Látod, mit tett Jehova az érdekünkben!
„IMÁDKOZNI szoktunk ezért az alkalomért” — mondta egy ember. Egy másik minden reggel négykor kelt, hogy imádkozzon. Vajon miért? „Azért imádkoztam, hogy egy napon szabadon és nyíltan imádhassuk Jehovát” — mondta. Amikor 1992 januárjában Jehova Tanúi Etiópiában összejöttek Addisz-Abebában a „Szabadágszeretők” Kerületkongresszuson, világossá vált, hogy ezek az alázatos, őszinte imák meghallgatást nyertek.
Ez az etiópiai kongresszus jól szemlélteti, hogyan változnak a dolgok Afrikában. Az utóbbi években Jehova népe 13 olyan országban örvendezett a szabadság elnyerésének, ahol korábban be voltak tiltva vagy korlátozva volt munkájuk. Etiópiában 34 éves hivatalos betiltás ért véget 1991. november 11-én, amikor kormánytisztviselőktől elnyerték az elismerésüket és megtörténhetett az újrabejegyzés. A Tanúk azonnal intézkedtek egy nemzetközi kongresszus megszervezésére. Az azonban meghaladta mindenkinek a képzeletét, hogy egy 7573 főből álló tömeget láttak összejönni az Addisz-Abeba-i City Stadionban. A jelenlevők többségének olyan volt mintha álmodtak volna. Újra és újra ezt mondták egymásnak: „Testvér, látod mit tett Jehova Istenünk értünk!” (Vö. Zsoltárok 66:1–5; 126:1.)
A 34 éves betiltás miatt felmerült néhány váratlan nehézség. Legtöbben nem ismerték a gyönyörű Királyság-énekeket. Hogyan fogják megtanulni ezeket még a kongresszus előtt? Negyven éneket, a kongresszusi program 17 énekét is ideértve, lefordították amhara nyelvre. Ezután létrehoztak egy különleges kórust, hogy felvétel készülhessen az énekekről hangszalagra. A fővárosban mindegyik gyülekezet kapott egy példányt a hangszalagból és az egész gyülekezet 30 percig gyakorolta az énekeket az összejövetelek előtt és után. Mi lett az eredmény? A stadiont betöltötték szívből jövő és örömteli énekkel a kongresszus idején.
Az ország keleti részén levő zavargások miatt az út le volt zárva Diredawából és Hararból a főváros felé. Az utat csak repülőgéppel lehetett megtenni. Mivel nem volt pénzük a repülőjegyre, viszont eltökélték, hogy részt vesznek a kongresszuson, nyolc testvér Hararban elment egy katonai támaszpontra és kérte, hadd utazhasson katonai repülőgépen. Meglepetésükre, a kérésüket teljesítették. Ingyen elvitték őket a kongresszusra!
Imáik meghallgatása örömkönnyeket fakasztott ezen etiópiai testvérek szeméből, akik évtizedeken át kitartottak a nehézségek és üldözések alatt, sőt még látták, amint barátaikat kivégzik a hitükért. Az egyik küldött ezt mondta: „A kongresszus kezdete óta nyelem a könnyeimet.” Egy másik: „Ha képes lennél olvasni a szívekben, látnád milyen boldog vagyok.” Igen, milyen csodálatos dolgot tett Jehova ezen hűséges Tanúk érdekében! (Zsoltárok 66:16, 19).
Nagyobb szabadság Nyugat- és Közép-Afrikában
Benin egy másik olyan ország, ahol Jehova népét a közelmúltban ismerték el. Mit éreztek a Tanúk, amikor ez megtörtént? Az egyik szónok egy ottani keresztény összejövetelen elismerte: „Az imádat szabadsága ebben az országban valóban Jehova ajándéka.” Igen, Jehova ottani szolgái mélységes hálát éreznek, hogy most már korlátlan szabadságnak örvendhetnek és összejöhetnek az imádatra, beszélhetnek felebarátaiknak Jehova Királyságáról — ezek olyan szabadságok, amelyeket oly sokan magától értetődőnek vesznek.
