Gondoskodás az idősekről — Kihívás és jutalom
SHINETSU, egy keresztény szolga, végtelenül élvezte a megbízatását. Háromtagú családjához az anyósa is hozzátartozott. Boldogan munkálkodtak együtt Jehova Tanúinak egyik kicsiny gyülekezetével, tanították az embereknek a Bibliát, míg egy napon megkérték, hogy vegyen fontolóra egy megbízatást, amely abból áll, hogy látogatás céljából gyülekezetekhez utaznak a feleségével? Ez azzal járna, hogy minden héten más helyen kell lakniuk. Nagyon örült a lehetőségnek, de ki fog gondoskodni a felesége édesanyjáról?
Bizonyosan sok család néz szembe hasonló kihívással: hogyan viseljék legjobban gondját idős szüleiknek? Általában ritkán gondolnak erre a dologra addig, amíg a szülők meglehetősen jó egészségnek örvendenek, és dolgoznak. Apró dolgok azonban elárulhatják, hogy öregszenek: például remeg a kezük, amikor cérnát akarnak befűzni a tűbe vagy cserbenhagyja őket az emlékezetük, amikor megpróbálják felidézni, hogy hol is látták azt a tárgyat, amelyet nem találnak. Az ember gyakran csak egy váratlan baleset vagy betegség esetén vesz tudomást arról, hogy segítségre szorulnak. Valamit tenni kell.
Némely országban az aránylag jó egészségnek örvendő szülők inkább a házaspárukkal élnek időskorukban, mint gyermekeikkel. Más országokban — például számos keleti és afrikai országban — az a természetes, ha az idősek a gyermekeiknél, kiváltképp a legidősebb fiuknál laknak. Különösen így van ez akkor, ha a szülők ágyhoz kötöttek. Japánban például körülbelül 240 000 65 éves és azon felüli, valamilyen mértékben ágyhoz kötött emberről gondoskodik otthon a családja.
Ekölcsi és Írás szerinti kötelesség
Noha olyan nemzedékben élünk, amelyben sokan válnak ’magukat szeretőkké’, és ’szeretet [természetes vonzalom, New World Translation] nélkül valókká’, nekünk egyértelmű erkölcsi és Írás szerinti kötelességünk van az idősek irányában (2Timótheus 3:1–5). Tomiko, aki Parkinson-kóros idős édesanyjáról gondoskodik, amikor róla beszélt, kifejezte, milyen erkölcsi kötelességet érez: „Ő 20 éven át gondoskodott rólam. Most én szeretném ugyanazt tenni vele.” Bölcs Salamon király így figyelmeztet: „Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik” (Példabeszédek 23:22).
Ezt az Írás szerinti rendelkezést még az sem teszi érvénytelenné, ha a hitetlen szülő vallási előítéletet vagy gyűlöletet táplál. A keresztény Pál apostol ihletés által ezt írta: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8). Jézus példát mutatott számunkra ezen a téren, amikor a halála előtti egyik utolsó cselekedeteként, intézkedett, hogy gondoskodjanak az édesanyjáról (János 19:26, 27).
A felmerülő nehézségek leküzdése
Mindenki részéről alkalmazkodásra van szükség, amikor az évek óta külön élő családok egyesülnek újra. Az ilyen változások rendkívüli szeretetet, türelmet, valamint kölcsönös megértést igényelnek. Ha a legidősebb, vagy egy másik fiú, vagy lány költözik családjával a szülők otthonába, egy sereg teljesen új körülmény adódik. Talán új álláshoz, a gyerekeknek új iskolához, és új szomszédokhoz kell hozzászokni. Ez gyakran megnöveli a feleség feladatait is.
