Gazdag áldások a „Fényhordozók” Kerületkongresszusokon
MINTEGY 2700 évvel ezelőtt Ésaiás próféta a következőket írta: „Ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket” (Ésaiás 60:2). Milyen igaznak bizonyultak ezek a szavak! De van remény, mert Jehova úgy intézi, hogy felragyogjon a világosság. Az elmúlt esztendőben szívélyesen meghívták mindazokat, akik szeretik Isten világosságát, hogy vegyenek részt a „Fényhordozók” Kerületkongresszuson.
A kongresszusi programra először júniusban került sor Észak-Amerikában. Az ezt követő hónapokban aztán megtartották Kelet- és Nyugat-Európában, Közép- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és a tengerek szigetein. A résztvevők száma több millió volt. És milyen gazdag szellemi lakomát élvezhettek!
„Üdvözlünk mindannyiótokat, ti Fényhordozók!”
A legtöbb helyen pénteken kezdődött a kongresszus, és vasárnap délután ért véget. Amikor a résztvevők elfoglalták helyüket péntek délelőtt, örömmel hallgattak meg egy rövid áttekintést arról, hogyan lehet, hogy Jehova világossága ezekben az utolsó napokban fényesebb, mint valaha. Ezután a kongresszuselnök lépett az emelvényre. Kiemelte, hogy az igaz keresztényeknek fényhordozóknak kell lenniük, és melegen ezt mondta: „Üdvözlünk mindannyiótokat, ti Fényhordozók!” A kongresszusi program segíthet a küldötteknek, hogy folyamatosan visszatükrözzék Jehova világosságát.
A kulcselőadás áttekintést nyújtott az egész kongresszus jellegéről. A szónok emlékeztette a résztvevőket, hogy az emberiség világossága Éden kertjében hunyt ki. Azóta Sátán megvakította az embereket az igazság világosságát illetően (2Korinthus 4:4). Jézus azonban ’a nemzetek világosságaként’ jelent meg (Ésaiás 42:1–6). Feltárta vallási hamisságaikat, azonosította a sötétség cselekedeteit, támogatta Jehova szuverenitását és prédikálta a Királyság jó hírét. Jézus követői ugyanezt tették — és teszik ma is! (Máté 28:19, 20). A szónok lelkesen mondotta: ’Jézushoz hasonlóan fényhordozók lehetünk. Nincs munka, ami fontosabb lenne napjainkban. És nincs nagyobb kiváltság.’
Az első kongresszusi ülésszak vége meglepetést tartogatott. A kongresszuselnök jelent meg ismét az emelvényen és bejelentette az elsőt a négy új traktátusból. Lelkes taps fogadta a bejelentést, és minden jelenlévő kongresszusi küldött kapott egy példányt ebből a traktátusból.
A péntek délutáni kongresszusi program alapvető fontosságú tanácsokkal foglalkozott a fényhordozó keresztények számára. Az első két előadás nagyszerű javaslatot adott arra vonatkozóan, hogyan kerülhetjük el, hogy beszennyezzen minket a világ sötétsége. Mivel Sátán a világosság angyalának tünteti fel magát, életfontosságú a szellemi szemléletmód fenntartása, hogy ne csábíthassanak el bennünket a világ tisztátalan dolgai (2Korinthus 11:14). Pál ezt tanácsolta: „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róma 12:2). A kongresszusi küldöttek meghallgatták, hogy a keresztény számára az átalakulás egy állandó folyamat. Elménk állandóan tisztul és formálódik, ahogy tanulmányozzuk Isten Szavát és alkalmazzuk a tanultakat. Ily módon egyre inkább olyanok leszünk, mint Jézus, aki „teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (János 1:14).
Fiatal fényhordozók
A péntek délután második felében a fitalokhoz szóltak. Az első előadás („Fiatalok — milyen életutat követtek?”) megdicsérte azokat a fiatal keresztényeket, akik a hűségben jó példák. De ugyanakkor emlékeztette őket, hogy Sátán különleges céltáblái. Még egy jól képzett atlétának is szüksége van edzőre. Ugyanígy a fiataloknak is szükségük van a szüleik és a gyülekezet segítségére, hogy a világosságban maradjanak.