Hogyan fogják kimutatni örömüket? Az imént idézett szónok ennek egyik módjára utalt, amikor azt mondta: „A prédikálómunkában való részvételünkkel — különösen, amikor házról házra visszük a Jóhírt — visszatükrözzük e szabadság iránti értékelésünket.” Beninben ez minden bizonnyal így volt. Ennek bizonyítékaként tekintsünk az úttörők számadataira. 1990 januárjában, abban a hónapban, amikor a tizennégy éves betiltást feloldották, 77 hírnök végezte a teljes idejű szolgálatot. Két évvel később ez a szám a háromszorosára nőtt: 244-re!
Ezzel nem azt akartuk mondani, hogy a Tanúk Beninben nem voltak tevékenyek a betiltás feloldása előtt. A kitartásuk nagy hatással volt egy katonatisztre, aki abban a táborban szolgált, ahová letartóztatásuk után hozták a testvéreket. Mivel gyakorta letartóztatták őket azon elhatározásuk következményeként, hogy Jehovát szolgálják, ez az illető azt vette észre, hogy állandóan kapcsolatban van velük. Ez viszont eszébe juttatta, milyen élvezetes bibliai beszélgetéseket folytathatott velük a korábbi időszakokban, amikor még törvényes szabadságnak örvendhettek.
Erős hitük végül felébresztette benne a szellemi éhséget. Különböző egyházakat és szektákat látogatott, de nem tudta csillapítani ezt az éhséget. Csak 1990. január után, amikor a betiltást feloldották, nyílt lehetősége szabadon beszélni a Tanúkkal a Bibliáról és nyertek kielégítést szellemi szükségletei. Ő most alámerített hírnök és úttörőként szolgál. Bizonyos értelemben arra emlékezteti a benini testvéreket ez a változás, ami a tárzusi Saullal történt: „A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított” (Galátzia 1:23).
Jehova Tanúit egy másik nyugat-afrikai országban, Nigerben 1991 decemberében elismert társulatként jegyezték be, és a munkájukon levő betiltást feloldották. Itt is örömteli visszhangja volt ezen eseménynek. A nigériai fiókhivatal, amely Nigernek is gondját viseli, beszámolt a kongresszuson tapasztalt hatásról: „Miután pénteken elhangzott a kulcselőadás, a maradi városi kongresszuson bejelentették, hogy a testvéreket törvényesen elismerték Nigerben. A bejelentés nagy izgalmat váltott ki és hosszú perceken keresztül tapsoltak. A kongresszusi nap végén a testvérek egymást ölelgették és örvendeztek ennek a jó hírnek.” Mi is magunk elé tudjuk képzelni ezt a látványt és velük együtt örülhetünk.
Hogyan fogják felhasználni e testvérek az újonnan elnyert szabadságukat? Az egyik nigeri úttörő testvérnőnek nincsenek kétségei a válasz felől. Ezt írta: „A tények azt mutatják, hogy jelentős azoknak a száma, akik a vég előtt kifutnak Nagy-Babilonból. Ennek bizonyítékaként minden hónapban 80—85 újralátogatást és 13 vagy 14 bibliatanulmányozást végzek annak ellenére, hogy sok visszahívásomat más hírnököknek adtam át.” Ez a hűséges testvérnő hozzáteszi: „Az egészségügyi problémáim miatt nem vagyok képes annyit tenni a szántóföldi szolgálatban, mint amennyit szeretnék, de mindenki annyit tesz, amennyire képes.”
Jehova Tanúinak helyzete Ruandában, Közép-Afrikában is drámai módon megváltozott. 1992 áprilisában okiratot bocsátottak ki, amely tanúsította, hogy törvényesen elismert szervezetté váltak. Az okiratot az Emlékünnep hetén kapták meg, és az 1526 ruandai hírnök túláradó örömmel látta, hogy 6228-an vettek részt ezen az eseményen. Vajon ezek a kedves testvérek az örömüket és értékelésüket a Jóhír tevékenyebb prédikálásával fogják kimutatni? Nyilvánvalóan! Abban az áprilisi hónapban a gyülekezeti hírnökök átlagosan 27,7 órát értek el a prédikálómunkában, 17 újralátogatással és átlagosan 2,4 bibliatanulmányozást vezetve. S mintegy 40 százalékuk vett részt a teljes idejű szolgálat valamelyik ágában.
