Bűn nélküli világ — Hogyan?
SEGÉLYKIÁLTÁSOK törték meg a csendet egy téli reggelen Tokió egyik békés negyedében. Egy tucat ember hallotta az újságkihordó asszony kétségbeesett sikolyát, akit 5—10 percen át üldöztek és újra meg újra megszúrtak. Egyetlen lakó sem figyelt oda annyira, hogy megnézze, mi történik. Az asszony belehalt az óriási vérveszteségbe. „Ha ezek közül az emberek közül csak egy is jelentette volna az esetet a rendőrségnek, amikor meghallotta a sikoltást — mondta egy nyomozó —, meg lehetett volna menteni a nő életét.”
Bár azok, akik hallották a haldokló nő kiáltásait, nem tettek más rosszat, mint hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyták azt — állíthatják-e joggal, hogy mentesek a bűntől? „Pénteken egész nap gyötört a lelkiismeretem, miután tudomást szereztem a gyilkosságról” — mondta az egyik férfi, aki hallotta a sikoltásokat. Ez elgondolkoztat bennünket: Mi is valójában a bűn?
Mi a bűn?
Rámutatva a bűntudatra, Hideo Odagiri irodalomkritikus, a tokiói Hosei Egyetem nyugalmazott tanára az Asahi Shimbun című újságban ezt mondta: „Nem tudom kitörölni azokat az eleven emlékeimet, amelyek olyan bűnök tudatával vannak kapcsolatban, mint a gonosz önzés, ami egy gyermekben létezik, a szégyenletes féltékenység, ártó beszéd valakinek a háta mögött. Ezt a tudatot az elmémbe vésték, amikor még kisiskolás voltam, és ez még mindig gyötör engem.” Éreztél már valaha ilyet? Van benned egy belső hang, ami elítél, ha olyasmit teszel, amiről te magad is tudod, hogy rossz? Valószínűleg nem történt bűncselekmény, mégis sokáig nyomaszt egy kellemetlen érzés és súlyosan nehezedik elmédre. Ekkor a lelkiismereted működik, ahogyan a Biblia rámutat erre a következő részben: „Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök; mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik” (Róma 2:14, 15). Igen, a legtöbb embert magától értetődően zavarják az olyan cselekedetek, mint a házasságtörés, a lopás és a hazugság. A lelkiismeretük ezek bűnös voltáról tanúskodik.
Ha azonban a lelkiismeret szavát ismételten semmibe veszik, akkor az a továbbiakban már nem szolgál biztos vezetőként. Érzéketlenné és szennyezetté válhat (Titus 1:15). Megszűnt a rossz iránti érzékenység. Valójában napjainkban a legtöbb ember lelkiismerete halott a bűnt illetően.
Vajon a lelkiismeret a bűn egyetlen fokmérője, vagy van valami, ami tökéletes mértékként szolgálhat arra nézve, hogy mi számít bűnnek és mi nem? Több mint 3000 évvel ezelőtt Isten egy törvénygyűjteményt adott választott népének, és e törvény által a bűn „felismerhető lett mint bűn” (Róma 7:13, New International Version). Bár lehetett olyan életmód, ami korábban valahogyan elfogadható volt, most kiderült róla, hogy bűn. Isten választott népe, az izraeliták bűnösökként lettek bemutatva, és mint ilyenek, ítélet alatt álltak.
Melyek azok a bűnök, amelyeket a lelkiismeretünk tudomásunkra hoz, és amelyeket a Mózesi Törvény meghatározott és felsorolt? A bibliai szóhasználatban a bűn a Teremtővel kapcsolatos cél eltévesztését jelenti. Bármi, ami nincs összhangban személyiségével, irányadó mértékeivel, útjaival és akaratával, az bűn. Nem tűr meg a létben egyetlen teremtményt sem, amely nem éri el azt a célt, amit ő meghatározott. Ezért egy törvénytudó az első században így figyelmeztette a zsidó-keresztényeket: „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon” (Zsidók 3:12). Igen, a Teremtőben való hit hiánya számít a legnagyobb bűnnek. Tehát a bűn fogalomköre, ahogy a Biblia bemutatja, lényegesen tágabb annál, mint amit általában bűnnek tartanak. A Biblia egészen odáig elmegy, hogy ezt állítja: „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3:23).