A szülők számára is éppen ilyen nehéz az alkalmazkodás. Lehet, hogy már hozzászoktak egy bizonyos mértékű magánélethez, csendhez és szabadsághoz; most viszont el kell majd viselniük a virgonc unokák és barátaik lármáját. Megszokták, hogy maguk hozták meg a döntéseiket, és ezért rossz néven vehetnek bármely irányításukra vonatkozó próbálkozást. Számos szülő számítva arra, hogy fiaik családja egy nap hozzájuk fog költözni, egy átjáró folyosóval egybekötött külön házat épített a házához, vagy annak szomszédságában, így biztosítva bizonyos mértékű függetlenséget mindenki számára.
Ahol kicsi a lakás, ott még nagyobb változtatásra lehet szükség, mivel helyet kell készíteni az újonnan érkezettek számára. Egy édesanya nevetve emlékezett vissza arra, milyen izgatott volt a négy lánya, amikor újabb bútorokat és egyéb holmikat vittek be a hálószobájukba, hogy helyet készítsenek a 80 éves nagymamájuknak. A legtöbb gond azonban magától is megoldódik, amint mindenki belátja, hogy alkalmazkodnia kell, és eszébe jut a Biblia figyelmeztetése, hogy a szeretet „nem keresi a maga hasznát” (1Korinthus 13:5).
A szabadság elvesztése
Komoly gondot okozhat egy keresztény feleség számára, ha férje nem osztja a felesége hitét, és elhatározza, hogy szüleihez költözik a családjával. A családról történő gondoskodás követelménye látszólag lehetetlenné teszi számára, hogy összhangba hozza keresztényi kötelességeit egyéb kötelezettségeivel. Setsuko ezt mondta: „Férjem úgy érezte, veszélyes egyedül hagyni a kissé szenilis édesanyját, és azt akarta, hogy állandóan otthon legyek mellette. Amikor megpróbáltam elmenni egy összejövetelre, ideges lett és panaszkodni kezdett. Japán neveltetésemnél fogva először én is helytelennek éreztem egyedül hagyni az anyósomat. Később azonban rájöttem arra, hogy ez a dolog nem megoldhatatlan.”
Hisako hasonló gonddal nézett szembe. „Amikor a férjem családjához költöztünk — számol be tapasztalatairól —, a férjem azt akarta, hogy változtassam meg a vallásomat, és hagyjak fel vallásos tevékenységemmel, mert attól félt, hogy mit fognak majd szólni a rokonai. Súlyosbította a helyzetemet, hogy a szomszédságban élő rokonok vasárnaponként ellátogattak hozzánk, megnehezítve számomra az összejövetelek látogatását. Ráadásul a gyerekek inkább az unokatestvéreikkel szerettek volna játszani, mintsem az összejövetelekre menni. Beláttam, hogy veszélybe került a szellemiségünk. Határozottan állást kellett foglalnom, és megmagyaráznom a férjemnek, hogy a vallásom nem egy ruha, amelyet ki lehet cserélni, hanem nagyon fontos számomra. Idővel a család alkalmazkodott.”
Némelyek úgy jutottak több szabadidőhöz, hogy heti egy vagy két alkalomra bejárónőt fogadtak. Mások a gyermekeik, közeli rokonaik, sőt a gyülekezetbeli barátaik segítségével szereztek valamennyi szabadidőt személyes tennivalóik és keresztény tevékenységük elvégzéséhez. Esténként és hétvégeken, amikor a férjek otthon vannak, ők is segítséget nyújthatnak (Prédikátor 4:9).
Tevékenységben tartani őket
Az idősek tevékenységben tartása egy másik olyan kihívás, amellyel szembe kell nézni. Némely idős személy boldogan segít a főzésben és egyéb házimunkában. Érzik, hogy szükség van rájuk, ha megkérik őket, hogy vigyázzanak a gyerekekre és megelégedettséget találnak egy kis veteményes kert gondozásában, virágok ápolásában, vagy ha részt vehetnek valamilyen hobbiban.