Ezt hangsúlyozta a péntek délután záróprogramja, a nagyszerű dráma is, amelynek címe: Azt tedd, ami helyes Jehova szemében. A cselekmény középpontjában Jósiás király példája állt. Már fiatal gyermek korában eltökélt szándéka volt, hogy Jehovát szolgálja. Bár rosszra próbálták befolyásolni a körülötte lévők, de Hilkiás főpap irányításának és az Isten Törvénye iránti szeretetének köszönhetően Jósiás azt tette, ami helyes volt Jehova szemében. Bárcsak a mai fiatal keresztények is hasonló módon cselekednének!
Engedjük ragyogni a fényt!
Az éjszakai pihenés után a küldöttek arra számítva érkeztek a kongresszusra szombat délelőtt, hogy további építő, Írás szerinti tanácsokat fognak kapni. Nem csalódtak. A napiszöveg megbeszélését követően szimpóziummal folytatódott a program, amely azokat a módokat körvonalazta, ahogyan a keresztények engedhetik ragyogni fényüket (Máté 5:14–16). A prédikálás egyike a legfontosabb módoknak, és a helyes magaviselet is jelentős szerepet játszik. Amint a szónok említette, „a prédikálás tudatja másokkal, hogy mit hiszünk, de a szeretet gyakorlása mutatja be”.
Létfontosságú prédikáló segédeszközre hívták fel a résztvevők figyelmét — a traktátusokra. A küldöttek, még élénken elméjükben tartva az előző napi bejelentést, tapasztalatokat hallgattak meg arról, milyen erőteljes hatásúak ezek a kis eszközök. A küldöttek arra kaptak buzdítást, hogy mindig legyen náluk elegendő traktátus, felkészülve minden lehetőségre.
A következőkben az úttörőkre hívták fel a figyelmet: azokra a teljes idejű Királyság-hírnökökre, akik keményen munkálkodnak fényhordozói szerepükben. Valóban megérdemlik az elismerésünket e keményen munkálkodó úttörők! S számuk egyre nő. Még azokban az országokban is kiszélesedtek az úttörők sorai, ahol csak nemrégiben engedélyezték a szabad vallásgyakorlást. Arra buzdították az úttörőket, hogy tartsák nagy becsben kiváltságukat. Azokat pedig, akik még nem vállaltak úttörőszolgálatot, arra ösztönözték, hogy vizsgálják felül a helyzetüket. Talán ők is rendezhetnék úgy az ügyeiket, hogy engedjék ragyogni fényüket a teljes idejű szolgálatban.
Fényhordozónak lenni gyakran áldozatokat kíván, és ez került kihangsúlyozásra a következő előadásban: „Szolgáljuk Jehovát önfeláldozó szellemmel!” Pál így kérlelt: „Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul” (Róma 12:1). Önfeláldozó szellemet tanúsítanak azok is, akik kitartanak üldözés közepette. Az úttörők naponta áldozatokat hoznak, hogy megmaradhassanak a teljes idejű szolgálatban. Tulajdonképpen minden igaz keresztény áldozatokat hoz, amikor inkább Jehova szolgálatában foglalja el magát, s nem e világ önző, anyagias életmódját követi. Az ilyen életút gazdag áldásokat eredményez Jehovától.
Ez az előadás méltó bevezetője volt a következőnek — az alámerítési beszédnek. Akik a „Fényhordozók” Kerületkongresszuson merítkeztek alá, bizonyára nem fogják elfelejteni ezt az előadást. Alámerítkezésük mindig életük csúcspontja lesz. Emlékeztették őket, hogy Jézus Krisztus példáját kell követniük, aki 30 éves korában merítkezett alá. Az alámerítkezésre jelentkezettek azonkívül boldogan emlékeztek arra, hogy ők már ’levetették a sötétség cselekedeteit’, és úgy döntöttek, hogy ’Jehovának szolgálnak’ (Róma 12:11; 13:12). Örömmel álltak fel a kongresszusi résztvevők tömege előtt és tettek nyilvános kijelentést, mielőtt elindultak alámerítkezni (Róma 10:10). Jehova áldását kérjük mindazokra, akik vízalámerítéssel szimbolizálták iránta való önátadásukat a „Fényhordozók” Kerületkongresszusokon.
