi-e a folyó sodrása, hogy Charitybe evezzenek, az „Őrtornyos ember” felkutatására. Amint befejezte a beszélgetést, lépéseket hallottak a sétányon és egy testvérnő mosolygós arcát látták, aki azért jött, hogy felajánlja a folyóiratok legutóbbi példányát. „Ön egyike az Őrtornyos embereknek?” — kérdezte Monica. Sok-sok kérdés következett utána, és a testvérnőnek vissza kellett mennie erősítésért a csónakhoz. És ki volt az, aki megjelent? Ki más, mint McAlman testvér!

A bibliatanulmányozás levelezés útján folyt. Kis idő elteltével Monica elküldte levelét az anglikán egyházhoz, hogy kilép. Válaszként egy megjegyzést kapott a paptól: „Ne hallgasson JT-ira. Felületesek a Biblia megértésében. Elmegyek, hogy megbeszéljük ezt a dolgot Önnel.” A pap a mai napig nem jelent még meg. Időközben Monica 1975-ben alámerítkezett. Egy évvel később a férje, akit a testvérek ma szeretetteljesen Eugene bácsinak hívnak, szintén alámerítkezett, miután alaposan és tüzetesen megvizsgálta az Írásokat (Cselekedetek 17:10, 11). Bár kenuval 12 órányira laknak Charitytől, a legközelebbi gyülekezet helyszínétől, mégis a mai napig aktív Királyság-hírnökök maradtak.

Misszionáriusi utazások a belterületeken

Az utóbbi években a Watch Tower Society támogatja a rendszeres misszionáriusi utazásokat, egészen mélyen a belterületekre. A csónakokra felszerelt motorok segítségével a készséges önkéntesek megízlelték, mennyire lelkesítő elvinni a Jóhírt azoknak az embereknek, akik az amerikai indián rezervátumokban és az elszigetelt fakitermelő és farmközösségekben élnek, a vízi úttól távol eső belső területeken. Az úttörőknek a szó szoros értelmében kiváltságukban áll elsőként elvinni ’Jehova [életmentő] nevét’ ezekre a távoleső területekre (Róma 10:13–15, NW). A testvéreknek sok nehézség közepette kell kitartaniuk, néha három teljes napon át hajózva fel a vízi úton, hogy elérjenek néhányat ezek közül a területek közül. A jutalom azonban bőségesen kárpótolja őket.

Egy pünkösdista fiatalemberrel — aki közel lakik Kwebanna fakitermelő közösségéhez a Waini-folyó mentén — felvették a kapcsolatot, amikor először arra a területre utaztak 1991 júliusában. A következő látogatás alkalmával októberben elkezdték a bibliatanulmányozást. Első alkalommal láthatta a saját Bibliájában, hogy Isten neve Jehova, hogy Jézus nem a Mindenható, és hogy a háromság dogmája nem alapul az Írásokon (Zsoltárok 83:19; 1Korinthus 11:3). Annyira fellelkesült, hogy miután elmentek a testvérek, összehívta pünkösdista társait, és elkezdte megmutatni nekik a saját Bibliájukból az igazságot Jehova Istenről és Jézus Krisztusról. Amikor a többségük hátat fordított az igazságnak, elhatározta: itt az ideje, hogy kilépjen és kifusson ’nagy Babilonból’ (Jelenések 18:2, 4). Amikor a testvérek 1992 februárjában visszajöttek, hogy meglátogassák, elmondta nekik, mi történt vele és hozzáfűzte: „Szeretnék csatlakozni hozzátok. Szeretnék Jehova Tanúja lenni. Tanítani szeretném az igazságra az embereket!”

Az ehhez hasonló tapasztalatok segítettek abban, hogy a testvérek tovább folytassák ezt a kihívással teljes munkát. Azoknak, akik folytatják a misszionáriusi utazást, fel kell áldozniuk az otthon kényelmét, kiteszik magukat az olyan betegségeknek, mint például a malária, és ki kell tartaniuk az őserdei élet veszélyei ellenére. Azonban akik otthon maradnak, szintén áldozatokat hoznak. A családok hiányolják a szeretteiket, néha hetekig. A gyülekezeteknek vének és más fiatal testvérek nélkül kell tevékenykedniük, esetenként csak egy testvér marad otthon, aki törődik a gyülekezet szükségleteivel. Mégis, mekkora az öröm és a felbuzdulás, amikor a gyülekezet hallja azokat az ösztönző tapasztalatokat visszatérésükkor! Az ára eltörpül mellettük.

Azok a Királyság-hírnökök, akik rendszeresen bejárják Guyana sok vizét a Jóhírrel, igazán egyedülálló tapasztalatoknak örvendhetnek. Munkatársaikkal együtt a világ minden részén bátran és készségesen ’viszik dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét’ (Zsidók 13:15).

[Lábjegyzet]

[Térképek a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

HONDURAS

NICARAGUA

COSTA RICA

PANAMA

VENEZUELA

KOLUMBIA

GUYANA

SURINAME

FRANCIA GUYANA

BRAZÍLIA

BOLÍVIA

ATLANTI-ÓCEÁN

[Képek a 26–27. oldalon]

Balra: Tanúskodás piaci napon

Fent: A Jóhír megbeszélése a Demerara-folyónál

Fent jobbra: Misszionárius csoport evez visszafelé a táborhoz