Nagy Teremtőnk és az ő munkái
MILY FENSÉGESEK! Az Iguaçú-vízesés vagy a Niagara-vízesés, Arizona vagy Hawai hatalmas kanyonjai, Norvégia vagy Új-Zéland fenséges fjordjai — mily bámulatot keltőek ezek a természeti csodák! De ezek az úgynevezett Természet Anya puszta véletlenjének a művei? Nem, ezek sokkal többek ennél! Ezek a Nagy Teremtőnek, egy szerető égi Atyának lélegzetelállító művei, akiről a bölcs Salamon király azt írta: „Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig” (Prédikátor 3:11). Valójában egy örökkévalóságot venne igénybe az ember számára, hogy kikutassa azokat a csodálatos munkákat, melyekkel a mi Teremtőnk megtöltötte a világegyetemet.
Micsoda Nagy Teremtőnk van! S mily boldogok vagyunk, hogy ez a minden hatalommal rendelkező Isten „ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, a kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette” (Zsidók 1:1, 2). Ez a Fiú, Jézus Krisztus, értékelte Atyja teremtésének szépséges dolgait. Gyakran hivatkozott azokra Atyja szándékainak szemléltetéseiben és az azokhoz intézett bátorító szavaiban, akik hallgattak rá (Máté 6:28–30; János 4:35, 36). ’Hit által’ fogták fel sokan, hogy a teremtés minden csodája ’Isten beszéde által teremtetett’ (Zsidók 11:3). A mindennapi életünknek ilyen hitet kell tükröznie (Jakab 2:14, 26).
Valóban fenségesek a mi Istenünk teremtésművei. Csodálatosan tükrözik az ő bölcsességét, hatalmát, igazságosságát és szeretetét. Például ő határozta meg a föld tengelyének hajlásszögét, és ő hozta forgásba a nap körül, hogy az ő jövendő teremtésműve, az ember örvendhessen az évszakok gyönyörűséges körforgásának. Isten kijelentette: „Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek” (1Mózes 8:22). Azonkívül Isten bőségesen felszerelte földünket értékes ásványokkal. Különösen bőséges vízről gondoskodott, hogy az később minden földi élet lényeges alapvető elemévé és támaszává váljon.
Hat ’teremtési nap’ szabályos sorrendjében, melynek mindegyike évezredeket vett igénybe, „Isten tevékeny ereje” [New World Translation] hozzáfogott, hogy előkészítse a földet az emberi lakosok számára. A világosságot, amely által látunk, a levegőt, amit belélegzünk, a szárazföldet, amelyen élünk, a növényzetet, a nappal és az éjszaka váltakozásait, a halakat, a madarakat, az állatokat — ezeket mind a mi Nagy Teremtőnk megfelelő sorrendben hozta létre az ember szolgálatára és örömére (1Mózes 1:2–25). Minden bizonnyal csatlakozhatunk a zsoltáríróhoz, aki így kiáltott fel: „Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal” (Zsoltárok 104:24).
Isten teremtésének remekműve
Amint a hatodik teremtési „nap” a befejezéshez közeledett, Isten megalkotta a férfit és annak segítőtársát, az asszonyt. Micsoda mesteri csúcspontja a földi teremtésnek, sokkal csodálatosabb, mint a korábban létrehozott összes fizikai teremtés! A Zsoltárok 115:16 arról tudósít minket: „Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.” Eszerint Jehova úgy tervezett minket, emberi lelkeket, hogy örülni tudjunk a földön már korábban létrehozott teremtésművének, és hasznunkra tudjuk fordítani azt. Mily hálásnak kell lennünk a szemünkért — ami sokkal bonyolultabb, mint a legjobb kamera —, mely be tudja fogadni a minket körülvevő színes világot! Vannak füleink — jobbak mint az ember által valaha is készített hangosító berendezés —, hogy segítsen élvezni a társalgást, a zenét és a madarak dallamos énekét. Beépített beszélő szerkezettel rendelkezünk, amelybe beletartozik a sokoldalú nyelv is. A nyelv ízlelő bimbói, szagló érzékünkkel kombinálva, az ételek aromájának és végtelen változatosságának élvezéséhez is hozzájárulnak. S mennyire értékeljük egy szerető kéz érintését! Minden bizonnyal köszönetet mondhatunk Teremtőnknek, mint a zsoltáros, aki azt mondta: „Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem” (Zsoltárok 139:14).
Teremtőnk szerető kedvessége
A zsoltáros írta: „Magasztaljátok az Urat, mert jó . . . A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme” (Zsoltárok 136:1–4). Ez a szerető kedvesség most arra készteti őt, hogy messzemenően csodálatosabb dolgokat tegyen, mint az összes teremtés, amiről mi épp írtunk. Igen, mialatt pihen ugyan az anyagi dolgok teremtése terén, továbbra is teremt szellemi szinten. Azon gonosz kihívás megválaszolásán dolgozik, melyet otrombán hozzá szegeztek. Hogyan teszi ezt?
Az első férfi és nő egy csodálatos Paradicsomba, az Édenbe lett helyezve. Egy hitehagyott angyal azonban, Sátán, istenné tette magát, és Jehova elleni lázadásra vezette azt az emberpárt. Isten jogosan halálra ítélte őket, aminek az eredménye, hogy minden gyermekük, az egész emberi faj bűnös, halálra ítélt állapotban született (Zsoltárok 51:7). A Jóbbal kapcsolatos bibliai beszámoló mutatja, hogy Sátán kihívta Istent, azt állítva, hogy az ember a próba alatt nem képes megőrizni az iránta [Isten iránt] való engedelmességét. Jób azonban — Isten sok más szolgájához hasonlóan, a bibliai időktől egészen napjainkig — nagy hazugnak bizonyította Sátánt (Jób 1:7–12; 2:2–5, 9, 10; 27:5). Jézus mint tökéletes ember páratlan módon példázta a feddhetetlenség megőrzését (1Péter 2:21–23).
Jézus így elmondhatta: „a világ fejedelme [Sátán]: és én bennem nincsen semmije” (János 14:30). Mégis, a mai napig „az egész világ a gonoszságban vesztegel” (1János 5:19). Jehova szuverenitásának jogosságát vitatva, Sátán mintegy 6000 évet kapott, hogy mutassa meg, vajon az ő saját uralma az emberiség felett sikeres lehet-e. Milyen szánalmasan kudarcot vallott, amit a világ állandóan romló állapota tanúsít! A mi szerető Istenünk, Jehova, nemsokára eltávolítja ezt a romlott világi társadalmat, érvényre juttatva az ő jogos szuverenitását a föld felett. Micsoda boldog megkönnyebbülést hoz majd ez a békét, igazságos uralmat sóvárgó emberiség számára! (Zsoltárok 37:9–11; 83:18, 19).
Ez azonban nem minden! Isten szerető-kedvességét tovább szemléltetik Jézusnak a János 3:16-ban lefektetett szavai: „Mert úgy szerette Isten e világot [az emberiséget], hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Az emberiségnek ez a helyreállítása, hogy kilátása van örökké élni a földön, új dolgok teremtését foglalja magában. Mik ezek? Hogyan válnak a sóhajtozó emberiség javára? A következő cikk elmondja nekünk.