A bűn eredete
Mindez azt jelenti, hogy az ember bűnösként teremtetett? Nem, Jehova Isten, az emberi élet Forrása, az első embert tökéletes teremtménynek alkotta meg (1Mózes 1:26, 27; 5Mózes 32:4). Az első emberpár mégis eltévesztette a célt, amikor áthágták az egyetlen tilalmat, amelyet Isten felállított, és ettek a „jó és gonosz tudásának” tiltott fájáról (1Mózes 2:17). Bár tökéletesnek lettek megteremtve, elvétették az Atyjuk iránti teljes engedelmesség célját, így bűnösökké váltak, tehát halálra ítéltettek.
Mi köze van ennek a régi történetnek a bűnhöz napjainkban? A Biblia rámutat: „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róma 5:12). Kivétel nélkül mindnyájan születésünktől fogva bűnösök vagyunk, tehát mindnyájan halálos ítélet alatt állunk (Prédikátor 7:20).
Emberi erőfeszítések a bűn eltörlésére
Ádám továbbadta a bűnt leszármazottainak, de továbbadta az Istentől kapott lelkiismeret képességét is. A bűn kényelmetlen érzést okozhat. Mint már korábban megfigyeltük, az emberek különféle módokat eszeltek ki ezeknek az érzéseknek az enyhítésére. Vajon ezek tényleg hatásosak?
Az emberek Keleten és Nyugaton megpróbálták megoldani a bűn kérdését azáltal, hogy megváltoztatták irányadó mértékeiket, vagy egyszerűen tagadják még a bűn létezését is (1Timótheus 4:1, 2). Az emberiség bűnös helyzete egy lázas beteg állapotához hasonlítható. A bűn lehet a vírus, ami a tüneteket okozza, míg a megzavart lelkiismeret megfelel a kellemetlen láznak. Ha eltörjük a lázmérőt, az nem változtat azon a tényen, hogy a betegnek magas láza van. Az erkölcsi irányadó mértékek elvetése — ahogyan azt sokan megtették a kereszténységben — és a lelkiismeret hangjának figyelmen kívül hagyása nem segít magának a bűnnek az eltörlésében.
Valaki használhat jégtömlőt is a láza csillapítására. Ez olyan, mintha a lelkiismeret-furdalást sintoista megtisztulási szertartások által akarnánk enyhíteni. A jégtömlő átmenetileg lehűtheti a lázas beteget, de nem szünteti meg a láz okát. Jeremiás idejében a papok és a próféták hasonlóképpen próbálták gyógyítani az akkor élő izraelitákat. Ők „könnyedén” gyógyították az emberek szellemi és erkölcsi sebeit ezt mondogatva: „Minden rendben, minden rendben” (Jeremiás 6:14; 8:11, An American Translation). Csupán az, hogy részt vettek vallási szertartásokon és olyasmit ismételgettek, hogy „minden rendben”, nem gyógyította meg Isten népének erkölcsi romlását; és napjainkban sem változtatják meg az emberek erkölcsét a megtisztulási rituálék.
Lázcsillapító gyógyszerrel a lázas személy megszüntetheti a lázat, de a vírus ottmarad a szervezetében. Ugyanez igaz arra a módra is, ahogyan a konfuciánusok a nevelésen keresztül közelítik meg a gonoszság kérdését. A felszínen ez segíthet az embereknek elfordulni a rossztól, de a li gyakorlása csupán elnyomja a bűnös viselkedést, ám nem szabadít meg az öröklött bűnös hajlamoktól, a gonoszság mélyen gyökerező okától (1Mózes 8:21).
