Miért szenvednek a jó emberek?

AZ 1914-es évben történt, hogy a világ hadviselésbe lépett. Egy szerbiai hadifogolytáborban váratlanul tífuszjárvány tört ki. De ez csak a kezdet volt. A rettegett kór kiterjedt a civilekre is, és mindössze hat hónap alatt 150 000 ember halálát okozta. A háborús körülmények közepette, valamint az azt követő oroszországi forradalom alatt hárommillióan haltak meg tífuszban. Az ember jogosan következtethet úgy, hogy sok jó ember és gyászoló családtag volt az áldozatok között.

Az emberiség tragédiájának ez csak egyik példája. Talán te magad is átélted már azt a szenvedést, amikor egy szeretett hozzátartozód betegségnek, balesetnek vagy valamilyen szerencsétlenségnek esett áldozatul. Minden bizonnyal téged is elkeserít, amikor egy becsületes embert valamilyen gyógyíthatatlan betegség fájdalma kínoz. Valószínűleg mélységesen elszomorít, amikor egy jó ember — talán éppen egy keményen dolgozó családfő — életét veszti valamilyen balesetben. A gyászoló család fájdalma miatt bizonyára elszorul a szíved.

Sokan érzik úgy, hogy a jót cselekvő embereket azzal kellene megjutalmazni, hogy mentesek legyenek a szenvedéstől. Egyesek a szenvedésben annak a bizonyítékát látják, hogy a szenvedő alany gonosztevő. Ekképpen érvelt három férfi is, akik mintegy 3600 évvel ezelőtt éltek. Egy jó embernek, Jóbnak a kortársai voltak ők. Menjünk vissza időben az ő napjaikhoz, s ezzel megkezdjük kutatásunkat a következő kérdés megválaszolásához: Miért szenvednek a jó emberek?

Jób szenvedései

Amikor három állítólagos barátja meglátogatta Jóbot, ő leírhatatlanul szenvedett a fájdalomtól és a betegségtől. Tíz gyermekét gyászolta, s anyagi javai mind elvesztek. Az emberek, akik addig nagyra becsülték Jóbot, most megvetették őt. Még felesége is elfordult tőle, és unszolta, hogy átkozza meg Istent, és haljon meg (Jób 1:1—2:13; 19:13–19).

A látogatók hét napon és hét éjszakán át figyelték csendesen Jób szenvedését. Ezután az egyikük azzal vádolta őt, hogy feltehetően bűnös viselkedése miatt kell büntetést elszenvednie. „Emlékezzél, kérlek — mondta az Elifáz nevű férfi —, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől [szellemétől, New World Translation] elpusztulnak” (Jób 4:7–9).

Így hát Elifáz azt állította, hogy Isten a bűnei miatt bünteti Jóbot. Egyesek ma is úgy érvelnek, hogy a szerencsétlenségek Istennek tulajdoníthatók, aki ezzel bünteti az embereket a gonoszságukért. Jehova azonban nem büntette Jóbot gonosz tettekért. Ezt onnan tudjuk, hogy Isten később ezt mondta Elifáznak: „Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób” (Jób 42:7).

Isten nem hibás

Ma milliókat sújt a szegénység és milliók állnak az éhhalál szélén — ezek között egészen biztosan sok jó ember is van. Egyesek megkeseredtek és Istent vádolják a szenvedéseikért. Pedig nem ő vádolható az éhínségért. Ellenkezőleg, valójában ő az, aki élelemről gondoskodik az emberiség számára (Zsoltárok 65:10).

Az önzés, a kapzsiság és egyéb emberi tényezők akadályozzák meg, hogy az élelem eljusson az éhezőkhöz. A háború is az éhínség okai között szerepel. A The World Book Encyclopedia például ezt mondja: „A háború éhínséget eredményezhet, ha a farmerek otthagyják a földjeiket és elmennek katonának. Bizonyos esetekben a hadseregek szándékosan éhínséget idéznek elő, hogy kiéheztetéssel megadásra kényszerítsék az ellenséget. Elpusztítják az élelmiszerraktárakat, a földeken a termést, és elzárják az ellenséghez tartó élelmiszer-ellátmány útját. Ilyen blokád akadályozta meg, hogy például a nigériai polgárháború idején (1967—1970) az élelmiszer-szállítmány eljusson Biafra területére. Emiatt éhínség tört ki, és valószínűleg több mint egymillió biafrai éhezett.”

Egyesek különösen a második világháború alatt vádolták alaptalanul Istent, amikor sok jó ember szenvedett és pusztult el. Mégis az emberek azok, akik megszegték Isten törvényeit azáltal, hogy gyűlöletet éreztek egymás iránt és háborút viseltek egymás ellen. Amikor Jézus Krisztust megkérdezték, hogy melyik az „első minden parancsolatok között”, ezt válaszolta: „Az első: Halljad Izráel: Az Úr [Jehova, NW], a mi Istenünk egy Úr [Jehova, NW]. Szeressed azért az Urat [Jehovát, NW], a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat” (Márk 12:28–31).