Szombat délután néhány határozott figyelmeztetést hallhattunk. Ezek a következő előadásokban hangzottak el: „Kerüld a kapzsiság csapdáit!”, „Vajon valaki megrontja hasznos szokásaidat?” és „Őrizkedj a bálványimádás minden fajtájától!” E három előadás leleplezett néhány taktikát, amelyet Sátán használ fel, hogy meggyengítse a keresztényeket. Iskariot Júdás apostol volt, de pénzért elárulta Jézust. A fiatal Sámuelt bár helyesen nevelték Jehova imádatának nemzeti központjában, mégis elkerülhetetlenül az a veszély fenyegette, hogy nagyon rossz társaságba keveredik (1Sámuel 2:12, 18–20). A bálványimádás olyan dolgokat is magában foglalhat, mint a szexuális erkölcstelenség és a mohóság (Efézus 5:5; Kolossé 3:5). Igen, a kapzsiság, a rossz társaság és a bálványimádás mind veszélyes, ezért kerülni kell.
A kongresszusi program aztán, jelképesen szólva, sebességet váltott. A következő előadás néhány érdekes bibliai kérdést vetett fel, amelyeket meg is válaszolt. Meg tudod-e például magyarázni, hogy azok az emberek, akik nem fogadják el az igazságot és még a nagy nyomorúság előtt meghalnak, fel fognak-e támadni? Mit tehet a keresztény nő vagy férfi, ha nem talál magához illő házastársat? A küldötteket arra buzdították, hogy bibliai ismeretük elmélyítése érdekében teljes mértékben fordítsák hasznukra Az Őr Torony kiadványok indexét, különösen az „Olvasók kérdései” alcím alatti részt.
Krisztus jelenléte és megnyilatkozása
A szombat délutáni program befejező része egy próféciát tárgyaló szimpózium volt, címe: „Krisztus jelenlétének és megnyilatkozásának megvilágítása.” Áttekintette a Jézus Krisztus jelenlétét bizonyító „jel” főbb részeit (Máté 24:3). A második részben „a hű és értelmes rabszolga” mai tevékenysége került megtárgyalásra (Máté 24:45–47). Rámutatott, hogy a rabszolga-osztály 1919 óta hűségesen pásztorkodik a Királyság jó hírét bejelentő prédikálómunka fölött. Akkor gyűjtetett össze minden nemzetből a nagy sokaság, hogy a felkent keresztényekkel együtt részt vegyen Jehova fényének visszatükrözésében. A szónok így fejezte be: „Támogassuk hát továbbra is buzgón valamennyien a hű és értelmes rabszolgát. Ugyanis csak ebben az esetben lesz képes a közeljövőben minden juhszerű egyén meghallani e boldog szavakat: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ megalapításától számotokra elkészített királyságot” (Máté 25:34, NW).
Az utolsó szónok Jézus Krisztus megnyilatkozásának értelméről és azokról beszélt, amelyeket ez még magában foglal (1Korinthus 1:7). Micsoda élmény lesz majd ez a megnyilatkozás! Nagy-Babilon megsemmisül. A Sátán világa, valamint Jézus és angyalai között végbemenő nagy csata e rendszer pusztulásával fog véget érni. Végül maga Sátán is a mélységbe kerül és tétlenségre lesz kárhoztatva. Ugyanakkor ez a megkönnyebbülés időszaka lesz Isten népe számára, mivel az égben lezajlik a Bárány menyegzője és egy új föld veszi kezdetét. A szónok egy új brosúrát jelentett be a hallgatóság nagy örömére, címe: Valóban törődik velünk Isten? Milyen nagyszerű segítség lesz ez az őszinte egyének számára, akiknek meg kell ismerniük szerető Teremtőnket és a velünk kapcsolatos szándékait!
Keresztény háznép
Elérkezett a kongresszus befejező napja, a vasárnap. Mennyi minden várt még bemutatásra. A napiszöveg megbeszélése után a figyelem középpontjába a keresztény család került a „Törődjünk egymással a keresztény háznépen belül” című szimpózium keretében. Az első rész segített a résztvevőknek abban, hogy felismerjék, mi a sikeres keresztény család titka: a szellemi dolgok első helyre helyezése. A második részben arra buzdították a családokat, hogy tevékenykedjenek együtt, legyen szó akár összejöveteleken való részvételről, akár szántóföldi szolgálatról, családi tanulmányozásról, vagy pihenésről. A szimpózium harmadik részében pedig azon kiváltságukra és kötelességükre emlékeztették a küldötteket, hogy törődjenek az idősekkel. „Idős testvéreink és testvérnőink kincset érnek a gyülekezet számára” — mondta a szónok. Tegyük hát saját kincsünkké tapasztalataikat, és utánozzuk feddhetetlenségüket.