De mi a helyzet azzal a buddhista tanítással, hogy a nirvánába való belépéssel az egyén megszabadíthatja magát a bűnre való hajlamoktól? A nirvána állapota, amelynek jelentése: „kioltás”, és amelyet leírhatatlannak tartanak, az összes szenvedély és vágy kioltása. Néhányan azt állítják, hogy ez az egyéni lét megszűnése. Ez nem úgy hangzik, mintha azt mondanánk egy lázas beteg embernek, hogy haljon meg azért, hogy enyhülést találjon? Ráadásul a nirvána állapotának elérését igen nehéznek, sőt lehetetlennek tartják. Vajon ez a tanítás segítséget jelent a felkavart lelkiismeretnek?
Szabadulás a bűntől
Világos, hogy az életre és a bűnös hajlamokra vonatkozó emberi filozófiák a legjobb esetben is csak arra képesek, hogy lecsillapítsák a lelkiismeretet. Nem szabadítanak ki a bűnös állapotból (1Timótheus 6:20). Van valamilyen lehetőség erre? A Bibliában, ebben a Közel-Keleten íródott régi könyvben megtaláljuk a bűntől való szabadulás kulcsát. „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek . . . Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek” (Ésaiás 1:18, 19). Itt Jehova szólt az izraelitákhoz, akik — bár választott népe voltak — elvétették az iránta való feddhetetlen hűség célját. Ugyanez az alapelv alkalmazható az emberiségre mint egészre is. A Teremtő szavának meghallgatására irányuló készség a kulcs a bűn eltörléséhez, illetve eltávolításához.
Mit mond nekünk Isten Szava az emberiség bűneinek eltávolításáról? Amint egy ember bűne által az egész emberiség bűnössé vált, úgy egy másik ember Isten iránti tökéletes engedelmessége által az engedelmes emberiség megszabadul szenvedéseitől — mondja a Biblia (Róma 5:18, 19). Hogyan? „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róma 5:8). Jézus Krisztus, aki tökéletes, bűn nélküli emberként született meg — és teljesen egyenértékű volt a bűnbeesés előtti Ádámmal — abban a helyzetben volt, hogy eltávolíthatta az emberiség bűneit (Ésaiás 53:12; János 1:14; 1Péter 2:24). Azáltal, hogy Jézust halálra adták a kínoszlopon mint egy bűnözőt, ő megszabadította az emberiséget a bűn és a halál rabszolgaságából. „Mert Krisztus — mondja Pál a római keresztényeknek —, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért . . . Hogy miképen uralkodott a bűn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róma 5:6, 21).
Krisztusnak az egész emberiség érdekében bekövetkezett halálát, amely helyreállította az Ádám által megbontott egyensúlyt, „váltságdíj”-elrendezésnek nevezzük. Ez hasonló az orvossághoz, ami a lázat okozó vírus ellen hat. Jézus váltságáldozata értékének felhasználása révén az emberiség kigyógyulhat a bűn okozta minden betegségből — még a halálból is. Ennek a gyógyítási folyamatnak a képletes leírását találjuk a Biblia utolsó könyvében: „ . . . És a folyóvizen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók” (Jelenések 22:2). Képzeld el! Az élet vizének képletes folyója árad az élet dús lombú fái közt, és mindegyik az emberiség gyógyítására szolgál. Ezek az isteni ihletésű jelképek mutatják be Isten gondoskodását az emberiség tökéletességbe történő visszaállítására Jézus váltságáldozata alapján.
A Jelenések könyvének prófétai látomásai hamarosan valósággá válnak (Jelenések 22:6, 7). Akkor, amikor Jézus váltságáldozatának értékét teljes egészében felhasználják az emberiség javára, minden igazságos szívű egyén tökéletessé lesz és „megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára” (Róma 8:21). A bibliai jövendölések teljesedése azt mutatja, hogy ez a dicsőséges szabadulás közel van (Jelenések 6:1–8). Isten hamarosan megszabadítja a földgolyót a gonoszságtól és az emberek örök életnek örvendhetnek a paradicsomi földön (János 3:16). Az valóban bűn nélküli világ lesz!
[Kép a 7. oldalon]
Jézus váltságáldozata lehetővé teszi a családok számára, hogy ehhez hasonlóan élvezhessék az örök boldogságot