Mások azonban átaludnák a nap nagy részét, és elvárják, hogy kiszolgálják őket. Úgy tűnik azonban, hogy jólétükhöz, hosszú életükhöz és elméjük frissességéhez fontos a lehető legtevékenyebb állapotban tartani őket. Hideko, noha édesanyja tolószékhez volt kötve, mégis elvitte őt az összejövetelekre, és úgy találta, hogy azok serkentőleg hatottak édesanyjára, és neki éppen erre volt szüksége. Mindenki melegen üdvözölte őt, és beszélgetésbe elegyedett vele. Az iránta megnyilvánuló figyelmesség eredményeként végül beleegyezett abba, hogy egy idősebb testvérnővel elkezdje tanulmányozni a Bibliát. Egy házaspár — amely az egyik fél Alzheimer-kórban szenvedő szülőjére visel gondot — magával viszi őt a keresztény összejövetelekre. „Általában semmihez sincs kedve — jegyezték meg — az összejöveteleken azonban jól érzi magát. Mindig melegen fogadják, és ezért szívesen jön velünk. Úgy érezzük, nagyon jó hatást gyakorol rá.”
A cikk elején említett Shinetsu úgy oldotta meg problémáját, hogy talált egy lakást az anyósa számára, annak a területnek a középponti részén, ahol utazószolgaként szolgált. Ő és a felesége így minden héten a különböző gyülekezetek látogatása közötti időt nála töltik. Kyoko a felesége mondja: „Édesanyám érzi, hogy ő munkánk fontos részét képezi, és szükségesnek érzi magát. Boldog, amikor férjem megkéri, hogy főzzön számára valamilyen különleges ételt.”
A szenilitás kezelése
A szülők öregedése különböző mértékű szenilitással járhat, s emiatt egyre több figyelmességet igényelnek. Megfeledkeznek napokról, dátumokról, alkalmakról és ígéretekről. Elmulasztják levágatni hajukat, és kimosni ruháikat. Még az is előfordulhat, hogy elfelejtik, hogyan kell felöltözni és megfürödni. Sokan elvesztik tájékozódási képességüket, míg mások álmatlanságtól szenvedhetnek éjszakánként. Hajlamosak ismételni önmagukat, és felháborodnak, ha erre valaki felhívja a figyelmüket. Elméjük csúfos játékokat űz velük. Azt képzelhetik, hogy meglopták őket, vagy hogy rablók próbáltak betörni a házba. Egy négy leánygyermekes családnak állandóan alaptalan vádaskodásokat kellett hallgatnia a lányok nemi erkölcstelenségéről. „Bosszantó volt — mondják —, de megtanultuk elviselni a vádaskodásokat, és megpróbáltuk másra terelni a témát. Nem volt értelme a Nagyival vitatkozni” (Példabeszédek 17:27).
Kielégítésre váró érzelmi igények
Az öregkor megpróbáltatásokkal jár az idős emberek számára. Súlyos betegségeket, mozgáskorlátozottságot és gondolkozási zavarokat kell elviselniük. Sokan kilátástalannak és céltalannak érzik az életüket. Úgy érezhetik, hogy terhet jelentenek mások számára, és kijelentik, hogy jobb lenne nekik meghalni. Szükségük van arra, hogy szeretetet, tiszteletet kapjanak, és bevonják őket a dolgokba (3Mózes 19:32). Hisako elmondja: „Mindig megpróbáljuk Anyukámat is belevonni a beszélgetésbe, ha éppen jelen van, és igyekszünk, hogy lehetőleg ő legyen a beszélgetésünk tárgya.” Egy másik családban azzal próbálják nagyapjuk önbecsülését fenntartani, hogy őt kérik fel, az aznap sorrakerülő bibliaszöveg megbeszélésének levezetésére.