Amikor az emberek tömegmészárlás által megszegik Isten törvényeit, vádolhatja-e őt joggal bárki, ha ennek szenvedés az eredménye? Ha egy szülő azt mondja a gyermekeinek, hogy ne verekedjenek, de ők figyelmen kívül hagyják jó tanácsát, vajon ő a felelős azért, ha sérüléseket szenvednek? A szülő sem felelős nagyobb mértékben annál, amennyire Isten felelős az emberek szenvedéseiért, amikor azok figyelmen kívül hagyják az isteni törvényeket.

Jóllehet szenvedést eredményezhet, amikor az emberek figyelmen kívül hagyják Jehova törvényeit, a Biblia mégsem azt mutatja, hogy a szerencsétlenségek általában Istentől származó tettek, melyekkel büntetni kívánja a gonoszokat. Amikor az első emberpár bűnt követett el, ők elvesztették Isten különleges áldását és védelmét. Kivéve azokat az eseteket, amikor isteni beavatkozásra van szükség Jehova szándékának a megvalósításához; azt, ami az emberiséggel napról napra történik, a következő Írás szerinti alapelv határozza meg: „ . . . nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből [előre nem látott eseményekből, NW] lesznek mindezek” (Prédikátor 9:13).

Mind a jók, mind a rosszak szenvednek

Az öröklött bűn és tökéletlenség miatt tulajdonképpen mind a jók, mind a rosszak szenvednek (Róma 5:12). Például az igazságos és a gonosz emberek egyformán fájdalmas betegségeket élhetnek át. A hűséges keresztény Timótheus ’gyakori gyengélkedései’ miatt szenvedett (1Timótheus 5:23). Amikor Pál apostol megemlítette saját ’testének tövisét’, ezzel valamilyen testi szenvedésre is utalhatott (2Korinthus 12:7–9). Isten még a mai lojális szolgái esetében sem távolítja el az öröklött gyengeségeket vagy a betegségre való hajlamot.

Az istenfélő emberek akkor is szenvedhetnek, ha rossz döntést hoznak, vagy ha időnként elmulasztják alkalmazni az Írás szerinti tanácsokat. Szemléltetésül: Ha valaki nem engedelmeskedik Istennek, és hitetlen házastársat választ, ennek következtében a házasságában olyan nehézségeket kell elszenvednie, melyeket elkerülhetett volna (5Mózes 7:3, 4; 1Korinthus 7:39). Ha egy keresztény nem étkezik megfelelően, és nem fordít elegendő időt a pihenésre, akkor az egészsége megromlása miatt szenvedhet.

Érzelmi szenvedést okozhatunk magunknak azáltal, ha nem tudunk ellenállni a gyengeségünknek és helytelenül viselkedünk. Dávid király Betsabéval elkövetett házasságtörése nagy szenvedést hozott számára (Zsoltárok 51.). Mialatt megpróbálta eltitkolni helytelen tettét, mélységes gyötrelmet szenvedett el. „Míg elhallgatám — mondta —, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt . . . életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében” (Zsoltárok 32:3, 4). A bűne miatt érzett lelki gyötrelem úgy elapasztotta Dávid életerejét, mint ahogyan egy fa elvesztheti az életadó nedvességet a szárazság idején vagy a nyár tikkasztó hevében. Szemmel láthatólag érzelmileg és testileg is szenvedett. De a 32. zsoltár rámutat, hogy az ilyen szenvedéstől megszabadulhat egy személy a bűn beismerése és bűnbánó magatartás, valamint Isten bocsánatának az elnyerése által (Példabeszédek 28:13).

A rossz emberek gyakran a kicsapongó életmódjuk miatt, és nem az isteni büntetés miatt szenvednek. Nagy Heródest rossz szokásai miatt sújtották betegségek. Élete utolsó szakaszában Heródes „borzalmas kínszenvedéseket élt át — írta Josephus, a zsidó történetíró. — Iszonyatos kényszert érzett, hogy a testét vakarja, belsőrészei elfekélyesedtek, nemi szervei elüszkösödtek és elférgesedtek. Callirrhoe meleg vizű forrásainál hiába próbálkozott megszabadulni ziháló lélegzetétől és a görcseitől . . . Heródes olyan szörnyűséges fájdalmaktól szenvedett, hogy megpróbálta agyonszúrni magát, de unokatestvére megakadályozta ebben.” (Josephus: The Essential Writings, fordította és kiadta Paul L. Maier.)

Ha az emberek ragaszkodnak Isten törvényéhez, az többnyire védelmet biztosít számukra az olyan dolgoktól, mint a nemi úton terjedő betegségek. Akkor hát azok a jó emberek, akik keresik Isten tetszését, miért szenvednek mégis az átlagosnál többet?