Törvényes elismerés Afrika déli részén
Lent Afrika déli részén a szabadság felfrissítő szele fújt két szép országban, Mozambikban és Angolában. Mozambikban a törvényes elismerés 1991 februárjában történt meg. Ebbe az országba, ahol korábban oly tragikusan tombolt a polgárháború, az Őr Torony Biblia és Traktátus Társulat misszionáriusokat küldött mihelyt csillapodott a helyzet. A misszionáriusok termékeny talajra találtak. A bibliai irodalom — különösen a Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok című könyv iránt nagy a kereslet. Az egyik misszionárius beszámolt arról, hogy 50 könyvet terjesztett el nem egészen két és fél óra alatt.
Az érdeklődők gyorsan reagálnak. Egy misszionárius meglátogatott egy címet, amelyet leadtak a Társulatnak, és kiderült, hogy a férfi a hadseregben szolgál. Jó beszélgetést folytatott vele és két rokonával. Az újralátogatáskor egy másik gyümölcsöző beszélgetést sikerült folytatni a férfival és öt másik személlyel. Ezután elfogadták a meghívást, hogy jöjjenek el a nyilvános előadásra és az Őrtorony-tanulmányozásra — mindez négy nap alatt történt.
Angolában a Tanúk élvezték a növekvő szabadságot, amely 1992 áprilisában érte el csúcspontját, amikor törvényesen elismerték munkájukat. Hogyan használják fel ezt a nagyobb szabadságot? Kiveszik a részüket a szántóföldi szolgálatból! Körülbelül 17 000 hírnök van Angolában, és ezek a hírnökök majdnem 60 000 bibliatanulmányozást vezetnek. Milyen ígéretes kilátások a jövőbeni növekedésre!
A fiatalok kiveszik részüket a tanúskodásból
Azokban az országokban, ahol a prédikálómunkát a közelmúltban törvényesítették, még a fiatalok és az alámerítetlenek is kimutatják értékelésüket a tevékeny szolgálatuk által. A Zöld-foki Köztársaságban, ahol Jehova Tanúi 1990 novemberében kapták meg a törvényes elismerést, az egyik kongresszuson egy 17 éves lány felállt, hogy nyilvánosan megvallja hitét. Alámerítkezése után egy látogató nagy csoportot látott körülötte. Odament hozzá, hogy gratuláljon neki és megkérdezte, kik voltak a csoportban. „Ó — mondta —, hát ezek a bibliatanulmányozóim.” Hét bibliatanulmányozást vezetett, és ők gratuláltak neki alámerítkezése alkalmából. A lány már benyújtotta a jelentkezési lapot a kisegítő-úttörőszolgálathoz, és előre örült annak, hogy idővel alkalmas lehet általános úttörőnek.
Egy tízéves lányt Angolából megkérdeztek, hogy hírnök-e? Azt válaszolta: „Igen.” És vannak-e bibliatanulmányozásaid? „Természetesen vannak.” És mennyi? „Hét” — válaszolta a tízéves lány.
A Cselekedetek könyvében azt olvassuk, hogy egy alkalommal az első században „a gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békességök vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek [szent szellem, New World Translation] vígasztalásában, sokasodnak vala” (Cselekedetek 9:31). Imádkozunk azért, hogy a testvéreink számára Afrikában, ez is a béke időszakává legyen. Velük együtt örülünk épülésüknek, és imádkozunk Jehova szelleméért, hogy legyen rajtuk, miközben arra fordítják szabadságukat, hogy terjesszék a Jóhírt és tovább sokasodjanak.
[Térkép a 24. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Országok, ahol Jehova Tanúit elismerték vagy a korlátozásokat feloldották:
1. Gambia, 1989. december
2. Benin, 1990. január
3. Zöld-foki Köztársaság, 1990. november
4. Mozambik, 1991. február
5. Ghána, 1991. november
6. Etiópia, 1991. november
7. Kongó, 1991. november
8. Niger, 1991. december
9. Togó, 1991. december
10. Csád, 1992. január
11. Kenya, 1992. március
12. Angola, 1992. április
13. Ruanda, 1992. április
[Kép a 23. oldalon]
Beninben egy Királyság-hírnök a Máté 24:14. versének szavait veri a beszélő dobján
[Kép a 25. oldalon]
Számos afrikai országban, az igaz keresztények jól használják fel újonnan szerzett szabadságukat
[Kép a 26. oldalon]
Új Tanúk szemléltetik önátadásukat Jehovának alámerítkezéssel