A következőkben a „józan gondolkodású” kifejezés értelmét vizsgáltuk meg (1Péter 4:7). Aki józan gondolkodású, az kiegyensúlyozott, érzékeny, megfontolt, alázatos és ésszerű. Különbséget tud tenni jó és rossz, igaz és hamis között. Ezenkívül törekszik jó szellemi egészségének megtartására.
A vasárnap délelőtti program utolsó előadása az Isten és Krisztus iránti alárendeltségünkkel foglalkozott. „Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy lojálisan alárendeljük magunkat Jehova Istennek és Fiának, Jézus Krisztusnak” — mondta a szónok. Előadásában bemutatta, hogyan hat ez ránk életünk minden területén. Mi segíthet, hogy alárendeltek maradjunk? Négy tulajdonság: a szeretet, az istenfélelem, a hit és az alázat.
Vasárnap délután
Máris itt volt a vasárnap délután, a kongresszus befejező ülésszaka. Sokaknak úgy tűnt, mintha csak most kezdődött volna el a kongresszus és máris véget ér.
A nyilvános előadás címe ez volt: „Kövesd a világ világosságát.” Érdekfeszítően magyarázta el, milyen szerepe van a fizikai fénynek az élet fenntartásában. A szónok aztán a szellemi fény még fontosabb szerepére mutatott rá. A fizikai fény néhány évtizedig tud életben tartani bennünket, a szellemi fény azonban egy egész örökkévalóságra életben tart. Az előadás egyik kiemelkedő része a János 1:1–16 versről versre történő magyarázata volt, ahol is Jézus a világ világosságaként azonosította magát. Ma, e gonosz rendszer utolsó éveiben sürgetőbb, mint valaha, hogy kövessük Jézust ebben a szerepben.
Az Őrtorony-összefoglalás után, amely az arra a hétre kijelölt tanulmányozási anyagot tárgyalta, következett a befejező előadás. A szónok örömmel mutatott rá, milyen sok új dologra számíthatunk még az előttünk álló napokban. Bejelentett például egy új dráma audiokazettát, amelynek címe: Cselekedjük buzgón Isten akaratát. S ez még nem minden. Egy új videokazetta-sorozatról is beszélt, amelynek a címe: A Biblia — a tények és próféciák könyve, s amelynek első témája: A Biblia — pontos történelem, megbízható prófécia.
Végül a szónok bejelentette, hogy 1993-ban négynapos kerületkongresszusokra kerül sor, köztük különleges nemzetközi összejövetelekre Afrikában, Ázsiában, Európában és Dél-Amerikában. Alighogy véget ért a „Fényhordozók” Kerületkongresszus, a küldöttek máris terveket kezdhettek szőni a következő évre.
Aztán eljött az ideje, hogy a kongresszusi küldöttek haza induljanak. Bizonyára jobban eltökéltek voltak, mint valaha, hogy tovább árasztják a fényt ebben az elsötétült világban. Szellemi jó dolgokal teli három nap után, nagy jelentőséget nyertek az utolsó beszédben utolsónak idézett írásszöveg szavai: „Isten [Jehova, NW] az Úr és ő világosított meg minket . . . Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!” (Zsoltárok 118:27, 29).
[Kép a 15. oldalon]
Orosz nyelvű kongresszusi program
[Képek a 16–17. oldalon]
Vezető Testület tagjai sok kongresszuson beszéltek
Japán küldöttek az oroszországi Szentpétervárott összegyűltek között
Izgalmas bibliai dráma hangsúlyozta ki annak szükségességét, hogy azt tegyük, ami helyes Jehova szemében
Új fényhordozók szimbolizálták Jehova iránti önátadásukat alámerítkezéssel
Kongresszusi résztvevők a program elmélyült hallgatása közben Szentpétervárott
[Kép a 18. oldalon]
A küldöttek lelkesen fogadták az új brosúrát: „Valóban törődik velünk Isten?”