Amiért az istenfélő emberek szenvednek

Az istenfélő emberek szenvedésének egyik elsődleges oka az, hogy ők becsületes emberek. Ezt a tényt Jákób patriarcha fiának, Józsefnek az esete szemlélteti. Bár Potifár felesége folytonosan nemi kapcsolat létesítésére unszolta Józsefet, József ezt kérdezte tőle: „ . . . hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?” (1Mózes 39:9). Ez igazságtalan bebörtönzéséhez vezetett, és József azért szenvedett, mert becsületes volt.

De miért engedi meg Isten, hogy hűséges szolgái szenvedjenek? A válasz abban a kérdésben található, melyet a lázadó angyal, Sátán, az Ördög vetett fel. Ez az ügy az Isten iránti feddhetetlenség kérdését is magában foglalja. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy a korábban említett igazságos férfi, Jób esetéből ez derült ki.

Isten angyalfiainak egyik égi összejövetelén Jehova ezt kérdezte Sátántól: „Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.” Az Ördög válasza azt bizonyítja, hogy vita tárgyát képezte: vajon az emberek próbák alatt is megőrzik-e a feddhetetlenségüket Jehova iránt. Sátán azt állította, hogy Jób nem szeretetből szolgálta Istent, hanem azért, mert anyagi értelemben áldásoknak örvendett. Sátán akkor ezt mondta: „De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!” Jehova ezt felelte: „Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet” (Jób 1:6–12).

Mindannak ellenére, amit Sátán megtehetett, Jób megőrizte igazságos magatartását és bebizonyította, hogy szeretetből szolgálta Jehovát. Valóban, Jób ezt mondta vádlóinak: „Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom” (Jób 27:5). Igen, a feddhetetlenség ilyen megőrzői mindig készek voltak szenvedni az igazságosságért (1Péter 4:14–16). A Biblia sok olyan emberről beszél, akik kiapadhatatlan szeretetet tanúsítottak Isten iránt és becsületes életükkel tisztelték őt, ezzel hamisnak bizonyítva Sátán azon állítását, mely szerint ő minden embert el tud fordítani Jehovától. Minden személy, aki Isten iránti feddhetetlenségének a megőrzése miatt szenved, boldog lehet, hogy hazugnak bizonyítja az Ördögöt és megörvendezteti Jehova szívét (Példabeszédek 27:11).

Isten nem közömbös hűséges szolgáinak a szenvedései iránt. A zsoltáros Dávid ezt mondta: „Az Úr [Jehova, NW] megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet” (Zsoltárok 145:14). Azoknak, akik átadták magukat Jehovának, talán nem elég a saját erejük ahhoz, hogy elviseljék az élet szenvedéseit és az üldözést, melyet mint az ő népe tapasztalnak. Isten azonban megerősíti, fenntartja őket, és megadja nekik a szükséges bölcsességet ahhoz, hogy kitartsanak minden próbájukban (Zsoltárok 121:1–3; Jakab 1:5, 6). Ha az üldözők megölnek egyeseket Jehova lojális szolgái közül, az ilyeneknek Istentől kapott reménységük lehet arra, hogy feltámadnak (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15). Isten még ilyen mértékben is visszájára tudja fordítani mindazt a szenvedést, melyet az őt szeretők átéltek. Véget vetett Jób szenvedéseinek is, és bőségesen megáldotta azt a becsületes embert. Mi is bizalommal lehetünk aziránt, hogy Jehova napjainkban sem hagyja el a népét (Jób 42:12–16; Zsoltárok 94:14).

Nemsokára nincs több szenvedés!

Így hát az öröklött tökéletlenség miatt és a dolgok jelen gonosz rendszerének közepette mindenki átél szenvedéseket. Az istenfélő személyek azért is számíthatnak szenvedésre, mert ők fenntartják Jehova iránti feddhetetlenségüket (2Timótheus 3:12). Mindamellett örvendhetnek, mert Isten hamarosan véget vet a könnyeknek, a halálnak, a gyásznak, a jajkiáltásnak és a fájdalomnak. Erre vonatkozóan János apostol ezt írta:

„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak” (Jelenések 21:1–5).

Péter apostol is hasonló kijelentést tett: „De új eget és új földet várunk az ő [Jehova Isten] ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik” (2Péter 3:13). Micsoda ragyogó kilátásoknak nézhetünk elébe a közeli jövőben! A te örömteli kiváltságod lehet az élet egy paradicsomi földön (Lukács 23:43). Ezért ne engedd, hogy a jelenlegi szenvedés megkeserítsen téged. Ehelyett derűlátóan tekints a jövőre. Reménységedet és bizalmadat helyezd Isten új világába, mely oly közel van már. Kövess Jehova Isten előtt elfogadható életutat, és örökké élhetsz egy minden szenvedéstől mentes világban.

[Kép a 4. oldalon]

Bár Jób szenvedett, mégis Isten előtt elfogadható életet élt

[Kép a 7. oldalon]

Egy minden szenvedéstől mentes világban élhetsz

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Collier’s Photographic History of the European War