Állandóan törekednünk kell arra, hogy megőrizzük helyes szemléletünket az idősekről. Az ágyhoz kötött betegeknek nem esik jól, ha leereszkedő hangnemben beszélnek hozzájuk, vagy tiszteletlenül kezelik őket. „Mama nagyon érzékeny volt — magyarázza Kimiko, aki mozgásképtelen anyósával lakott együtt —, észrevette, ha nem szívesen ápoltam, vagy ha leereszkedő módon kezeltem őt.” Hidekonak is meg kellett találnia az illő hozzáállást. „Eleinte zavart, hogy gondoznom kell az anyósomat. Úttörő voltam [Jehova Tanúinak teljes idejű szolgája] és hiányzott a szolgálat. Később beláttam, hogy változtatnom kell a gondolkodásomon. Noha a házról házra végzett szolgálat nagyon fontos, azonban ez is hozzátartozik Isten parancsainak megtartásához (1Timótheus 5:8). Felismertem, hogy akkor találhatok igazi örömöt, ha több szeretetet és együttérzést fejlesztek ki magamban. Bántott a lelkiismeret, amikor a tennivalóimat csupán gépiesen, kötelességtudatból végeztem. Amikor egy baleset következtében fájdalmaim támadtak, anyósomra és az ő fájdalmaira gondoltam. Utána könnyebb volt több melegséget és együttérzést mutatnom iránta.”
A gondozók is figyelmet érdelmelnek
Ne feledkezzünk el arról sem, hogy értékelést kell kifejeznünk azok iránt, akikre kiváltképpen ránehezedik az idősek gondozásának a terhe! (Vö. Példabeszédek 31:28.) A legtöbb asszony továbbra is ellátja kötelezettségeit, akár értékelik, akár nem. Ha számba vesszük mennyi munka hárul rájuk, feltétlenül helyénvalóak az ilyen szavak. Valószínűleg több takarítást, mosást, és főzést kell elvégezniük. Számítsd még ezekhez, a kórházba vagy az orvoshoz történő utazásokat, valamint azt is, hogy mit jelenthet egy idős, beteg ember etetése és mosdatása. Egy az anyósát már hosszú ideje gondozó asszony mondta: „Tudom, hogy férjem számára nehéz szavakba foglalni az értékelését, más módokon azonban kimutatja, hogy megbecsüli azt, amit végzek.” Az egyszerű köszönő szavak mindenki számára nyilvánvalóvá teszik, hogy érdemes volt fáradságot hozni (Példabeszédek 25:11).
Jutalommal is jár
Számos család, amely már évek óta gondoskodik idős szülőkről, beszámol arról, hogy ez segített számukra olyan fontos keresztényi tulajdonságokat ápolni, mint kitartás, önfeláldozás, önzetlen szeretet, szorgalom, alázatosság és gyengédség. Számos családban szorosabbá váltak az érzelmi kötelékek. Egy további előny, hogy több lehetőség adódik a szülőkkel való beszélgetésre, és jobban meg lehet őket ismerni. Hisako ezt mondta az anyósáról: „Nagyon érdekes élete volt. Sok mindenen ment keresztül. Jobban megismertem őt, és megtanultam értékelni olyan tulajdonságait is, melyeket azelőtt észre sem vettem.”
„Volt idő — mielőtt elkezdtem tanulmányozni a Bibliát —, amikor el akartam válni, és el akartam menekülni a körülmények elől — magyarázza Kimiko, aki férje szüleit, és férje ágyhoz kötött nagyanyját gondozta. — De azután olvastam, hogy ’gondoskodnunk kell . . . az özvegyekről az ő megpróbáltatásukban’ (Jakab 1:27, NW). Boldog vagyok, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és most senki sem panaszkodhat a családban jogosan a hitem ellen. Tiszta a lelkiismeretem.” Egy férfi mondja: „Saját szememmel láthattam Ádám bűnének borzalmas hatását, és most még inkább felfogom a váltság szükségességét.”
Hamarosan te is új családtagot fogadsz a lakásodba? Avagy talán te költözöl idős szüleidhez? Nyugtalanságot érzel? Ez teljesen érthető. Ez alkalmazkodást igényel. De gazdag jutalomban részesülsz, midőn sikeresen megküzdesz a kihívásokkal!
[Kép a 24. oldalon]
Az idős embereknek szeretetre és tiszteletre van szükségük